Kocka gyerekek egymás közt

Arról már tudomásuk van, hogy a végtelen után már nincs más, csak a végtelen, így nekiálltak az ellenkező irányba gondolkodni:

"Szerinted milyen szám van a végtelen előtt?"

Filmélmény

Ha a hatévesemmel együtt sírunk egy filmen, akkor ő nőtt már fel, vagy én még nem?

Mivel a csajok eldöntötték, hogy a mai lányos napunkon modellvasút-kiállítás és mozi lesz a program (mivel amikor legutóbb Apával voltak hármasban, ezeket csinálták), igyekeztem aszerint keresgélni, hogy a hálivúdi émelyítő cukormáztól és az akciójelenetektől is megkíméljem őket (és magamat), és én lepődtem meg a legjobban, hogy sikerült: létezik 1, azaz egy ilyen gyerekfilm a mozik kínálatában! Egy (utólag olvasott) kritika szerint a "hat éven aluliaknak nem ajánlott"-at komolyan kell venni, szigorúan hat éven felülieknek szól, de Mimi bizonyos szempontból jobban viselte, mert ő még nem értette, így nem sírt, csak néha erősen csimpaszkodott a nyakamba (viszont nem sikoltozott, ami az akciódús Disney-filmeknél megesik vele). Licának viszont a sírás ellenére tetszett, de mi maradtunk legtovább a teremben, hogy legyen időnk letörölgetni a könnyeinket (és hogy végighallgassuk a csodaszép ír zenét).

Ja, és hogy mi volt ez a film? A tenger dala (ne a plázamozikban keressétek, ezért a pattogatott kukorica is hiányzott, pedig az lett volna az ebédünk :))

Mimi ovis értékelése

Mimi szeretnivaló kislány, csoporttársai kedvelik, szívesen játszanak vele. Ha segítségre van szüksége, mindig akad egy segítő kéz. 

Szívesen játszik a babaszobában szerepjátékokat, de az asztalnál is könnyen megtalálja az elfoglaltságot. 

A vizuális tevékenységek legtöbbjét szívesen kipróbálja, de legszívesebben rajzol, fest.

Érdeklődése odavonzza a kezdeményezésekre. Szereti a zenehallgatást, a bábozást, a dramatizálást.

Ismeretei sokrétűek, de ezeket leginkább személyes beszélgetések alkalmával lehet feltérképezni, az egész csoport előtt még nem szívesen nyílik meg.

Önellátó, segítséget ritkán igényel. Alapos a tisztálkodásban, a törölközésben. Önállóan öltözik fel és le, csak lassan. Noszogatást igényel.

Legtöbb konfliktusa a Líciával van. Szívesen játszik, játszana vele, mellette, de legtöbbször piszkálást, gúnyolást kap. Ennek ellenére legtöbbször mellette köt ki.

(Ez az utolsó rész elég rosszul hangzik, de mindkét lány tagadja, hogy így lenne. Mondjuk a jóságos Mimiből mostanság elég sokminden kitelik, hogy Lica bűnét leplezze vagy a következményektől megóvja)

Lica utolsó ovis értékelése

2014-2015

Óvodai tapasztalatok:

Lícia az előző évhez képest teljesen feloldódott, megszokta testvére jelenlétét a csoportban, tudja ezt a helyzetet kezelni.

Öltözködésében önállóságra törekszik, legtöbbször önálló, munkatempója kicsit lassú.

Étkezések alkalmával hajlandó minden ételt megkóstolni, nem válogatós, evőeszközfogása jó.

Tisztálkodási teendők elvégzésében önálló, igényli hajának eligazítását is.

Csendespihenő alatt pihen, egyre gyakrabban alszik.

A naposi  munkát felelősséggel elvégzi.

Mozgása összerendezett, a feladatokat gondosan utánozza, kicsit fáradékony.

Szeret rajzolni, szívesen kapcsolódik be a vizuális tevékenységekbe, addig dolgozik, amíg a feladatot nem fejezi be. Munkái tiszták.

Figyelme kitartó, összpontosításra képes. Az adott feladatot megérti, önállóan teljesíti.

Általános tájékozottsága életkorának megfelelő. Tanulékony - új ismereteket gyorsan sajátít el.

Szívesen kapcsolódik be a közös énekelgetésekbe, verselésekbe.

Lícia beszédfegyelemmel rendelkezik, jelentkezik és akkor beszél, ha őt szólítják fel beszélgetőkörök alkalmával.

Magatartása barátkozó, alkalmazkodó, hangulata legtöbbször kiegyensúlyozott, vidám. Kapcsolata a gyerekekkel kezdeményező, előfordul, hogy vezető szerepet tölt be.

A nap folyamán adódó konfliktust képes megoldani.

Szeret rajzolni, szeret az asztali képességfejlesztő játékokkal játszani - gyöngyből kirakni formát, minilük. Játékát szeretnénk a társasjátékok felé is terelni.
2014. november

Egy-két gondolattal kiegészítve az előzőekben írottakat:

Lícia magatartása teljesen feloldódott. Vannak barátai. Vezető egyéniséggé nőtte ki magát.

Rendelkezik mindazokkal az alapismeretekkel, melyek az iskolai tanulmányait meg fogják könnyíteni.

Tanulékony, az új ismereteket rövid idő alatt sajátítja el.

Az adott feladatot megérti, önállóan, jól teljesíti.

Kitartóan rakja ki a 104-db-nál több puzzlékat, rendszeresen gyöngykirakózik.

Sikeres iskolakezdést kívánok!

2015. május

Ügyes táncos

A címben foglalt szókapcsolat nálunk fogalom, Mimi alábbi saját szerzeményű produkciója viseli ezt a címet, azóta is, ha eszébe jut, követeli, hogy hozzuk be a kisasztalt a teraszról, hogy előadhassa (az újabb verziókban hozzá tartozik egy összecsavart polifoam is a fején, mint az itt Licánál látható):

Ám ezúttal nem Mimi az ügyes táncos, hanem Lica, aki sikeresen túl van élete első felvételijén, szeptembertől a Kispesti Alapfokú Művészeti Iskola táncművészeti ágazatának balett tanszakos növendéke!

Iskolás!

"Értesítjük Önt, hogy gyermeke a 2015/2016-os tanévre vonatkozóan iskolánkkal 2015. április 16-ától tanulói jogviszonyban van."

Hát idáig is eljutottunk...

Elég gyors és hatékony a rendszer, ahhoz képest, hogy április 17-én írattuk be... Csak remélni tudjuk, hogy azért ennek ellenére szeptemberig még nem kell tanulóbérletet vennie a BKV-n.

"Írd fel a blogba, mert ez most már szörnyű!"

Ez Emó kifakadása volt, amelynek íme, eleget teszek. Ezek szerint a blog arra szolgál, hogy el ne felejtsük, miket kell majd a gyerekek szemére hánynunk, ha felnőttek, mivel mentek anno az agyunkra...

Az aktuális agyunkra menés a Mimiben feltámadt versenyszellem, ami különösen érthetetlen a személyisége egyéb vonásai miatt: jószívű, engedékeny... Ehhez képest most mindenben versenyhelyzetet lát, és mindent megtesz, hogy ő győzzön, ami sokszor persze konfliktusokhoz vezet. Balhé van, ha nem vesszük ki elég gyorsan a kádból, vagy több ruhadarabból áll az öltözéke, mint Licának, mert akkor nem ő készül el gyorsabban az öltözködéssel. Hazaérve az ajtó előtt mindig dulakodás van, hogy ki menjen be előbb, és most már olyan előrelátó, hogy az autóban nem akarja engedni, hogy bekössük, hogy majd a kiszállásnál jobb pozícióban legyen, mint Lica...

A vér nem válik vízzé, két versenyszellemű szülőként mégsem sikerült összehoznunk egy csupán a mások javát néző gyermeket, csak altatott bennünket négy évig...

PiciLici blog

Reagálva a reklamációkra, miszerint Lica blogja eltűnt az éterben a freebloggal együtt, megpróbálom a régi bejegyzéseket romjaikból fokozatosan feltámasztani, és visszadátumozva e blog elejére beszúrni. Úgyhogy aki kíváncsi az őskorra, lapozzon az elejére! Én meg addig is, amíg végzek, úgy fogok festeni, mint aki nagyon aktívan blogol :)

 

Mimi, a tapasztalt guglizó

A csajok azon vitatkoztak, hogy hogy van a répatortás vicc, illetve, hogy ezt Vencel találta-e ki. Emó mondta, hogy nem, meg tudjuk találni az interneten is. Mire Mimi: "De ha beírjuk, hogy répatorta, akkor szerintem receptek fognak kijönni"

Hát ez már tényleg egy új generáció...

Koincidencia

Mimivel arról beszélgettünk, hogy hogy hívják az egyes állatok kicsinyét meg a fiú és lányállatot. A fiú lónál eképpen vágta ki magát: "Boy horse!"

Azon kívül, hogy büszke vagyok a kis angoltudorra, azért kacagtam nagyon jót, mert épp két napja hallgattam futás közben Mikszáth Aussi brebis című novelláját, amiben a franciatanárt próbálják ilyesmivel megfogni a gyerekek, hogy mi a bárány és a csikó, és ő válaszol hasonlóan (aussi brebis és petit cheval).

A jövő diktátora

Sötétebb perceinkben azon szoktunk Emóval aggodalmaskodni, hogy Licából, ha felnő, mégsem fodrász lesz, mint mondja, hanem diktátor. A jó és rossz tulajdonságok olyan elegyével rendelkezik, ami sajnos nagyon megfelelőnek tűnik ehhez. 

A jó oldalon ott van, hogy rettentően okos, és olyan kisugárzása van, ami vonz másokat (a figyelmes olvasók emlékezhetnek, hogy még az ovis idők hajnalán ő gyűjtötte a legtöbb jelet a társaitól a szociometriai felmérésként szolgáló játékban, azaz ő bizonyult a legnépszerűbbnek a csoportban, miközben akkor még abban a fázisban volt, hogy többnyire vissza sem köszönt senkinek). Mellesleg sportos és szép, ezek ugyan többnyire nem voltak jellemzőek a történelem korábbi diktátoraira, de ezért neki még jobbak az esélyei, az ugyanis biztos nem árt ehhez a foglalkozáshoz, ha az ember minél több téren emelkedik a nép fölé.

És akkor a sötét oldal: mások érzései és szükségletei iránti meglehetős érzéketlenség, hajlam mások kihasználására, jótét lelkek rádumálása a neki kedvező dolgokra. Továbbá sajnos az erőszakos tettektől sem riad vissza, Mimivel szemben legalábbis biztos nem :(

A mai fogadóórán hallottak még jobban alátámasztották aggodalmaimat. A következőket mondták az óvónők: Lica az abszolút bandavezér a lányok között, mindenki megy utána, azt csinálják, amit ő, és ha valaki mégis mást csinálna, arra a többiek rászólnak, hogy nem csinálhatja, mert Lica sem teszi. De mivel Lica legjobban olvasni szeret, és ezt az oviban is gyakran műveli, olyankor a többi lányok, akik ugye nem tudnak olvasni, csak ülnek mellette, és nem csinálnak semmit. Az óvónők fő törekvése most, hogy Licát minél értelmesebb tevékenységekbe bevonják, mert így tudják a többi lányt is bevonni. Továbbá sajnos elkezdett csúfolódni, állítólag sírva mennek az áldozatok panaszkodni rá :( Ráadásul most éppen a fiúk bandavezérével szerelmesek egymásba, így együtt csúfolják alattvalóikat...

Ebben az egészben egyetlen bíztató momentumot látok, mégpedig az olvasási jelenet egyik aspektusát: ha Lica olvas, miközben a többiek arra várnak, hogy utána mehessenek, akkor az arra utal, hogy ő annyira nem akarja vezetni őket, csak maguktól mennek utána. Emó szerint pedig aki nem akar diktátor lenni, abból akaratán kívül csak nem lesz az...

Mi hiányzik a képről?

Igen, elbúcsúztunk az első tejfogtól! Bár nem volt semmi dráma, mégis továbbra is horrorisztikusnak tartom ezt az eseményt... És megrázó a kezemben tartani a gyermekem egy darabját... Na, és abba belegondolni, hogy 1/40-nél tartunk, még 39x ugyanez... Mostantól áttérünk a fogalapú időszámításra :)

Iskolaérettség

Hihetetlen, de nemsokára iskolás lesz a nagylányunk. Bár az oviban azt tudtuk meg, hogy az év eleji logopédiai felmérés tulajdonképpen ekvivalens volt az iskolaérettségi felméréssel, tehát ha ott nem tettek szóvá semmit, akkor érettnek van nyilvánítva, azaz ez alapján Lica már átment, azért végignézegettem egy listát a kritériumokról (a teljesség igénye nélkül):

• Méret: átlag 120-130 cm, 20-22 kg. Hát ettől messze vagyunk: kb 110 cm és 17 kg.
• Fogváltás (?? - állítólag összefüggés az idegrendszer érettségével): Már van egy mozgó fogacska! Régóta aggódva vártam ezt az időszakot, szerintem horrorisztikus...
• Cipőfűző kötés: nem is fektettünk rá túl nagy hangsúlyt, lassan túlhaladja a civilizáció...
• Látás, hallás: OK
• Ceruzafogás: OK
• Nagymozgások, finommotorika: OK
• Soralkotás képessége: OK
• Analizálás-szintetizálás: Azt jelenti képes- e a gyermek hangokra bontani a szavakat, és a hangokból képes-e szavakat összerakni.Ez Licánál nem gond, de nem értem, nem azért megy a gyerek iskolába, hogy ezt megtanulja? Ez előfeltétel lenne?
• Általános tájékozottság: évszakok, napszakok, alapadatok persze OK, bár a szülei foglalkozása szintén olyan kérdés, amit a civilizáció előrehaladta kissé megnehezít, Emóét sem tudom elmagyarázni. Probáltam a gyerekekkel valahogy megértetni, de azért egyszerűbb lenne, ha fodrász lennék (ők azok szeretnének lenni). Azért az "elhelyezni magát időben, társadalmi környezetben" kicsit meredeken hangzik...
• Beszédkészség, gondolkodás, emlékezet, figyelem: OK
• Emberrajz: hát ez egy gyenge pont... Ha összefüggésben van az IQ-val, akkor Lica jól titkolja, hogy nem intelligens.
• Feladattudat: mondjuk OK
• Jó kudarctűrő képesség: hát ez nincs, csak reménykedhetem, hogy nem érik majd kudarcok (de akkor soha nem is tanulja meg). Ismét egy témába vágó szemléletes összehasonlítás a két gyermek között: Kígyók és létrák játék. Licával: amint le kellene csúsznia, vagy be akarja vezetni azt a szabályt, hogy újat lehet dobni, vagy abbahagyja a játékot. Mimivel: nyafogás nélkül lecsúsztatja a bábuját, sőt közli: "Nekem az is jó, ha te nyersz" Ki is az iskolaérett? Bár Mimi meg nem tud két percet egy helyben ülni...
• Felnőttekhez való viszony, bizalom: hát ez sincs...

A cikk alatt a kommentekben van aki azt írja, hogy ezeket evidensen tudja minden hatéves, más meg azt, hogy az ufó, aki ezt mind tudja. Remélem, az utóbbinak van igaza, és jelentem, nekünk nincs ufónk, hiába mondogatom gyakran elfogult anyaként, hogy milyen kis tökéletes gyermek.

Napi Mimi

1. 

"Azt mondta az időjárás-jelentés, hogy néhány helyen zivatar lesz, és itt volt, úgyhogy mi néhány helyen vagyunk!"

2.

"Anya, tegyél a lábamra himlőport!"

Jellemrajz egy röpke párbeszédben

Kiváló karakterábrázolás pár mondatban:

Emó: Nagyon csúnyán viselkedtetek, még egy ilyen, és beírok egy fekete pontot!

De most nem írtad be, ugye? - siet tisztázni Lica.

Mimi: Apa, ha még egyszer ilyen rossz leszek, írd be a fekete pontot! 

És ebben nála nincs semmi álszenteskedés, teljesen őszinte, tisztára megindító ilyenkor. 

Lica bezzeg praktikus és értetlen: Mimi, te miért akarsz fekete pontot kapni?

Hát ilyenek. Kicsit mindkettő aggasztó...

Sportok

Már el is telt az új tanév első hónapja, és én még nem számoltam be róla, milyen sportos életmódot folytatnak a csajok az új évadban. 

Arra jutottunk, hogy a tavalyi jazzbalettet idén hanyagoljuk, mert fizikailag nem elég magas szintű Lica képességeihez, viszont a koreográfia megjegyzése és a többiekkel együtt mozgás szemmel láthatóan nem az ő terepe. 

Ehelyett mindketten a Fradi tornászai lettek! Hetente kétszer járnak (szer)tornára a Népligetbe, a Fradi utánpótláscentrumában található tornacsarnokba, ami igen komoly hely, korláttal, gerendával és szivaccsal töltött hatalmas gödrökkel, ahová az előbbiekről esni lehet. Komolyan félelmetesen néz ki, és a picit nagyobbak edzéseit elnézve erősen árasztja magából az érzést, hogy a tornászvilág igen kemény... De Lica nagyon élvezi, Miminél nem ennyire egyértelmű, edzés (és matricaosztás) után mindig lelkesen mesél, de előtte néha mondja, hogy ő nem akar menni. De a főedzőtől meghallgathattuk szülőin a kiselőadást, hogy egy ekkora gyerek még nem tudja eldönteni, mi a jó neki, úgyhogy ilyen nincs, hogy nem akar... (ez azért annyira nem tetszett). 

És hogy a család egyetlen nőtagja se maradjon ki kedd-csütörtökön a testedzésből, én kiválóan tudok futni a Népligetben, amíg ők edzenek.

Lica ezen felül pedig heti egyszer RSG-re is jár (az is kétszer lenne, de az már nem fér bele a logisztikai kapacitásaimba), sajnos belesni oda nem lehet, de múltkor nagyon megdicsérték, milyen ügyes.

Sportok terén Licával kapcsolatban egyetlen bánatom, hogy hiába biciklizik nagyon ügyesen, de nem szereti. Sosincs kedve azzal menni oviba, játszótérre, úgyhogy már kérdeztük tőle, Miminek adja-e a bringát, ha ő is megtanul két keréken tekerni, mire azt mondta, igen. Úgyhogy brilliáns családi kerékpároktatónk, Emó jóvoltából Mimi kisasszony ma délután 3,75 évesen mintegy negyed óra alatt megtanult két keréken biciklizni! 

Büszke vagyok rátok, csajok (és Apa)!

Lépésszámláló

Vasárnap dél körül Emó úgy döntött, lépésszámlálót szerel a gyerekekre. Innentől így közlekedtek egész nap.

Ez pedig az esti végeremény, lehet tippelni, melyik kié :)

A 7200 lépés, ha egész pici lépésekkel számolunk, akkor is bő két kilométer, kb 7 óra alatt, úgy, hogy a kezdésre már túl voltunk a játszóterezésen, tehát a mérés alatt csak otthon "ültünk".

Következő kísérletnél valamelyik szülőre kell szerelni az egyik mérőt és az izgágább gyerkőcre a másikat, kíváncsi leszek az eredményre :)

Lassan vége a nyárnak :(

Villámgyorsan elröppent az augusztus is.

A lányok már oviba járnak (mostantól Mimi is a barna csoport színeiben), elkezdődtek a koránkelős hétköznapok. Szerencsére immár egy utcányira tőlünk laknak az odaadó nagyszülők, így a csajoknak nem kell minden délután az utolsók között eljönniük a dolgozójukból. Nem győzünk elég hálásak lenni, ezúton is köszönjük, Jutka mama és Misi papa!

Azért a szürke hétköznapok beköszönte előtt még megjártuk Ausztriát: a kalandok most sem maradtak el, menetrendszerinti autóproblémával, szinte végig zuhogó esővel és erre fel nem készített ruhatárral, de ennek ellenére nagyon jól mulattunk! És Krétához hasonlóan most is egészen "normálember" programot sikerült végrehajtani, alig volt benne bőrig ázva túrázás, viszont volt sok játszótér, vidámpark, termálfürdő, állatkert, hógolyózás és hófánkozás (!), óriás golyópálya (!! - lehet, hogy ez nem a gyerekek kedvéért? :)). Kezdünk eltunyulni, úgy tűnik :) (Különben is, le kellett számolnom azzal a tévhittel, hogy mi bevállalós szülők vagyunk, amikor fent 3200 méter magasan, a gleccser havában toltak babakocsiban egy szemmel láthatóan frissen született gyermeket...)

A gyerekek tipikus személyiségjegyeit még intenzívebben figyelhettük meg az egy hét alatt: Miminél (a korán kelésen kívül) a végtelen jószívűséget, amit Lica lelkiismeretfurdalás nélkül kihasznál, és ami már a szintén hasonló személyiségjegyekkel bíró apukája szerint is beteges mértékű, és mi lesz így vele minden önérdekérvényesítés nélkül...

Lica tipikus és már egy "kissé" idegesítő vonása az, hogy kistesó akar lenni (hát ez már nehéz lesz), ilyenkor - azaz legalább a nap felében - négykézláb vagy földön csúszva közlekedik, és a szókincse addig terjed, hogy "öje, öje". És ez így megy már hosszú hónapok óta... Vajon mi csinálunk valamit rosszul, hogy ennyire nem jó neki nagytesóként?

Pedig egyébként igenis okos nagylány ám, ennyire:

Igen, eljutottunk odáig, hogy Lica lefekvés után alvás helyett zugolvas, és mint a képen látható, nem is egy mondat/oldalas könyveket, hanem itt pl Lázár Ervint.

Egy másik tulajdonsága, amit most fedeztünk fel, hogy abszolút hidegálló. Emó pl "ki tud tovább a jeges patakban maradni mezítláb" versenyt hirdetett, de teljesen esélytelenek voltunk, Licának fel sem tűnt, hogy hideg vízben van a lába... A bőrig ázásokat is minden gond nélkül tűrte, miközben Mimi lépni sem volt hajlandó, nehogy a vizes nadrágjához érjen a bőre.

Komor téma

Mimit valamiért nagyon foglalkoztatja a halál témája (én meg nagyon nem tudom ezt kezelni). Folyton azzal jön, hogy ki mikor fog meghalni. De ma Lica szépen kihúzott a slamasztikából, mert mikor épp arról beszéltem Mimi kérdéseire, hogy nem biztos, hogy ki mikor fog meghalni, kijelentette:

"Csak az a biztos, hogy valamikor le fog robbanni a metró!" 

Hálás voltam, hogy ennyire képben van Budapest aktuális problémáival...

Telep-ülés

Mimi:
"Anya, fogunk valamikor ülni településre?" :)