2012. június 27.

Váratlan családi dráma tegnap este:

Lica pisilni indul, majd megtorpan: „Nincs itt a pók!”

Emó bűntudatos arckifejezésemet látva, minden házastársi szolidaritást nélkülözve közli: „Anya eltüntette a pókot”

Lica a szokásos görög maszkosan görbülő szájjal, üvöltve bömböl: „De akarom, hogy megegye a szúnyogot!”

Happy end:

Ma reggel halljuk a wc-ből a boldog hangocskát: „Anya visszatette a pókot!” (pedig nem, ennyire önfeláldozó anya még én sem vagyok :))

2012. június 26.

Mimi aktuális kedvenc szavai:

• „Menekül!” – Elfut előlünk, és közben hajtogatja, hogy „Menekül! Menekül!”
• „Másik dinde” = sárgadinnye – Nem tudni, azért másik-e, mert egy gyáli ebéd során először a görögdinnye került elő, és utána a sárga. Eleinte azt hittük, mikor mondta, hogy csak szeszélyeskedik, és egy másik falatot kér, de azóta úgy tűnik, minden sárgadinnye „másik dinde”.
• „Vigyelek!” – Elém áll, nyújtogatja felfelé a mancsait, és követeli, hogy „Vigyelek!”, azaz vigyem. Pedig minden mást meglepően profin ragoz…
• „Széeő” = szélerőmű – Elég jó téma egy másfél évesnek, nem? Hiába, megintcsak anyja lánya! :)

De Lica is meg tud még lepni bennünket egyes szavakkal. Mint pl. mikor megkérdezte: „Apa, te milyen jellegű szörny vagy?” Mikor azt tudakoltam, honnan tanulta a „jellegű” szót, azt mondta, Mimitől :)

2012. június 25.

Licával újabban kakukktojást szoktunk játszani. Még csak néhány sémát tud magabiztosan kitalálni (nem szín, nem állat, nem repül, stb), és amit nem tud, ott próbálja ráhúzni a korábbi megoldást minden gondolkodás nélkül, ami néha igen vicces. Pl. mikor egy feladványra a „nem mozog” volt a válasz, így folytatódott a játék:

1)      – Giliszta, alagút, autó? – Giliszta, mert az nem mozog!
2)      – Szék, alagút, asztal? – Szék, mert az nem mozog!

Miután meggyőztem, hogy legalább gondolja végig mindről, hogy mozog-e, ez lett belőle:

3)      – Alagút, híd, delfin? – Az alagút és a híd, mert azok nem mozognak! (ez már fejlődés!)

(És hogy miért szerepel mindegyikben alagút? Mert ez a párbeszéd Ausztriába menet játszódott le, a lányok alagútlázban égtek, így csak alagutasat volt szabad mondani)

És még egy gyöngyszem: - Labda, maci, rakéta? – Rakéta, mert az nem tudom, hogy mi!

2012. június 20-24.

Az idei első nyaralásunk Ausztriában vázlatpontokban:

1. nap

• Magunkhoz híven gyerekekkel is hajnali 4-re tervezzük az indulást, szigorúan az ő érdekükben, hogy alvással töltsék a hosszú autóút legalább egy részét. Ehhez képest fél 4-kor már fent kukorékolnak, ennyit az alva átcsempészésről... Azért ki egy, ki két óra múlva, de csak elaludtak az autóban, de a menetrendszerinti hányásnál azért így is elegem lett az autózásból...
• Európa állítólag legmagasabb szabadon eső vízesése (gyanús, mert csak a közelben találtunk egy nagyobbat), Lica kis unszolás után saját lábán gyalogol fel hozzá! Jutalma a leérkezés után fagyi, na meg egy kis ugrálás 40 fokban a tűzforró óriástrambulinon.
• Szuper szállásunkra érve (csak a nappali volt akkora, mint más apartman összesen) Mimit altatjuk egy kicsit, majd irány a majmok! Mimi nagyon örült nekik („Ott is! Ott is!”), de Licának is az egyik első mesélnivalója a nyaralásól a faágon hintázó kismajom.

2. nap

• Biciklit kölcsönzünk, megtudjuk, hogy gyerekeknek a sisak kötelező. Mimit ez nem hatja meg, úgyhogy az övét is kifizettük a látszat kedvéért, de csak kormánydísznek használtam a heves ellenállás miatt.
• Körbe az Ossiacher See körül, néhol megállunk lábat vízbe lógatni, köveket dobálni, kilátást csodálni, valamint szörnyülködünk, szegény alvó Mimus feje hogy ing ide-oda a biciklisülésben, igazi gyerekkínzónak látszunk, de ez őt cseppet sem zavarja.
• Spontán eperszedés egy szedd magad hirdetés láttán (Mimi kommentárja természetesen: „Ott is! Ott is!”), még szerencse, hogy az epresnéninek tetszettek a lányok, ezért segített szedni, mert magunktól nem bírtuk volna azt a tempót, amivel Mimi eltüntette a leszedett epreket. Gyümölcsszeretetben is anyja lánya! Ezt egyébként a néni is kifejtette, aki annyira odavolt azért, hogy mindegyik szülőre hasonlít egy-egy gyerek (Eine Mama, eine Papa!), hogy ezt a többi eperszedőknek is boldogan kifejtette (akiket gondolom, cseppet sem érdekelt).
• Felvonózás biciklivel! Azért ha a kölcsönzősnek elmesélnénk, hogy a drága bringáját minden bekötés nélkül utaztatták a beülős felvonó ülésén...
• Mivel lefelé nem lehetett biciklit utaztatni, a kocka el volt vetve, le kellett jönni valahogy a hegyről... Hát nem hittük volna, hogy legurulni ennyire kimerítő lehet, de az ujjaink rendesen megérezték a végére a több mint ezer méter szintcsökkenés alatti állandó fékezést. A másfél esést (szerencsére a sisakos gyerekkel) meg jobb elfelejteni... (az elsőnél megtréfált a köves út és a nagy fenéksúllyal nehezen irányítható bicaj, a fél pedig azért következett be, mert Lica akkor már eléggé félt és sivalkodott a fülembe, hogy lassabban, meg álljunk meg, de ez a meredek lejtőn a kicsit magas biciklivel nem volt egyszerű)

3. nap

• Spontán látogatás egy csacsifarmon, mert Licának épp ott kellett hánynia (igazából persze nem, de folyton eljátssza). Volt 10 órás és egynapos, teljesen életrevaló kiscsacsi, praktikusabban működő lények, mint az embercsecsemők :) Meg miniatűr kecskebébi (aki azért állt fel egy magaslatra, hogy felöklelhesse a nagy csacsikat), lámák, lovak, bárányok.
• Játszótér az Európa legnagyobb vízesésénél nagyobb vízesés lábánál: a vízmeregető, -feltekerő, -bedugaszoló, -leengedő résznél én is el tudtam volna játszani órákig…
• Pár óra játszás után mellékesen megnéztük a vízesést is…
• Esti séta a tóparton, Lica lelkesedett a vízbemenés iránt, de végül mégiscsak megfutamodott.

4. nap

• Hajókázás a tavon a tegnap kinézett csodajárművel. A borús ég mindenkit elrettenthetett, mert egyedül a mienk volt a tó! (Emó ezt egyáltalán nem bánta, mert szerinte elég ciki volt a hatalmas hattyút formázó elektromos csónakunk, de hát ezt szavazta meg a nép) Mimiből ezúttal a mentőmellény váltott ki hisztériázást, a végén még elhiszem, hogy számít a név jelentése, mert a „lázadó” tökéletesen stimmel (nem akarom továbbgondolni, mert ennél csak rosszabb jelentései vannak, de ezt persze nem tudtuk, amikor kiválasztottuk).
• A strandolással most is csak kacérkodtunk, viszont a lányok lelkesen homokoztak a parton, Lica tőle szokatlan rendmániával letisztított a vízben minden szerszámot, gondosan a homokozóba hordta, amelyik kívül volt…
• Délután egy vadasparkot látogattunk meg, aminek bejárására zárásig esélyünk sem volt, pláne, hogy a csúszda mindkettőjüket erősen elvonta az állatoktól, így csak a bivalyig mentünk, mert Licának az tetszett meg a felsorolásból.
• Mivel az állatkert melletti labirintusok is bezártak addigra, szégyellnivaló módon a kukoricalabirintusba belógtunk, a lelkiismeretfurdalást csökkentette, hogy nem kellett kerítést mászni hozzá. Elég hamar lebuktunk… De a bácsi csak kedvesen elmagyarázta, hogy várni kell július közepéig, mert addigra nő meg eléggé a kukorica.

5. nap

• Beváltottuk a napok óta fennálló tartozásunkat a lányok felé egy wörthi-tó-parti fagyizás formájában (az én fehércsoki-fagyimban lévő fehércsoki darabok alapján Lica szerint az ő pisztáciájában zöldcsoki-darabok voltak), majd az eredeti tervvel ellentétben (ami Licának nem tetszett), na meg hogy egy nyaraláson csak legyen fürdés is, beugrottunk egy strandra. Lica életében másodszor élvezte is (az első másfél hete a Velencei-tó volt, ami annyira megragadt benne, hogy az osztrák szállásunkon levő képekről hevesen bizonygatta, hogy azok a Velencei-tavat ábrázolják), bár egy egészen apró csúszdán nem mert lecsúszni (pedig a Velencei-tavon az óriásin is lecsúsztunk együtt, de a végén a vízbemerülés után nem vágyott még egyre). Ezúttal Mimit is sikerült karban pocakig bevinni a vízbe, de azért nem volt kitörően lelkes.
• Ezután csak a hazautazás és a nyaralással járó kellemetlen utóhatások (kipakolás, mosás) vártak ránk, még nem sikerült utolérni magunkat…

2012. június 17.

Nagy bölcsis és ovis lányaink vannak már! Licát végül felvették abba az oviba, amelyikbe szerettük volna, a bölcsiben pedig már az első szülői értekezleten is túl vagyunk, azt is tudjuk, hogy mi lesz Mimus jele: alma.

Mimus más téren is elért egy újabb nagygyerek-mérföldkövet: le kellett szerelni a rácsot az ágyáról, így már ő is rendes ágyban alszik, ugyanis a rácson átmászott és kizuhant. Licát csak két hónappal idősebb korában ebrudaltuk ki a rácsoságyból, és akkor is csak azért, mert már nagyon közeledett a kis ágybitorló testvérkéje, neki esze ágában sem volt kimászni. Van némi mentalitásbeli különbség...

Lica is nagy és okos, már szépen elolvassa a kétjegyű számokat is (meg a háromjegyűeket, ha egyessel kezdődnek és nem nulla a második jegy :)), valamint képes kioktatni az anyját is: Épp olyan feladatot oldottunk meg, hogy össze kellett a fakocka-építmények képeit párosítani a külön fakocka elemek képeivel, hogy miből állnak. Mikor rám került a sor, felsoroltam az elemeket: két kocka és egy háromszög, mire Lica felháborodottan: "De Anya, az nem háromszög, hanem gúla!"

Sokat beszélgetnek egymással is a lányok, bár néha úgy érzem, Lica magával beszélget: kérdez valamit Mimitől, majd felszólítja, hogy "Mimi, mondd, hogy...!", Mimi pedig engedelmesen mondja az elvárt választ. A színvonalat érzékelteti pl ez: "Mimi, mondd, hogy bank!"

2012. június 7.

17 hónapos státusz

Súly és magasság: ?

Fogak száma: 12

Ruhaméret: 74

Alvás: Szuper!!! Olyan jókat alszunk mostanában, egészen reggel hétig, akkor ébredünk az ébresztőórára, és aztánmég heverészhetünk pár percet, míg Mimi riaszt. És ez már lassan két hete így megy, hogy nem a Mimi-kakukk riaszt hajnalban, nem tudom, mi történt, de varázslatos érzés!

Evés: Továbbra is többet eszik a kiskirálylány, mint a nagy. Legújabb kedvenc (mindkét részről) a borsó nyersen, persze annak szemezgetése a hüvelyből teljes embert (anyát és gyermekeket) igénylő program is, így nem unatkozunk! A szopizástól pedig pár hete elbúcsúztunk, minden gond nélkül (de azért Emó szokta fektetni őket, hogy nehogy eszébe jusson)

Mozgás: Nagyon vagány a lányzó! A játszótéren olyan nagy gyerekeknek való játékokon mászkál, hogy csak úgy hüledeznek a nézők, lelkesen motorozik főleg lejtőn lefelé, ma felmászott a létra tetejére cseresznyét szedni. Várom már, hogy mikor mehet kalandparkba, mert Licára nem számíthatunk ezügyben (a gyerekszigeten múlt héten nem csak onnan futamodott meg, de kétszer is ki kellett állni vele a sort a nagycsúszdás ugrálóvárnál, és mire sorra kerültünk volna, akkor gondolta meg magát, Mimi viszont vígan ugrált a kicsiknek valóban).

Beszéd: Rengeteg szót tud, kétszavas kifejezései egyelőre a nem+valami (nem tudom, nem kérem, nem forró), illetve a másik+valami (másik láb, másik cica) szerkezetre korlátozódnak.  Kedvenc meséje a Három kiscica a Vidám mesékből, abban ha abbahagyjuk valahol, általában már mondja a következő szót.

Szobatisztaság: Mimus lelkesen ül a bilin, reggelente általában sikerül is belepisilnie, akkor viszi szépen a wc-hez, kiönti, lehúzza a wc-t.... Aztán megint ráül a bilire, majd az üreset kiönti a wc-be, majd lehúzza a tiszta wc-t... Jó játék... Néha a wc-re is rákéredzkedik, ami Licából dührohamot vált ki, próbálja letuszkolni onnan, mert az még nem való neki.

Személyiség: A rendmánia továbbra is jelen van, mikor Licánál az esti pakolás megkönnyítésére rajzoltam kártyákat a játékokról, hogy amit húz, azt kell elpakolnia, Lica húzott, majd Emó kezébe nyomta a kártyát, hogy "Apa, pakold!", míg Mimi szépen fogta a sajátját és elkezdte pakolni a megfelelő dolgokat. Viszont Mimi is egyre gyakrabban odacsap már Licának, míg Lica, ha ő üt, mindig bocsánatot kér utána, Mimi ugyanolyan automatikusan puszit ad, de egyiküknek sem jelent az egész semmit, utána ugyanúgy ütnek még egyet. Kirándulásoknál sokkal érdeklődőbb, mint Lica, rajta látszik, hogy körülnéz, megfigyeli a tájat. Szerintem szociálisabb is, mint Lica ebben a korban (vagy mint most is??), a játszótéren felsegíti, aki elesett, megkínál másokat keksszel (még a pókokat is :)), de azért mégis aggódom, mi lesz a bölcsiben: Lica már nagyon várja, hogy ovis legyen, de hogy az én picike, nagyon anyás kislányommal mi lesz a bölcsiben, azt nem tudom elképzelni.

2012. június 2.

Az egetrengető Mimi-hírek napja a mai:

Először is ma pisilt Mimus először a bilibe (és legszívesebben egész délután rajta csücsült volna), másodszor pedig számol kilencig! Nem megszámol, csak elszámol, és azért nem folyamatosan egytől kilencig, de azért nagyjából tudja, mi után mi jön. Mindezt kevesebb mint 17 hónaposan!

2012. június 1.

A lányok most már minden nap beneveznek valami újdonsággal a világ legcukibb jelenete versenyre, a mai ez volt:

Délutáni alvás vége felé járt az idő, felmegyek Mimi szobájába és mit látok? Ébren van, Lica ott ül az ágya melletti fotelben, ölében mesekönyvvel, és mesél neki, pontosabban beszélgetnek, valahogy így: "Mimi, mi van itt?" "Cica!" "Ügyes vagy! És itt mi van?" "Másik cica!" "Igen, egy másik cica. Nagyon ügyes!" Közben mindketten ragyognak a boldogságtól, és nem úgy tűnnek, mintha bármi szükségük lenne az anyjukra :)

2012. május 28.

Mimi beszédfejlődésével már nem lehet blogírásban lépést tartani, olyan gyors! Főnevek közül már szinte mindent mond, ami kell, sokak nevét tudja már, igék közül a "leesett", "elbújt", "fáj", "indul" a sláger, énekli, hogy "Hinta-palinta" és "Tente, baba, tente" (vagy "Tente, Mimi, tente, Apa, tente, Anya, tente Lica"), és már a színekkel is ismerkedik! A lila a kedvenc, felismeri és mondja is, néha megy a kék, és egyszer már a zöldet is mondta helyesen. De Licának ez nem elég, folyton azzal piszkálja, hogy "Mimi, mondd, hogy narancssárga!" :) Mikor mondjuk, hogy azt még nem tudja, akkor azért megvédi: "Mimi már tudja a színeket! Tudja már a narancssárgát is, csak nem mondja!"

Három napos túrán voltunk a hétvégén, talán az apai alapelvnek (mindenki annyi kilométert gyalogoljon, ahány éves) nem tettek maradéktalanul eleget, de azért sokat mentek a saját lábukon. Lica pedig még odafelé menet az autóban kimutatott az ablakon, és közölte: "Az a kedvenc hegyem! Másszunk fel rá!" Apa: "Jó, majd megnézzük a térképen, és egyszer felmászunk rá" Lica: "Nem egyszer! Háromszor!"

Első este a kempingben spontán csillagászkodhattunk egy kicsit. Mimi erre rögtön megtanulta a "távcső" szót, Lica pedig belenézés után közölte: "Tükröződik a szemem lenyomata az égen"

2012. május 25.

Lica: "Először oviba megyek, aztán iskolába, aztán felnőtt leszek!"
Anya: "Szeretnél már felnőtt lenni?"
Lica: "Igen!"
Anya: "És miért?"
Lica: "Mert akkor be tudom majd gombolni a gombjaimat!"

2012. május 21.

Egy-két bizonyíték, hogy milyen szépek is a mi lányaink:

Kati mama már panaszkodik, hogy nem lehet velük elmenni sehová anélkül, hogy megállítanák, hogy ilyen szépeket még sosem láttak.

Ezután a Varázsének foglalkozás vezetője, Hevesi Imi bácsi megkérdezte tőlem, nem akarom-e Licát gyerekmanökennek adni, Mimi pedig ugyanitt begyűjtött egy nagy puszit és némi arcsimit egy kisfiútól.

Ma pedig engem is megállított egy nő, hogy milyen szépek, de ebben a jelenetben ennél érdekesebb volt, hogy Lica közölte a nénivel, hogy ő már milyen nagy, és tudja egyedül hajtani a hintát. Azaz teljesen magától kommunikálni kezdett egy idegennel, ez nála nagy szó!

2012. május 20.

Megvolt a buli, most már gyakorlatilag is 3 éves a nagylány, bár az ujjszopizással kapcsolatos megegyezést (három éves kor felett maximum elalváshoz) nem igazán tartja be...

Viszont a bulin igazán jól érezte magát, kizárólag csak a "hivatalos" program nem érdekelte: na jó, a kincskeresés félig-meddig, a megtalált kincs nem igazán, a torta a gyertya elfújásáig, aztán rögtön ment vissza homokozni, az ajándékok meg szinte egyáltalán nem. Ha valaki nagy erőszakkal rátukmált egyet, akkor azt megnézte, némelyikkel játszott is, de akkor pláne nem lehetett rávenni másik kibontására, és a többség így kibontatlan maradt.

A fő ajándék, a Jutka mamától kapott futóbicikli még csak be sem volt csomagolva, de még így sem érte el az ingerküszöböt. Mimi végül boldog "bicikli" felkiáltással felfedezte, vadul próbálgatta, aztán Marci is kipróbálta, de Lica mindezeket csak egy futó pillantással nyugtázta, amiből úgy tűnik, csak a "Marci + bicikli" kapcsolat maradt meg, mert amikor este kimentünk a teraszra rendet tenni, és meglátta ott a bicót, közölte, hogy "Ezt itthagyták a Marciék!" Mikor viszont sikerült meggyőznünk, hogy ez az övé, rögtön menni kellett az utcára bicajozni, mindezt este 9-kor. Meg másnap egész nap... Minden előzetes aggodalmam ellenére egész ügyesen megy vele, saját értékelése szerint annyira, hogy "Ezzel már nagyon ügyesen megyek, úgyhogy már vehetünk pedálos biciklit!" :)

A többi ajándékot majd megpróbáljuk szép lassan feldolgozni, egy darabig nem fogunk unatkozni, az biztos... (Azért még említést érdemel a gyerek-japánsakk, kizárólag japán nyelvű használati utasítással. De Emó állítólag már elsajátította az ajándékozótól, Petitől, hogy hogyan kell játszani, az a baj, hogy Lica napközben az én fülemet rágja érte, nem az övét...)

2012. május 19.

Egy olyan pillanat, amiért az ember megbocsát és elfelejt minden át nem aludt éjszakát (egészen a következő át nem aludt éjszakáig):

Lica teljes súlyával rácsimpaszkodott a kezemre, mire Emó rászólt, hogy ez fáj Anyának. Erre Mimi rámnéz, közli, hogy "Anya fáj", és adott egy nagy gyógypuszit. Imádom!

2012. május 15.

3 éves a nagylányunk! Ő ezt még nem tudja, mert a vasárnapi ünneplésre való tekintettel nem kavartuk bele a dologba a mai napot is, úgyhogy még pár napig hivatkozhat arra, hogy "Még nem vagyok három éves!", mikor rászólunk például ujjszopizás-témában :)

Nagyon várja már egyébként a bulit, naponta felsorolja, hogy kiket hívunk meg, és mi mindent fog felfalni. És néha ezek kombinációját is :) Ugyanis először, mikor beugratós kérdésként feltettem, hogy a mérges kutyust is meghívjuk-e, vadul tiltakozott, de egy idő után taktikát váltott: kijelentette, hogy a mérges kutyust is meghívja, és őt is felfalja! :)

És hogy mit szeretne szülinapjára: "Jancsi és Juliskás könyvet! És még könyveket!" Hiába lett már könyvtárlátogató is, úgy tűnik, az sem elég...

Valami státuszt is kéne még írni egy ekkora ló gyerekről? Nem könnyű, már már majdnem mindent tud, nehéz mind felsorolni...

Kb 92 cm és 12 kg, 20 foga van és 86-92-es ruhákat hord (ez nagyjából másfél éves méret, azt hiszem). Rövidnacikból meg 3-6 hósakat, mint Mimi, mert ott csak a derékbőség számít... A hasa vacsora után kifejezetten kisebb, mint Mimusé :)

Ismeri a betűket, a számokat kb 12-ig ismeri fel, elszámolni nagyjából 20-ig tud. 

Öltözni félig-meddig tud egyedül, zoknit, harisnyát még igazítani kell, és a fejen áthúzós dolgok még nem mennek, gombolás a nagyobb gombokkal, ha nincsenek nagyon kényelmetlen helyen.

Aludni nagyon jól tud, ellentétben a hugával :) Viszont iszonyú mértékben ujjszopizik még, és Szusz-függő.

Itthon rengeteget beszél, nagyon okosakat és vicceseket mond, de idegen társaságban továbbra is kuka, aggódom is, mi lesz az oviban.

Állítólag "Én már nagyon nagy vagyok, tudom egyedül hajtani a hintát!", de én ezt még nem nagyon tapasztaltam :) Viszont prímán tud felfelé mászni a csúszdákon, ég is a fejem a játszótéren miatta. Néha induláskor nem értem, miért nem hajlandó pl szandált venni 30 fokban, aztán a játszón rádöbbenek, hogy persze, a túracipője biztosítja a megfelelő tapadást a csúszdamászáshoz.

A szomszéd kislány pótkerekes biciklijét egyszer kipróbálta, és megdöbbentően jól ment neki elsőre, pedig a magasság sem volt jó, és motorral is vagánykodik már néha (lejtőn lefelé), úgyhogy hátha minden kételyem ellenére beválik majd a szülinapi ajándék...

Ja, és tud még fél lábon ugrálni :)

2012. május 13.

Már a mini horgászós játék használatánál sejtettük, hogy Miminél a kézügyesség az, amiben előrébb jár a koránál (bár végül is ezen kívül szó szerint is előbb járt a koránál, és a mostani fejlemények alapján beszédben is elég jól áll), ezt most megerősítette azzal, hogy egyedül sikerült felfűznie egy gyöngyöt, ami szerintem igencsak nagy dolog ennyi idősen (gyors google keresés alapján ezt 21-24 hónapos korra írják)! Stabilan azért nem megy még a dolog, úgyhogy újabb remek alkalom a "Nem tudom!" mondat sokszori alkalmazására :)

2012. május 12.

Ebédnél rászólok Mimire, hogy ne próbáljon kimászni a székéből, érdemes ülve maradni, mert akkor kaphat desszertet. Lica, a neki jutó mennyiséget maximalizálandó megszólal: "Úgy látszik, a Mimi nem kér desszertet! Anya, ne erőltesd!"

Azért van, amit kér Mimi is... A történelem ismét ismétli önmagát, állandó jelenet, hogy Mimi nyitogatja a hűtőajtót, mutogat és kiabál, hogy "Rudi, rudi!" Csak annyi a különbség, hogy Lica azt kiabálta ekkora korában, hogy "Tújó, tújó!" Kiegészítik egymást :)

Még egy ajtónyitogatós: Apa magyarázza Licának, hogy azért nem kéne nyitogatnia a fagyasztó ajtaját, mert ha nyitva marad, kijön a hideg, mire Lica: "Biztos az egyik túrán is azért fáztam, mert nyitva maradt az ajtaja!"

Lassan már Mimitől is idézgetünk a blogon mondásokat, a legjobb úton halad efelé, tényleg annyi szót mond már. De a fő kedvenc egyértelműen a "Nem tudom!", napjában kb. ezerszer, már olyasmiket sem tud megcsinálni, amit már rég tudott, csak hogy mondhassa.

2012. május 7.

16 hónapos státusz

Súly, magasság: Mivel már végre Mimit sem citálják be havonta a gyerekorvoshoz, így erről alighanem csak 2 hónap múlva lesz információnk.

Fogak száma: 12

Ruhaméret: 74

Evés: Többet eszik, mint Lica! És változatosabban is, mert ő sokkal több zöldséget és gyümölcsöt hajlandó megenni (anyja lánya), viszont sajnos imádja a csokit! Már ő is nyitogatja a fiókokat, hűtőt, hogy csokit vagy túrórudit szerezzen, vagy legalábbis kifejezze, hogy neki feltétlenül kapnia kell. Napi egyszer szopizik még, de annyira nincs azért szüksége rá, ha véletlenül nem vagyok jelen, simán elvan nélküle, úgyhogy maximum másfél éves koráig adtam neki haladékot ezügyben, akkor talán még nem lesz olyan nehéz megvonni tőle.

Alvás: Továbbra sem ez az erőssége... A délutáni szinte mindig sima ügy, este is szépen elalszik, de hajnaltájt nagyon gyakran kell hozzá bemenni, van, hogy egy órán keresztül ötpercenként :(

Beszéd: Alighanem belépett egy viharos sebességű fejlődési periódusba, minden nap érnek meglepetések bennünket. A "kérem", "nem kérem", "nem tudom"-ról már esett szó, nekem ebben az a legmeglepőbb, hogy tőlünk E/1 személyben nem igazán hallja ezeket (mert mi mindent tudunk :)), inkább csak tőle kérdezzük E/2-ben, tehát a megfelelő formát csak Licától tanulhatta. Leggyakoribb szavai: Anya, Apa, Mimi, Mama, Papa, bábu, inni, alma, papu (=papucs), igen, nem, az állathangok és hasonlók (főleg a "tik-tak", merthogy íg kéri az "Így ketyeg az óra..." kezdetű mondókát, amit profin végigmutogat), de most már bármi ott lóg a levegőben, néha rákérdezek egy képre, hogy mi az, és rávágja, hogy zsiráf vagy gomba, szóval egy-egy abszolút nem alapvető szót. És persze mindent képes ismételni, és természetesen már mindent megért.

Játék: Ismét a régi sirám, ezen a téren még mindig nem érzem összeszokott párosnak magunkat, mindent csak Lica-szinten vagyok képes csinálni. De Mimus egész jól alkalmazkodik :) Kedvenc továbbra is a bábuk, a logikai készlet, a labda, a sínek és vonatok, a matrjoska babák, szeret doktornéniset játszani a babáival (akik Lica babái voltak, de őt cseppet sem érdeklik), valamint imád homokozni és csúszdázni.

Személyiség: Szörnyen anyás továbbra is, valamint jelenleg állandóan féltékeny és irigy Licára. Olyan szinten, hogy ha ő néz valamit, és Lica is meg akarja nézni, inkább ráfekszik, hogy ne lássa... Lehet, hogy rendmániás lesz, mint az anyja: van, hogy a játszótéren felszedi a szemetet és kidobja, séta után sokszor elrakja a cipőjét, ha elege lett a fürdésből, összeszedi és elpakolja a fürdőjátékokat... De persze mindezt akkor teszi, ha kedve tartja, utasításra ő sem nagyon. Nagyon jól emlékszik dolgokra, például szól reggel, hogy kapcsoljuk ki a riasztót, mikor lemegyünk a földszintre, vagy séta közben mindig mutogat az egyik házra és miaúzik, mert tavaly az volt a cicás ház, amikor kismacskák születtek, pedig hát akkor ő még nagyon pici volt. Nyűgösebb és kevésbé nevetős, mint Lica, sokkal nehezebb bevonni tevékenységekbe, de jobban eljátszik egyedül (persze nem sok ideig, de mélyültebben, és önállóbban kitalál egy-egy tevékenységet magának, mint Lica). Szerintem tiszta anyja, azt ki-ki döntse el, hogy ez bók-e :)