Balettos lány a játszótéren

17 hónapos státusz

Méretek: olyan 9 kiló lehet, de a 9 kilóig jó hármas pelust még vígan hordja, ahogy a 74-es (6-9 hós) ruhákat is, de azért már a 80-asok sem nagyon nagyok.

Fogak: még mindig 12

Nyálmennyiség: még mindig tart a végtelenhez

Alvás: ez sajnos nem tart a végtelenhez. Volt ismét pár rettenet éjszaka, de azt az aktuális betegségre fogtuk, egyébként azért többségében átalussza, viszont sokszor problémás az elalvás (pedig azt gondolom, a 9 órás fektetéssel azért nem hamarkodjuk el a a dolgot, de sokszor fél 10-3/4 10 lesz belőle), és sajnos garantált a hajnali kelés (és folyamatosan tornássza lefelé, jelenleg kb 5:50-es kelésre lehet számítani, az ébresztőóra teljesen feleslegessé vált). Illetve nem akarom elkiabálni, de ma a szokásoshoz képest csodás reggelünk volt, elalvás után bepakoltam egy adag játékot az ágyába, és csodák csodája, ébredés után eljátszott velük! Persze erre is felébredtem, de mennyivel más heverészve hallgatni a gügyögést, mint ugrani a követelődző sírásra... De persze nem hiszek a tartós csodákban...

Evés: Hogy a bölcsisnéniket idézzem: "Rettenetes étvágya van" Szerintem a spórolós állami bölcsiben éhen halna. Nem is értem, hogy nem akkora még, mint egy elefánt. Bár az édességekért nem rajong annyira, a gyümölcsöket-zöldségeket viszont imádja. Tud önállóan enni, bár Emó számára a látvány felér egy horrorfilmmel :)

Egészség: az nincs. A februári bölcsikezdés óta szerintem két nap volt, amikor nem folyt az orra. Úgyhogy korrigálom az előző bekezdést, nem halt volna éhen az állami bölcsiben, mert egy hetet nem járt volna összesen az ottani hozzáállást ismerve. 

Beszéd: A múlt havi "Anya gyeje!" nem hallucináció, tényleg mondja. Múltkor meg azzal döbbentett meg, hogy többször szépen kimondta, hogy "hinta" (a megfelelő szituációban, úgyhogy nem volt véletlen). Ezektől a szélsőértékektől eltekintve viszont továbbra sem igazán beszél, de azért vannak bíztató jelek, de a legtöbb még olyan, ami nem elég meggyőző ahhoz, hogy ne lehessen akár belemagyarázás is (szavak vége: labda - da, Apa - pa, de mivel kb mindig ilyesmit kiabál, ezért nem vennék rá mérget). Gyakran mondja, hogy Mimi, de nem tűnik értelemszerűnek. Viszont megtanult röfögni, olyan igazi Zíka módra :) Sajnos a videó nem adja vissza igazán, még felnyomott hangerőnél sem:

Habitus: fiú, fiú, fiú... Nem tud nyugton ülni, szalad, felmászik... Gyakran idézzük a "Minden fiú csupa seb" kezdetű verset is... Ez pedig a kedvenc udvari időtöltése:

A büdös macska újra támad

A "büdös macska" szókapcsolat fogalom a családunkban. Íme, az oka (csodálkozva tapasztaltam, hogy ez még nem volt fent a blogon): Lica első (ha gonosz lennék, hozzátenném, hogy "és utolsó", de ez azért túlzás lenne - egy icipicit) fantáziáról tanúbizonyságot tevő megnyilvánulása 4 évesen:

Ezért az alábbi könyv csakis ránk várhatott a könyvtárban:

(Cicus és a Büdös Macskák háborúja)

Persze nem Lica az első, aki a büdös macskát megénekelte, azt már más klasszikusok megtették előtte:

De esküszöm, nem innen merített, nem néznek Jóbarátokat! Bár most, hogy ezt megmutattam nekik, már szeretnének :)

Fejszámolóművész

Lica tegnap kijelentette vacsoránál, hogy 226 nap van hátra Dusa szülinapjáig. Emó excelben ellenőrizte, stimmelt :)

Körbebicikliztük a Velencei-tavat

A gyerekek rögtön 30 kilométerrel kezdték a bicajtúrázást. Mondjuk csak Licát tekinthetjük teljes értékű teljesítőnek,

Dusa az ébrenlétet a bicikliülésben, az alvásidőt pedig a hátamon töltötte.

A leglátványosabb az Apa-Mimi páros volt, eléggé megbámulta őket a tókerülő népes közönség:

Bár Mimi váltig állította, hogy Apa nem is teker, és csak neki kell hajtani, azért mögöttük haladva láttam olyat is, amikor ő visszafelé tekert :) De mindenképp jó döntés volt a tandem, mert szegény Mimó még nem kecmergett ki teljesen a gyerekeken végigsöprő vírusból (ez persze induláskor még nem látszott, de volt olyan pont, amikor nem voltam benne biztos, vissza fog-e tudni ülni a bringára), egyedül neki most nem ment volna. Így azt az ígéretet sem tudtuk tartani, hogy félúton cserélnek Licával de szegény beteg kis angyalka az utolsó pár kilométerre mégis megengedte Licának, hogy kipróbálja a luxusjárgányt, úgyhogy ő is tekert önállóan is.

Anyák napjára

Nagyon szeretünk, Jutka mama! Gyógyulj meg!

Akváriumba szorultak

Ha már állandóan összehasonlítgatok meg múltba tekintek, álljon itt még egy, a Mimis párja teljesen véletlenül jött most szembe velem, már nem is emlékeztem rá, Dusával pedig friss élmény:

Válogatás színek szerint

Mimi ugyanekkora kori képeit, videóit visszanézve láttam, hogy 16 hónaposan már profin válogatott színek szerint. Nosza, elővettem ugyanazt a fekete-sárga vonatkészletet, amivel vele is készült videó, és megállapítottam, hogy Dusa is abszolút érti, miről van szó és meg tudja csinálni, de esze ágában sincs leülni és Hamupipőkét játszani, mint Miminek. Íme a fiú-lány különbség:

Szófogadókislány Mimi 5 évvel ezelőtt:

Nyughatatlan Dusa most:

Elkésett 16 hónapos státusz

(Kevés Dusa-specifikus esemény + kevés szülői idő és kedv = Elkésett státusz)

Hossz, súly: NA

Ruhaméret: 74/80

Fogak száma: 12

Étkezés: továbbra is megy a "Hamma-hamma" egész nap

Alvás: tűrhető, de azért nem tudunk azzal a boldog tudattal lefeküdni este, hogy valószínű végigalusszuk az éjszakát, a koránkelés pedig garantált (a szülői fáradtság is). A dolgozó gyermek fáradtabb, ez legalább a délutáni alvásban meglátszik, a bölcsiben már rettentő 4 órás alvásról is beszámoltak, ami azért túlzás, de otthon sem ébred többnyire már másfél óra múlva, mint eddig.

Beszéd: nem sok új, hacsak el nem hisszük, hogy tényleg azt mondja, hogy "Anya, gyeje!", de ahhoz képest, hogy más nagyon nincs, ez elég hihetetlennek tűnik, pedig tényleg mondja.

Természet: Idegenekkel szégyenlősebb, mint eddig, a bölcsiben továbbra is harap, itthon már ritkán, inkább puszil és simogat. Nagy bohóc, szerencsére a mosolygógödröcskéje is megvan még :)

Cukiság

Az alábbi videóban szerepel a két tuti cukiságfaktor (baba és állat), majd jól eladjuk egy reklámügynökségnek:

Gála gála hátán

Egy héttel az iskolai gála után már következett is a Művészeti Iskola táncgálája.

Licáék produkciója alább látható, a kamerarángatásért elnézést, oka Dusa anyarángatása. Eddigre már vagy két órányi műsoron túl voltunk, és Dusával nem lehetett bírni, fel-alá rohangált, bevetette magát a tömegbe, és olykor egész seregnyi kisiskolás rajongója követte (négykézláb), enyhén szólva előadászavaróak lehettünk...

Egri csillagok

Az idei iskolai gála is nagyon felemelő élmény volt - olyannyira, hogy a gyerekek még órákig pörögtek utána, például így:

A youtube-on megtekinthető a teljes előadás, tényleg nagyon színvonalas volt, de sajnos a hangminőség miatt lehet, hogy nem érdemes végignézni még nagyon ráérő olvasóknak sem, úgyhogy itt a súgó, hová érdemes tekerni benne:

Kötelező rész mindenkinek Lica (alias "lány a török táborban") szereplése: 33:55-től (beazonosítás kedvéért: jobb oldalon elsőnek jön be, és ilyen szerkóban van:)

Egyéb kedvenc részeink:

• Vicuska és Gergő másodikos kiadásban, elképesztően édes énekhanggal 13:25-től
• Az egri nők 45:45-től, mert ez a legjobb zene benne, a csajok azóta ezt éneklik (na jó, meg azt, hogy "A legjobb katona a szultán katonája", meg a fenti duettet, meg, meg, meg... - szóval még két nappal később is pörögnek)
• Irtó profi ötödikes tüzes malomkerekek 49:50-től

És akkor itt a videó:

Aggódtam, Dusa hogy fogja végigbírni az előadást, de nagyon élvezte, az első, vagy inkább a mínusz egyedik sorban csápolt, amíg a török ármádia felvonulása miatt rám nem szóltak, hogy távolítsam el onnan:

15 hónapos státusz

(Bevallom, hogy így, közel egy hónapja elmerülve a munka világában, olyan űzöttnek és fáradtnak érzem magam, hogy ez most csak egy kötelességszerű bejegyzés, nem szívvel-lélekkel íródik, én ennek megfelelő rövidségű).

Méretek: kb 74,5 centi, utoljára 8,5 kg volt, és makacsul 74-es ruhákat hord, hiába hordaná már Illéske is azokat

Fogak: észrevétlenül kibújtak a rágók (azaz a 4 darab négyes), a nyáladzás nem jel, mert az ettől független és állandó (mintha Énoka blogját olvasnátok, mi?), tehát 12-nél tartunk (azért ez a négy még nincs teljesen kint)

Beszéd: végre vau-vauzik, ennél több nincs

Kedvenc játék: labdák és könyvek, szabadban rohangálás, továbbá már teljes a szerelem az alvós rénszarvassal (a szülői kitartás meghozza az eredményt, kissé át is esett a dolog a ló túloldalára, ezért sok-sok norvég kapcsolat lett megmozgatva pótlék beszerzése céljából - egyelőre nincs hír sikerről)

Evés: állandóan és minden mennyiségben, nagyon durva! Pláne ebben a házban... 

Bölcsi: továbbra is nagyon jól megy, de továbbra is harap (tipikus délutáni mondat, amivel fogadnak: "nagyon jól evett ma, és nem csak a gyerekeket"). Állítólag bűntudata azért már van, ezért titokban műveli: ha sírás hangzik egy bokor mögül az udvaron, akkor tudják, hogy arra Dusa vámpír járt egy kis áldozatával... 

Végezetül itt egy bűntudatos arcú bölcsis kép az angyalarcú kisördögről:

Dolgozó fejlemények

Most már mindenkinek elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Én nem váltottam be nyugdíj előtti utolsó pihenési és mindent elintézési terveimet a beszoktatás alatt, ugyanis épp csak eljutottunk odáig, hogy uzsi után mentem érte, már ki is döntötte Dusát a betegség, és több mint egy hetet újra édes kettesben tölthettünk otthon (a végén édes hármasban Licával). Aztán mire nekem is mennem kellett, valahogy összekapartunk mindenkit egészségileg (4 napra, a mai megint határeset volt...)

A saját dolgozómról inkább nem beszélnék, elég annyi, hogy elborzasztónak látszik, hogy ebben a hajszában töltsük a következő jópár évet, de valahogy majd csak lesz. Dusa viszont úgy ment a hosszú kihagyás után, mint ha mi sem történt volna, mosolyogva, jókedvűen, délután pedig nem egyszerű kicsalni a teremből. Bár még mindig nagyon nehéz lelkileg, azért így már nem bőgök miatta éjszakánként. Bölcsinénik váltig dicsérték, milyen ügyes, milyen alkalmazkodó...

Na, ez máig tartott, ugyanis ma megkérdezték, szokott-e otthon is harapni... Mondtam, hogy volt ilyen korszak, de mostanában nem, de hát ott igen. A második legkisebb kölyök már menekül előle, de már a nagyokat is kóstolgatja. Némi csalódottság hangzott ebben a mondatban: "Eddig Dusi volt a legjobb gyerekünk..."

Versenyek

Zrínyi:

A híres tippelős matekverseny (na jó, nem tippelős, csak tesztes, bünteti is a hibás tippeket). Emó minden követ megmozgatott, hogy Lica részt vegyen rajta, mert az iskolai tantestület nem is igen tudta, hogy már másodikosoknak is van, de legalábbis nem támogatta, de Emó tárgyalt, levezetett, kicsit megvesztegetett (megfinanszírozta az iskolát egy Zrínyi feladatgyűjteménnyel), és nem hiába: bár az edzésekhez képest sokkal rosszabb eredménnyel, de mégis az iskola összes évfolyama közül egyetlenként hívták be Licát a körzeti verseny eredményhirdetésére (ez még nem tudjuk, mit jelent helyezésben és továbbjutásban, de hogy a legjobbak között van, az biztos).

Síverseny:

Kerületi kihelyezett verseny Ausztriában, Lica benevezéséhez elég volt annyi, hogy a januári síelésünk után eldicsekedett, hogy fekete pályákon ment. A kiruccanáshoz csatlakozott Apa és Mimi is, akiket szintén berángattak versenyezni, Emó hajszál híján maradt le a dobogóról, Mimi különdíjas lett, mint egyetlen óvodás, Lica pedig bronzérmet kapott (nem túl sok résztvevő közül, de azért volt Mimin kívül is valaki, akit megelőzött :))

Futóverseny:

Ismételtük a múltkori Köki tetején elkövetett futást: Mimi lazán lefutotta a minitávot, és reklamált, hogy túl könnyű volt (6. lett az ovis lányok között kb 30-ból), Lica pedig most ugyan nem szállt ki közben, de amikor a kör vége felé végre megpillantottuk, sírva és egy idegen apuka által kézen fogva érkezett (de futva!). Okát nem tudjuk, pláne hogy közben a Halloween futáson vigyorogva lefutottak picit hosszabb távot is, és nem kényszerítettük most sem, hogy részt vegyen.

Mimus ovis értékelés

"Tapasztalataink Mimiről:

Játéka: Mimi szereti a babaszobai játékot, sokszor szerepjátékokat játszanak a lányokkal, de szívesen rajzol, olvasgat, s néha társasozik is a többiekkel.

Kezdeményezéseken aktív, szívesen vesz részt. Szereti a feladatokat, a feladathelyzetet. Kérdésekre szívesen válaszol, helyesen fejezi ki magát. Ismeretei sokrétűek, életkorát sok helyen meghaladó.

Étkezésnél, öltözködésnél, mosdó használatánál már teljesen önálló, segítséget nem igényel. Szívesen segít a kisebbeknek.

Mimi kedves, jókedvű, kiegyensúlyozott kislány. Állandó baráti kör alakult ki, melynek fontos tagja lett ő is."

14 hónapos státusz

Súly: 8700 gramm

Magasság: 74,5 cm

Ruhaméret: 74

Fogak száma: 8

Egészség: Rémes. 9 napig bírtuk a bölcsit, egyelőre 6 munkanap itthonlét fix, holnap kiderül, hogy mennyit hosszabbítunk. Egy napnyi fér még bele az én munkakezdésemig :( Volt láz, kiütött fél napos alvás, van még hörgős köhögés, orrfolyás, hasmenés már két hete, étvágytalanság, gyógyszertől hányás, kifogyott popsitörlő helyetti szükségmegoldásként használt nedves wc-papírtól lángvörös popsi... Ennek ellenére a kedélye már jó, éppen kezdett jól lenni, amikor a doki kijelentette, hogy kezdődő tüdőgyulladás és asztmatikus hörghurut. Én mindkettőt fenntartásokkal kezelem.

Bölcsi: Már egész jól ment, amíg ment, végülis egy napot volt nagyjából teljes munkaidőben ott (azért picit később vittem, korábban hoztam, mint majd a szürke hétköznapokon, de reggelitől uzsonnáig). Amennyire megítélhető, jól érzi magát (velem ellentétben), reggel megy be, délután alig akar kijönni, a többi csoport nénijeit is hallottam, hogy "kis mosolygós"-ként aposztrofálják, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet. 

Fejlődés: Beszéd még mindig semmi, továbbra is a "te", "ta", "kö" használatos mindenre, egy örvendetes kivétel, a banánra egész konzisztensen "ba"-t mond. Egy fiúnál ilyen apró örömök jutnak... Érteni rengeteget, mindkét nyelven, nagyon szépen megmutogatja már a dolgokat a könyvekben, kedvencek a Böngészők és a kis mozgatható elemekkel rendelkező könyvecskéi, amiket már teljesen leamortizált. További kedvenc tevékenységek a labdázás, vonatozás, és már szépen építkezik is. Imád menni valahová, sajnos a babakocsiba ülést mostanában nem annyira preferálja, mint ahogy azt sem, ha nem a kívánt irányba haladunk, voltak már földhözverős hisztik is ezügyben, számomra ez egy új problémakör, kezdem megérteni Zíkát... Imád tágas új terekben gyalogolni és minden szembejövőre rávigyorogni. Az állatok is nagyon vonzzák. Nagyon szereti a mutogatós mondókákat, kéri és mutatja is őket. A közlekedésen kívül is vannak idegesítő fiúszokásai, főleg a dobálás (kaját földre, tárgyakat másokhoz).

Mimi dalszövegei

Azt már biztos írtam, hogy Mimi értelemszerűen adja vissza a tanult versek, énekek szövegét, nem érdekli, rímel-e, csak kb arról szóljon, amiről az eredeti, de olyan is van, amikor a hangzás megmarad, de a szöveget úgy igazítja, ahogy szerinte értelmesebb, és nem lehet meggyőzni, hogy nem úgy van. Két aktuális kedvenc:

"Lassan jár a csiga-biga, táskájában ELESIK" (eleség)

"Kell hogy legyen az almáriumban ELTÉVEDT ennivaló"

Dolgozó

7 napon vagyunk túl, úgyhogy ideje már írni Dusa munkahelyéről. Minden objektív siker ellenére nem lesz egy lelkes beszámoló...

Kezdődött azzal, hogy a kutya sem tudta múlt hétfőn, hogy jövünk, úgyhogy abba a csoportba kerültünk, amelyikbe elsőnek sikerült bekopognom, és ahol a legkisebb gyerek is két és fél éves. De volt más problémám is, amit láttam a bent töltött egy óra során, úgyhogy egy fél éjszakányi bőgés után kedd reggel átkértem Dusát egy másik csoportba, ami korban jobban hozzá illő. Így egy nap után elvesztettük a minden kisfiú álma kisautó jelet, de a helyette kapott halacska sem rossz, azt legalább tudja mutatni Dusa, hogy mit mond :) Aztán kiderült, hogy azt is elvesztettük, ami az egyik fő vonzerő volt bölcsinézéskor, hogy milyen szép tágas csoportszobák vannak, hát pont a mi csoportunké nem olyan... A nénik (ja, nénik, egyikük vagy 10 évvel lehet fiatalabb nálam, a másikuk meg kb mint én szerintem) kedvesek, de azért látszik, hogy nem babusgatják agyon a gyerekeket, az egyik kislány folyamatosan sír (állítólag csak akkor, amikor én ott vagyok), és második nap már szóltak, hogy én se hagyjam, hogy állandóan az ölembe üljön. Mivel azt gondolom, hogy Dusa nem ilyen lesz, nyilván ez nem nagy gond, de azért nekem beleférne egy kicsit több szeretgetés.

Első két nap együtt voltunk bent egy-másfél órát, szerdán egy negyed órára hagytam ott, csütörtökön már másfélre, akkor már ott is ebédelt, péntektől pedig már csak beadtam reggel, és ebéd utánra mentem érte. Simán bemegy, vissza sem néz, állítólag eszik is, egyetlen egyszer sírt az elmondások szerint, akkor is azért, mert rászóltak, mikor meghúzta egy kislány haját. Sírástól annyira nem is tartottam, nem olyan, inkább attól, hogy apatikusan elviseli ezt a sorscsapást, ezt eloszlatandó tegnap mutattak róla egy fotót, amin mosolyog. Azt mondták, igazán büszke lehetek rá, olyan kis ügyes. Holnap lesz az első ottalvási kísérlet.

Akkor mi a baj? Az, hogy én nem tudok beszokni. Nem találom itthon a helyem, pedig az utolsó szabadidőm nyugdíjas koromig a hátralevő szűk két hét... Bőgök és utálom az egészet, elképzelem, miket gondolhat napközben... Most olvastam egy cikket, amire hivatkozhatok, hogy nem vagyok teljesen hülye, hanem így természetes: eszerint ha még szoptat az ember, amikor bölcsibe szoktat be, akkor még a hormonok miatt sokkal kevésbé tudja elviselni az elszakadást. Hétvégére már beteg is lettem, és meg vagyok győződve róla, hogy az idegességnek van köze hozzá. Bár Dusa sem teljesen tökéletes egészségileg, de mégis, szóba sem jön, hogy egymástól kaptunk el valamit, jobban elhiszem, hogy ő is ideges... Egyébként tényleg: vannak azért jókedvű pillanatai, de mintha kevésbé lenne mosolygós, és gyakran hisztizik, felsír, ahogy nem szokott. Az éjszakák is rosszabbak, mint voltak. Egyelőre nem a "jaj, de szuper, mindjárt alámerülhetek az izgalmas felnőtt világba" életérzés uralkodik bennem, hanem a "most már sosem lesz jó semmi, és elárulom a gyermekeimet" (nem csak a legkisebbet, mert szerintem a nagyok is jól jártak azzal, hogy itthon voltam). :(   :(   :(

Kisördögök pacifikálására - Special edition for Zíka&Co

Emó gyakran mondja, hogy írjak blogot arról, mi mindent játszunk és alkotunk a kölykökkel, de mivel az ötletek jelentős részét vagy legalábbis az inspirációt hozzá én is mások blogjából merítem, nem tartanám ezt sem korrektnek, sem értéknövelőnek.

De most teszek egy kivételt, hátha esetleg alkalmas egyes szüleik idegeire menő unokatesók lecsillapítására pár percre, vagy a nemalvós délutánok kitöltésére (sajnos a legifjabb korosztály számára nincs ötletem).

1. Nyugiüveg

Velem utoljára itt jött szembe: http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2012/11/nyugi-uveg/, de számos helyen fent van a neten, legendákkal körítve, hogy hogy elvarázsolja és lecsillapítja a földön hisztiben fetrengő kis szörnyetegeket is. Nekem ilyen gyerekem nincs itthon (komolyan szerencsés csillagzat alatt születtem, Dusa maximum éjjel tud nehezen elviselhető lenni, napközben sosem, pedig Mimi ilyenkor azért már csapott hisztirohamokat - na, most az egyszer rá emlékszem, nem Licára), szóval élesben nem tudtam tesztelni, de még én is szívesen elnézegetem :)

Azt észrevettétek, hogy Licát az olvasástól vonta el? Ez nagyon nagy dolog, nekem elhihetitek!

Gyakorlati tanács az elkészíteni vágyóknak: a glitteres ragasztó felesleges luxus, a színe nem érvényesül, bőven elég a víz+folyékony ragasztó+csillám és flitter+pár csepp ételfesték. Igazi üveg persze szóba sem jött, végül egy szájvizes flakon lett a megoldás, ami a legtutibb benne, az a biztonsági kupakja, amit én sem nagyon tudok kinyitni, így le sem kellett ragasztani (bár Emó szerint Dusa tuti megoldja majd, és akkor jaj nekünk). Mondjuk szájvízként biztos nem vásárolnám újra a terméket, ha mindig ilyen kínkeservesen kellene belőle kinyernem a napi adagot... De mivel a flakon kupakostul einstandolva lett, most a szájvíz könnyen kinyerhető egy sima félliteres palackból, igazi win-win :)

2. Zselégolyók

Nem tudom, mi a valódi neve, virágvázákba szokták tenni dekorációnak, apró kis műanyag golyók, amik a víztől megduzzadnak. Kínai boltokban szerintem kb 10 forint egy zacskó, de szívesen megvendégelem, aki erre jár, van itthon tartalék. 

Már a megduzzadást figyelemmel kísérni is izgalmas, az átlátszó fajták meg különösen viccesek, mert eltűnnek a vízben ("Apa, szerinted van ebben a pohár vízben valami? Akkor nyúlj bele!"), de szuperül lehet pakolászni is őket. Mivel nyálkásak és sikamlósak, kézzel esetleg nehezen szánja rá magát az ember, de Dusánál szerencsére mindig van legalább egy kanál (értsd: MINDIG, az ébren töltött időben legalábbis, de sokszor alvásnál is, és ez a nagy kajás időszak előtt is így volt, szóval nem csak arról van szó, hogy hátha szembejön valami, amit meg lehet enni), úgyhogy ő a kanalazás mellett döntött, de aztán csak kipróbálta puszta kézzel is. Még pattognak is viccesen a kis golyók (és szanaszét gurulnak a lakásban - éljen az átlátszó!). Szerintem kicsit nagyobb ördögök lekötésére is alkalmas.