Reggel afölött érzet bánatunkat, hogy ma is túl erős az áramlat a motorcsónakázáshoz, svédasztalos reggelibe fojtottuk. Ez nálunk a "nem semmi" kategória! Persze a gyerekek nem nőttek fel a feladathoz, pedig tudhatnák, hogy ezután legközelebb este van esélyük enni kapni :)
Egy kis strandolás után újabb hosszú autózás várt ránk (és a waze ezúttal nem volt a barátunk: olyan útra vezetett, amiről nem sokkal a cél előtt fordultunk vissza, hogy ezt azért mégsem), míg megérkeztünk a szardíniai hegyvidék közepére. Hegyi szállásunkon népes állatsereglet fogadott bennünket:
majd a naplementés sétánkhoz erőt gyűjtendő ismét egy gasztronómiai csúcsélmény várt ránk:
A tegnapról elmaradt akvárium cuki teknősökkel és rájasimogatással:
A tegnapról elmaradt barlang Európa legnagyobb cseppkövével:
Végül pedig egy szurdokot látogattunk meg, ahová órákig túráztunk, majd órákig vissza, a szurdokban viszont kb háromnegyed órát tudtunk tölteni, mert bezárt :) Pedig elég izgalmas volt, néhol mezítláb keltünk át a patakon, máshol sziklamásztunk... A belépéskor érzékletesen ecsetelték, milyen veszélyes hely, a csajoknak kötelező volt sisakot viselniük, ehhez képest Dusát lazán beengedték sisak nélkül, a hátamra kötözve.
Kissé tovább tartott a túra, mint terveztük, és - hogy, hogy nem - szörnyű éhesek voltunk már, úgyhogy itt következett el nyaralási gasztronómiánk legalja, amikoris lekváros háztartási keksz (ínyencebbeknek lekváros ropi) képezte a vacsoránkat az erdő közepén, más ugyanis nem volt nálunk. Nosztalgikus emlékeink támadtak Norvégiából, amikor éhesen a zuhogó esőben a sátorba szorulva kénytelenek voltunk lottyadt banánon tengődni, amit némi mézzel dobtunk fel...
Hogy a napi éhezés mellett azért ne maradjon el a napi lekéstük sem, az egész napi program a rég várt motorcsónakbérlős romantikus strandok mentén végighajózás alternatívája volt, ugyanis az erős áramlatok miatt ma nem lehetett kihajózni.
Kötelező szardíniai látnivaló (bármilyen mennyiségben): Nurage kb 3000 évvel ezelőttről:
Volt még sok autózás - Dusa sajnos átvette az ügyeletes hányó szerepét, itt pl azért pucér, mert több ruha már nem járt neki mára:
Aztán egy elég béna strand, ahonnan elvert minket az eső, egy pár rettentő rossz panini, ami miatt lekéstük a mára esedékes barlangot, helyette elmentünk az akváriumba, ami zárva volt.
Lehet, hogy a többi napot meg sem kellene írnom, elég lenne annyi, hogy nem ettünk/rosszat ettünk és lekéstük/zárva volt? :)
De vidámságunk azért nem lankad! Végülis azt is fel lehet fogni pozitívan (az eddigiekhez képest), hogy este 10-kor már ágyban volt az aprónép, így még egy filmnézés is belefért az estébe.
édesvizű medencével, így Mimi is mártózhat egyet, míg Emó tesz egy bevásárlókörutat az Auchanba autósülésért (nem is baj, legalább kaját is kapunk végre):
Bepótoljuk a barlangot, de most a szárazföld felől közelítünk, 600+ lépcsőn leereszkedve a tengerhez:
Végül hiperszuper strandra érkezünk, kár, hogy este negyed 8 van, mire odaérünk...
Induláskor egy kis wizzair rendszerhiba (másfél óra késéssel megúsztuk):
gyerekülés hiánya az autókölcsönzőnél ("fél órányira van egy Auchan, ott úgyis olcsóbb, mint bérelni", persze ha addig megbüntetnek, nem fizetik, a rosszabb opciókról nem is szólva),
barlangnéző hajóhoz rohanás miatt strandra rohanás, öt perc vizezés (ez alatt kiderül, hogy Mimi ekcémás lába nem kompatibilis a sós vízzel),
visszarohanás, hajómenetrend-elnézés miatt barlanghajó nincs, de van helyette delfinnéző, amin nem láttunk delfint,
szokásunkhoz híven képtelenek vagyunk egy jót vacsorázni, egyik helyről beülés után ki is mentünk, de a másiknál sem volt jó kaja (Dusa rákot akart, de még az sem volt),
délután kinézett vidámparkot estére még nem szerelték össze,
és hulla fáradtak vagyunk, mire a gyerekek éjnek-évadján végre ágyba kerülnek.
De azért jó kis nap volt így is, én ennél csak jobb lesz! :)
Fellépésben nem volt hiány az év végén sem, hiába ment le a Vass gála és a tánc gála is már tavasszal.
Lica a Ritmuscsapatok Országos Táncversenyén szerepelt a fitness csapatával (valójában RSG, amit csinálnak, de fitness-nek hívják), a helyezés mellékes (a korosztályuk négy csapatából negyedikek lettek).
Ami sokkal lényegesebb, hogy végre mosolygott a színpadon!
Aztán következett az iskolai Ki-Mit-Tud, amire hónapok óta készítettem fel a lányokat. Eredetileg két osztálytársnőjével lépett volna fel Lica az osztályfőnökük ösztönzésére, de Mimi bekönyörögte magát a csapatba. Így aztán fel kellett csapnom koreográfusnak, pedig eredetileg teljesen rájuk akartuk bízni a projektet, de mivel Mimi nem volt olyan szinten, mint ők, nem volt evidens, hogy táncoljanak, hogy ő is beleférjen, de ne is vesszen el a nagyok tudása. De lehet, hogy túl korán kezdtük meg a felkészülést: egyrészt Mimi közben rengeteget fejlődött, így okafogyottá vált az addigra begyakorolt koreográfia, másrészt addigra némi szeszélyeskedés támadt a csapattagok között, így még előző nap is úgy volt, hogy fel sem lépnek. A ruhákat azért betettük, lesz ami lesz, és végül olyan büszkék voltunk rájuk, hogy mégis megcsinálták, pedig hetekkel korábban volt az utolsó hivatalos próbánk, és már teljesen levettem róluk a kezem.
Sajnos ez iskolaidőben volt, így mi sem láttuk, videónk sincs, pedig nagyon megnéztem volna. Úgyhogy álljon itt csak egy fotó és az oklevél. (De azért azt még érdemes megemlíteni, hogy a zsűri külön kiemelte, hogy milyen jó, hogy volt a koreográfiában történet. Úgyhogy mégsem hiába veszkődtem annyit, és nem kell bánni, hogy akkor írtam meg, amikor Mimi még nem volt olyan ügyes :))
A nyári szünet első hetét pedig a már hagyományosnak mondató tánctáborban töltötték, ott is bemutatták a végén, mit tanultak:
Lehet, hogy nem illik a privát levelezését kiteregetni, de nem kezeli nagyon privátan (és nagyon becsben sem tartja őket, mint lent az állapotukból látszik).
A tanév során dőltek a szerelmes levelek Miminek, néha a rajongói összefogva írtak, néha nem tudtuk eldönteni, hogy ez most komoly-e, de mindenesetre nagyon viccesek :)
Ha esetleg nem lenne jól látható, a legjobbak:
Drága Mimi én imádlak, ha rádnézek akor szerelmes leszek
kedves mimi tevagya vlágon a legszeb mimi ugye minket szerec
Kedves Mimi nagyon sajnálom hgy verekedtem bocsás meg
Kedves Mimi ojan szép vagy mint az égen a csilag
és a szépen kidolgozott furcsa jármű pilótafülkéjében is Mimi látható
volt még egy szintén alaposan kidolgozott rajz, ahol a lovag lovagként ábrázolta magát, sajnos azt nem találom
Heti egy kép bő egy évig, irtó amatőr módon (mondjuk ha sikerül egy eszköznek kitartania egy évig, az segített volna, de a 3-4 fotózáshoz használt masina sem mentség a 60-féle nézőpontra :))
A végére a gyerekeket is rácsempésztem, hogy ne lógjon ki teljesen a blog profiljából :)
Tavaly azzal büszkélkedtünk, hogy Licával végigmentem egy 35 kilométeres teljesítménytúrán, de hát ő az extrém sportos a családban, nála nem lepődünk meg semmin. Ehhez képest Mimi elég hamar behozta: Flóri hosszú túráján Emó csak 23 km-t szánt neki, de addig könyörgött, míg mind a 34-et megtette!
És másnap délelőtt még futni is eljöttek velem! Igaz, csak az első egy kilométeremre csatlakoztak, de kezdetnek megteszi :)
Szerintem sok több évvel idősebb fiú is megirigyelheti a profizmust, ahogy Dusa húsvétkor locsolt (ez persze nem csak az ő érdeme, hanem titkos edzőjéé is :)):
Első döntőnek jól sikerült, jövőre azért lesz hová javítani :) Lica az ország 38. legjobb kis harmadikosa lett a Zrínyi verseny döntőjén, de lett volna benne még több is, két triviálisat rontott el, egy nehéznek meg két percre rá már tudta a megoldását. De hát könnyen lehet, hogy ezzel az ellenfelek is így voltak, úgyhogy kár azon spekulálni, hogy úgy hatodik lett volna.
Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy el mert menni (igaz Apával) három napra idegenbe, és amikor Emó egy pillanatra magára hagyta, rögtön interjút is adott (ha elolvassátok, rájöttök, hogy Emó ennek nem biztos, hogy annyira örül :)). Az idegenekkel szóba állás eddig teljesen ki volt zárva, úgyhogy ez nem semmi!
Sajtómegjelenésből nem volt hiány, a kispesti helyi lapban is szerepelt a körzeti eredménye:
A végén már ő drukkolt, hogy ne kerüljön be az első 20-ba, mert Emó megígérte neki, hogy ha 21-40. helyen lesz, akkor vesz neki egy könyvet ajándékba, amit ő választ (az első 20 kapott könyvjutalmat, a saját ízlésében jobban bízott).
Idén már két gyermekünk színpadra lépett a híres-neves Vass Gálán! Az idei előadott mű Az emberke tragédiája volt, amiből alapjában véve alighanem semmit nem értettek volna, ha nem tartunk itthon egy kis irodalmi/történelmi korrepetálást, ami szerintem az iskola dolga lett volna, különben mi értelme az egésznek, de legalább a nézők élvezték.
Lányaink alighanem a legunalmasabb jelenetekben szerepeltek, úgyhogy felteszek néhány jobbat is, nehogy hibás kép alakuljon ki az olvasókban az egészről, az elszántak pedig itt megtekinthetik az egészet: https://goo.gl/QfDKJK
Fenti eredményével Lica a Zrínyi verseny országos döntőjébe jutott (ami három napos vidéki esemény, elég izgalmas lesz minden szempontból). Pontszáma alapján kb a legjobb 20 között lehet országos szinten. Az eredmény azt hiszem, nagyban köszönhető lelkes apukájának is, aki időt és ostort-korbácsot nem kímélve gyakorolt vele :) Azért persze az okos kis agyacskájának is köze volt hozzá, de hát azt is tőlünk kapta :)
Alapvetően nem túl vidám időszaknak vagyunk (remélem már) a vége felé: Három hete csak a betegeskedésről szól nálunk minden: Dusa -> Emó -> ismét Dusa, majd mindenki Emón kívül (de neki tart még az előző) leosztásban. A mindenki része egy hányós vírus formájában valósult meg, ami önmagában tartalmazott némi kívülről nézve legalábbis nevetséges, ha nem is vidám jelenetet: például amikor már úgy éreztem magunkat, mint a hajléktalan a buszon, hogy senki sem akar mellénk ülni az orvosi váróban, mert Dusa már kétszer végighányt bennünket, Mimi viszont elegánsan a beteg Licának hazaszállított nőnapi virág palackjába oldotta meg a dolgot az utcán...
De voltak igazán viccesek is:
Ismertetem az ebédet (amikor már jobban voltunk): "Sárgaborsó-főzelék!"
Dusa, aki nagy zöldborsófőzelék-rajongó, mint arról talán már szó volt (karácsonyi menü :)), lelkesen kiáltja: "Borsófő..." (ekkor ér fel az ölembe és látja meg a tányért) Megrökönyödve: "Ez mi???"
Nagy sokára bírtam csak rá, hogy megkóstolja. "Na, milyen?" "Sárga!"
A kimosott ruhákat pakoljunk el. Dusa magától jó messzire eltartva lóbál egy melltartót a kezében: "Ettől félek!"
