Kiss-kölykök 1

Ha már Zíka eddig nem adta be a derekát, hogy ő legyen az új Bartos Erika (csak szülők számára kevésbé agyzsibbasztó változatban), akkor csak azért is felteszem ide teljes terjedelemben a nekünk ajándékba írt műveit is (ha már úgyis lebukott, hogy nem a Jézuska írta, hanem ő, és ezzel az egész Jézuska-mítoszt végveszélybe sodorta), hátha rákap az internet népe, és már nem menekülhet a rajongók követelése elől :)

Tehát íme, az első kötet, amiről már szó esett itt: https://mimilici.blogspot.hu/2017/01/ajandekkorkep-szornyoszaurusz.html, de akkor hadd élvezze mindenki, még ha esetleg nem is fog minden poén ülni családon kívül:

Karácsonyi sírós

Feltettem már a blogra, de most gyönyörű illusztrációt is kapott, úgyhogy álljon itt teljes terjedelmében Amanda és az elveszett Mama története Zíka tollából. Jutka mama ezzel (is) köztünk volt karácsonykor is:

Csak egy tipikus esti életkép

A csajok az általuk átköltött "Sárga-fekete" kezdetű opuszt tanítják Dusának (a lényege: "Jön a tigris / Nála koszosabb nincs is / Jön a szappan / Tiszta lesz tőle nyomban"), ő pedig, általános pozitív lényét tükrözve, örül, hogy sikerült elesnie:

Dusa 2 éves nagyfiú

Nem épp kronológiai sorrend, de azért csak nem hagyom ki, még ha eddig nem is írtunk róla.

Íme, a profi gyertyaelfújás (bennünket is meglepett):

A hivatalos két éves paraméterek: 86 cm és 10 kg (ruhástól), két éves korra sem sikerült háromszorozni a születési súlyt (egy éves elvárás), de hát ezen nem akadunk fent.

Mindent tud, amit kell, a védőnői kérdőíven a bilizés kivételével mindenhol a skála tetejét ikszeltem, de abban sincs elmaradva az átlagtól, van már sok sikerélmény.

Fő erőssége továbbra is cukiság, a vigyorgás, még mindig egy kis szeretetgombóc, empatikus (lásd pl: "Szegény Lica! Megharaptam!" :)), puszil, simogat, bújik, vigasztal, dicsér, a korához képest sokkal jobban megoszt dolgokat másokkal. Imádjuk!

BÚÉK még egyszer

Boldog új évet kívánunk!

Pár cikk a Dusa-szótárból

"Anyuci, mittáj?" = "Anyuci, mit csinálsz?" A hozzá tartozó jellegzetes hangsúlyt sajnos nem tudom írásban bemutatni.

"Rendben vagyok" = "Ébren vagyok" Elég soká tartott, mire megfejtettük, máig sem teljesen világos, miért akar bennünket ezzel állandóan megnyugtatni.

Az aktuális kedvenc:

"Mutatok valamit!" = "Add ide nekem azt a finomságot a hűtőből!"

Egyébként amilyen lassan indult be a beszéde, olyan kis ügyes már, sokszavas, szépen ragozott mondatokban beszél, nagyon bő szókinccsel. Nagyon szórakoztató és szívmelengető, főleg ha mondjuk olyasmit mond, hogy "Nagyon szeretem Anyát, puszit adok neki!"

Kis kedvencek titkos élete

...avagy kandi kamera kis csavarral:

Az alábbi videó nem a legeseménydúsabb, és Oscar díjat sem fog kapni érte a rendező és operatőr (de az egyetlen emberi szereplő nagyon hitelesen alszik), az izgalmassága a készítés (és a megtalálás) körülményeiben rejlik:

Időpont: éjjel negyed 11

Helyszín: Dusa ágya

Készítő: minden bizonnyal Dusa, mivel Emó, amint egy rövid snittben látható, ártatlanul alszik mellette, a mű pedig az ő telefonjával készült, mint azt meglepve tapasztaltuk, mikor letöltötte róla a képeket

Karácsonyi hangolódás

Egyesek így élvezik a fehér előkarácsonyt:

van, aki viszont másnap egy hógolyózás közben eltört ujjal hangolódott a Heim Pál kórházban:

Az első néhány óra vidáman és vagányan telt:

de estére megunta, és csak azt mantrázta folyamatosan, hogy "Le akarom venni! Le akarom venni!" És ez még csak az első nap...

De mindezek előtt még egy csajos wellness délutánnal készültünk az ünnepre, és mindhármunk hajából jópár centit áldoztunk a karácsony oltárán (a harmadik nem Dusa, hanem én, de erről nincs kép):

Dusahumor

Dusa első (de elég sokszor előadott) vicce:

Dusa szenvedő hangon: "Nagyon PÁJ!" (=fáj)

Valaki: "Mi páj?"

Dusa vigyorogva: "GolyóPÁLY!"  :)

(Tudom, tudom, most véssük be nála a hibásan mondott szavakat, de ezen a kettőn kívül most nem is jut eszembe más, amit konzekvensen rosszul mond, ezek meg kellenek a vicchez :))

Mikulásfutás

A tavalyi halloween-i Szörnyecske futás után idén Mikulásfutáson vettünk részt Futanyu szervezésében. Az alap táv 2 kör volt a KAC pályán, de az oklevelet differenciálták aszerint, hogy ki mennyit tett meg. A pálya babakocsival vállalhatatlanul sáros volt, ezért nekem Dusával a karomban a kettő is elég sok volt, de így a végén legalább egy felet futott (na jó, gyalogolt) is a kis legény. Lica is megelégedett az alappal, Mimit viszont elkapta a gépszíj, és 12 körig meg sem állt! A végén már tökegyedül futott a töksötétben, és így női bajnokként fejezte be a futamot (a fiúk közül ketten 13-at is megtettek, ráadásul valamivel gyorsabban, mint ő, de nagyobbak is voltak). Mire bejött a pályáról szegény, már a Télapó szaloncukra is elfogyott...

Őszből a télbe

Vasárnap az egyik percben még őszi levelekben hempergőztek,

a másikban már a karácsonyi vásárra gyártottuk Lica árucikkeit:

Ma pedig már havazott is reggel, és bár Dusa tuti nem emlékszik a tavalyira (nincs is sok emlékeznivaló), mégis boldogan kiabálta ő is, hogy "Esik a hó!"

A legemlékezetesebb római élmény (közkívánatra)

Valóban, nem írtam semmit Rómáról, csak annyit, hogy jó sokáig nem volt nyugis napunk (valószínű ezért nem írtam): bő két hét alatt három utazást tudtunk le: az október 23-i hosszú hétvégén a Zemplénben voltunk, az őszi szünet első felében Rómában, majd még a hazaérkezés napján indultunk Nyíregyházára egy Lego-gyárlátogatással kombinált unokatesós kiruccanásra.

Na de mi volt a legemlékezetesebb a család számára a világ leghíresebb városában, a történelem bölcsőjében? Hát ez:

Mimi őrjöngve közölte, hogy ő egész éjszaka sírni fog (szerencsére nem úgy lett), és Dusa is stabilan beépítette a szókincsébe a teknősbéka szót. Olyannyira, hogy mikor most szombaton, három és fél héttel az esemény után bemondták a HÉV-en, hogy "Rómaifürdő", Dusa közölte: "Gonosz teknősbéka!"

Azért nem maradtak el a kötelező látnivalók sem,

(Lica felháborodott kommentárja az Igazság Szájához: "Ez egy nagy kamu!" - merthogy még az ő kezét sem harapta le...), és mikor ezekből kifogytunk, megfűszereztük egy novemberi fürdőzéssel:

Kincsek

Vasárnap végre volt egy nyugis napunk (nagyon-nagyon rég volt ilyen), és a csajok tündérien szórakoztatták az öcsikéjüket. Mimi ezt így kommentálta: "Szerintem a Dusának kincsélete van. Mert kincs testvérei vannak"

Dusa okos

Dusa minden szavunkat szajkózza vacsoránál. Végül már heccelni kezdik:

Apa: "Majom!"

Dusa: "Majom!"

Apa: "Papagáj!"

Dusa: "Papagáj!"

Lica emeli a tétet: "Buta vagyok!"

Dusa: "Lica buta!"

Az okos gyermek egyébként már nem csak angolul, hanem franciául is beszél. Mostanában vívópózba vágódik, és elkiáltja magát: "En garde!" Fogalmunk sincs, honnan szedte...

Dumaláda

Most már igazán beértünk a legjobb korba, amikor felváltva büszkélkedünk és dőlünk a röhögéstől attól, amiket a legkisebb csemete összehord. A fejlődés exponenciális, úgyhogy így, hogy jó ideje nem jutottam ide írni, amiket korábban meg akartam örökíteni, mára már nem is olyan érdekesek. De azért megpróbálom összeszedni azokat is:

• A kezdeti "Mi? Mi?" korszakból mostanra "Mi ez? Mi ez?"-re finomodott az állandó kérdezés.
• Nagyon tudja már mindenki nevét, és imádja a becéző formákat: Anyuci, Apuci, sőt Papuci, ha hízelegni akar.
• A melléknevekből a nagy-bébi nem túl tökéletes párosa mellett kedvenc a sötét-világos (ahol sötét, oda nem hajlandó bemenni), tudja a hosszú-rövidet, és gyakori a "Duda csinos!"
• Igékből állandó az "eldőlt", "elment" (valamiért folyton azt hallgatjuk, hogy "Énok elment. Illés elment"), de néha már többféleképpen ragozott forma is előfordul (iszik, iszok /tudom-tudom, milyen csúnya így/, ittam).
• Hosszabb összetett szavakat is használ már, a római őszölés élményei alapján pl: teknősbéka, rendőrautó.
• Mondatokban háromszavasakig jutott: "Nagy róka alszik", "Anya nem pakol" (ez nem kritika, hanem felszólítás volt, ragaszkodott hozzá, hogy ő egyedül rámolja be a szárítógépet)
• Továbbra is nagyon pozitív gyermek, így egyik kedvenc kifejezése a "Hip hurrá!" Mikor valakinek meséltem, hogy az unokatesók hamarosan a közelünkbe költöznek, így örvendezett: "Énok! Illés! Buli! Hip hurrá!"
• Anyja fia, imádja a golyópályákat, azaz a "golyópály"-t, aktuális kedvenc cuki kifejezésünk tőle a "bébi golyópály", ez az, amit egyetlen elemből építünk, mert már indulnunk kéne reggel, de ő könyörög, hogy "picit, picit!"
• És a végére még egy háromszavas önkritikus mondat videón (a látszólagos cukiság ellenére tényleg egy ördög, legalábbis az éjszakai fektetéseknél, amik manapság minimum este 10-ig tartanak...)