Ambíciózus nyaralási tervek

Lica a világatlasz tanulmányozása után (apja lánya) határozott döntést hozott, hova menjünk idén nyaralni, és ehhez már hetek óta tartja magát:

"A félkarácsonyfa-zászlóhoz!" (=Nepál)

Ajjajj...

2013. február 16.

Ez van, ha valakinek sokat éneklik a Börtön ablakábant:

- Mimi, fáj valami?

- A szívem szomorú!

A szülők szíve is szomorú egyébként, mert már idejét sem tudjuk, mióta beteg folyamatosan valamelyik, vagy leginkább mindkét gyerek, már az idő is teljesen összefolyik a kétnaponta orvoshoz járós, majd a kapott igazolást fel nem használós, újra orvoshoz menős, nyafogó gyerekek mellett és éjszaka dolgozós hetek során. Az orvosok (a mienk egy hónapos szabadságon van, ezért garantált a több óra sorbanállás - néha szó szerint állás - az összevont rendelések miatt) sosem adnak semmit, csak amit recept nélkül magunktól is megveszünk, ellenben azt mondják, minek megyünk velük a rendelőbe összeszedni valamit... Na igen, jó dolog ez az igazolósdi a bölcsiben-oviban. A héten végre két napot jártak, megállapítottuk, hogy egészen elszoktunk már a reggeli keserves készülődéstől (a betegség egyetlen előnye ennek hiánya). Azóta Lica újfent köhög és lázas... Így persze a várva várt ovis farsangról is lemaradtunk (jelmezkészítésbe persze két hét beleölve), de mivel ezzel nem voltunk egyedül, hétfőn pótfarsang... Mit mondjak, nem túl jók az esélyeink...

Otthonunk új attrakciója

2013. február 7.

Kis videó valamelyik vasárnap délelőttünkről (a rossz hangminőség miatt feliratozva):

Délelőtt fél 10 kor (!) arra ébredtünk, hogy a lányok azt játsszák, hogy Lica a Mimus anyukája. Megpisiltette, felöltöztette, ha Mimus Licának szólította, rászólt, hogy ő az Anya, Mimus meg engedelmesen módosított a megszólításon. Mikor emlékeztettem az egyéb anyai kötelességekre, nekiállt reggelit készíteni, de aztán egy idő után rájött, Anyának mennyi dolga van, és inkább visszacseréltük a szerepeket :)

Anya: "A tevének púp van a hátán"

Mimi: "És fáj neki?"

Lágytojás á la Lica: "higított tojás"

Apa szülinapjának reggelén a gyerekek rohannak boldog szülinapot kívánni, aztán Mimi gyorsan a lényegre tér: "Apa, ehetek a szülinapodból?"

(A szülinap ehető része egyébként Lica kívánságára lámpatorta lett - sajnos hamarabb megettük, mint eszünkbe jutott volna a fényképezés, pedig szép volt)

Már Miminek is milyen hosszúra nyúlik vissza az emlékezete: egyik nap minden összefüggés nélkül közölte: "Koccintottunk és újév lett"

Sajnos nem kezdtünk el időben listát vezetni arról, Mimi milyen szavakkal szokott felébredni reggel, és egy csomót máris elfelejtettünk, pedig nagyon vicces, amikor kinyitja a szemét, és közöl valami meglepőt. Van ebben valami genetika: Én magam még emlékszem arra, hogy nála kicsit nagyobb koromban úgy ébredtem, hogy azt kiabálom, hogy "túrórudipapír" Még az az érzés is megvan, hogy fogalmam sincs, miért mondom, de azért még párszor elismételtem. Ez (is) továbböröklödött Mimibe, kelt már úgy, hogy "Lica elvette a túrórudit!" Legutóbb meg ezek voltak az első szavai: "Flóri vendég!"

Material  girl:

Fejből meséltem a lányoknak, a történet végén ráleltünk egy kincsesládára, amiben mindenkinek az volt, amit legjobban szeretne. Lica közölte, hogy neki arany...

Szösszenetek

Szülői beszélgetés:

- Te tudod, miben van az, hogy "négy kegyes óra?" Lica azt akarja hallgatni.

- A Dzsungel könyvében.

- ???

- "Folyam istene, légy kegyes úr ma..."

Mimu szülinapján:

A gyerekek szokás szerint rávetik magukat a kötelező tortakellék franciadrazséra. Mikor a tortán már semmi sem maradt, elkezdik kunyerálni a kiosztott szeletekről a felnőttek részét. Mikor már ez a forrás is elapadt, Lica drámai hangon felkiált: "Mimu, nem hagytak nekünk!"

Mimus beszélget a tükörképével: 

"Figyelj, Mimi, ugrok!"

"Nézd, Mimi, a cofimat!"

Mimi kiabál az autóban, mire közlöm vele, hogy akkor én most megsüketültem. 

Lica pár perc múlva: "Anya, hazafelé megyünk?" 

"Igen"

Lica diadalittasan: "Látod, nem süketült meg!"

Lica: "Királynő akarok lenni!

Anya: "Akkor feleségül kell menned egy királyhoz"

Lica: "De nincs is király a környéken!"

Mérföldkövek

Mimus szépen halad a szobatisztaság felé, kedden már azt jelentették a bölcsiből, hogy egész nap száraz volt a pelus, aztán pár nap múlva kérték, hogy most már hozzunk bugyikat, meg sok váltóruhát, ezentúl csak alváshoz kap pelenkát. Pirospont a kiscsajszinak és a bölcsinek, hogy valamivel végre foglalkoznak.

A másik nagy esemény, hogy pár napja közös szobában alszanak a lányok! Lica már annyiszor mondta fektetésnél, hogy fél egyedül a sötétben, hogy végül összeköltöztettük őket. Apa legalább letudja a fektetést egyben, de előfordul azért némi bulizás, miután kiteszi a lábát...

Betegséggel terhelt jeles napok

A mi apró Mimusunk 2 éves lett! Sajnos a születésnapja nem volt az igazi, bár legalább nem ő volt beteg, de Lica teljesen kidőlt: hányt, és gyakorlatilag a földön hevert egész este, így a gyerekes vendégeket le is mondtuk.

Azóta jártunk védőnéninél, így kivételesen szolgálhatunk némi közelítőleges méretekkel a kétéves kisasszonyról: kb 10 kiló (az overál és a bakancs nem segítette elő a pontosságot) és 83 cm.

Egy hétre rá négynapos síelésre kerekedtünk fel Ausztriába, hogy learassuk a műanyagpályás sítanfolyam gyümölcseit. Ezt viszont egyedül Lica úszta meg ép bőrrel, Mimi és a szülők felváltva hánytak. Aztán a végén Marci is...

De azért hősiesen, zuhogó hóesésben is kint voltunk a pályán, bár Lica azért nem nagyon merészkedett tovább a varászszőnyeges, nulla emelkedős tanpályánál, de azért néhány csúszás a magasabb szintű, felvonós tanpályán is belefért. Kitörő lelkesedés azért nem volt, de nagy hóekében simán lecsúszott, fékezett, kicsit kanyarodott, úgyhogy a célt nagyjából elértük. Azért nem lenne rossz, ha tetszene is neki. Bár ahhoz képest, hogy már hogy abba akarta hagyni, másnap reggel, mikor az oviba menésre került a sor, azt mondta, hogy menjünk inkább síelni...

 

2013. január 4.

Az óévet a lányok nagy bulizással búcsúztatták, egészen hajnali 3/4 2-ig mulattak! Ez nem is volna baj, hiszen ha a szülők 5-kor fekszenek, nem vágynak egy reggel 7-es ébresztőre... Na de reggel 8-asra sem vágytunk volna! Mimus beérte 6 óra alvással, és frissen, tettrekészen, igazi Mimusosan köszöntötte az új évet!

Az új évvel és a közelgő születésnappal menetrendszerűen beköszöntött a kétéves kori hisztik időszaka is. Vagy az idő szépíti meg az emlékeimet, vagy Licánál nem voltak ilyen irracionális dolgokon kitörő balhék... Illetve mindig megvan a jól meghatározott okuk, úgyhogy ilyen szempontból nem panaszkodhatunk, ha beadjuk a derekunkat és az okot megszüntetjük, többnyire helyreáll a rend. De ehhez vissza kell vezetni a problémát a kiindulópontra: ha az a balhé tárgya, hogy Mimus az autó másik oldalán akar kiszállni, de a türelmetlen és fázó anyja 5 perc után megunja az erre való várakozást, kiszedi az ülésből az ő oldalán és beviszi a házba, akkor bizony negyed óra bömbölés után öltözhet vissza, viheti ki a gyermeket a kocsihoz és ültetheti be az ülésébe, hogy aztán onnan lemászhasson és kiszállhasson a túloldali ajtón, utána pedig angyalian mosolyogjon. Ha felháborodik azon, hogy a buzgó és segítőkész apja már lehúzta a zokniját, miközben magának szerette volna, akkor bizony a zoknit akkurátusan vissza kell húzni mindkét lábra, és kezdeni a vetkőzést elölről. Csak vigyázni kell, visszafordíthatatlan dolgokban ne szegüljünk ellent a kisasszony akaratának, mert mire mégis megtörünk, már nem tudjuk jóvátenni: Mikor óvatlanul engedtem Licát is harapni abból a sajtos rúdból, amit Mimus megkezdett, nem volt gyógyír: cipelhettem haza egy bömbölő gyermeket és egy motort a hónom alatt a játszótérről...

2012. december 27.

Karácsonyi egyveleg

Mivel 23-án későig társasoztunk Emóval, azt kívántam gyermekeimtől karácsonyi ajándékként, hogy kivételesen hagyjanak egy kicsit aludni reggel. Ahhoz képest, hogy nem hallották a kívánságot, kb 9-ig durmoltak, és ezt még két másik nap megismételték! Licától ez persze nem meglepetés, de Mimitől! De persze mindenen lehet aggódni is: mi lesz itt, ha visszatérnek a hétköznapok?

Bár Lica hátha örömmel kel majd: Ő 26-án reggel már megkérdezte: "Ma már megyek oviba? Úgy megszerettem az ovimat, hogy nagyon hiányolom!"

Az ajándékbontogatás nem nagyon nyűgözte le a gyerekeket, a szaloncukrok fáról való lelegelése jobban. Amikor épp nem ezzel foglalkoztak helyette, akkor Mimus elővette a régi játékok közül a sztetoszkópját, és erősködött, hogy "Megvizsgállak!" A Százlábú verseskönyvből is az Elemér doktor (azaz "Emelér doktor") a kedvence, úgyhogy van már egy pályaválasztási tippünk...

A szaloncukorevés annyira elburjánzott, hogy a nagyon sokadik táján már rájuk szóltam, hogy ne többet, mire Lica sértődötten megfogadta, hogy ő soha többet nem eszik szaloncukrot. Nagyon benne van az újévi fogadalmasdiban, nem ez az első: korábban azt fogadta meg, hogy soha többet nem iszik kakaót (ezt nem is tudom, mi miatt), azt pedig nagyjából minden nap, hogy soha többet nem játszik Mimivel vagy velünk :( Szerencsére az utóbbi kb semeddig sem szokott tartani, a szaloncukor is megdőlt másnap, viszont a kakaóivástól itthon azóta is tartózkodik (már legalább egy hete), igaz, Gyálon egy alkalommal megfeledkezett róla. Mimi bezzeg nem tesz efféle fogadalmakat, továbbra is ő a főfalánk a családban, most már a korábbi "kicsi, törékeny" jelző sem igazán passzol...

Visszatérve arra, hogy mennyire nem ajándékok által motiváltak a gyermekek: 26-án, mikor a harmadik ajándékozási eseményre indultunk, Lica kijelentette: "Nekem már túl sok ajándékom van!" (Szerintem is, de normális ez egy gyerektől? Le sem tagadhatnám, hogy az én lányom :)) Mindenesetre most is megfogadtuk, hogy változtatni kellene az ajándéközönön, mert semmi értelme, kezdjük rögtön Mimus szülinapjával, itt ismét felhívjuk az érintettek figyelmét, hogy nem igazán szeretnénk ajándékot kapni, egy finom ételnek az ünnepelt is jobban örül :) Jó lenne megúszni egyetlenegy ajándékkal, az meg az én műhelyemben készül :)

Ez meg még karácsony előtti Lica-szösszenet, de végre eszembe jutott: "Anya, a fiúk az apukájuk pocakjából bújnak ki?" Ajjaj, lassan készülhetünk a rázós témákra...

2012. december 12.

Nagy volt a Mikulás-rajzás idén, íme, a tapasztalataink:

• Bölcsis, ovis: róluk csak a gyerekek tudnának nyilatkozni
• Otthoni: Tőle kicsit világfájdalom lett úrrá rajtam: olyan rossz érzés sürgetni a gyerekeket, hogy gyorsan bontogassanak, mert indulni kéne az oviba... És a kapott foglalkoztató füzeteket sem volt időnk egyáltalán nézegetni azóta :(
• Bankos: Én ezt szintén kihagytam, de Emó nem volt túl jókedvű utána, nem volt egyszerű az egymást hergelő csajszikat egyedül pásztorolni, rosszul tűrték a sorbanállást, a végén meg nem akartak hazaindulni...
• Meglepetés Télapó a szakosztályi esten alias Flóri: szuper volt! Beni aggódott, hogy Lica nem fogja-e felismerni, ehhez képest Mimus ismerte fel (elvégre az ő keresztapja), de nem akadt fent a dolgon, közölte, hogy Flórinak szakálla van, meg hogy tőle kapta a csomagot, de szerencsére elég halkan ahhoz, hogy a többiek ne jöjjenek rá semmire. Licáról maximum annyi mondható el, hogy Flóritól félt legkevésbé a Mikulások közül :)
• Mensás: Mimus bátran odament, de a nevét csak a Télaónak háttal állva volt hajlandó mondani, Lica pedig oda sem akart menni, végül szégyenszemre a kistesója vezette oda karon fogva, de menekült is vissza rögtön. Itt viszont én sem ismertem fel, ki rejtőzött a jelmezben, pedig ő ismert engem... És ide kívánkozik egy nagy nyilvánossság előtti dicséret Zíkának, hiszen keze munkájának, a Mimuson pompázó világoskék ruhának többen csodájára jártak és az eredete felől érdeklődtek. Itt egy nagyszerű üzleti lehetőség!
• Érkeztek ezen kívül csomagok Zíéktől és a nagyszülőktől, de ezennel bejelentjük, hogy jövőre valami kvótát szabunk, Emó szerint legalább egy Mikulással és legalább két csomaggal legyen kevesebb minden évben...

Nem könnyű hiteles információt szerezni arról, mi minden zajlik az oviban-bölcsiben. Lehet, hogy túlzottan erőltettük is a kérdezgetést Licánál, mert aztán néha tényleg mesél, de az igazságtartalma... Hogy mit nyomoztunk, tényleg lesz-e Emesének szülinapi bulija, amire állítólag meghívta Lickát, pontosan leírt pöttyös labdás meghívóval... Ildikó nénitől végül megtudtuk, hogy nyáron van az a szülinap. De aztán az anyukája azt mondta, tényleg tervezgeti már most, de szerintem pöttyös labdás meghívónál még nem tart a dolog... De Mimusnak még ennyire sem kell a szomszédba mennie egy kis fantáziáért: a minap lelkesen magyarázta, hogy ő tette fel a karácsonyi díszítést a bölcsiben létráról. Még adtam is egy pici esélyt, hátha együtt díszítettek velük a bölcsisnénik, örültem is, hogy foglalkoznak velük, csak aztán ugyanezt a mesét az ovis dekorációval kapcsolatban is előadta Mimus... Ha nem emlékeznék egész konkrétan néhány saját ovis kamu sztorimra, még rossz néven venném tőlük a dolgot :)

Lica továbbra is matekzseni, vagy csak én látom annak? Emó múltkor ezt kérdezte tőle: Ha 10 gyerek van az oviban, de csak nyolcan kérnek ebédre sütit, akkor hányan nem fognak sütit enni? Lica pedig kapásból rávágta a választ, lehet, hogy nem vagyok képben, de szerintem ez nem semmi egy három és fél évestől.

És íme a másik számkedvelő gyermek (hanggal jó, különösen az utolsó dobásra érdemes figyelni :)):

• 
  

2012. december 2.

Még mindig a szinonimák:

Tegnap este Lica felvillanyozva: "Anya, a kutyakaki és a kutyaszar szinonimák!"

Állítólag persze az oviban tanulta a szót (mármint nem a szinonimát...)

2012. november 27.

Bemásolom Lica ovis értékelését (a kérdőjeleket én tettem oda, ahol más az otthoni tapasztalatom):

"Lícia az első hónapokban úgy tűnik, viszonylag jól viseli a szülőktől, otthon melegétől való elválást.

Könnyen teremt kapcsolatot (?), nagyon ragaszkodó, bújós, szeretgethető.

Élvezi és szereti, ha ölelgetik, ez nagyon jól kamatoztatható a nagyobb lányok körében, akik szívesen elbabáznak vele.

Mozgásos feladatokban nagyon aktív, igazi "guminő", laza, fürge, mozgékony, ügyes.

Közvetlen környezetéről ismeretei meglepően jók, korát meghaladóak (pl anyu, apu neve, címe, stb)

Matematikai érdeklődése is sokrétű, gondolkodási, problémamegoldási feladatokban aktív, gyors észlelésű, okos.

Bár gyakran keveset beszél, inkább tevőleges intézi dolgait, sokszor kapkod... de eléri, megoldja a feladatokat.

Játékában leginkább szerepjátékok uralkodnak (???) (de teljesen egyszerű szerepek egyenlőre), amit a nagyok irányítanak, ő pedig örömmel működik együtt.

Szívesen gyurmázik, fest, az ábrázoló, barkácsoló jellegű feladatok könnyen felkeltik érdeklődését (?).

Zenei érdeklődése is megfelelő, a dalos játékok, zenei készségfejlesztő kezdeményezések mindig aktivizálják.

Önkiszolgáló tevékenységekben önálló, a csoportszokásokhoz gyorsan alkalmazkodott. Önállóan öltözik - bár néha noszogatni kell -, terít, pakol maga után, kezet mos saját igénye szerint gyakran (?). Kicsit el is pancsolgat közben.

A szabályokhoz nagyon ragaszkodik, érti, tudja, nem felejti (pl azt sem, anya mit mondott, mit kell felvenni az udvaron). Teljesen megbízható ilyen téren.

Étkezése: nem mindig eszik meg mindent, tényleg kissé válogat, de nem "katasztrofális" szinten. Megkóstol, ha kérjük. Eleinte szerette, ha etettük, de mára már önállóan eszik, jelzi, hogy mit nem kér, vagy miből kér még.

Az utóbbi időben - mióta a nagylányokkal szoros kapcsolatot alakított ki - könnyen elalszik, mivel mindig valaki fogja a kezét, és ez elég lett a biztonságérzetéhez. Tényleg nehezen ébred, nem is szoktam kicibálni az ágyból, 3-1/2 4-ig lassan keltegetem. Ha ez nem jó a családi napirend szempontjából - esetleg emiatt nehezebben alszik este el -, kérlek, jelezzétek, és korábban felkeltem.

Nagyon kedves - időnként túl kedves :) -, mászik, ragaszkodik... de már azt a "macskalány" ragaszkodását áthárította a nagylányokra, akik nagyon élvezik a Lickával való babázást, s ez megkönnyíti Lícia beilleszkedését."

2012. november 24.

Lica: "Szeretem a meleg ruhákat, mert megvédik tőlem a hideget!"

Papírhajót hajtogattunk, a környezettudatosság jegyében a munkahelyi használt papírjaimból. Meg is jegyeztem, hogy az egyik hajó oldalán a Bányatörvény olvasható. Licka nem az a típusú gyermek, ami menten visszakérdez, ha egy idegen szót hall, de a tudatlanság nem is tartja vissza a szó azonnali elsajátításában. Így aztán teljes természetességgel közölte, hogy akkor a kis állatok beszállnak a Bányatörvénybe. :)

2012. november 19.

Kockábbik gyermekemnek próbáltam elmagyarázni, hogy a Mikulás és a Télapó valójában ugyanaz, mire ő kisegített: "Anya, azok szinonímák!"

És a témához még:

- Lica, mi van a Télapó hátán?

- Rénszarvas!

2012. november 14.

Lehet, hogy Licának hiányosak néha a kommunikációs készségei, és nem rajzol-ragaszt olyan szépen és türelemmel, mint Mimi, viszont ma csak úgy szórakozásból elszámolt tízesével százig (és egy kis noszogatással tovább is). Azt hiszem, ez nem evidens képesség egy három és fél évesnél... Elég egyértelmű, hogy ő a kocka a családban :)

2012. november 13.

Íme egy szép példa a lányok kommunikativitásának különbségéről:

Anya: Meséld el, milyen volt a színház!

Lica: Nem tudom.

Anya: Ki ült melletted?

Lica: A Bori.

Anya: És a másik oldaladon?

Lica: Nem tudom.

Mimi: A Kamilla. (félreértések elkerülése végett Mimi nem volt a színházban, viszont láthatóan profin vágja, milyen ovistársai vannak Licának)

Anya: És mi szerepelt a színdarabban?

Lica: Boszorkány.

Anya: Mit csinált a boszorkány?

Lica: Nem tudom.

Mimi (megelégelvén a lassan bontakozó cselekményt): Én felültem a boszorkányra, és repültem. Aztán leszálltam, és továbbment.

Lica azért tud ennél többet is beszélni, csak a kérdésekre allergiás. Mimi viszont nem állja meg, hogy bele ne kotyogjon mindenbe :) És a slusszpoén, hogy mikor hazaérvén Apa is elkezdte faggatni Licát a színházról, összesen azt tudta kihúzni belőle, hogy Mimi mit mesélt a boszorkányról :)

2012. november 12.

Ez még egy régi sztori, de most jutott eszembe leírni:

Licát sokszor úgy veszi rá Ildikó néni az oviban, hogy aludjon, hogy összetolja az ágyát Kingáéval, a szembeszomszéd kislánnyal, mert ő is nehezen elalvó, és fogják egymás kezét, altatják egymást, legalábbis Lica így többnyire el is alszik. Kingát néha meg szoktam interjúvolni, hogy mi volt az oviban, mert megbízhatóbb hírforrás, mint Lica, így aztán egyszer megkérdeztem, szokott-e Licával játszani az oviban, mire ő: "Nem, mert Licát mindig lefoglalja a Bori! De nekünk elég, ha együtt alszunk!" Hát nem cukik?

Mimusnak meg az az egyik cukisága mostanában, ahogy verset mond. Nagyon sok verset tud már, de nem a pontos szöveget magolja be, hanem a tartalmát jegyzi meg, így pl. az "Üvegben a törpe, megkérdeztem tőle, melyik színt szereti a legjobban" így hangzik á la Mimi: "Benne van a törpe az üvegben, megkérdeztem tőle, melyik a kedvenc színe" :)

2012. november 11.

Helyzetjelentés sánta Mimusról:

Mivel a karban hurcolás és az idő sem segített, elvittük az ortopédiára, ahol a diagnózist (ízületi gyulladás) fenntartották, viszont a kíméletet 4 nap ágynyugalomra szigorították. Így aztán újabb bölcsibőlkimaradás, és egy lelkileg elég megterhelő hét következett: én az első hetemet kezdtem az új munkakörömben, emiatt nem igazán mertem bevállalni a betegszabit, helyette kb 70 órát dolgoztam a héten éjjel és nappal, gyötört a lelkiismeretfurdalás, hogy milyen anya vagyok, de amikor az idő töredékében a gyerekekkel voltam, az gyötört, hogy nem lehet felkelni az ágyból, és persze ez Miminek sem tetszett. Így aztán a 4 nap letelte után feloldottuk a ágynyugalmat, főleg mert semmi hatása nem volt. Most már két hét sántításon vagyunk túl, semmi változás, kezd eléggé aggasztóvá válni a dolog. Annyi az egyedüli enyhítő körülmény, hogy fájdalom jele továbbra sem látszik Mimin. Az egészségén kívül aggódhatunk azért is, hogy beveszik-e így a bölcsibe, de ha két hét alatt nem múlt el., akkor nem valószínű, hogy egy csapásra el fog, úgyhogy lehet, hogy kegyetlenek vagyunk, de nem tudjuk ezzel örökké otthon tartani. Jövő héten vissza az ortopédiára, két hét múlvára pedig az immunológiára van időpontunk, de nagyon szeretném, ha addigra már nem tudnánk semmilyen tünetet felmutatni...

2012. november 2.

Klári hozzászólása a könnyű gyermekről adott egy lökést az alábbi, már korábban is bennem motoszkáló bejegyzés megírásához:

Szóval az lehet, hogy a kisebbik gyermek egyelőre könnyű, de minden esélye megvan, hogy mégse legyen olyan girhes macska, mint a nővére (és ezt mennyire fogja sajnálni úgy tizenöt év múlva :)) Eddig is többet evett, mint Lica, és neki mindig is volt egy normális babapocakja (néha vacsi után nekem kifejezetten abnormálisnak tűnt), de amióta bölcsis, szerintem kimondottan sokat eszik. Egyre gyakrabban hangzik el a "Kérek valami ennivalót!" mondat, Licától ilyet nemigen hallhattunk, nem tudom, neki valaha eszébe jutna-e, hogy éhes. A legnagyobbat tegnap vacsoránál néztünk: Mi már azt vártuk, mikor fejezi be végre, mert már végtelen ideje evett, és menni kellett volna fürödni. Kinyitottam a hűtőt elpakolási céllal, mire Mimi várakozóan rám nézett és megkérdezte: "Mi lesz a második?"

2012. november 1.

Mimi megelégelhette, hogy neki csak két Kutyusa van, míg Licának három Szusza (bár ha minden igaz, ő még nincs tisztában a dologgal), mindenesetre választott még egy kedvencet magának: egy meglehetősen rusnya gumihalacskát, ami eddig elfeledve pihent valamelyik játéktároló mélyén. Reméltük, hogy a szerelem múlandó, de mivel már több hete tart, most már kénytelen vagyunk megemlékezni az új családtagról. Neve Kutyusénál csak egy fokkal fantáziadúsabb: Halacsnak hívják. Mimi háromfős portfoliója így sokkal kellemetlenebb, mint Licáé, mert a háromból kettőnek kell állandóan jelen lenni (ennek biztos a bölcsisnénik is nagyon örülnek...), és az egyiknek még dublőrje sincs...

A másik bekezdésnek is Mimus a főszereplője, aki már negyedik napja sántít, és mi meg újfent elkövettük azt a hibát, hogy a hosszú hétvége előtti délutánon próbáltuk megoldani ezt a kérdést (de már a bölcsiben is szóvá tették, úgyhogy muszáj volt). Ebből kifolyólag a gyerekorvos meglátogatása után további négy órában, este 3/4 9-ig a Heim Pál Kórházban időztünk (ahelyett, hogy előre leszervezett gyerekmentes kimenőnket élveztük volna 10 éves közös fennállásunk alkalmából). A diagnózis: ízületi gyulladás a csípőjében (hogy ezt el lehet-e kapni trambulinról leesés által, az jó kérdés, merthogy szerintünk elég nyilvánvalóan ez utóbbi a sántítás oka, de ez a vizsgáló orvosokat kevéssé érdekelte), a gyógymód: a gyulladáscsökkentőn kívül egy hétig karban hurcolásszuk a kiscsajt...