2012. május 7.

16 hónapos státusz

Súly, magasság: Mivel már végre Mimit sem citálják be havonta a gyerekorvoshoz, így erről alighanem csak 2 hónap múlva lesz információnk.

Fogak száma: 12

Ruhaméret: 74

Evés: Többet eszik, mint Lica! És változatosabban is, mert ő sokkal több zöldséget és gyümölcsöt hajlandó megenni (anyja lánya), viszont sajnos imádja a csokit! Már ő is nyitogatja a fiókokat, hűtőt, hogy csokit vagy túrórudit szerezzen, vagy legalábbis kifejezze, hogy neki feltétlenül kapnia kell. Napi egyszer szopizik még, de annyira nincs azért szüksége rá, ha véletlenül nem vagyok jelen, simán elvan nélküle, úgyhogy maximum másfél éves koráig adtam neki haladékot ezügyben, akkor talán még nem lesz olyan nehéz megvonni tőle.

Alvás: Továbbra sem ez az erőssége... A délutáni szinte mindig sima ügy, este is szépen elalszik, de hajnaltájt nagyon gyakran kell hozzá bemenni, van, hogy egy órán keresztül ötpercenként :(

Beszéd: Alighanem belépett egy viharos sebességű fejlődési periódusba, minden nap érnek meglepetések bennünket. A "kérem", "nem kérem", "nem tudom"-ról már esett szó, nekem ebben az a legmeglepőbb, hogy tőlünk E/1 személyben nem igazán hallja ezeket (mert mi mindent tudunk :)), inkább csak tőle kérdezzük E/2-ben, tehát a megfelelő formát csak Licától tanulhatta. Leggyakoribb szavai: Anya, Apa, Mimi, Mama, Papa, bábu, inni, alma, papu (=papucs), igen, nem, az állathangok és hasonlók (főleg a "tik-tak", merthogy íg kéri az "Így ketyeg az óra..." kezdetű mondókát, amit profin végigmutogat), de most már bármi ott lóg a levegőben, néha rákérdezek egy képre, hogy mi az, és rávágja, hogy zsiráf vagy gomba, szóval egy-egy abszolút nem alapvető szót. És persze mindent képes ismételni, és természetesen már mindent megért.

Játék: Ismét a régi sirám, ezen a téren még mindig nem érzem összeszokott párosnak magunkat, mindent csak Lica-szinten vagyok képes csinálni. De Mimus egész jól alkalmazkodik :) Kedvenc továbbra is a bábuk, a logikai készlet, a labda, a sínek és vonatok, a matrjoska babák, szeret doktornéniset játszani a babáival (akik Lica babái voltak, de őt cseppet sem érdeklik), valamint imád homokozni és csúszdázni.

Személyiség: Szörnyen anyás továbbra is, valamint jelenleg állandóan féltékeny és irigy Licára. Olyan szinten, hogy ha ő néz valamit, és Lica is meg akarja nézni, inkább ráfekszik, hogy ne lássa... Lehet, hogy rendmániás lesz, mint az anyja: van, hogy a játszótéren felszedi a szemetet és kidobja, séta után sokszor elrakja a cipőjét, ha elege lett a fürdésből, összeszedi és elpakolja a fürdőjátékokat... De persze mindezt akkor teszi, ha kedve tartja, utasításra ő sem nagyon. Nagyon jól emlékszik dolgokra, például szól reggel, hogy kapcsoljuk ki a riasztót, mikor lemegyünk a földszintre, vagy séta közben mindig mutogat az egyik házra és miaúzik, mert tavaly az volt a cicás ház, amikor kismacskák születtek, pedig hát akkor ő még nagyon pici volt. Nyűgösebb és kevésbé nevetős, mint Lica, sokkal nehezebb bevonni tevékenységekbe, de jobban eljátszik egyedül (persze nem sok ideig, de mélyültebben, és önállóbban kitalál egy-egy tevékenységet magának, mint Lica). Szerintem tiszta anyja, azt ki-ki döntse el, hogy ez bók-e :)

2012. április 28-30.

Marci azt kérte szülinapjára, hogy Licával vidámparkba mehessen. Én kicsit meglepődtem, hogy csak 90 centi a magasságlimit egy csomó játékra, amit a gyerekek 1-2 centivel meghaladnak, így nem volt akadály, bár azért aggódtunk, hogy Lica nem elég vagány ehhez, de bíztunk Marci jótékony hatásában. Aztán az első kicsit is gyorsabb játékra Marci nem mert felülni, Lica viszont egészen élvezte (már azt gondoltam, akkor jöhet a hullámvasút), de aztán csak kijelentette, hogy most már elég volt, szerencsére pár másodperccel a vége előtt. A János vitézes dögunalmas barlangvasút is "félelmetes" besorolást kapott, mert sötét volt (pedig annyira nem is), de a dodzsem tetszett nekik, a legjobban pedig az igazán babás játékokat szerették, ahová felnőtt nélkül is felülhettek. Az autós körhintán az összes járgányt ki akarták próbálni, aminek több ülése volt, ott muszáj volt egy kört elöl, egy kört hátul is ülni, nem is tudom, hányat mentek összesen. De a fő kedvenc egy kutyaszobor volt, amire többször is boldogan rohantak felülni, meg is jegyeztük, hogy ezért megérte a horribilis belépő... A retró körhintára még Mimit is felengedték, de nem igazán hozta lázba a dolog, maradt a homokozásnál. Na meg szegény 4 napnyi lázon volt épp túl, valószínű a 15 hós oltás hatása, de azért már kezdtünk aggódni, hogy mit csinálunk a hosszú hétvégén, ha nem múlik el.

Szerencsére elmúlt, így aztán a nagyszülők gondtalanul élvezhették a gyerekeket két napig, amíg mi kikapcsolódtunk egy kis 40 fokban sátorcipelős rengeteget gyaloglós élményprogrammal. Hazaérve persze a szokásos hihetetlennek hangzó beszámoló várt bennünket, hogy Mimi miket mondott, pl. hogy babapiskóta :) Ezt azóta nem ismételte meg, viszont elkezdte profin használni a "kérem", "nem kérem" kifejezéseket (sőt egyszer a "nem tudom"-ot is), úgyhogy az utóbbiak alapján azt is mondhatjuk, hogy már mondatokat mond :) Ehhez képest piskóta a babapiskóta, úgyhogy akár el is hihetjük :)

2012. április 25.

Mimi általában nem viszi túlzásba a főétkezéseket, inkább a tízórait és az uzsonnát kedveli, szóval a nasikat. De azért az még bele tud diktálni néhány falatot, ha Lica küldi neki az ő tányérjából, az ő kanalával az ételt, aztán ő is küld vissza a sajátjából Licának (én vagyok a postás). Ma ebéd közben az okos kis Lica elgondolkodott ezen a dolgon, és az alábbi következtetésre jutott: "A Mimi eszi az én kajámat, én meg a Mimiét. Akkor cseréljünk tányért!"

A reggeli készülődés még mindig nem megy zökkenőmentesen: Amit este fürdés előtt Lica teljesen önállóan elvégez (vetkőzés, pisilés), azt reggel még könyörgés hatására sem. Emó, ha már eléggé elege van, megfenyegeti, hogy háromig számol. Ez a módszer elég hatékony, többnyire már egyre megcsinálja Lica az épp aktuális teendőt (aztán a folyamat következő lépésénél persze kezdődik az egész elölről). Mivel így még nem sokszor jutottunk el háromig, nem igazán világos, utána mi történik :)

Lica tegnap este vidáman mesélte, hogy a Mama szólt, hogy vegye fel a nadrágját, mire ő magára húzta a takarót. "És nem vetted fel a nadrágot?" "Nem!" "És a Mama nem volt mérges?" "Nem, nem kezdett el számolni!"

Marci születésnapi ajándékát csomagoltuk, és megbeszéltük, hogy az titok, mi van benne, nem mondjuk el senkinek. De persze megjelent a kísértő kígyó Apa személyében, és könyörgött Licának, hogy árulja el, de Lica nem! Aljas Apa erre felajánlotta, hogy kap fagyit, ha elmondja. Hát azt a morális válságot, ami tükröződött Lica arcán! Végül már majdnem győzött a mohóság, mire Apa gyorsan közbevágott, hogy milyen ügyes, hogy nem árulta el, és akkor ezért kaphat fagyit. De mivel épp vacsora előtt voltunk, hozzátette, hogy majd ha szépen eszik vacsira, akkor utána. Mivel olyankor szokott kapni amúgy is, teljesen felháborodott: "De az nem az a fagyi lesz, amit azért kaptam, hogy nem árultam el!"

2012. április 20.

Mindkét csajszi rászolgált arra, hogy most egy beszédtémájú bejegyzés szülessen!

Lica ugyanis megtanult K és G betűt mondani! És láthatóan tudatos a dolog, mert ha megkérem, hogy mondjon egy szót, amiben van, látszik, hogy koncentrál, hogy úgy mondja, de már ha nem figyel, akkor is megy. De ettől a beszéde még továbbra sem hangzik túl tisztának (és mások számára érthetőnek), nem tudom, hogy a még mindig hiányzó R betűk az oka, vagy valami más megfoghatatlan tényező.

Mimi pedig megtanulta azt mondani, hogy "Mimi" Hogy ez kit is jelent, azt azért átlagban csak másodszorra találja el, elsőre szinte mindig Licára mutat, de próbálkozott  már velem is.

A csúcs viszont azt volt, mikor Lica G betűit demonstrálandó Apának, kértem Licát, hogy mondja azt, hogy "Gergő" Erre ki vágta rá azonnal? Hát a kis Mimus!

2012. április 13.

Lica legújabb kifogása, ha nem akar csinálni valamit, amit kérek tőle: "Előbb megnézem, milyen szép a Mimi!"

2012. április 12.

Az ígért adatok: Mimi 7,89 kg, Lica, aki csodák csodája, hajlandó volt felállni a mérlegre, kb 12 kg. Én ezt egész soknak találtam, de egy másik anyuka szörnyülködött, hogy az ő Miminél picit kisebb lánya annyi. De most Meli blogját olvasva látom, hogy van, aki már 10 hónaposan hozza ezt a súlyt :)

Voltunk ovis nyílt napon, elég ijesztő volt a 30 fős csoport :( A gyerekek azért úgy néztek ki, mint akik jól elvannak, de Lica persze megkukult. De persze a vonzereje némán is megvan, így pár ovis fiú rögtön nekilátott legóforgókat gyártani neki :) Mimi meg örült, hogy ott is vannak bábuk :)

2012. április 7-9.

Gyors húsvéti összefoglaló:

Szombaton egy túrával nyitottuk a hétvégét, Marci is eljött, a nagyok egész sokat gyalogoltak a korábbiakhoz képest, ráadásul nem is könnyű terepen, a Holdvilág-árokban (Lica még a nagy létrán is felment, de az nem volt olyan dicsteljes, mert a közepén oltári hisztiben tört ki, mert hidegek voltak a fokok, így nem tudtuk, hogy leesik vagy örökre ott marad). De azért a jellemző az volt, hogy Lica és Marci könyörgött, hogy beülhessenek a hátizsákokba, Mimi meg azért, hogy mehessen a lábán.

A vasárnapi gyáli kiruccanás alighanem leglátványosabb eleme az volt, mikor a piacon Mimi beleesett fejjel előre egy láda nyúlba, a lábai függőlegesen felfelé kalimpáltak... De egy szava sem volt, a nyulak jobban megijedtek.

Hétfőn az Apa-ági családdal kerestünk tojásokat, ezúttal a mi kertünkben.Az épp csak kinőtt idei, és gyér tavalyi füvek között elég nehéz volt elrejteni bármit is, de mivel a gyerekek az autó rendszámtámlájára halmozott tucatnyi csokinyúl mellett is simán elmentek, így azért mégiscsak eltartott egy darabig, míg (majdnem) mindent megtaláltak. Idén végre már Mimi is részt vehetett, jövőre pedig már Vencu is növeli a konkurenciát!

2012. április 7.

15 hónapos státusz

Magasság, súly: jövő héten kiderül

Ruhaméret: 74

Fogak száma: 11

Alvás: Persze az óraállítás áldásos hatása nem tartott sokáig, nagyjából pont addig, amíg megírtam róla a blogbejegyzést. Úgyhogy megint hajnalban kel a lány, sőt, sokszor még korábban, "Anya, Anya!" kiáltásokkal, ilyenkor Emó általában ügyesen vissza tudja még fektetni, de sokszor tíz perc múlva kezdődik elölről, és ez 3-4-szer egy éjszaka alatt nem túl vicces...

Evés: Már csak egyszer szopizik, este lefekvés előtt, és minden további nélkül issza helyette reggel a baba-tejporból készült italt, máskor meg, ha tudom, hogy csak kevesebbet fog inni, simán adok neki tehéntejet is, minden ellenkező ajánlás ellenére, úgy tűnik, nincs semmi gondja vele, na meg olcsóbb és könnyebb kikapni a hűtőből. Egyéb téren nincs nagy változás, Emó néha azt kérdezgeti, létezik-e répamérgezés, mert táplálkozása túlnyomó részét a húsleves, és főleg a benne főtt répa teszi ki.

Fejlődés: Az "Apán" kívül (ami az eufória után többnyire sajnos inkább "abának" hangzik) új szava még a "bábu", ezt imádja mondani, de nem csoda, mert játszani is imád vele, minden nap elmaradhatatlan része, hogy kiborítsa a tárolásukra szolgáló flakonból az ezernyi társasjáték-bábut, és Licával az ujjukra húzva hosszúkörmű boszorkányokká változzanak. Mondja még, hogy "szia", bár ez inkább "hiá"-nak hangzik, de a szövegkörnyezetből egyértelmű, például mikor csak távolról ránk köszöntek az utcában a szomszédok, akkor is integetett és mondta (szóval hamarabb hajlandó köszönni, mint Lica). Most már tényleg rengeteg dolgot megért, és néhány dolgot meg is csinál, amit kérünk tőle. Nagyon ügyesen eszik kanállal (ha malackodás történik, az szándékos), viszonylag jól iszik pohárból, de azért biztos ami biztos, még tartani szoktam neki.

Kedvenc tevékenység: Továbbra is imád kint lenni, főleg homokozni. Egész szépen megy már a motorozás is. Nagyon aranyosan szoktak már Licával is játszani sokszor. Állandóan táncikál, körbe forog, meg a legújabb, hogy a dohányzóasztalra teszi a tenyerét, és úgy mászkál körbe-körbe körülötte. A könyvek is egyre jobban érdeklik, de többnyire ugyanaz a pár darab. A babázáshoz nagyobb affinitást mutat, mint Lica, néha eszébe jut teljesen magától, és akkor megeteti a babákat vagy megvizsgálja őket az orvosi táskában található hallgatóval, vagy hozza, hogy vetkőztessem,, öltöztessem őket. Rajzolni is szeret, de amióta a filctollakat elzártam, mert iszonyú pusztítást voltak képesek végezni velük, a többi eszköz kevésbé vonzza. A horgászós játékok továbbra is menők, de új kedvenc a logikai készlet (pedig Zí már azt is megjegyezte, hogy már az is túlzás, hogy Licának azzal "kell" játszania, merthogy kisiskolásoknak való), formaberakóként használja, nagyon ügyesen pakolja be a dobozba a darabokat. A sínek és a vonatok is elég gyakran előkerülnek, és aminek örülök, hogy ezeket többnyire maga hozza elő, hogy játsszunk velük, tehát sokkal kezdeményezőbb a játszásban, mint Lica. Mégis továbbra is úgy érzem, hogy magamtól meg alig tudok kitalálni valamit, hogy mit játsszunk, mert Lica-szinthez vagyok szokva, úgyhogy alig várom már, hogy beszéljen!

2012. április 6.

"Anya, te szereted a hangyákat?"

"Hát, csak akkor szeretem őket, ha nem a házban vannak."

"De miért?"

"Mert a ház az embereké."

"De miért?"

"Mert az emberek tudnak házat építeni maguknak."

"Akkor a malac is egyfajta ember, mert az is tud házat építeni"

(A hosszas magyarázattól, ami itt következett a mese és valóság különbözőségéről, megkímélem az olvasóközönséget)

2012. április 5.

Végre! Bekövetkezett az, amire Emó majdnem 15 hónapja vár! Na jó, intenzívebben csak az utóbbi pár hónapban merült fel az elvárás, de akkor már tényleg intenzíven. Nem fokozom tovább a kíváncsiságot, arról van szó, hogy Mimi mondja végre, hogy "Apa". Az "anya" nagyon régóta megy, a "p" betűvel sem volt gondja, azt tudta mondani, hogy "Papa", próbálja utánozni azt, hogy "papagáj", és ha megkérdezzük, hol az apa, rámutat, tehát ez sem lehetett a probléma gyökere, mégis Emót is konzisztensen anyának hívta. Ha kértük, hogy "Mondd, hogy apa!", rávágta, hogy "anya". A legmegdöbbentőbb az volt, mikor egyszer azt kértük, hogy "Mondd, hogy papa!", és rávágta, hogy "Mama". Szóval azért sok mindent tud ez a kis ördögfióka, és mintha már direkt csinálta volna... Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy eleget kínozta már az apját, aki már azt hitte, előbb szaval majd el egy verset, mint hogy apát mondjon, és ma reggel óta mondja szépen, kívánságunk szerint, akár tanúk előtt is :)

2012. április 3.

Vannak témák, amikkel kapcsolatban az ember már kezdettől fogva aggódik, hogy milyen lesz, ha beszélni kell róla a gyermekkel. Az egyik ilyen az elmúlás. Szerencsére még nem "kellett", a nemlét egyelőre főleg a születés előtti fázisként került szóba, ami láthatóan semmi gondot nem okoz Licának, gyakran elmondja, hogy "Amikor kicsi voltam, akkor a Mimi még nem is volt. Amikor Anya kicsi volt, akkor még én sem voltam" Viszont most, mikor reggel viccesen rászóltunk, hogy bele ne essen a wc-be, először precízen elmagyarázta, hogy úgysem tud beleesni, mert olyan kicsi a lyuk a wc-szűkítőn, de azért megnyugtatott, hogy vigyáz magára, mert "ha beleesnék, akkor aztán nem lennék" Neki ez ezúttal sem okozott semmi problémát, úgy tűnik, nekem kell inkább felnőnöm a témához, és megtanulni viccelődni, mert ezt hallva nagyon-nagyon rosszul éreztem magam, annyira elszorult a szívem. Úgyhogy gyorsan biztosítottuk róla, hogy azért kihúznánk, ha beleesne...

2012. március 28.

Licának ilyen ebédhez illő témái vannak mostanság, és ilyen komolyan értekezik róla:

„Anya, a kutyusok hova kakilnak?”

„Sokszor sajnos a járdára. Azt a gazdájuknak föl kellene szedni”

„De nem mindenki szedi fel. Van, aki felszedi, de valaki nem. Az nagyon csúnya dolog!”

„Igen, mert mi abba könnyen beleléphetünk, és koszos lesz a cipőnk”

„Én nem lépek bele, vigyázok és kikerülöm. Hogy ne legyen koszos a cipőm, mert akkor azt Anyának ki kell mosni a mosógépben (??), és az nagyon unalmas” (neki vagy nekem? :)) „De a Mama nem szokta kikerülni!”

„A Mama belelép a kutyakakiba?”

„Igen, és aztán lemossa a pocsolyában!” (Na, ezt tanulják a lányok, amikor nem vagyok otthon :))

Ha már szalonképtelen kaki-téma, akkor itt az alkalom, hogy elmeséljem, hogy Mimi volt már, hogy mutogatott, hogy pelus kell kakilás után. Ha meg Lica szól, hogy neki kell pisilni, rögtön mutogat a wc-re, volt, hogy már a fellépőt is feltette neki. Lehet, hogy ha tudna beszélni, és mindig értenénk, mit akar, már rég szobatiszta lenne :) De az biztos, hogy sokkal jobb esélyei vannak a koncepciót elsajátítani,  úgyhogy optimista vagyok a kevésbé szerencsés születési dátum ellenére (már pont rossz idő lesz, mire abba a korba jutna).

Végül egy örömhír, hogy milyen szuper ez a tavaszi óraállítás: azóta még egyszer sem kelt Mimi 7 előtt, pedig ugyanakkor fekszik. Úgyhogy az egyszer elvesztett órát mi minden egyes nap visszanyerjük :)

2012. március 24-25.

Egy hétvége Marciék jegyében. Hát ha már Marci állítólag minden nap Licáról álmodik, és csakis Licát akarja meghívni a születésnapjára, akkor ideje is volt egy ilyennek.

Szombaton vasútmodell-kiállításon kezdtünk, aztán ebéd után persze nemalvás a nagyok részéről (óraállítás előtt különösen rossz taktikának tűnik...), a délutáni kerti buli után meg, ha már úgyis rábeszéltük Beniéket, hogy sokkal jobb nekik a kertünket ásni másnap, mint korán kelve túrázni menni (nem is kellett őket nagyon győzködni), arra jutottunk, hogy arra a kis időre Marcinak kár hazamennie, úgyhogy nálunk aludt. Nem is volt olyan vészes ahhoz képest, hogy három gyerek, bár a vacsoránál egyszerre kielégíteni minden igényt azért kihívást jelentett, na meg az altatás is, mert Marcinak "mindig ki akartak nyílni a szemei" (vagy a bugyirózsaszín Lica-pizsama zavarta, amit jobb híján ráadtunk? :)). Végül már azt kérte, hogy Emó kísérje haza őt, majd ő mutatja az utat :) Aztán végül csak elaludt, és szegény kelhetett a Mimi-pacsirtára hajnalok hajnalán. Bár megállapítottuk, hogy mekkora csoda történt, Mimus fél 8-ig is hajlandó volt aludni.. Kár, hogy az új időszámítás szerint...

Aztán jött csak a neheze, egész napos fűültetés és fatuskó kiásás, amiből mindenki kivette a részét, még a gyerekek is buzgón ástak, gereblyéztek és gilisztát gyűjtöttek, miközben a felnőttek például bútorlapból szerelt sílécekkel a lábukon tapicskolták golfpályává a talajt. Volt mit lemosni magunkról utána... Aztán holnap végre hétköznap jön, ki lehet pihenni a fáradalmakat! :)

2012. március 21.

Most már hivatalos, hogy Mimus bölcsis lesz szeptembertől, megkaptuk az értesítést, hogy felvették! Licával meg három hét múlva már ovis nyílt napra megyünk, elképesztő, hogy már itt tartunk...

2012. március 16.

A nagyszülőknél töltött másfél nap alatt Mimi egészen nagygyerekké cseperedett. Nagyobb lett a hasa :), a haja, lett négy új foga... Emó szerint a tavaszi öltözék is közrejátszik, attól is nagylányosabb, de nem csak erről van szó. Mintha a mókákban is sokkal tudatosabban venne már részt, úgyhogy talán végre belenő abba a korba, akivel igazán tudok játszani. Bár úgy tűnik, végre beköszöntött a tavasz, ma is az egész napot kint töltöttük, így egyre kevésbé lesz gond a "mit játsszunk?" kérdés. Kkülönösen mert Mimi szenvedélyes kintlevő (nem tudom, ez mennyiben függ össze azzal, hogy szenvedélyes lábbeli-imádó is, és ugye a cipő meg a kintlét együttjár). Sajnos Lica viszont nem annyira szeret kint lenni, így már többször előfordult, hogy ő egyedül bent maradt (az első ilyen alkalommal Mimi hívta fel a figyelmemet, hogy ott dörömböl a teraszajtón, mert már ügyesen egyedül elintézte a kakilást, csak arra várt, hogy megtöröljem a popóját).

Visszatérve a nagy Mimire, van azért visszafejlődés is. Ez nem a nagyszülős nap eredménye, hanem már 1-2 hetes jelenség: a konzisztens igen-nem feleletek felborultak, egyre többször mond nemet, miközben igent gondol, aztán fel van háborodva, hogy nem csináljuk, amit szeretne. Egy biztos igen-pont van: ha énekelek-mondókázok neki valamit, akkor már meg sem várja, hogy megkérdezzem, hogy "Még egyszer?", hanem rögtön mondja, hogy "Igen!"

Lica is elismeri már, hogy nagyobb lett Mimi: a nevét gyakran szokta jelzőként használni a kicsi szinonimájaként, például ha találkozunk egy pici kutyával, akkor az Mimi-kutya. De most már ha egy igazán pici eb jön szembe, akkor az már "Vencel-kutya".

Mai utolsó témaként egy receptötlet kisgyerekeseknek. Nem nyújt gasztronómiai csúcsélményt, de minden más szempontból zseniális (mondhatom, mert nem az én ötletem). A neve: kukacos virsli. Karikázzunk fel 1-2 virslit, a gyerkőcök segítségével dugdossunk keresztül minden karikán néhány szál spagettit, majd főzzük meg! Igen bizarr látvány lesz, mire megpuhulnak a tészták! Csinálni is mókás, meg enni is: Lica azt élvezte, hogy ő a nagy kukacevő és lógnak a kukacok a szájából, Mimi még nem fogta fel a vicces oldalát, de a kis babrálni szerető ujjaival élvezettel húzogatta ki a tésztákat a virsliből.

2012. március 15.

Bár Lica hónapfordulóiról mér nem szoktunk megemlékezni, de most kivételesen 34. hónapja alkalmából álljon itt róla egy kis összeállítás az elmúlt időszak emlékezetes pillanataiból:

Amióta Kati mama van velük, Lica egyik fő várakozása ez: "Majd ha jön a Mama, rondát fogok festeni!" Merthogy valaha régen nem nyerte el egyik festményének színvilága Mama tetszését, és megjegyezte, hogy "Fú de ronda!" Lica ennek annyira megörült, hogy azóta erre hajt :)

A kis művésznő a festésen kívül nagyon rákapott a színezés ízére, válogatás nélkül mindent színez. Persze sajnos filctollal, amihez Mimi is örömmel csatlakozik, aminek a padló, a ruhák és a gyerekek is bőven viselik a nyomait. Lica a feladatos füzeteiben nem csak a képeket, hanem a szöveget is kiszínezi, így van, hogy már azt sem tudom elolvasni neki, mi is a feladat, mert már nem látszik.

Másik, jobban kedvemre való hobbi a Mimivel való beszélgetés. Egy tipikus párbeszéd így zajlik:

"Mimi, mondd, hogy vauvau!"

"Vauvau!"

"Mimi, mondd, hogy miaú!"

"Miaú!"

De ilyeneket is szokott kérdezni, hogy: "Mimi, miért sírtál? Elmeséled?" (szülőktől való szó szerinti idézet, csak épp neki szokott szólni) De sajnos ezekre még nem kap választ.

Lica nagy pudingrajongó, uzsonnára általában azt kér. Mikor épp előadtam valami hosszas győzködést, hogy mi más egészségesebbet lehetne enni, türelmesen végighallgatott, majd közölte: "Van egy ötletem, mit ehetnénk még! Pudingot!"

Lica tanulmányozza a háztartási kekszet, majd megkérdezi: "Anya, a lyukakat is megehetem?"

Milyen az, amikor az ember 3 éves lánya spontán, magának azt énekelgeti, hogy "Jöjj, Oroszország, vodka világa..."? (Vagy milyen az apja?)

2012. március 13.

Mimi új tudománya: Megtanulta az "Én kis kertet kerteltem" kezdetű játékot! Énekelni azért nekem (vagy Licának) kell, de szépen elmutogatja az épp kéznél levő kézzel, és a végén a "Hú!"-t ő mondja nagy átéléssel.

2012. március 8.

Mimi 14 hónapos státusz:

Súly: 7610 gramm

Fogak száma: 6

Ruhaméret: 74

Evés: Egész jó! Továbbra is a rizs a kedvenc meg a csemegeuborka (és a nasik), de nincs nagyon olyan, amit kifejezetten ne enne meg, kivéve a kenyérre kenhető nem édes dolgok (vaj, sajtkrém, májkrém - de a lekvár meg a mogyorókrém jöhet) és a sajt

Alvás: nincs sok változás, nagyjából átaludt éjszakák korai keléssel, bár néha a fektetéssel is gond van, pedig igazán nem kényszerítjük korán ágyba (9-kor mennek aludni). A délutáni fektetéssel is sokszor meg kell küzdeni, de aztán szinte mindig alszik közel két órát.

Fejlődés: hát apát még mindig nem mond... De amióta Kati mama van velük, elég stabilan mondja a mamát. Új még az "alma", de nagyjából ennyi. Beszédének 90%-át az "anya", "vauvau" és "miaú" szavak teszik ki, továbbá minden nap elmeséli a Mimi-féle viccet (baba-baba-hahahaha) :) 

Játék: végre igazi könyvolvasó ő is, szépen megmutat már dolgokat, múltkor például, mint a porszívók nagy rajongója, örömmel fedezett fel a Böngészőben egy porszívót, ami eddig nekünk sem tűnt fel. Nagyon ügyesen labdázik, főleg rúgja. Imád filctollal rajzolni, továbbra is slágerek a mágneses horgászjátékok, a csúszda, valamint a matrjoska-babák. Imád hintázni a játszótéren, már egy picit hajtja is magát, pedig még Lica sem...

Egyebek:

A munkáséletről alkotott benyomásaim nem változtak, továbbra is hajszának tűnik az egész. Ahhoz képest, hogy eddig azon problémáztam, hogy mit játsszak a gyerekekkel, most már játszanék, csak nincs mikor. És nem tudom, hogy összefügg-e, meg két nap alatt csak nem alakul ki komoly személyiségtorzulás attól, hogy a szívtelen anyjuk otthagyja őket, de mintha megváltoztak volna, és nem előnyükre: Lica az eddigieknél is sokszorosan szófogadatlanabb, néha teljesen kezelhetetlen a helyzet emiatt, Mimi pedig elég hisztis-nyűgös. Szóval nem az idilli, békés kikötő vár otthon... Így hát két munkanap elteltével is nagyon ki vagyok már éhezve a hétvégére!

Mimiről Licához hasonlóan megállapították, hogy ekcémára hajlamos, a lábfejei elég brutálisan néznek ki. Olyannyira, hogy a gyerekorvos haladéktalanul küldött át a bőrgyógyászhoz (ez negyed 1-kor, két éhes és álmos gyerekkel meg 15 várakozóval előttünk nem túl mókás). Kaptunk krémeket, két hét múlva kontroll (más sem fér bele egy dolgozó anya életébe).

Meséltem nemrég az angyalian fagyit evő Licáról. Nos, továbbra is szépen befejezi a megállapított kanálszám után, csak a szám növekszik folyamatosan: másnap már 6 volt 5 helyett, aztán 8...

2012. március 6.

Az első munkanap tapasztalatai:

- Persze mikor máskor, mint az első éles napon hisztizze végig Lica az egész reggelt? Mimi pedig, aki máskor a legkisebb neszre is felébred, erre az üvöltésre vígan húzta a lóbőrt, amikor pedig már kelni kellett volna. Így aztán mire Kati mama megérkezett, szinte az egész család pizsamában volt még.

- Napközben szinte egész nap a levegőn voltak, erre én nem voltam sose képes, úgyhogy köszi, Kati mama! Remélem, Mimi alvásmennyiségén is meg fog látszani a dolog. Ehhez képest nem is értem, hogy fért bele az is a napba, hogy Lica egész nap fessen, pedig láttam a számos végeredményt.

- Az elmondások és a készletek megcsappanása alapján rengeteget ettek, bár főleg a kakaó és a puding fogyott, jobban örültem volna, ha az ebéd...

- Ételen kívül ruha fogyott rengeteg, ez így nem lesz jó, mert nekem azt mosnom és vasalnom kell!

- Mikor hazaértem, Lica rám sem bagózott, Mimi sem produkált látványos üdvözlést, de amint egyszer bekerült a karomba, nem igazán tudtam letenni, aztán meg elég sírós volt este. Szóval nem épp az a fogadtatás és hangulat, ami feledtette volna a fárasztó munkanapot.

- Én úgy tűnik, nagyon elszoktam az egész nap négy fal között üléstől és monitorbámulástól (pedig ma még nem is néztem olyan sokat, mivel a gépem egyelőre nem túl használható állapotban leledzett), úgyhogy a nap nagy részét hasogató fejfájással töltöttem. Viszont megálltam, és egyszer sem telefonáltam haza!

- Már a bölcsis Licánál megállapítottam, és most újfent: frusztráló érzés, hogy az ember nem tudja, mit csinálnak egész nap a gyerekei, még ha most részletesebb beszámolót is kaptam, mint akkor.

- Összességében nagyon ijesztőnek tűnik a dolog egy nap után: kimerítő munka után hazaesni, felszabadultan játszani a gyerekekkel, hogy kapjanak az anyjukból is valamit, aztán ha Apa hazaér, gőzerővel nekiesni a házimunkának, amivel eddig csak tudtam valamit haladni napközben. Még szerencse, hogy most még csak heti háromszor lesz így...

- Egyelőre inkább olyan érzés, mint ha egy különösen zsúfolt programú napunk lett volna, még nem tudom beleélni magam abba a gondolatba, hogy ez már mindig így lesz (vagy fél év múlva még rosszabbul)...

2012. március 2-4.

A nagy Lica-tanító síelés Donovalyban:

Nos, Lica lábán kb. másfél óra hosszat volt léc (ki látott már olyan cuki dolgot, mint azok a mini lécek?), ennek a nagy részét a szánkón ülve töltötte, a második legnagyobb részét a fényképezőgép előtt pózolva, a maradék pár percben próbálkoztunk síelni is vele egy 1 fokos lejtőn... Egyelőre titkolja a született tehetségét, na! 

Úgyhogy a síelés nagy részét hátizsákban utazva töltötték a lányok, Lica élvezte, főleg a huppanókat a felvonón és a motoros szánok látványát, Mimi hősiesen tűrt. Viszont ő is élvezte a Rolival való mókázást, a billiárdozást és talán a pezsgőfürdőzést is egy kicsit. Az autózást azonban odafelé egyikük sem, 1-1-es döntetlennel végződött a hányásverseny, de az igazi vesztesek a szülők voltak, akiknek takarítani kellett.

Hazafelé az autóban:

Lica: "Anya, mi kezdődik még Mimi-betűvel?"

Anya: "A méz"

Lica: "És a Micimackó?" (szülők teljes elragadtatásban, hogy milyen ügyes ez a gyermek)

Anya: "És a Malacka!"

Lica: "És a Tigris is?" (ennyit az ügyességről)

Lica tanulmányozza a bébiételes üveget:

"Megnézem, mi van benne! Gesztenye, hús, alma és egy pucér baba!"