A matekos agy gyakorlati hasznosítása

Szavazásra terjesztettem fel egy kérdést a családnak vacsoránál, mire Lica: "A Mimi ne szavazzon, hogy ne lehessen döntetlen!"

Vegyes mondások

Az ausztriai nyaralás alatt vagy tízszer elhangzott ez a párbeszéd, amikor egy hídon mentünk át:

Gyerekek tudálékosan: "A Duna fölött megyünk át!"

Anya: "Ez nem a Duna, hanem a Salzach"

De végülis tanulékonyak, mert hazafelé a Lágymányosi (bocsánat, Rákóczi) hídon már ezt kiabálták: "A Salzach fölött megyünk át!"

A versenyszellemet sikerült átörökítenünk a gyerekekbe. Vacsora után például abban szoktak versenyezni, hogy kinek nagyobb a hasa. Mimi előredülleszti az övét (nincs versenytársa a családban :)), és dicsekszik: "Nézd, milyen nagy a hasam!", mire Lica: "És milyen kicsi a hátad!"

Logika:

Lica a sütijét gyúrogatja a tányérján.

Apa: "Most eszel vagy gyurmázol?"

Lica: " Előbb gyurmázom, aztán eszem. Mert ha megeszem, akkor már nem tudok vele gyurmázni"

Mimi, a dühös kismalac:

Apa az órájára néz: "Mindjárt hat óra"

Mimi mérgesen toporzékol és kiabál: "Öt legyen!"

Még mindig matekzseni

Továbbra is lenyűgözve figyeljük, Lica milyen magabiztos könnyedséggel mozog a számok világában. Persze fogalmam sincs, mit tud egy átlag négyéves, de valahogy azt gyanítom, ez több annál. Ma például a gyűjtögetős matricák ragasztgatása közben, mikor kibontott egy csomagot, pillanatok alatt nagyság szerinti sorrendbe rendezte a benne levő öt, 1-200 közötti sorszámot, mindezt a saját szórakoztatására.

Mivel a betűkkel is egyre jobban ismerkedik, Emó egyszer meg találta jegyezni, hogy rögtön a második osztályba kell majd íratnunk iskolába. Na, ezt azóta is büszkén emlegeti a csajszi, és biztos hatéves korában is emlékezni fog rá, úgyhogy leszünk majd gondban, ha számon kéri, hogy mégis mi ez az első osztály?

Kis feminista

Mimus szerint vannak a gyerekek meg a fiúk.

Ha megkérdezzük tőle, hogy "A Marci gyerek?", akkor teljesen megütközve és felháborodva vágja rá: "Nem, fiú!"

Bicikli

Bár mostanában inkább csak a vicces mondásokat szoktuk megörökíteni, azért azt a már kb egy hónapos eseményt csak illik rögzíteni, hogy Licus már két keréken biciklizik! 

Az elindulással még segíteni kell, és alighanem az egyenetlen talajjal is meggyűlne a baja, így ovibameneteli eszköznek még biztosan nem alkalmas, de addig még úgyis van majdnem másfél hónap. De tudás ide vagy oda, az oda-vissza utcahossznál ritkán van kedve többhöz, és amint visszaérünk, ha teheti, lenyúlja a már Mimire állított futóbicajt, pedig azon már majom a köszörűkövön...

Megint barchoba

Lica után lássuk, hogy barchobázik Mimi:

1. menet:

- Gondoltam!
- Állat?
- Nem!
- Növény?
- Nem!
- Ember?
- Nem!
- Tárgy?
- Nem!
- Akkor micsoda?
- Cica!
- De a cica állat!
- Ja...

2. menet:

- Állat?
- Igen!
- Kutyus?
- Nem, cica!

3. menet:

- Cica?
- Igen!

Kedvenc mondásaink a nyaralás alatt

Mimi (aki szerint úgy látszik, várost nézni csak egyetlen célból érdemes) miután megnéztük Syracusa templomát: "Anya, itt nem találtunk fagyit?"

Barchobázunk Licával, én gondolok:

- Állat?

- Igen.

- Az állatkertben van?

- Nem.

- Akkor kiszökött!

Kedvenc dalszöveg: "Ragad mint a róka" (nem sikerült Licát meggyőznünk, hogy ravasz, sőt, mikor egy héttel később megemlítettem, hogy a róka ragadozó, abszolút igazolva érezte magát)

Anyázás Lica-módra

Mimi sírva jön:

- Anya, a Lica csúnyát mondott rám!

- Mit mondott?

- Azt, hogy ebugatta! :)

(Sajnos azért vannak ennél csúnyábbak is, az ovi hatását nem lehet elkerülni...)

Kis Lica-portré

Néhány adalék a közelmúlból Lica jellemrajzához:

Először is a legszerencsésebb tulajdonsága, a vonzerő: Az utóbbi napokban megállapíthattuk, hogy Lica varázsa csöppet sem kopik az oviban annak ellenére, hogy továbbra sem ő a világ legbarátkozósabb teremtése: csoporttársai a nyakába ugranak bármikor, amikor meglátják, sőt, a mai ovis gyereknapon megállapítottam, hogy számomra teljesen idegen (=nem csoporttárs) gyerekek is ugyanolyan kitörő örömmel üdvözlik őt, aki vissza sem köszön, saját bevallása szerint nem szokott beszélgetni, nincs igazán tekintettel másokra... Érthetetlen: csak azért, mert szép? Igazságtalan a világ...

De ez még semmi: Az ovis családi kiránduláson egy napig szemlélhettük, hogy udvarol neki Laca :) Azt hiszem, ovisoknál a szó szoros értelmében megállja a helyét a "fut utána" kifejezés :) Szegény, még sírva is fakadt azon, hogy Lica nem mellé ült a buszon. Na, ilyenkor érezhetjük magunkat igazán öregnek, ha a lányunknak már udvarlója van...

A barátságosságon kívül a kreativitást szoktam még hiányolni Licából, de ezt kezdem felülvizsgálni, mostanában vannak olyan területek, ahol kifejezetten kreatív: egyre több játékot is kitalál, de a legjobb a balettkoreográfiákban (most már nem hiszem azt, amit eleinte, hogy mindet Boritól leste), illetve egyéb mozgásjellegű kunsztokban. Például az alábbi mutatvány sem az én fejemből pattant ki (a videózás már csak azután jött, hogy három kört már végigszörnyülködtem, aztán meggyőztem magam, hogy csak nem esik le negyedszerre sem):

Mozgás terén tényleg nagyon ügyes, egyedül a szülinapra kapott biciklin mutatott teljesítménnyel nem vagyok elégedett, sajnos a két kerék elutasításra talált, a pótkerekekkel pedig kárba veszett minden futóbicajos egyensúlyozástanulás...

Ha nem híres sportoló vagy táncos lesz (utóbbihoz mondjuk egy kis ritmusérzék is kéne), akkor viszont atomfizikus (Mimus pedig színésznő vagy vezérigazgató - az orvosi karrier mostanában kezd háttérbe szorulni :)): borzasztóan okos, és ráadásul ezen a téren is kezd kreativitást is mutatni: ma például feltalálta a motorizált szappanbuborékfújást a porszívóból kifújt levegő segítségével (biztos meg is fog látszani az áramszámlánkon...). Úgyhogy végülis csak a képzőművészet terén nem szeret alkotni, illetve bármi más téren akkor nem, ha épp elvárja tőle valaki, csak saját indíttatásból hajlandó kibontakozni.

Lányok furcsa versei

"Kicsi vagyok én, majd megnövök én,

Esztendőre, NYAKKENDŐRE nagylány leszek én!"

A "Dirmeg-dörmög a medve" kezdetűben pedig (az előadás hangsúlyain kívül) az a furcsa, hogy a végéhez ("jó lesz bent a barlangban") minden összefüggés nélkül hozzá szokták tenni, hogy "mert így sziszeg" Senki sem tudja, ez honnan jött, de már szállóigévé vált, olyannyira, hogy Mimi már szemtelenkedési eszköznek is ezt használja: ha egy "miért?" jellegű kérdést teszünk fel neki, pláne, ha valami általa elkövetett rosszaságot firtatunk (miért nem szóltál, hogy pisilni kell?, miért jöttél be cipővel?), vigyorogva rávágja, hogy "mert így sziszeg"

2013. május 4.

Kipostáztuk a jövő heti szülinapi zsúr résztvevőinek a meghívókat az ovis szekrényeikbe.

- Lica, örült a Laca, hogy meghívtad?

- Igen!

- És a Bori?

- Igen!

- És az Ildikó néni?

- Őt nem hívtam meg! Nincs neki szekrénye!

Kint gyurmázunk a lányokkal.

Lica: "Fázom!"

A csupaszív kishuga már ugrik is segítőkészen: "Akkor csukjuk be az ajtót!"

És becsukja a terasz kerítésének ajtaját :)

Lica, a fiúszívek rabulejtője

Első számú rajongó: Laca

Mikor odaértünk Licáért az oviba, éppen Lacával kézen fogva andalgott ki az udvarra. Ha esetleg a saját szemem nem győzött volna meg, Enikő, aki mögöttük jött, sietett bizalmasan közölni velem: "A Laca szerelmes a Lickába!"

Második számú rajongó: Marci

"Majd ha a Lica nagy lesz, választ magának egy fiút. Milyen jó lenne, ha engem választana!"

Amikor a négyéves lányom legyőz vitában

- Be akarok menni a munkahelyedre!
- Oda sajnos nem engednek be gyerekeket.
- De én már voltam a munkahelyeden!
- Mikor?
- Amikor a pocakodban voltam!

2013. március 26.

Mimi: "A Linden el akarta venni a fűzőmet!"
Én: "És sikerült neki?"
Mimi, büszkén: "Nem!"
(Én, magamban: "Nocsak, a galamblelkűbb gyermekünk megvédte magát?")
Mimi: "Odaadtam neki!"

Fenyegetés ugyanezen galamblelkű gyermektől:
- Anya, szétcseréllek!
- ???
- Vettem neked egy másik fejet!

2013. március 22.

Mimi: "Csak én vagyok a Mimi, csakis én!"
Lica: "Lehet, hogy van Mimi másik országban is! Szerintem Szicíliában van másik Mimi, csak felnőttben!"

2013. március 15.

- Lica, tudod, mit ünneplünk március 15-én?
- Kossuth Lajost!
- És ki volt az a Kossuth Lajos?
- Egy szobor!

Már megint az anyagias lányok!

Szülinapi köszöntés Mimi-verzióban: "Boldog ajándékot, Anya!"
Lica ugyanez dalolva: "Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép ajándékod!"

Mimus és a repülők

A szombati túrán Mimi két repülőt látott, az egyik hosszú, a másik rövid csíkot húzott. Mimi örömmel felkiáltott a hosszúra: "Az az anyukája!"

Azóta mindig reklamál, ha egy darab repülőt látunk: "Hol a babarepülője?"

Licus és a kutyák

Lica ugyebár nagy bánatomra senkinek sem köszön (üdvözöljék bármilyen örömmel az ovistársak, ő jó ha nem fordítja el a fejét), ez alól egy kivétel van: a kutyák. Az ovis útvonal mentén élőket már név szerint köszönti (a hivatalos nevét csak az egyiknek tudjuk, a többit elkereszteltük), sőt mostanában mindig kell vinnem délután valami péksütit, hogy legyen mit megosztania velük. Megeteti Fülöpöt, Blökit, aztán a maradékot elfelezi Mocsokkal, és gyorsan bekapja a saját részét, hogy aztán a következő házban lakó mérges kutyussal sajnálattal közölhesse, hogy elfogyott.

Mimi sóherebb annál, hogy kutyákat szponzoráljon a saját kajájából, viszont ő mindig udvarias: a Lica által megvendégelt jószágoknak mindig mondja: "Egészségedre!"

Első farsangi jelmezünk

Kicsit megkésve íme első jelmezünk, ami Licával való egyezkedést követően, szélsőséges kívánságai, a kommersz királylány és a kissé túl extrém rózsaszín kerítés közötti arany középutat testesíti meg. Bár Mimi pedig rózsaszín polip szeretett volna lenni, majd jövőre, ugyanis idén takarékosak voltunk, mindenki süni lett :) 

Mimisün elölről és hátulról (a felirat is nagyon takarékosan készült :))

Másik sünink boszorkánytársaságban: