2011. szeptember 13.

Adatkiegészítés a 8 hónapos státuszhoz: 67 cm, 6190 gramm (Lica ilyenkor: 68 cm, 6280 gramm). Ez egy hónap alatt mindössze 150 gramm hízás (azt is a rendelőben várakozva tízóraiztuk be gyorsan, hogy ne nulla legyen), amihez járt egy beutaló a Heim Pálba vérvételre, hogy kiderítsék, miért nem gyarapszik rendesen (én mondtam, hogy azért, mert ilyen volt az apja meg a nővére is, de mégsem tudtam lebeszélni a dokit a dologról). Hogy a dolog borzasztóságát fokozzuk, éhgyomorra kell mennie szegénynek, ráadásul még vizeletet is kell gyűjtenünk addig, pedig az erre szolgáló zacsi már a még alig mozgó 6 hetes Licánál is abszolút alkalmatlannak tűnt a célra, Mimit pedig már pelenkázásnál is háromszor körbe kell kergetni a szobán, és nyilván utána is izeg-mozog. Mindenesetre vettem öt darabot, egyszer csak összejön...

2011. szeptember 7.

8 hónapos jelentés a kis Mimuról, mielőtt a keresztapukája reklamálni kezd, hogy miért nincs már :)

Súlyról, hosszról majd jövő héten tudok beszámolni, de az evésmennyiség alapján nem lehet sok... Mivel nem szeretném, ha húsz éves korában is szopizna, de még kevésbé azt, hogy ne egyen mást, kissé beszigorítottam: ezentúl csak napi háromszor van szopi, tízórainál és uzsinál nincs, hogy legyen legalább némi esély, hogy utána ebédnél, vacsinál eszik szopi előtt valami mást is. Egyáltalán nem reklamál, de sok hatása sincs: továbbra sem eszik meg szinte semmit, a babakajákat egyáltalán nem, és másból sem igazán, most akkor napi öt szopi helyett napi háromból él. Komolyan rémálom minden evés, utálja az egészet, és ezt tetézi, hogy Lica viszont irtózatosan lassan eszik, így szegény Mimi egy órát szenved ott velünk az etetőszékben étkezésenként. Vizet inni viszont nagyon szeret, még ha sok mellé is megy, de azért sok a pocakba is, csak hát ettől nem fog megnőni.

Azért ha nézem, melyik ruhákba nőtt már bele, nem nagyon értem a dolgot, mert olyanokat veszek elő neki, amit egy hónapja raktam ki Licáéi közül, igazából a végtagjaik hosszától eltekintve a többi méretük elég hasonló, lassan nem tudom követni, mi kié.

Mozgás terén a lényegről folyamatosan beszámoltunk, most már tökéletesen ül, tökéletesen mászik, elkezdett lépcsőzni (jaj!), és néha sikerül állásból le is ereszkednie, valamint tennie pár kapaszkodós lépést a kanapé mellett. Beszédben a bababa, bebebe, mamama megy továbbra is, meg néha a "nem" (de azért még nem értelemszerűen).

Végre van napirendünk, legalábbis hétköznaponként, 8 hónap alatt eljutottunk idáig! Délelőtt kb. 10-kor alszik egy fél órát, délután meg miután Licát elaltattam, általában le lehet tenni őt is, és alszik vagy másfél órát, kivéve, ha Lica hamarabb kel, mert komolyan arra is felébred, ha a szemét kinyitja valaki, ugyanígy van ez reggel is. Estére azért már nyűgös szokott lenni, sok még neki 4-től 9-ig, de hát ezen nem nagyon tudunk segíteni.

Kedvenc játékról nem nagyon tudok beszámolni, viszonylag jól eljátszik magában is (de csak ha a szobában vagyok), de nincs kitüntetett kedvenc, bár ha Lica szülinapjára kapott szerszámpadját eléri, onnan mindig a csavarhúzót veszi ki :) Én továbbra is úgy érzem, elfelejtettem, mit lehet egy ekkorkával játszani, vagy csak nem kötik le azok a dolgok, amik Licát, pl a könyvnézegetés, így eléggé rosszul érzem magam, hogy ha nagy néha Lica hagy időt, hogy Mimivel foglalkozzam, nem tudom eléggé feldobni semmivel :( Viszont az újonnan szerzett mobilitást nagyon élvezi, különösen az udvaron, mindent fel akar fedezni, ha egy percre nem nézek oda, már a teraszon terem (három lépcső), és sajnos mindent meg is akar kóstolni.

Szerencsére a testvéri szeretet továbbra is dúl, Mimi általában kacagással jutalmazza Lica minden produkcióját, Lica pedig mindenbe próbálja őt bevonni, fel is háborodott ma, mikor mondtam, hogy ha Mimi nagyobb lesz, mi mindent tudnak majd együtt játszani, hogy de hát már most is tudnak. Rögtön fel is díszítette Mimit a fiókból előrámolt karkötőkkel, majd kijelentette, hogy "Csicsás Mimi!" De azt hiszem, Licától a testvéri szeretet legnagyobb megnyilvánulása ez: "Ez egy közös Szusz! Te is játszhatsz vele, Mimuska!"

2011. szeptember 6.

Az, hogy Mimi ül, alapvetően reformálja meg az életünket, nem véletlen, hogy ennyire vártam már. Lehet medencézni úgy, hogy nem kell végig tartanom, lehet sport babakocsit használni, ha Lica hintázni akar a játszón, Mimit le tudom tenni addig a földre, míg beteszem, nem kell kettőt tartanom és még a lábakat is megfelelő helyre igazgatnom, na meg lehet etetőszékben enni. Elsőre úgy tűnt, ez meghozza a kedvét az evéshez, de nálunk három napig sem tartanak a csodák, csak egyetlen alkalomig. Legközelebb viszont segített az, hogy engedtem belenyúlkálni is az ételbe, igaz, utána hajat kellett mosni, na meg a kárpitozott székből vakarni ki a borsófőzeléket, de a két gyerek imádta a dolgot, Lica lelkesen kommentált: "Szutykos Mimi, szutykos Lica! Malacok vagyunk!"

A felnőtt módra ülésen kívül a felnőtt kaják is tetszenek Miminek, persze ezekből nem jut be értékelhető mennyiség, de azért élvezi: a sláger a kenyér, de volt már nyaralás alatt kínunkban lasagne is, valamint fagyi, aminél kifejezetten hisztizett a folytatásért. A mai meglepetés meg a szőlő volt, megkaparintott néhány szemet, szétnyomta a tetejét, kiszipkázta a belsejét és kiköpte a magokat, profi volt!  A mai nap a fogak napja is volt, Mimi 2. és Lica 20., azaz a nagykisasszonynál teljes a tejfog-kollekció!

Lica új trükkje, ha valamiért rászólok: angyali arccal megkérdezi: "Anya, szeretsz?" Na hogy lehet így fegyelmezni?

Gombokat rakosgattunk, Lica egyszer csak sürgetően rákezdi az "Egyél libám, egyél már!" dallamára: "Tegyél, anyám, tegyél már!" :)

Végre újra beindult a Ringató foglalkozás is. Nagyon furcsa volt, hogy már messze nem Mimi a legkisebb, Lica pedig a második legnagyobb volt. A nyári szünet alatt Lica nem felejtett, emlékezett rá, hogy ő mindig rögtön Erzsi néni ölébe pattant, most is ezzel kezdte. De amilyen lelkesen szalad, olyan faarccal tűri végig, hogy Erzsi néni játsszon vele, nincs egy csepp mosoly se. De aztán egyszer visszaszaladt hozzánk, hogy Mimivel táncoljon, az volt ám az olvadozós jelenet!

2011. szeptember 4.

Lica a nagyszülőknél, ebédnél az asztalon levő pohárban mossa a kezét:

Jutka Mama: "Nem a pohárban mossuk a kezünket, hanem a csapnál!"

Lica: "De ez a víz is a csapból jött!"

2011. augusztus 27-szeptember 3.

Na, idénre ezennel letudtuk a nyaralásokat, lehet pihenni! :) Már ha valaha kihámozzuk magunkat a szennyeshalom és a második körös padlócsere okozta felfordulás alól.

Hogy a negatívumokkal kezdjük, volt MÁV-os komfortfokozatú és zsúfoltságú nosztalgiavonat 40 euróért, ráadásul a visszafelé közlekedő járat le is robbant, így fél hétig dekkoltunk fent a Schneebergen. Hogy a vonatoknál maradjunk, volt 20 percig fel nem nyíló sorompó és ezért lekésett barlang nyitva tartás (bár Lica napok múlva is sorolta, milyen vonatok jöttek, úgyhogy neki tetszett), de talán ennél is hosszabbnak tűnt az a 20 perc, amit egyik este hazafelé Mimi üvöltéssel töltött a kocsiban (bár ettől eltekintve többnyire kötelességszerűen átaludta az autókázásokat). Az éjszakák viszont nagyon is rövidek voltak, mert Mimi jóvoltából hajnalok hajnalán az ágyunkban landoltak a porontyok, és akkor már nem sok alvás volt, egyszer súlyosbítva azzal, hogy az éjjel első felét meg Mimi-hányással és a kapcsolódó feladatokkal töltöttük. Első este pedig egy kis pizsamás Lica botorkált a kijárat felé, hogy "Menjünk haza!"

Viszont a kis Lica imádta a Hohe Wandon a játszóteret és a gyerek túraösvényt, vagányan sétált a levegőben a Skywalk-on, míg a helyi vagányok ott cidriztek a szakadék szélén, elektromos csónakot vezetett a laxemburgi kastély parkjában, meghódította első kétezres csúcsát, ejtőzött a baden-i termálstrandon (mert persze a római fürdő felújítás miatt két hétre zárva volt), meg sem tudom számolni, hányféle állatot etetett, mindössze egyszer pisilt be (na jó, másfélszer), és a hisztik is ezekre az alkalmakra korlátozódtak, egyszóval jól érezte magát.

Mimiről ugyanezt nem mondhatnám el, de mivel hazatérés után egy órán át tartott a vidámság, aztán ott kezdte a nyüszizést, ahol Ausztriában abbahagyta, ezért nem biztos, hogy a nyaralással ártottunk neki. Foghatjuk mondjuk a fogára, ugyanis már van neki egy! Ezen kívül megtanult felállni, ülni és beszélni, kinek is lenne kedve mosolyogni, ha ennyi munkája van? A szókincse mondjuk kimerül a "babababa" és "mamamama" szavakban (sőt, amióta hazajöttünk, már ezeket is kevesebbet mondja), de Lica szerint azt is mondta már, hogy Lica, és erősen próbálkozik tanítani a hugának a többi fontos családtagot is (lásd: "Mondd azt, hogy Szusz!")

Azért erősen bízom benne, hogy egy év múlva már Mimi sem szenvedő áldozat lesz a nyaralás során, az viszont csak a vágyálmaimban él, hogy akkor majd pihenni is fogunk...

2011. augusztus 24.

Ez egy vidám bejegyzésnek volt szánva... Az is lett volna, ha Lica nem két és fél órája kezelhetetlen ördög, és ebből az utolsó egy órát nem falrengető üvöltéssel tölti, és még nincs vége... A legjobban Emót sajnálom, aki azt mondogatja, hogy na most igazán nem cserélné el a munkát a gyereknevelésre, de nincs igaza: napközben szinte semmi gond nincs, ellenben estére, mikor ő hazaér, jön a rémes szófogadatlanság (ma a szülők képébe röhögéssel tetézve), a hiszti és persze a vele járó bepisilés, amiből ma megháromszoroztuk a napi egyes átlagot (ebből az első nem hisztiből adódó volt, hanem az új trambulinba belefeledkezés okozta - vagy csak a territóriumát jelölte meg, mint a kutyák? :)), a másik kettő persze hiszti miatt Apának... Ráadásul szegény, amikor hazajött, az fogadta, hogy a szomszéd kislány, aki épp nálunk volt trambulinozni, sírva fakadt, mikor meglátta :(

De amikor Lica magához tér, teljesen tisztában van mindennel, ami történt, hogy mit csinált rosszul, és hogy kellett volna, de persze legközelebb ez nem segít. És a vihar elvonultával még aljas trükkjei is vannak: például ha máshogy nem sikerül meglágyítani a szívünket, úgy hozza a kívánt mesekönyvet, hogy azt kéri, Miminek olvassunk belőle, vagy egyszerűen elkezd Miminek olyan cukiságokat mondani, amitől nem lehet nem kiengesztelődni.

Na, itt a panaszkodás vége (úgy hallom, lassan a hisztinek is), jöjjön, hogy miről akartam volna eredetileg írni:

Először is Mimi-dicséret, hogy milyen ügyes lány továbbra is, kissé túl ügyes is, lassan ő is a felállással, illetve a kapaszkodás nélküli térdeléssel próbálkozik, aminek persze többnyire nagy koppanás a vége. Ma azzal döbbentett meg, hogy amíg a medencét töltöttem, és bementem egy újabb vödör vízért, arra jöttem vissza, hogy félig már bent van a medencében, leküzdve a kb. másfél méter távolságot és a medence falát.

A következő fejezet pedig egy újabb csokorra való Lica-mondás:

Ennyit a büntetés értelméről: "Miért ütöttél a Mimi fejére?" "Mert büntibe akartam menni!"

Két udvarias gyerek ha találkozik: Marci és Lica koccintanak. Marci: "Egészségedre!" Lica: "De hát nem is tüsszentettem!"

Mai ebéd finomfőzelék volt, Mimi ette belőle szokás szerint a szószt, de Lica addig erősködött, mire egy darab répát is adtunk neki, amit, csodák-csodája, meg is evett. Lica nagy élettapasztalattal a háta mögött megjegyzi: "Ha a Mama adja, akkor nem fogja megenni!"

Monológ: "Hogyha megiszom a vizet, akkor jár kakaó. Ha nem iszom meg, akkor nem jár kakaó. Ha nem túl szépen iszok, akkor nem jár kakaó. Ha kiöntöm a vizet, akkor sem jár kakaó. Ha a kakaót is kiöntöm, akkor kakaós leszek, és meg kell mosdatni a Licát. Ez a terv! Ez nem túl szép terv"

2011. augusztus 20.

Végre eljött "A Nagy Tűzijáték" napja! Lica szilveszter óta ezt várja, azóta nézi lefekvéskor az ablakból, van-e megint tűzijáték. Végül csak Apával, valamint Marciékkal ment Lica, mi Mimivel itthon maradtunk, mert három későnfekvős nap egymásután sok lett volna neki. Aztán kiderült, hogy Licának is sok volt, mert bár élvezte a dolgot, mikor hazaértek, valahogy bepörgött, és fél 12-ig tartó intenzív hisztivel végződött a nap. Szegény, mikor próbáltuk aludni küldeni, azt követelte, hogy verjük fel megint a sátrat, mert az előző esti kaland az volt, hogy ott aludtak Emóval. Azért remélem, visszaszokik az ágyába...

Mimi egyre ügyesebb minden téren: néha már valami alvásritmus csírái is felfedezhetőek nála (bár persze a kaotikus hétvégék nem tesznek jót az ilyesminek), a leggyakoribb a fél óra délelőtt, másfél-két óra délután, ami magához képest elképesztően sok, pláne ha Licával egyszerre alszik! Egyre többet gyakorolja a félkézen támaszkodva ülést, rakétasebességgel kúszik, és néha már integet is! Ja, és 2 napja rendesen eszik!

2011. augusztus 16.

Felháborodás a szokásos témában: Bájcsevej a szomszédasszonnyal: "...Szépen nő a kisfiú is. Ugye az kisfiú?" (1.: Véletlenül sem "ő", hanem "az", 2.: Már vagy 15x megtárgyaltuk, hogy kisfiú-e) "Nem, ő is kislány" "Ó! No nem baj, csak az a fő, hogy egészségesek legyenek!" Az a durva, hogy ráadásul nőktől kapom ezt meg mindig (lehet, hogy mert többnyire nőkkel beszélgetek gyerekekről?) Vajon nem gondolnak bele, hogy az ő anyukájukat is vigasztalni kellett-e, mert ők lánynak születtek???

Hogy azért pozitív legyen a mai végkicsengés (ezen okokból nem részletezem Lica oltári esti hisztijét sem, legyen elég annyi, hogy mikor végre lefeküdt, kínomban már fórumokat meg szakirodalmat kerestem a neten a hiszti meg a szófogadatlanság kezelésére): Mimus nagyon tanulékony volt ma: reggel azt kezdtük játszani, hogy kendővel letakartam neki dolgokat, hogy találja meg, de akkor még fogalma sem volt, mit akarok, csak rólam tudta elképzelni, hogy a kendő alatt vagyok, a tárgyakat egyszerűen elfelejtette, de estére nagyon belejött, sorra leplezte le a dolgokat, megint nagyon büszke voltam rá!

2011. augusztus 15.

Cuki Lica reggel, mikor Emó épp munkába indulna: "Együnk! Apa, gyere, egyél! Hidd el, Apa, enni kell!" Apa: "Majd eszem a munkahelyemen" Lica erre odamegy az asztalra már kikészített reggelinkhez: "Adok Apának egy zsömit, hogy legyen a munkahelyén. Ne aggódj, Anya, marad még! Hogyha elfogy a zsömi, eszünk másmit" :)

Velem bezzeg nem ilyen kedves: Anya: "Reggeli után Anya tornázik" Lica: "Mert kövér vagy!"

Ja, és ez a szemtelen gyermek ma 2,25 éves! Ennél már csak Mimi "öregedése" sokkolóbb: nagyon belehúzott a mozgásba, hol van már a mi kis babacsomagunk? Mostanában a négykézlábat fejleszti tovább, már a térde sincs lent a földön, csak a lábujjai meg a keze, úgy tolja fel a popsiját. Hogy ez a póz mire jó, az nem derült ki :) Viszont végre ülésirányban is van fejlődés, már sokszor négykézlábból oldalra a földön landol a popsija, így kissé ferdén, oldalról támasztva magát csücsül.

2011. augusztus 13.

Összefoglaló, milyen is vidéki lagziba utazni két aprósággal:

Induláskor a délutáni alvás közben próbáltuk átcsempészni őket az ágyból az autóba, több-kevesebb sikerrel. A módszerből kifolyólag még az otthoni ruhában voltak, átöltöztetés érkezéskor az autóban. Itt persze kiderül, hogy Mimire már szűk a sosem hordott szép szoknya, de hát nincs másik. Kiszállás után még meg kéne fésülni Lica haját, és jó lenne, ha pisilne is (a belvárosban, a járda melletti sövényben): a kettő együtt garantált hiszti végig Kecskemét utcáin (Anya lepisilt gálaruháját ne is említsük), és majdnem elkésés, valamint szembe lógó lobonc, amit kb. este 9-kor sikerült csak orvosolnunk.

Miután felvonszoltuk a babakocsit ezer lépcsőn át, néhány Mimi-bekiabálással színesítettük a polgári szertartást, de az igazi nehézséget a templomi házasságkötés idejére eső Mimi-evés jelentette. Miután elvetettük a gyóntatószékben szoptatást, mi Mimivel futottunk vissza a kocsihoz, így a frekventált belvárosi helyszínen pisilés után szoptatást is bemutattunk, és lemaradtunk a magasztos pillanatokról. Miután visszaértünk, Licának nem volt maradása a szertartáson, így kicsit megáztatta magát a téren a szökőkútban, majd a röptetendő galambokat simogatta. Mikor kivonult a násznép, minduntalan beszaladt a fotókba az ifjú pár elé, hogy buborékot fújhasson a menyasszonyra, majd a helyi gyereknépséghez csatlakozva felmászott egy másik szökőkútra, ahonnan le lehetett csúszdázni - persze a szépséges ruhájában. Azt autókhoz menet közben pedig azt kiabálta a vőlegénynek, hogy legyen fagyi is a lagziban :)

A Kecskemétről Lajosmizsére vezető utat Mimi végigüvöltötte, aztán pont érkezés előtt egy perccel csukódott le a szeme, de persze parkolás közben fel is ébredt, és az események miatt nem is tudott már elaludni, holtfáradtan végigtűrte az állófogadást, a hintózást, a vacsit. Lica a változatosság kedvéért az öntözőberendezéssel áztatta meg magát, és nagyon elemében volt, már a zenekar hangolására is ropta a táncot.

Az már a leves alatt látszott, hogy Mimit le kéne fektetni, de ehhez képest igen nehezen aludt el. A szoba, ahol alhattak, jó távol esett a lagzitól, így messzire kellett menni, és még az az előnye sem volt meg, hogy csendes, mert volt mellette egy másik lagzi. Lica fél 11-kor kezdett kidőlni, de lefeküdni még nem volt hajlandó (persze Mimit felébreszteni sikerült), így végül fél 12-kor aludt el, szegény pont lemaradt a tortáról. Innentől bulizhattunk volna felszabadultan, ha nem lettünk volna már ekkorra hulla fáradtak, és nem a bébiőrre pillantgatok folyton. (Igazán csak egyszer rohantam hozzájuk a világvégére, amikor aztán kiderült, hogy három vendég beszélget zavartalanul mellettük a szobában, akik a helyzet tisztázása után sem hagyták abba, így futhattam még egyszer miattuk, no comment) Azért azt az egy lassúzást, amibe még a bébiőr sem csipogott bele, élveztem :)

Fél 3-kor az újabb próbatétel: átcsempészni őket az ágyból a kocsiba (majdnem teljes siker, bár felébredtek, de simán vissza is aludtak), majd hazaérve ugyanez a kocsiból az ágyba, itt azonban Mimi már úgy döntött, hogy reggel van, elvégre ő aludt egész sokat...

Vasárnap aztán felváltva próbáltunk aludni egy kis ráadást, és ittuk a kólát... A vőlegény szavaival igyekeztem  meggyőzni magam, hogy megérik ezek a büdös kölkök ezt a hajszás életet, aki azt mondta, hogy ha két ilyen szép gyerekük születne, nagyon elégedett lenne :))

2011. augusztus 12.

Licával már szoktunk társasjátékozni, egy elvileg 3 éves kortól való játékkal, aminek az a lényege, hogy ha gyümölcsöt dobunk, olyat lehet leszedni a fáról, ha meg majmot, akkor egy majom-puzzle egy darabját kell betenni, és ha az egészet kiraktuk, a majom nyer, mert megeszi a gyümölcsöket, ha meg hamarabb szedünk le mindent, akkor mi együtt győzünk. Lica már teljesen jól betartja a szabályokat, de azért kreatívan áll a dologhoz, hogy nehogy a majom nyerjen: először csak azt csinálta, hogy ha majmot dobtunk, a száját nem szabadott rakni, csak a többi részét, merthogy a szájával enné meg a gyümölcsöt. Ma pedig már úgy kezdte a játék kipakolását, hogy a majomdarabokat elvitte jó messzire a másik szobába, hogy esélye se legyen :)

2011. augusztus 10.

Mimi mai felnőttkajája a babfőzelék bab nélküli része (azaz a rántás) volt, tegnap ugyanezt a borsófőzelékből ette. Lica lelkesen kommentált: "Lenyalogatta! Mimi olyan medve, mint a medveparkban. Lenyalogatta a mézet" Innen a medvefarmra terelődött a szó, ahol rénszarvasok is voltak. "A rénszarvas házán nem volt ajtó. Sehogyse fér be a rénszarvas" Ezek után vagy tíz percig jártuk körül a témát, hogy akkor hogy megy be a rénszarvas a házába (kérdés a nagyszülőkhöz: egyáltalán volt háza?), mire végül Lica kijelentette: "Csak vicceltem kicsit, hogy nincs rajta ajtó!" És idevág még: "A rénszarvas fején nem olyan kemény a rénszarv" :)

A fenti nagyon vicces Licához hasonló: Vagy hatvanszor el kellett énekelnem a "Süss fel nap"-ot, Lica végtelen kreativitással kérte, hogy épp mi fagyjon meg a kertek alatt, pl. "Most a bébiétel fagyjon meg!" Végül jött ez: "Most az Anya tányérja meg az Apa tányérja meg a Lica tányérja fagyjon meg együtt" Nagy nehezen belesűrítettem ezt a sok mindent a dalba, mire Lica számonkérően: "De Apának nincs is tányérja!"

Félig morbid, félig cuki: "Akarom, hogy legyen másik Mimi, ha ez elfogy! Akkor új Mimi lesz. Akarom, hogy legyen sok Mimi! Nagyon rengeteg!"

2011. augusztus 9.

Flóri jött ma látogatóba, és szegény már biztos most unja, de alighanem most már mindig pogácsát kell ennie nálunk. Legutóbb azt sütöttünk Licával, és most még tegnap megkérdeztem tőle, most mit csináljunk holnap a Flórinak, mire ő: "Pogácsát! Süti-süti pogácsát, Anyának, Apának, és a pici Licának! Meg a Flórinak meg a pici Licának! Érted? Hogy a pici Licának is jut majd egy darab?" Anya: "Ne csináljunk neki inkább valami husit?" Lica: "Neeem! Pogácsát! Olyan pogácsaszerűre gondoltam. Nem husiszerűre, hanem pogácsaszerűre gondolok. Amit múltkor csináltunk. Ha mindet megesszük, csinálunk egy másik adagot!" Így aztán pogácsa lett, bár a jó részét szegény Flórinak kellett megcsinálnia Licával, annyira nem haladtunk vele egész nap, szép kis vendéglátók vagyunk. És aztán ki vetette magát rá leglelkesebben a kész pogira? Hát a Mimi! Sok nem jutott a pocakjába (remélem), de lelkesen csócsálta. Úgy érzem, ha végre lesz foga, és olyan korba lép, amikor már kevésbé bélyegeznek meg felelőtlen, egész életre allergiát okozónak attól, hogy felnőttesebb kajákat eszik, kevésbé lesz gondunk az étkezésével, mint most (vasárnap egy kis darab jóféle kolbászszaftos rakottkrumpli darabot is nagy élvezettel fogadott, ma pedig - meg lehet kövezni - kapott egy kicsit Lica krémtúrójából, hát most láttam először az evés igazi gyönyörét az arcán)

Még egy majdnem idevágó téma: Licát folyton tanítjuk, hogy ne hagyjon Mimi közelében pici tárgyakat, le ne nyelje. Erre ma így szónokolt Mimihez: "Kígyót nem eszünk, mert az nagyon kicsi! Attól könnyen megfulladsz. Mondjuk inkább a medvét!" :)

És még egy figyelmeztetés Zínek, mire ügyeljen, ha legközelebb nálunk jár, az alábbi párbeszédbe bújtatva: "Adtál Miminek egy csavarhúzót? De aranyos tesója van a Miminek! És a Licának aranyos tesója van?" "Igen!" "És az Anyának ki a tesója?" "A Zí!" "És ő is aranyos?" "Hááát... ha nem veszi el a Licától a dolgokat!" :)

2011. augusztus 7.

Éljen a héthónapos Mimi-nagylány, aki már szinte mászik! Legalábbis négykézlábra semmi perc alatt felpattan, és onnan vetődéssel halad előre, és ezt cifrázza némi kúszással és gurulással. Így vagy úgy, de mindig célba ér :) A csütörtöki mérésen 6,04 kg és 67 cm volt, ismét egy picit a héthónapos Lica fölött.

Evés terén intenzíven szoktatjuk a kanalas ételekhez, napi háromszor kap szopi előtt, de ritkán fogy komoly mennyiség, a zöldségek továbbra is feketelistán, a nagy eredmény, hogy egyfajta gyümölcsös-húsos bébiételt megeszik, így legalább annyi kicsit fajsúlyosabb étel bejut. Néha a tejpépet is megeszi már (fele gyümölccsel vagy 30 grammot), és fog nélkül is egész jól nyammogja a babakekszet (ma azt hittem, megevett egy felet, aztán a következő pelenkázásnál a body-ja hátuljában meg a pelusban találtam a darabjait, nem értettem, miért sírt már egy órája: biztos nyomták a morzsák). Vizet kis mennyiségben, de egész lelkesen iszik pohárból.

Az alvása kaotikus, mint a korábbi bejegyzésekből kiderült, bár az éjszakák a nyaralás után normalizálódtak, de azért így nagyon gyakran kel hajnalban frissen és harcra készen.

Egyre több mindenen kacag, de azért az a jellemzőbb, hogy sokkal gyakrabban mosolyog, mint Lica ekkora korában, de kevesebb a szélsőséges kacagásroham, mint Licának volt. De a nővére többnyire meg tudja nevettetni, imádják egymást, én meg imádom őket ezért! A háromnapos gyáli tartózkodás során is csak Mimit emlegette néha Lica, hogy hol van, mi nem nagyon hiányoztunk.

És egy morbid szöveg Apának a család mai újraegyesülése után: "Ha nem lesz lábad, akkor nem fogsz tudni járni. Akkor Szusz leszel"

2011. augusztus 6.

Mivel most csak egy gyereket kellett hozzá keresztülautóztatnunk az országon, két szoptatás között átúsztam a Balatont :) Mégpedig zsenge ifjúkoromhoz képest igen jó eredménnyel, a 10 évvel ezelőtthöz képest 9 percet, az 5 évvel ezelőtthöz képest 37 percet javítva (de azt biztos rosszul mérték). Igaz, az anyósom így is leúszott, az ciki? De a szoptatós kismamák mezőnyében hátha nyertem :) Mimi ezalatt Emóval, annak ellenére, hogy a pépes kajában fuldoklik a mikroszkopikus daraboktól, most egy harmad banánt majszolt el egyben, ráadásként meg némi túróstáskát (ejnye apja!)

Lica pedig mindeközben medvefarmon járt, azóta állítólag fakanállal akar mézet enni :)

2011. augusztus 5.

Lica megkezdte háromnapos nyaralását a nagyszülőknél, az én tapasztalatom pedig megintcsak az, hogy egy gyerekkel gyerekjáték minden :) Azt nem tudom, Mimi alvását miért befolyásolja Lica jelenléte, de csodák csodája, most, hogy nem volt itt, Mimi aludt napközben: délelőtt egy órát, délután kettőt egyhuzamban, én pedig időmilliomos voltam.

2011. augusztus 4.

Licának Emó tegnap a Vidám Mesékből olvasta a gombás mesét, mikor sorra bebújnak az eső elől az állatok a gomba alá, és végül a nyulat is megmentik így a róka elől. Erre Lica ma ebédnél elmesélte a saját változatát: "Jött a nyúl, a Lica-nyúl. És beengedett a gomba alá az Anya meg az Apa meg a Mimi. Aztán jött a róka és megnézte, hogy szép-e vagyok" :)

2011. augusztus 3.

Az "Aki nem lép egyszerre" kezdető nótát énekeltük, Lica spontán átköltése: "Pedig a Mimi nagyon jó, kis Licának az való" Ezen elgondolkodott egy darabig, majd hozzátette: "Igen, a Mimi való a Licának. Viszem majd a játszótérre! Mit szólsz hozzá?" :)

A nem olyan vicces rész, avagy a napi sirám: A világ minden türelme nem elég Licához, tényleg belépett a dackorszakba. És a legjobban a pisiléssel szerelt dacolni, így aztán napi legalább egyszer tuti átöltözés (majdnem azt írtam, hogy napi legalább egy baleset, de korántsem balesetről van szó, mert hiába kérdezzük, tagadja, hogy kellene, aztán egy perc múlva hisztizés közben megtörténik a baj. A hiszti maga meg gyakran pont a javaslaton robban ki, hogy most már ideje lenne pisilni menni. Közben pedig tökéletesen szobatiszta tudna már lenni, ez egyértelmű, ha nem élné éppen ezt a szörnyű korszakát). Ma már a szakirodalomhoz fordultam segítségért, de semmi nem alkalmazható az esetre, mert a hisztire konzekvensen azt írják, hogy "állítsam ki", azaz távolítsam el a szituációból, amiben kirobbant a hiszti, de hát a pisilésre nem térhetünk vissza fél órával később, ha már lehiggadt...

2011. augusztus 2.

Az anyaság egyik igen szép pillanata, mikor a nagyobbik éppen bepisil (a cipősszekrény tetejére!), a kisebbik vinnyog a fáradtságtól, a sütőben meg éppen odaég a torta. Vááá....

A torta apropója pedig Mimi igen titkos névnapja, amit semmilyen naptárból nem lehet megállapítani, hogy ma van, nagy meglepetésemre az apukája és a keresztapukája mégis tudta, büszke vagyok rájuk :) Még én is csak véletlenül vettem észre a hónapokkal ezelőtt a Lehel, Özséb mellé ceruzával odavésett Miettet a naptárban. Így aztán bevásárolni már nem volt idő, az otthoni maradékból kellett gazdálkodni, pedig még rendelés is volt Lica részéről: "Csokisat, mint a Bogyónak! Mert két éves lesz a Mimi!" :) Szegény ünnepeltnek csak egy kis beletenyerelés jutott a tortából, mi többiek viszont boldogan megettük (mivel Lica közreműködött a díszítésben, úgyis csak annyit sikerült kiírni a tetejére, hogy Mi, így legalább jogunk volt nekünk megenni :))

2011. augusztus 1.

Logika Lica-módra: Szóba került a Télapó. Anya: "A Télapó télen jön" Lica: "A cipelő cicáknak is jött!" Anya: "Igen, nekik is télen jött. Télen te is találkoztál a Télapóval, emlékszel?" Lica: "Igen! Akkor én is cipelő cica vagyok! Én is könyv vagyok! Cipelő cicás könyv vagyok!"

Lica lepisilte a wc-ülőkét: "Anya! Letörölöd ezt a katasztrófát?"

Anya: "Mit csinál az Apa?" Lica: "Dolgozik. Most nem alszik, dolgozás közben"

És az egyik gyakori és nagyon cuki megállapítása: "Plüss-Lica vagyok!"