Annak, azt hiszem, már nincs is hírértéke, hogy Mimit pénteken kora délelőtt elhoztam a bölcsiből, mert hőemelkedése volt. Ismét hat napot sikerült egyhuzamban járnia, úgy tűnik, ennyire van hitelesítve :(
Kikészült lelkiállapotomban sikerült vagy fél-fél órát lelkizni mindkét bölcsisnéninkkel (az egyikkel, akit enyhén szólva nem kedvelek, nem volt valami kellemes a hangvétel), rájuk zúdítottam minden bölcsivel kapcsolatos aggodalmaimat, váltig állították mindketten, hogy igenis ha majd bent lesznek a teremben, nem egész nap kint, akkor mennyi mindent foglalkoznak a gyerekekkel. Félig-meddig elhiszem, de azért azt nem magyarázza, hogy az udvaron miért nem lehet egy kicsit foglalkozni velük.
Megnéztem a közeli magánbölcsit is, minden tekintetben szuper lenne, ha nem akarna a bölcsisnéni fél 5-kor hazamenni. Persze megígérte, hogy megoldja, de nekem nem hiányzik minden nap a lelkiismeretfurdalás... Lehet, hogy nagycsaládi összefogásban meg tudnánk oldani a korai hazahozatalt, de jobban örülnék egy olyan rendszernek, amit mi ketten is fenn tudunk tartani, nem kell minden áldott nap segítséget igénybe vennünk (a kétszemélyes rendszerben legalább ott a hátország, a már eleve nagymamákra épített szisztémában már nincs tartalék vészhelyzet esetére). Kb óránként változik az álláspontom, mi legyen (harmadik opcióként van egy távolabbi bölcsi, ami valószínű még jobb foglalkozásügyileg, de jóval drágább). Alapvetően Mimi nem sír a bölcsiben, van, hogy reggel azt mondja, ne menjünk, mikor beadjuk, persze sír egy kicsit, de sokszor mondja otthon, hogy menjünk. Állítólag jól eljátszik, kedveli a néniket (az ellenszenvest is), szóval lehet, hogy én aggódom túl az egészet. Már-már azt mondanám, hogy mi ezzel a gond, amikor bevillan a kérdésemre, miszerint mi történik azzal a gyerekkel, aki a napirendben előírtnál hamarabb ébred, a válasz, hogy csendben el kell lennie magában az ágyban... Mimi számára ez bő egy órát jelent, hacsak nem nevelik át radikálisan az alvási szokásait. Ettől engem kiráz a hideg... (A bölcsisnénik szerint: de hát ott van nála az állatkája! A Kutyus valóban rettenetesen szórakoztató egy órán keresztül). Ha ez nem lenne, szerintem már eldöntöttem volna, hogy maradunk, így meg őrlődöm. Persze amikor ma délután bő fél óráig nem bírtam elaltatni, akkor én vártam el tőle, hogy csendben ellegyen az ágyában, meg Licával is ugyanez történik az oviban, úgyhogy lehet, hogy túldimenzionálom.
De vissza a betegség-témára: Nem elég, hogy beteg, de hogy az ellenszenves bölcsis néninek megint igaza lett a hazaküldéssel... Pedig pénteken sem az elképesztően magas 37,3, sem a rendkívül tudományos "csillog a szeme" nem hatott meg, sőt... Ehhez képest a hétvégét két hasmenéses, az elején hőemelkedéses gyerekkel (és apjukkal) töltöttük. Szerencsére legalább kellemes betegek, a kedélyükkel semmi gond (kivéve az apjukat :)), de Mimi kerek pocakja egy nap alatt elolvadt, szerintem válthatnánk lefelé egy pelusméretet, Lica meg eleve olyan girhes macska volt. Pelus és wc-papír számlánk az egekben, és persze a hétvégi programjaink is odalettek. Szombat délelőtt Lica műanyagsí-próbaórája szerencsére még megvolt (nagyon ügyi volt ám!), de aztán sztornózva lett a Papa-névnapi ebéd és a vasárnapi túra, ami Licának elég rosszul esett, mert mindkettőre nagyon készült. Rólunk nem is beszélve: beteg gyerekek, munkahely miatti aggódás és most már karanténban is vagyunk. Holnap a változatosság kedvéért két gyerekkel lehetek itthon, legalább jobban szórakozunk. Munkahelyi statisztikám pedig október 1-ig bezárólag: kemény három munkával töltött nap...
És hogy az ovira is panaszkodjam egy kicsit: talán már írtam, hogy Licáék csoportjában jelenleg csak egy óvónéni van, és képtelenek másikat felvenni. Két hétig tartott a beetetés, mikor az egy óvónéni kettő helyett dolgozott, kicsit sajnáltam, de nekünk jó volt, aztán megbetegedett, mostantól pedig, úgy tűnik, csak a rendes műszakot dolgozza le, ami azt jelenti, hogy a betegség alatt átmenetinek tűnő délutános csoportösszevonás mindennapos lesz. Szegény Lica, nem elég, hogy neki teljesen új ez az egész (a csoportjukban csak három új gyerek van, a többiek nagyobbak), minden délután másik csoportban alszik, ráadásul úgy tűnik, rajtam kívül más anya nem dolgozik, mert így nagyjából mindenkit hazavisznek ebéd után, úgyhogy még ismerős arcok sincsenek vele az idegen helyen. Egyébként jól bírja, még az alvási statisztikáin is javított ez alatt, de akkor is...
Viszont meg kell állapítanom, mindkét lányzó rengeteget változott már egy hónap (Mimi két hét) alatt is: Lica vagányabb lett, jobban feltalálja magát (pedig az oviban azért eléggé visszahúzódó), Mimi pedig hihetetlen jól eljátszik egyedül, sokkal érdeklődőbb minden iránt, úgyhogy alapvetően könnyebb vele otthon ülni, épp csak annyira sajnálom, hogy ezt a képességet kellett kifejlesztenie magában.
És mivel Emó már régóta rágja a fülem, hogy nem örökítem meg a blogban, íme: Lica tud összeadni! Legalábbis két olyan mennyiséget, amennyi egy-egy kezén van ujjból :) Nem tudom, hogy ez nagy szám-e vagy sem, de nekünk tetszik :)
