Megint barchoba

Lica után lássuk, hogy barchobázik Mimi:

1. menet:

- Gondoltam!
- Állat?
- Nem!
- Növény?
- Nem!
- Ember?
- Nem!
- Tárgy?
- Nem!
- Akkor micsoda?
- Cica!
- De a cica állat!
- Ja...

2. menet:

- Állat?
- Igen!
- Kutyus?
- Nem, cica!

3. menet:

- Cica?
- Igen!

Kedvenc mondásaink a nyaralás alatt

Mimi (aki szerint úgy látszik, várost nézni csak egyetlen célból érdemes) miután megnéztük Syracusa templomát: "Anya, itt nem találtunk fagyit?"

Barchobázunk Licával, én gondolok:

- Állat?

- Igen.

- Az állatkertben van?

- Nem.

- Akkor kiszökött!

Kedvenc dalszöveg: "Ragad mint a róka" (nem sikerült Licát meggyőznünk, hogy ravasz, sőt, mikor egy héttel később megemlítettem, hogy a róka ragadozó, abszolút igazolva érezte magát)

Anyázás Lica-módra

Mimi sírva jön:

- Anya, a Lica csúnyát mondott rám!

- Mit mondott?

- Azt, hogy ebugatta! :)

(Sajnos azért vannak ennél csúnyábbak is, az ovi hatását nem lehet elkerülni...)

Kis Lica-portré

Néhány adalék a közelmúlból Lica jellemrajzához:

Először is a legszerencsésebb tulajdonsága, a vonzerő: Az utóbbi napokban megállapíthattuk, hogy Lica varázsa csöppet sem kopik az oviban annak ellenére, hogy továbbra sem ő a világ legbarátkozósabb teremtése: csoporttársai a nyakába ugranak bármikor, amikor meglátják, sőt, a mai ovis gyereknapon megállapítottam, hogy számomra teljesen idegen (=nem csoporttárs) gyerekek is ugyanolyan kitörő örömmel üdvözlik őt, aki vissza sem köszön, saját bevallása szerint nem szokott beszélgetni, nincs igazán tekintettel másokra... Érthetetlen: csak azért, mert szép? Igazságtalan a világ...

De ez még semmi: Az ovis családi kiránduláson egy napig szemlélhettük, hogy udvarol neki Laca :) Azt hiszem, ovisoknál a szó szoros értelmében megállja a helyét a "fut utána" kifejezés :) Szegény, még sírva is fakadt azon, hogy Lica nem mellé ült a buszon. Na, ilyenkor érezhetjük magunkat igazán öregnek, ha a lányunknak már udvarlója van...

A barátságosságon kívül a kreativitást szoktam még hiányolni Licából, de ezt kezdem felülvizsgálni, mostanában vannak olyan területek, ahol kifejezetten kreatív: egyre több játékot is kitalál, de a legjobb a balettkoreográfiákban (most már nem hiszem azt, amit eleinte, hogy mindet Boritól leste), illetve egyéb mozgásjellegű kunsztokban. Például az alábbi mutatvány sem az én fejemből pattant ki (a videózás már csak azután jött, hogy három kört már végigszörnyülködtem, aztán meggyőztem magam, hogy csak nem esik le negyedszerre sem):

Mozgás terén tényleg nagyon ügyes, egyedül a szülinapra kapott biciklin mutatott teljesítménnyel nem vagyok elégedett, sajnos a két kerék elutasításra talált, a pótkerekekkel pedig kárba veszett minden futóbicajos egyensúlyozástanulás...

Ha nem híres sportoló vagy táncos lesz (utóbbihoz mondjuk egy kis ritmusérzék is kéne), akkor viszont atomfizikus (Mimus pedig színésznő vagy vezérigazgató - az orvosi karrier mostanában kezd háttérbe szorulni :)): borzasztóan okos, és ráadásul ezen a téren is kezd kreativitást is mutatni: ma például feltalálta a motorizált szappanbuborékfújást a porszívóból kifújt levegő segítségével (biztos meg is fog látszani az áramszámlánkon...). Úgyhogy végülis csak a képzőművészet terén nem szeret alkotni, illetve bármi más téren akkor nem, ha épp elvárja tőle valaki, csak saját indíttatásból hajlandó kibontakozni.

Lányok furcsa versei

"Kicsi vagyok én, majd megnövök én,

Esztendőre, NYAKKENDŐRE nagylány leszek én!"

A "Dirmeg-dörmög a medve" kezdetűben pedig (az előadás hangsúlyain kívül) az a furcsa, hogy a végéhez ("jó lesz bent a barlangban") minden összefüggés nélkül hozzá szokták tenni, hogy "mert így sziszeg" Senki sem tudja, ez honnan jött, de már szállóigévé vált, olyannyira, hogy Mimi már szemtelenkedési eszköznek is ezt használja: ha egy "miért?" jellegű kérdést teszünk fel neki, pláne, ha valami általa elkövetett rosszaságot firtatunk (miért nem szóltál, hogy pisilni kell?, miért jöttél be cipővel?), vigyorogva rávágja, hogy "mert így sziszeg"

2013. május 4.

Kipostáztuk a jövő heti szülinapi zsúr résztvevőinek a meghívókat az ovis szekrényeikbe.

- Lica, örült a Laca, hogy meghívtad?

- Igen!

- És a Bori?

- Igen!

- És az Ildikó néni?

- Őt nem hívtam meg! Nincs neki szekrénye!

Kint gyurmázunk a lányokkal.

Lica: "Fázom!"

A csupaszív kishuga már ugrik is segítőkészen: "Akkor csukjuk be az ajtót!"

És becsukja a terasz kerítésének ajtaját :)

Lica, a fiúszívek rabulejtője

Első számú rajongó: Laca

Mikor odaértünk Licáért az oviba, éppen Lacával kézen fogva andalgott ki az udvarra. Ha esetleg a saját szemem nem győzött volna meg, Enikő, aki mögöttük jött, sietett bizalmasan közölni velem: "A Laca szerelmes a Lickába!"

Második számú rajongó: Marci

"Majd ha a Lica nagy lesz, választ magának egy fiút. Milyen jó lenne, ha engem választana!"

Amikor a négyéves lányom legyőz vitában

- Be akarok menni a munkahelyedre!
- Oda sajnos nem engednek be gyerekeket.
- De én már voltam a munkahelyeden!
- Mikor?
- Amikor a pocakodban voltam!

2013. március 26.

Mimi: "A Linden el akarta venni a fűzőmet!"
Én: "És sikerült neki?"
Mimi, büszkén: "Nem!"
(Én, magamban: "Nocsak, a galamblelkűbb gyermekünk megvédte magát?")
Mimi: "Odaadtam neki!"

Fenyegetés ugyanezen galamblelkű gyermektől:
- Anya, szétcseréllek!
- ???
- Vettem neked egy másik fejet!

2013. március 22.

Mimi: "Csak én vagyok a Mimi, csakis én!"
Lica: "Lehet, hogy van Mimi másik országban is! Szerintem Szicíliában van másik Mimi, csak felnőttben!"

2013. március 15.

- Lica, tudod, mit ünneplünk március 15-én?
- Kossuth Lajost!
- És ki volt az a Kossuth Lajos?
- Egy szobor!

Már megint az anyagias lányok!

Szülinapi köszöntés Mimi-verzióban: "Boldog ajándékot, Anya!"
Lica ugyanez dalolva: "Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép ajándékod!"

Mimus és a repülők

A szombati túrán Mimi két repülőt látott, az egyik hosszú, a másik rövid csíkot húzott. Mimi örömmel felkiáltott a hosszúra: "Az az anyukája!"

Azóta mindig reklamál, ha egy darab repülőt látunk: "Hol a babarepülője?"

Licus és a kutyák

Lica ugyebár nagy bánatomra senkinek sem köszön (üdvözöljék bármilyen örömmel az ovistársak, ő jó ha nem fordítja el a fejét), ez alól egy kivétel van: a kutyák. Az ovis útvonal mentén élőket már név szerint köszönti (a hivatalos nevét csak az egyiknek tudjuk, a többit elkereszteltük), sőt mostanában mindig kell vinnem délután valami péksütit, hogy legyen mit megosztania velük. Megeteti Fülöpöt, Blökit, aztán a maradékot elfelezi Mocsokkal, és gyorsan bekapja a saját részét, hogy aztán a következő házban lakó mérges kutyussal sajnálattal közölhesse, hogy elfogyott.

Mimi sóherebb annál, hogy kutyákat szponzoráljon a saját kajájából, viszont ő mindig udvarias: a Lica által megvendégelt jószágoknak mindig mondja: "Egészségedre!"

Első farsangi jelmezünk

Kicsit megkésve íme első jelmezünk, ami Licával való egyezkedést követően, szélsőséges kívánságai, a kommersz királylány és a kissé túl extrém rózsaszín kerítés közötti arany középutat testesíti meg. Bár Mimi pedig rózsaszín polip szeretett volna lenni, majd jövőre, ugyanis idén takarékosak voltunk, mindenki süni lett :) 

Mimisün elölről és hátulról (a felirat is nagyon takarékosan készült :))

Másik sünink boszorkánytársaságban:

Újabb óvodai értékelés

Ez már nem olyan jó, mint az előző :(

"Lícia látszólag szívesen jön óvodába, de nekem néha úgy tűnik, ez csak a látszat.

Még mindig nehezen oldódik a felnőttekkel, nagyon keveset beszél velünk. Továbbra is kedves, szeretgethető macskalány, de valahogy ezt a szeretetet még nem adja vissza, illetve nagyon félénk.

Ha gondja van, nem mert szólni, kérni, leginkább tétovázásából vagy sírásából jövünk rá, hogy valamilyen bajban van - de nem szól. Ha rákérdezünk, akkor már válaszol többnyire.

Pl. nincs villája (mert én véletlenül elvettem, s azzal szedtem a húst a többieknek), de nem kért, nem vett másikat, nem szólt  csak csendesen sírni kezdett. Nem győztem tőle bocsánatot kérni, és bíztatni, hogy szóljon, vagy bátran vegyen másikat.

Vagy másik eset: Gyakran elbambul, bámészkodik, játszik ebéd közben. Sosem tudom, hogy már nem kéri, vagy csak szokás szerint lassan eszik. Többször kell kérdezni, mire végre bólint valamire.

Reggelenként 1 teljes órát ül fél zsömle mellett. Ebben mondjuk van partnere. Lacával (mint legjobb barát és férjjelölt :-)) 1 egész órát tudnak ülni az asztalnál, közben figyelik a gyerekeket. Laca is egy visszahúzódóbb kisfiú, nagyon jól megértik egymást. Ketten már kitűnően tudnak tudomást sem venni a csoportról időnként, sőt "rosszalkodni" is. Játékukba bevonnak még 1-2 gyereket (Évike, Ricsi, Bori), de másokat már nem szívesen.

A kezdeményezésekbe bekapcsolódnak, de Líciát a mese nem igazán köti le, különböző kísérletek, közös tevékenységek pedig - ha az egész csoport együtt tevékenykedik - csak rövid ideig.

Ábrázoló tevékenységekben szintén bátortalan. Pontosabban fogalmazva úgy érzem... de ez csak gondolat... sokkal okosabb, mint amire korából adódóan, képességeihez mérten képes. Ezért örökké negatív, meg sem meri próbálni. Nem rajzolok, mert nem tudok... - és fél a kudarctól. Többet vár el magától, mint amit még tud.

Mindez önértékelési problémát jelent, önbizalom hiányát.

Igyekszünk minél több tevékenységben - lehetőleg mikrocsoportban - bevonni, értékeit, sikereit fennhangon dicsérjük. Folyamatosan buzdítjuk, bátorítjuk, minden feladatban biztosítjuk arról, hogy kezdje el, próbálja meg, segíteni fogunk.

Rajzai, ugyan kevés nyomatékkal, de korának megfelelőek, hiszen még kicsi és finommotorikája fejletlen. Nagymozgásokban azonban már egyre bűtrabb és ügyesebb -> a többi majd ezekből következik.

Elsődleges feladatunk bizalmát elnyerni, önbizalmát erősíteni."

Ambíciózus nyaralási tervek

Lica a világatlasz tanulmányozása után (apja lánya) határozott döntést hozott, hova menjünk idén nyaralni, és ehhez már hetek óta tartja magát:

"A félkarácsonyfa-zászlóhoz!" (=Nepál)

Ajjajj...

2013. február 16.

Ez van, ha valakinek sokat éneklik a Börtön ablakábant:

- Mimi, fáj valami?

- A szívem szomorú!

A szülők szíve is szomorú egyébként, mert már idejét sem tudjuk, mióta beteg folyamatosan valamelyik, vagy leginkább mindkét gyerek, már az idő is teljesen összefolyik a kétnaponta orvoshoz járós, majd a kapott igazolást fel nem használós, újra orvoshoz menős, nyafogó gyerekek mellett és éjszaka dolgozós hetek során. Az orvosok (a mienk egy hónapos szabadságon van, ezért garantált a több óra sorbanállás - néha szó szerint állás - az összevont rendelések miatt) sosem adnak semmit, csak amit recept nélkül magunktól is megveszünk, ellenben azt mondják, minek megyünk velük a rendelőbe összeszedni valamit... Na igen, jó dolog ez az igazolósdi a bölcsiben-oviban. A héten végre két napot jártak, megállapítottuk, hogy egészen elszoktunk már a reggeli keserves készülődéstől (a betegség egyetlen előnye ennek hiánya). Azóta Lica újfent köhög és lázas... Így persze a várva várt ovis farsangról is lemaradtunk (jelmezkészítésbe persze két hét beleölve), de mivel ezzel nem voltunk egyedül, hétfőn pótfarsang... Mit mondjak, nem túl jók az esélyeink...

Otthonunk új attrakciója

2013. február 7.

Kis videó valamelyik vasárnap délelőttünkről (a rossz hangminőség miatt feliratozva):

Délelőtt fél 10 kor (!) arra ébredtünk, hogy a lányok azt játsszák, hogy Lica a Mimus anyukája. Megpisiltette, felöltöztette, ha Mimus Licának szólította, rászólt, hogy ő az Anya, Mimus meg engedelmesen módosított a megszólításon. Mikor emlékeztettem az egyéb anyai kötelességekre, nekiállt reggelit készíteni, de aztán egy idő után rájött, Anyának mennyi dolga van, és inkább visszacseréltük a szerepeket :)

Anya: "A tevének púp van a hátán"

Mimi: "És fáj neki?"

Lágytojás á la Lica: "higított tojás"

Apa szülinapjának reggelén a gyerekek rohannak boldog szülinapot kívánni, aztán Mimi gyorsan a lényegre tér: "Apa, ehetek a szülinapodból?"

(A szülinap ehető része egyébként Lica kívánságára lámpatorta lett - sajnos hamarabb megettük, mint eszünkbe jutott volna a fényképezés, pedig szép volt)

Már Miminek is milyen hosszúra nyúlik vissza az emlékezete: egyik nap minden összefüggés nélkül közölte: "Koccintottunk és újév lett"

Sajnos nem kezdtünk el időben listát vezetni arról, Mimi milyen szavakkal szokott felébredni reggel, és egy csomót máris elfelejtettünk, pedig nagyon vicces, amikor kinyitja a szemét, és közöl valami meglepőt. Van ebben valami genetika: Én magam még emlékszem arra, hogy nála kicsit nagyobb koromban úgy ébredtem, hogy azt kiabálom, hogy "túrórudipapír" Még az az érzés is megvan, hogy fogalmam sincs, miért mondom, de azért még párszor elismételtem. Ez (is) továbböröklödött Mimibe, kelt már úgy, hogy "Lica elvette a túrórudit!" Legutóbb meg ezek voltak az első szavai: "Flóri vendég!"

Material  girl:

Fejből meséltem a lányoknak, a történet végén ráleltünk egy kincsesládára, amiben mindenkinek az volt, amit legjobban szeretne. Lica közölte, hogy neki arany...