Koincidencia

Mimivel arról beszélgettünk, hogy hogy hívják az egyes állatok kicsinyét meg a fiú és lányállatot. A fiú lónál eképpen vágta ki magát: "Boy horse!"

Azon kívül, hogy büszke vagyok a kis angoltudorra, azért kacagtam nagyon jót, mert épp két napja hallgattam futás közben Mikszáth Aussi brebis című novelláját, amiben a franciatanárt próbálják ilyesmivel megfogni a gyerekek, hogy mi a bárány és a csikó, és ő válaszol hasonlóan (aussi brebis és petit cheval).

A jövő diktátora

Sötétebb perceinkben azon szoktunk Emóval aggodalmaskodni, hogy Licából, ha felnő, mégsem fodrász lesz, mint mondja, hanem diktátor. A jó és rossz tulajdonságok olyan elegyével rendelkezik, ami sajnos nagyon megfelelőnek tűnik ehhez. 

A jó oldalon ott van, hogy rettentően okos, és olyan kisugárzása van, ami vonz másokat (a figyelmes olvasók emlékezhetnek, hogy még az ovis idők hajnalán ő gyűjtötte a legtöbb jelet a társaitól a szociometriai felmérésként szolgáló játékban, azaz ő bizonyult a legnépszerűbbnek a csoportban, miközben akkor még abban a fázisban volt, hogy többnyire vissza sem köszönt senkinek). Mellesleg sportos és szép, ezek ugyan többnyire nem voltak jellemzőek a történelem korábbi diktátoraira, de ezért neki még jobbak az esélyei, az ugyanis biztos nem árt ehhez a foglalkozáshoz, ha az ember minél több téren emelkedik a nép fölé.

És akkor a sötét oldal: mások érzései és szükségletei iránti meglehetős érzéketlenség, hajlam mások kihasználására, jótét lelkek rádumálása a neki kedvező dolgokra. Továbbá sajnos az erőszakos tettektől sem riad vissza, Mimivel szemben legalábbis biztos nem :(

A mai fogadóórán hallottak még jobban alátámasztották aggodalmaimat. A következőket mondták az óvónők: Lica az abszolút bandavezér a lányok között, mindenki megy utána, azt csinálják, amit ő, és ha valaki mégis mást csinálna, arra a többiek rászólnak, hogy nem csinálhatja, mert Lica sem teszi. De mivel Lica legjobban olvasni szeret, és ezt az oviban is gyakran műveli, olyankor a többi lányok, akik ugye nem tudnak olvasni, csak ülnek mellette, és nem csinálnak semmit. Az óvónők fő törekvése most, hogy Licát minél értelmesebb tevékenységekbe bevonják, mert így tudják a többi lányt is bevonni. Továbbá sajnos elkezdett csúfolódni, állítólag sírva mennek az áldozatok panaszkodni rá :( Ráadásul most éppen a fiúk bandavezérével szerelmesek egymásba, így együtt csúfolják alattvalóikat...

Ebben az egészben egyetlen bíztató momentumot látok, mégpedig az olvasási jelenet egyik aspektusát: ha Lica olvas, miközben a többiek arra várnak, hogy utána mehessenek, akkor az arra utal, hogy ő annyira nem akarja vezetni őket, csak maguktól mennek utána. Emó szerint pedig aki nem akar diktátor lenni, abból akaratán kívül csak nem lesz az...

Mi hiányzik a képről?

Igen, elbúcsúztunk az első tejfogtól! Bár nem volt semmi dráma, mégis továbbra is horrorisztikusnak tartom ezt az eseményt... És megrázó a kezemben tartani a gyermekem egy darabját... Na, és abba belegondolni, hogy 1/40-nél tartunk, még 39x ugyanez... Mostantól áttérünk a fogalapú időszámításra :)

Iskolaérettség

Hihetetlen, de nemsokára iskolás lesz a nagylányunk. Bár az oviban azt tudtuk meg, hogy az év eleji logopédiai felmérés tulajdonképpen ekvivalens volt az iskolaérettségi felméréssel, tehát ha ott nem tettek szóvá semmit, akkor érettnek van nyilvánítva, azaz ez alapján Lica már átment, azért végignézegettem egy listát a kritériumokról (a teljesség igénye nélkül):

• Méret: átlag 120-130 cm, 20-22 kg. Hát ettől messze vagyunk: kb 110 cm és 17 kg.
• Fogváltás (?? - állítólag összefüggés az idegrendszer érettségével): Már van egy mozgó fogacska! Régóta aggódva vártam ezt az időszakot, szerintem horrorisztikus...
• Cipőfűző kötés: nem is fektettünk rá túl nagy hangsúlyt, lassan túlhaladja a civilizáció...
• Látás, hallás: OK
• Ceruzafogás: OK
• Nagymozgások, finommotorika: OK
• Soralkotás képessége: OK
• Analizálás-szintetizálás: Azt jelenti képes- e a gyermek hangokra bontani a szavakat, és a hangokból képes-e szavakat összerakni.Ez Licánál nem gond, de nem értem, nem azért megy a gyerek iskolába, hogy ezt megtanulja? Ez előfeltétel lenne?
• Általános tájékozottság: évszakok, napszakok, alapadatok persze OK, bár a szülei foglalkozása szintén olyan kérdés, amit a civilizáció előrehaladta kissé megnehezít, Emóét sem tudom elmagyarázni. Probáltam a gyerekekkel valahogy megértetni, de azért egyszerűbb lenne, ha fodrász lennék (ők azok szeretnének lenni). Azért az "elhelyezni magát időben, társadalmi környezetben" kicsit meredeken hangzik...
• Beszédkészség, gondolkodás, emlékezet, figyelem: OK
• Emberrajz: hát ez egy gyenge pont... Ha összefüggésben van az IQ-val, akkor Lica jól titkolja, hogy nem intelligens.
• Feladattudat: mondjuk OK
• Jó kudarctűrő képesség: hát ez nincs, csak reménykedhetem, hogy nem érik majd kudarcok (de akkor soha nem is tanulja meg). Ismét egy témába vágó szemléletes összehasonlítás a két gyermek között: Kígyók és létrák játék. Licával: amint le kellene csúsznia, vagy be akarja vezetni azt a szabályt, hogy újat lehet dobni, vagy abbahagyja a játékot. Mimivel: nyafogás nélkül lecsúsztatja a bábuját, sőt közli: "Nekem az is jó, ha te nyersz" Ki is az iskolaérett? Bár Mimi meg nem tud két percet egy helyben ülni...
• Felnőttekhez való viszony, bizalom: hát ez sincs...

A cikk alatt a kommentekben van aki azt írja, hogy ezeket evidensen tudja minden hatéves, más meg azt, hogy az ufó, aki ezt mind tudja. Remélem, az utóbbinak van igaza, és jelentem, nekünk nincs ufónk, hiába mondogatom gyakran elfogult anyaként, hogy milyen kis tökéletes gyermek.

Napi Mimi

1. 

"Azt mondta az időjárás-jelentés, hogy néhány helyen zivatar lesz, és itt volt, úgyhogy mi néhány helyen vagyunk!"

2.

"Anya, tegyél a lábamra himlőport!"

Jellemrajz egy röpke párbeszédben

Kiváló karakterábrázolás pár mondatban:

Emó: Nagyon csúnyán viselkedtetek, még egy ilyen, és beírok egy fekete pontot!

De most nem írtad be, ugye? - siet tisztázni Lica.

Mimi: Apa, ha még egyszer ilyen rossz leszek, írd be a fekete pontot! 

És ebben nála nincs semmi álszenteskedés, teljesen őszinte, tisztára megindító ilyenkor. 

Lica bezzeg praktikus és értetlen: Mimi, te miért akarsz fekete pontot kapni?

Hát ilyenek. Kicsit mindkettő aggasztó...

Sportok

Már el is telt az új tanév első hónapja, és én még nem számoltam be róla, milyen sportos életmódot folytatnak a csajok az új évadban. 

Arra jutottunk, hogy a tavalyi jazzbalettet idén hanyagoljuk, mert fizikailag nem elég magas szintű Lica képességeihez, viszont a koreográfia megjegyzése és a többiekkel együtt mozgás szemmel láthatóan nem az ő terepe. 

Ehelyett mindketten a Fradi tornászai lettek! Hetente kétszer járnak (szer)tornára a Népligetbe, a Fradi utánpótláscentrumában található tornacsarnokba, ami igen komoly hely, korláttal, gerendával és szivaccsal töltött hatalmas gödrökkel, ahová az előbbiekről esni lehet. Komolyan félelmetesen néz ki, és a picit nagyobbak edzéseit elnézve erősen árasztja magából az érzést, hogy a tornászvilág igen kemény... De Lica nagyon élvezi, Miminél nem ennyire egyértelmű, edzés (és matricaosztás) után mindig lelkesen mesél, de előtte néha mondja, hogy ő nem akar menni. De a főedzőtől meghallgathattuk szülőin a kiselőadást, hogy egy ekkora gyerek még nem tudja eldönteni, mi a jó neki, úgyhogy ilyen nincs, hogy nem akar... (ez azért annyira nem tetszett). 

És hogy a család egyetlen nőtagja se maradjon ki kedd-csütörtökön a testedzésből, én kiválóan tudok futni a Népligetben, amíg ők edzenek.

Lica ezen felül pedig heti egyszer RSG-re is jár (az is kétszer lenne, de az már nem fér bele a logisztikai kapacitásaimba), sajnos belesni oda nem lehet, de múltkor nagyon megdicsérték, milyen ügyes.

Sportok terén Licával kapcsolatban egyetlen bánatom, hogy hiába biciklizik nagyon ügyesen, de nem szereti. Sosincs kedve azzal menni oviba, játszótérre, úgyhogy már kérdeztük tőle, Miminek adja-e a bringát, ha ő is megtanul két keréken tekerni, mire azt mondta, igen. Úgyhogy brilliáns családi kerékpároktatónk, Emó jóvoltából Mimi kisasszony ma délután 3,75 évesen mintegy negyed óra alatt megtanult két keréken biciklizni! 

Büszke vagyok rátok, csajok (és Apa)!

Lépésszámláló

Vasárnap dél körül Emó úgy döntött, lépésszámlálót szerel a gyerekekre. Innentől így közlekedtek egész nap.

Ez pedig az esti végeremény, lehet tippelni, melyik kié :)

A 7200 lépés, ha egész pici lépésekkel számolunk, akkor is bő két kilométer, kb 7 óra alatt, úgy, hogy a kezdésre már túl voltunk a játszóterezésen, tehát a mérés alatt csak otthon "ültünk".

Következő kísérletnél valamelyik szülőre kell szerelni az egyik mérőt és az izgágább gyerkőcre a másikat, kíváncsi leszek az eredményre :)

Lassan vége a nyárnak :(

Villámgyorsan elröppent az augusztus is.

A lányok már oviba járnak (mostantól Mimi is a barna csoport színeiben), elkezdődtek a koránkelős hétköznapok. Szerencsére immár egy utcányira tőlünk laknak az odaadó nagyszülők, így a csajoknak nem kell minden délután az utolsók között eljönniük a dolgozójukból. Nem győzünk elég hálásak lenni, ezúton is köszönjük, Jutka mama és Misi papa!

Azért a szürke hétköznapok beköszönte előtt még megjártuk Ausztriát: a kalandok most sem maradtak el, menetrendszerinti autóproblémával, szinte végig zuhogó esővel és erre fel nem készített ruhatárral, de ennek ellenére nagyon jól mulattunk! És Krétához hasonlóan most is egészen "normálember" programot sikerült végrehajtani, alig volt benne bőrig ázva túrázás, viszont volt sok játszótér, vidámpark, termálfürdő, állatkert, hógolyózás és hófánkozás (!), óriás golyópálya (!! - lehet, hogy ez nem a gyerekek kedvéért? :)). Kezdünk eltunyulni, úgy tűnik :) (Különben is, le kellett számolnom azzal a tévhittel, hogy mi bevállalós szülők vagyunk, amikor fent 3200 méter magasan, a gleccser havában toltak babakocsiban egy szemmel láthatóan frissen született gyermeket...)

A gyerekek tipikus személyiségjegyeit még intenzívebben figyelhettük meg az egy hét alatt: Miminél (a korán kelésen kívül) a végtelen jószívűséget, amit Lica lelkiismeretfurdalás nélkül kihasznál, és ami már a szintén hasonló személyiségjegyekkel bíró apukája szerint is beteges mértékű, és mi lesz így vele minden önérdekérvényesítés nélkül...

Lica tipikus és már egy "kissé" idegesítő vonása az, hogy kistesó akar lenni (hát ez már nehéz lesz), ilyenkor - azaz legalább a nap felében - négykézláb vagy földön csúszva közlekedik, és a szókincse addig terjed, hogy "öje, öje". És ez így megy már hosszú hónapok óta... Vajon mi csinálunk valamit rosszul, hogy ennyire nem jó neki nagytesóként?

Pedig egyébként igenis okos nagylány ám, ennyire:

Igen, eljutottunk odáig, hogy Lica lefekvés után alvás helyett zugolvas, és mint a képen látható, nem is egy mondat/oldalas könyveket, hanem itt pl Lázár Ervint.

Egy másik tulajdonsága, amit most fedeztünk fel, hogy abszolút hidegálló. Emó pl "ki tud tovább a jeges patakban maradni mezítláb" versenyt hirdetett, de teljesen esélytelenek voltunk, Licának fel sem tűnt, hogy hideg vízben van a lába... A bőrig ázásokat is minden gond nélkül tűrte, miközben Mimi lépni sem volt hajlandó, nehogy a vizes nadrágjához érjen a bőre.

Komor téma

Mimit valamiért nagyon foglalkoztatja a halál témája (én meg nagyon nem tudom ezt kezelni). Folyton azzal jön, hogy ki mikor fog meghalni. De ma Lica szépen kihúzott a slamasztikából, mert mikor épp arról beszéltem Mimi kérdéseire, hogy nem biztos, hogy ki mikor fog meghalni, kijelentette:

"Csak az a biztos, hogy valamikor le fog robbanni a metró!" 

Hálás voltam, hogy ennyire képben van Budapest aktuális problémáival...

Telep-ülés

Mimi:
"Anya, fogunk valamikor ülni településre?" :)

Barlang

Licával a pocakomban barlangásztunk úgy igaziból utoljára, és most, hat év múlva, két nagy csajszival tértünk vissza. Mindketten nagyon ügyesnek bizonyultak, úgyhogy a következőig nem várunk megint hat évet:

Kréta

Nagyon szuper nyaraláson vagyunk túl, bár ha elkezdem felsorolni az eseményeket, senki sem fogja elhinni, hogy tényleg az volt: hajnali fél 3-kor kelés, reptéren kiderülő lejárt személyi, bérelt autó akksilemerülés, szállásról kicsukódás nem működő kulcsból kifolyólag... 

...És ez még csak az első nap... 

Jött aztán még iszonyatos, bedagadós leégés, többrendbeli hányás, csak sikoltozásra késztető földutakon és hosszú gyaloglással megközelíthető strand (távol a civilizációtól, ezért még éheztünk is aznap), mindezek után éjjel fél 11-kor szálláskeresés, ahol rossz szobát kaptunk, ezért 11-kor átköltözés, szúnyogok hada a szobánkban...

De végülis (majdnem) minden megoldódott: a csajok úgyis alig aludtak és alig ettek egy hétig, ezért a korán kelés és az éhezés végülis szinte mindegy volt, Mimust ki- és vissza is engedték illegalitásban a határon, az autót betolták a helyi erők, Lica bemászott a bezárt apartman ablakán és belülről beengedett minket, a világ végi strand legalább tényleg szép volt (néhol a lábunkat égetően forró vízzel!), a leégés csak a felnőtteket sújtotta, a lányok szép csokibarnák... Egyedül a hányásra, a tévelygésre és a szúnyogokra nincs mentség, de azokat szépen elfelejtjük :)

Viszont ügyesen végigment a család a Samaria-szurdokon, Lica végig saját lábon, Mimi részben háton, magunkhoz képest rengeteget strandoltunk (tengerben, tóban, medencében, csúszdaparkban), voltunk akváriumban, dínóparkban, labirintusban, várost és romokat néztünk, kutyákat, macskákat simogattunk, fagyiztunk, teknőst lestünk vízibicikliről, homokvárat építettünk, hajókáztunk, vidám kis csajszijainkban gyönyörködtünk...

Folyt.köv. augusztusban Ausztriában, alig várjuk!

A foci VB matematikai megközelítése

Apa: Az ötös ellökte a kilencest.

Lica: Az nem lehet, mert a kilences nagyobb, mint az ötös!

Furcsa szavak

Na, ki jön rá, hogy mire gondol Mimi, mikor azt mondja, hogy "tornacsata"? Nekem is beletelt egy kis időbe, míg leesett: csatorna a megoldás!

A másik rejtvény Licától (egy szórólapról olvasta): szőnyeghalak (a magánhangzók nem stimmeltek, de azért így is szép olvasási teljesítmény) A megoldás: szúnyoghálók

És még egy Licától: Anya, turmix van a fejeden! (azaz turbán törölközőből hajmosás után)

Kis testőröm

Csajok készültek ki a kertbe, én bent csináltam valamit.

Mimus: "Anya, tudsz vigyázni magadra? Kiabálj, ha bejön egy róka, és akkor beszaladunk és megvédünk!"

Mimi első ovis füzetes jellemzése

"Mimi könnyen beilleszkedett a csoportunkba. A gyerekek szeretik, elfogadták őt. Önállóan használja a mosdót, vécét, néha igényel kis segítséget. Szokás-szabályrendet betartja. Étkezésnél: étvágya változó, lassan eszik, közben figyeli társai játékát. Kedvenc játékai: kirakó, gyöngyfűző, ritkán rajzol és fest. Konfliktushelyzetben segítséget kér. Foglalkozásokon igyekszik, türelmes, kivárja, míg ő következik.

Kapcsolata a felnőttekkel is harmonikus, kedves, szeretnivaló kislány. Mozgása korának megfelelő fejlettségű. Beszéde jól érthető,  mondókát, verset könnyen megtanulja.

Munkajellegű feladatokat elvégzi, segít a teremrendezéskor is.

Alvásigénye változó, nehezen alszik el, nehezen ébred fel. Ujját szopja és a kutyust mindig kéri pihenéskor."

Nem túl sokatmondó, de legalább nincs benne semmi riasztó, mint anno Licáéban. A lassú evés pedig közös pont, szenvedünk is tőle otthon is minden étkezésnél...

Pápá, ujjszopi

Nemrég még azon aggódtunk, hogy Lica még érettségin is az ujját szopja majd, és nem hittük el, hogy csak úgy megoldódik majd (pedig annyi mindennel kapcsolatban megtörtént már), és lám...

Azzal kezdődött, hogy Mimi ujján egy csúnya gennyes gyulladás keletkezett. A doktor néni ezt jó alkalomnak találta arra, hogy ujjszopi-leszoktató előadást tartson Miminek, miszerint azért nem szabad szopiznia az ujját, mert akkor ilyen csúnya nő rá (pedig nem is a szopizós ujja volt). Szegény Mimus első éjjel tízkor még ébren hánykolódott, és látszott, hogy nagy önuralommal távol tartja az ujjacskáját a szájától szegény. Neki ez reggelre elmúlt, álmában az ujjacska automatikusan bevándorolt a szájába, és onnantól nem tett további erőfeszítést az ügyben, ám Lica úgy döntött, hogy ő viszont nem szopizza az övét, hogy neki ne nőjön rá csúnya seb. Mindezt szenvedés, rászólást nélkül, és néha már a Szusz sem kell neki, mondván, hogy minek alvóállat, ha nem szopizza az ujját...

Kérdezni tudni kell

Kis illusztráció, hogy mennyire rá tudnak tapintani a legkényesebb pontokra:

Rögtönzött hittanóra, az "Isten teremtette az egész világot" résznél Lica:

"A dinoszauroszokat is?"

Gáncs

Gyerekek veszekednek:

Mimi: "Kigáncsolom a lábad!"

Apa: "Tudjátok egyáltalán, mi az a gáncsolás?" Elmagyarázza.

Lica: "És az elegáncs?" :)