Augusztus 18: Skócia 5. nap

Ma először tűnt úgy, hogy az eső befolyással lesz a programunkra, de végül bátran elindultunk, és mire odaértünk a vidámparkhoz, már el is állt. Aztán napközben is jópárszor eleredt, de mi nem hagytuk magunkat.

Nem is vidámpark a jó szó a létesítményre, mert kevés igazi vidámpark jellegű dolog volt benne, de azokon felül voltak kalandpályák, kilátó, erdei tanösvény madár- és mókusmegfigyelő hellyel, labirintus, csúszdák és illúziók itt is.

A kalandpályák nagyon kényelmesek az itthoniakhoz képest: nem kell átcsatolgatni a karabínert, mert egy felül futó sínről lógó hevederre van rákapcsolva az ember. Főleg a kicsiknek nyilván jó, de szerintem azért illúzióromboló.

A legfőbb attrakció számunkra a leugró torony volt (szabadesés nem igazán van benne, mert szinte rögtön megfog a kötél, de azért mégiscsak ott van a pillanat, amikor ki kell lépni a mélység fölé): Licának ez megfontolást sem igényelt, és négyszer ment, egyszer pedig a bátor apja is leugrott, de ő nem kért repetát.

Ezután tovább haladtunk észak felé, és meglátogattuk a Culloden Moor-i csatamezőt. Még szerencse, hogy szokásunkhoz híven helyi érdekeltségű filmek nézésével hangolódtunk az utazásra, így az Outlander sorozat alapján már nagyon ki vagyunk művelve a jakobita felkelésből, mert a Felföldön minden erről szólt (Emó találóan a mi szabadságharcunkhoz hasonlította az eseményt, hasonlóan dicstelen véggel, ami ezen a harcmezőn teljesedett be). De most már a gyerekek is többet tudnak a Culloden Moor-i ütközetről, mint Mohácsról.

A nap végére megérkeztünk harmadik szálláshelyünkre Inverness-be, ahol egy jó késői vacsora is belefért (a gyerekmenü isteni volt :)). Inverness szeretnivalóságát talán az adja, hogy nincsenek benne magas épületek, csak a templomtornyok és a vár (meg egy daru) lógnak bele a horizontba. De akármennyire tetszett, holnap tovább kell állnunk!

Augusztus 17: Skócia 4.nap

Már éppen megörültem, hogy az angol nyelvű környezet felébresztette Dusában rég elszunnyadt két nyelvű énjét:

- Anya, beszéljünk angolul!

- OK, let's speak English!

- No!

Mai első utunk a vadasparkba vezetett, ahol az eső sem szeghette kedvünket, ugyanis a park felét szafari jelleggel autóból lehetett megtekinteni (többnyire nagy szerencsénk volt az időjárással: noha minden nap esett, de éjszaka, vagy amikor utaztunk, vagy még tűréshatáron belül maradt az intenzitás. A később bemutatandó kivételek erősítik a szabályt)

Kiszállás után azért ismét magunkra kellett vennünk a ruháink nagy részét:

Egy "akkor és most" 4 év különbséggel:

Ezek után a felnőttek akarata is érvényesült egy kicsit: körbesétáltuk a Loch Morlich tavat, majd csodás strandját is kipróbáltuk Licával (a magam részéről kabátban):

A másik tóhoz sajnos már nem vittünk fürdőruhát, pedig ennek a bájos szigetecskének a kedvéért lehet, hogy én is beúsztam volna:

Augusztus 16: Skócia 3. nap

Ez egy rövid és kevéssé látványos beszámoló lesz:

A nap első felét a Dynamic Earth tudományos múzeumban töltöttük (Dusa az Univerzium és a Föld történetének megismerése után: "Én csak a dínókat sajnálom..."),

majd megnéztük az Akváriumot is, ami Edinburgh-től nem messze, a Skócia egyik jelképének számító Forth Bridge alatt helyezkedik el (cuki fókák is voltak). Ezután autóztunk egy komolyabbat a Cairngorms Nemzeti Parkban található következő szállásunkig, aminek fő jellegzetességei az időről időre előbukkanó, a faházunk körül ugráló nyuszik voltak.

Augusztus 15: Skócia 2. nap

Nem valami hatékony kezdés... Mire délelőtt 11-re eljutottunk odáig, hogy nekilássunk a reggelinknek (a tegnapi fáradalmainkat egy magyar idő szerint 10-ig tartó alvással pihentük ki, belegondolni is elképesztő, nem tudom, részemről mikor történt ilyen utoljára), az éhhalál és egy golfpálya szélén (ami itt távolról parknak látszik, az közelebbről megszemlélve golfpálya), be kellett látnunk, hogy megtévesztett bennünket a reggeli napsütés, de ez bizony Skócia: kizárt, hogy a rajtunk levő egy szál nadrágban fellépjünk a Maslow-piramis olyan szintjére, ami lehetővé teszi a városnézést, az önmegvalósítás felé az aláöltözeten, kabáton és sapkán keresztül vezet az út. A szállásunk viszont jó félórányi autóútra esett a belvárostól (többször nem követtük el azt a hibát, hogy kirámoljuk az autóból a ruhatárat), így benne jártunk már a délutánban, mire elkezdődött a nyaralás érdemi része.

Első benyomások:

• megdöbbentően kényelmes érzés, ha az ember angol nyelvterületen nyaral, pedig azért még egy-két nyelven elboldogulunk, de mégis... Valahogy a gyerekeknek is imponált, hogy mindent értünk, és mindenhol mindent el is olvastattak velünk az utolsó betűig
• a skótok nem szégyellősek, mert minden lakásba premier plan belátás nyílt. Itt a mi szállásunk, ahol felkelve meggondolatlanul és alulöltözötten tettem-vettem, míg erre rá nem döbbentem, illetve egy "sorház" (1 ódon kastélyszerű - 1 üvegpalota felváltva hosszú sorban, de függöny egyiken sincs)

• fura volt, hogy egyetlen plakáton sem láttam akciós wc-papírt, kizárólag kulturális eseményeket hirdettek. Lehet, hogy a fennforgó fesztivál miatt (ami egészen elképesztő embertömeget eredményezett, de mivel egy hónapos a buli, nehéz elkerülni), és máskor wc-papír is van, mindenesetre értékeltem a dolgot.

De hogy a látnivalókról is szó essen, a mai mérkőzés a felnőttek és a gyerekek között talán döntetlenre végződött: megtekintettük az edinburgh-i várat (odafelé menet pedig az Elephant House is útba esett, ahol a Harry Potter könyvet születtek) (felnőttek-gyerekek 1-0), 

majd a gyerekek kívánságára az illúziómúzeumot (pedig annyi ilyenben voltunk már, mindent ismerünk, és Skóciában sem ez lesz az utolsó), 

aztán az óriáskerékre is felültünk (a gyerekek átveszik a vezetést, 1-2), végül felsétáltunk a Calton Hill-re, ahol a National Monument of Scotland talapzatára való felmászás kihívása kimeríthetetlen szórakozásnak bizonyult. 

És mivel ekkor már igen későre járt az idő, emeletes busszal keveredtünk vissza az autónkhoz (akkor mégis a gyerekek győztek?).

Jövet-menet a fesztivál attrakcióiba is bepillantást nyertünk, és jó példa arra, hogy a gyerekeknek mennyivel természetesebb minden: Mimi csak úgy mellékesen jegyezte meg az utcán, hogy "olyan cuki volt a bagoly", mintha csak egy sétáltatott kutya mellett mentünk volna el, aztán mikor kíváncsiságtól hajtva visszamentünk, csodálkozva realizáltuk, hogy tényleg egy baglyas ember kószált az utcán.

Augusztus 14: Skócia 1. nap

Az idei nagy kaland első napja csak az odautazásról szólt. Délután indultunk izgalmas fapados-átszállós utunkra (végül az első gépet késtük le majdnem, nem az átszállást), és magyar idő szerint már éjjel negyed 2 volt, mire végre ágyba kerültünk. Dusa (természetesen délutáni alvás nélkül) negyed 12-ig bírta.

Előzetes félelmeinket az időjárással kapcsolatban igazolódni láttuk, mikor a landolás pillanatában rögtön ez fogadott:

Emó még egy ilyen fárasztó nap végén is pillanatok alatt alkalmazkodott a jobbkormányos autóhoz, Lica viszont eléggé meglepődött, mikor be akart szállni a szokásos helyére az anyósülésen, de a kormánnyal találta szemben magát.

Első szállásunkat, csinos kertvárosi vityillónkat szemügyre sem vettük rendesen, rögtön az ágy alapos minőségvizsgálatával indítottunk...

Agymosó reklámok

Tévénk ugyebár nincs, és mégis...

Tegnap az autónk gyengélkedése miatt kölcsönkértem Misi papáét a gyerekek fuvarozására. Dusa meglátta, és örömmel kiáltott fel: "Hű, egy Opel! Német minőség!"

Nem tudom, hányszor kellett ezt hallania ahhoz, hogy megjegyezze, mert azt gondolnám, hogy a minőség szó jelentésével pl nem feltétlenül van tisztában, úgyhogy akkor el kell kezdenünk reklámblokkolókat tesztelni a meséket megszakító youtube-reklámok kiküszöbölésére. Egyébként nem is értem, minek autót reklámozni a Kuflik közben... Bár Emó múltkor elvitte Dusát az újautó-felmérő körútjára, úgyhogy lehet, hogy mégiscsak célközönség? Mindenesetre Opelt csakazértsem veszünk!

Pszichológiatábor Tatabányán

Azt hittük, Ollivander úr varázspálcakészítő-műhelyébe vonulnak be a gyerekek Tatabányán, de mégis más lehetett a tematika, mert a hazaérkezés másnapján Dusa ezt a kérdést szegezte nekem:

- Anya, neked mi a szeretetnyelved?

Egypár kép a torinói nyaralásról

Már majdnem három hete hazajöttünk, de dübörög a nyár, az évközbeninél is durvább logisztikai kihívások, a néha 6-7 gyerekes lét és egyéb kifogások... Na meg ez most nem az a látványos, több éves bakancslista tételeket kipipálós nyaralás volt, "csupán" Tomi magányos torinói életének felpezsdítését (ugye, Tomi sikerült? Jól is esett utána visszatérni a munkába...) kötöttük össze a helyi érdekű turisztikai célpontokkal. Jó is volt ez így, belefért néhol egy kis tőlünk szokatlan spontaneitás, meg a gondolatok és prioritások rendezése a fejemben (Tomi rovására, aki pl órákig unózott a gyerekekkel - ezúton is köszi!). A családhoz méltó extrém nyaralás meg jön majd augusztusban Skóciában :)

És akkor a No.1 élmény: A sapkaúsztató verseny és bottal kihalászás:

Ehhez képest a gyerekeknek minden más sokadrangú, pedig például Tomira ráesett egy majom, egész pontosan ilyen (a baloldaliakra gondolok :)):

A csajok a nyaraláson is folytatták hétköznapi tevékenységeiket, csak szebb háttér előtt:

És  még egy pár kép kommentár nélkül:

Kifinomult Dusa

Már régóta szerettem volna erről írni, hogy Dusa micsoda kifinomult szavakat használ, csak valahogy sosem került rá sor, de miután ma reggel még ránk is pirított, hogy mi nem azt tettük, megérett rá az idő (ugye, hogy én is milyen választékos vagyok?)

Az történt, hogy hajnalok hajnalán már megint a lépcsőn kuporogva találtuk: tudja, hogy nem szabad lemenni, mert akkor megszólal a riasztó, ezért a lépcsőfordulóban várakozik, hogy valaki végre keljen fel, én meg mindig olyan rosszul érzem magam, hogy ki tudja mióta ül már ott... (Mindig mondom neki, hogy valahogy máshogy oldja meg ezt a helyzetet, akkor már inkább feküdjön be mellém, de nem) 

Ma mindenesetre szigorúan kijavított, hogy ő nem ott ült, hanem ott gubbasztott :)

Senki mást nem ismerek rajta kívül, aki aktívan használ olyan szavakat, mint "égbolt", "pompázik", "töpreng". Mindegy, mit hol hallott (nyilván a legtöbbet könyvekből), bátran beleszövi a beszédébe. Azt hiszem, ennek még meg lesz később a böjtje, bár egyelőre csúnya szavak még nem nagyon kerültek így elő (azon túl, hogy "a fenébe is" meg "szedte-vette-teremtette" - az előbbi a Kuflik meséből, ami nem válik a mű javára, utóbbi azt hiszem, Kati mama :)), de pl tegnap, mikor a nagyok Harry Potter-eset játszottak, a "Capitulatus!" is rögtön beépült Dusa szókincsébe.

Lica első RSG/fitness/akrobatikus tánc versenye

Nevezzük, aminek akarjuk, mindenesetre Lica először lépett fel egyéni gyakorlattal versenyen. Kiváló helyezéssel nem dicsekedhet, és bőven van még mit gyakorolni (elsősorban a mosolygást, meghajlást, mert ezek nyomokban sem megtalálhatóak a produkcióban, na meg hogy ne siesse el, mert akkor tarthatja a végtelenségig a végpózt, amíg utoléri a zene), de nekünk azért tetszett (kivéve a smink):

Lovagias Dusa

Mimi a pünkösdi túrára autózva: "Félek, hogy lesznek ott medvék!"
Dusa: "Mimi, én szívesen megvédelek a medvéktől!"
Anya: "Meg tudod védeni a Mimit a medvéktől?"
Dusa: "Hát ha nem jönnek..."

Sportosak

Dusa ma pedálos biciklivel (oldalkerék nélkül) közlekedett a bölcsibe és vissza! És még nincs három és fél éves!

Lica pedig már magabiztosan ugorja az arábelt (nulla kezes cigánykerék) minden körülmények között:

Legyen szösz!

(Vigyázat. az allergiások nyugalmának megzavarására alkalmas képsorok következnek!)

Téli élményünk volt a minap suliból hazafelé jövet:

A lányok rögtön ihletet is kaptak. Az eredeti (amennyiben ez a szó használható ebben a műfajban) itt tekinthető meg, ha valaki nem ismerné:

Ez pedig a szöszös változat:

Tánc gála 2019

A Zrínyi döntő első napján csak este 6-kor tudtunk indulni Szombathelyre, mert a lányoknak még tánc fellépésük is volt aznap. 

Íme Mimiék produkciója: Csintalan ördögök (szokásos segédlet: Mimi a jobb oldali csapat "főnöke", és az, aki elesik cigánykerék közben - szegény!)

Licáék: Kérdezz-felelek (Mit is mondjak segédletnek? A legszebb? De a szokásos legkisebb is megfelelő :))

A gála nagy részéről így le is maradtunk, ahogy a lányok végeztek, autóba vágódtunk, pedig ilyen vicces tánctanáraik is vannak például (a nagydarab zongorás bácsival az élen):

Ez pedig egyszerűen csak szuper jó volt:

Okoskák

Érdemtelenül hosszú ideig nem számoltam be a Zrínyi matekverseny országos döntőjéről, most is csak röviden van időm dicsekedni:

Lica országos 11. helyezett, Mimike, a sötét ló pedig országos ötödik!

Riporter lesz belőle

Este 3/4 10 körül, amikor már minden gyereknek aludni illene:

Dusa ehelyett Forma-1-es közvetítéssel szórakoztatja reménytelenül altatni próbáló apját: "Hamilton vezet, de Leclerc gyorsabb..."

Az előadás annyira élethű volt, hogy az ezek szerint szintén nem alvó Lica felháborodottan rohant át a másik szobába: "Ti Forma-1-et néztek titokban nélkülem???"

Dusa és a pedálos bicikli

Így állunk a szülinapra kapott pedálos biciklivel:

Azért ez még messze nem közlekedési szint, de három évesen szerintem nem rossz!

Vass Gála 2019

Idén a Vadregény került színpadra, ez most nem sikerült olyan ütősre, mint a korábbiak, de a mi lányaink voltak a legszebbek :) (Igaz, Mimiből szinte semmi sem látszott, mert sötétben táncoltak, de mi tudjuk :))

Ólomkatonáné (a kockahasát tessék megfigyelni!):

Szentjánosbogár:

Licáék produkciójáról van saját videónk (Mimiékéből semmi sem látszik), nekünk a legfeltűnőbb az volt, hogy Licáról süt, mennyire frusztrálja, hogy egy fiúval kell táncolni, igyekszik mindenhová másfelé nézni, meg lespórolni a hozzáéréseket, ahol lehet:

Azért a teljes előadás videóján meg lehet nézni Mimit (vagy inkább a fényeit) is (nem túl jó minőségben) 59:45-től, de több látszik belőle a bevonulásnál, ahol ő képviselte a szentjánosbogarakat (3:12-nél). Továbbá kedvenc részem, a tűzokádó sárkány 47:30-nál:

A sárkányon kívül maximum a tanárok Frédi és Béni előadása végén elhangzó poén érdemel említést: "Vége a kőkorszaknak, menjünk át a Vassba!" :)

Csak mert cuki

Dusa megszórta kakaóval a tejbegrízét - egy egész doboznyival:

Dusa mesél

Licánál ez az emlékezetes mű számított az első önálló meséjének:

Dusa nagyobb beszélőkével és fantáziával van megáldva, úgyhogy összehordott már mindenfélét, de a szombat esti produkcióról mégiscsak olyan érzésünk volt, mint a fenti remekműtől. 

Itt most egész sorozatról volt szó, "Kati mama", "Kati mama 2" stb fejezetcímekkel, egészen a hatodik részig. És az egész komolyan meg volt komponálva: Kati mama egyre több üléses autóba ült be (itt a videón a harmadik részben 16 üléses autóba, majd a negyedik részben már belekezd, hogy a tizenhétülésesbe - igen, szuperül számol már, sőt a kétjegyű számokat el is olvassa -, majd korrigálja ötvenülésesre), majd a hatodik, utolsó rész drámaian így kezdődik: "Kati mama elindult egyedül...". A történet egyébként elég egyszerű (és sokszor szöveg helyett a heves beleéléssel előadott mozdulatok mesélnek csak): Kati mama átmegy piros lámpákon, belemegy a kancsóba, a lekvárba, felborul, átugrat, majd visszaérkezik a kiindulási helyre, hogy kezdődhessen az új epizód. Mi mindenesetre remekül szórakoztunk (és most, négy nap elteltével épp azt hallom a kádból, hogy "Kati mama beült a hatvanhat üléses terepjárójába...")