Médiasztárok

A gyereknapi futóverseny kapcsán nyilatkozik a család nagy része a Köki TV-nek 11:45-től (3:40-től még látható pár pillanatra, ahogy Anya fut, Lica meg integetve drukkol):

http://kokiterminal.hu/kokitv/koki-tv-65-adas-terminal-filmklub/

Mélyen alszik

...de csak mint a Jean-os viccben a pincében: leengedtük az ágyát a kis önveszélyes gazfickónak. A végső lökést az adta, mikor az első éjjeli nyekkenésre szokás szerint próbáltam volna becsukni a fülem és visszaaludni, de közben peregtek a képsorok a szemem előtt, hogy már biztos hajol át a korláton, és már rohantam is.

Egyébként fixen ébred éjjelente, most már több mint egy hónapja nem volt átaludt éjszaka (pontosan nem tudjuk, mert azt persze nem jegyzi meg az ember, hogy mikor volt utoljára, de a hathónapos bejegyzésből a felső korlát megállapítható).

Hét hónapos korára abszolút beléptünk az életveszélyes korszakba, már az első látványos harci sérülést is megszerezte egy polc lefejelésével. A rettegett mindenhol feláll, de leülni nem tud, valamint vezetéket vadász korszak... Még szerencse, hogy nyári szünet van, így néha rábízhatom a csajokra, hogy vigyázzanak rá, amíg elugrom pisilni. Szeptemberre meg hátha megoldódik, mert villámgyorsan zajlanak ám az események: eddig az ülés is elég veszélyes üzem volt, de pillanatok alatt tanulta meg megtartani magát, végső esetben meg biztonságosan dőlni.

Az egyéb képességek elsajátításának sebességét meg felfogni sem tudom: hétvégén a tologatva lépegetés, ma pedig feltepert az emeletre a 17 lépcsőfokon (a videón látszik azért, hogy pedagógiailag nem voltunk a csúcson: tiltás helyett még csalogattuk is, de annyira lenyűgöző volt - na meg így gyorsabban kikerült a veszélyzónából):

Evésben is forradalminak érzem a változást, bár kívülről valószínű nem látványos: eddig is bement valahogy a kaja, a mennyiség talán nem is nőtt ugrásszerűen (egy bébiétel két étkezésre, ez a rekord eddig, Licánál ilyenkor már lement egyszerre egy egész, mondjuk ő nem nagyon szopizott), de most már csont nélkül halad be a kanál a szájába, sokkal élvezetesebb így a dolog. Azt nem mondanám, hogy követelőzően tátog, de azért kooperál.

Szerencsére nem volt időm tegnap befejezni ezt a bejegyzést, így mára már azt is leírhatom, hogy háromfogú: Emó eddig is bizonygatta, hogy ott van az már, én viszont egy hónapja ugyanolyan fehéres-de-még-nincs-kint állapotúnak láttam, de ma már egyértelműen kikandikál a hegye a bal felsőnek. Ebben is alaposan beelőzte a csajokat a csodafiú. Ha így haladunk, már fogalmazom is a következő bejegyzést "Az első diploma" címmel.

Az év első nyaralása (?)

Na nem az első a kérdőjeles, mert sajnos így van, eltelt a nyár fele, és még csak most jutottunk el valahová, egész pontosan a Balcsira, ahol özönvíz és 14 fok várt... De még csak nem is ez kanyarította oda a kérdőjelet a címbe, hanem az, hogy mennyire relaxáló 6 gyerekkel nyaralni (azért nem ketten gyűrtük le ezt az extrém küldetést, Robin és Kati mama legalább annyira kivették a részüket), de mivel ez a gyerekek blogja, nekik tuti nyaralás volt, és ez a lényeg. 

Az emlékezetes pillanatok címszavakban (csak a jóra emlékszünk):

• kalózkodás

• sk kaparós sorsjegy

• játszóház

• nagy közös hintázás

• a klasszikus balatoni örömöket az ötből egy napba sűrítve élveztük (a víz akkor is csak 20 fokos volt):

• de a mellékelt ábra alapján így is elég hatékony volt:

• Dusa megtanult támaszkodás nélkül ülni, sőt, egy étterem játszósarkában egy kis asztalt tologatva lépegetett is
• Próbára tehettük logisztikai készségeinket a klasszikus "vidd át a bandát egy csónakkal a túlsó partra, de senki se egyen meg senkit" mintájára: Juttass el 10 főt A-ból B-be egy autóval a lehető legkevesebb idő alatt, figyelembe véve, hogy ki kivel hajlandó együtt utazni, és azt, hogy egyik végponton várakozva se falják fel a gyerekek a rájuk vigyázó felnőttet. Könnyítésképpen a maximális utaslétszámra és a gyerekülés-használatra vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyhatod. Ha ez nem volna elég, helyezz el 10 főt (csúcsidőben, a Boza-szülők látogatása idején 12-t) egy 9 fős, 3 szobás apartmanban, ismét csak figyelembe véve, ki kivel akar aludni és kivel nem (Mimi például felnőttel egy szobában nem akart), valamint azt, hogy a két legkisebb éjszakai kiabálásaira minél kevesebben ébredjenek fel. Azt figyelmen kívül hagyhatod, hogy Robin délig akar aludni (úgyis sikerülni fog neki). 
• Feljegyezhettük Dusa első vonatozását, de az első strandolást én még nem húznám be, a fenti kép volt a maximum, és látszik, hogy a csónakot is csak a szárazföldön használta (etetőszéknek kiváló). Azért utána itthon vízre bocsátottuk:

Már határozottan nem kisbaba...

Először is itt vannak a fogak:

Aztán nagygyerek székben eszik, legszívesebben a mi kajánkból (persze ennek többnyire még mindenféle korlátai vannak),

(itt büszkélkednék el vele, hogy profin iszik normál pohárból, bár a kórházban látottak alapján ezt minden újszülött tudja, csak érdekes módon három napos korukban elfelejtik :)).

nagygyerek babakocsiban utazik,

nagygyerekesen közlekedik (ennél azért szabályosabb mászást is produkál, de ez már a sokadik menet volt),

sőt, ahol csak lehet, állásba küzdi magát (erről megintcsak nincs jó kép, olyankor életmentés van, nem fotózás, az alábbi nem túl jól sikerültön kivételesen volt biztosítás):

Az "ahol csak lehet" annyira szó szerint értendő, hogy akár a szoba közepén is, elég hozzá egy doboznyi játék, amit ki lehet borítani, a dobozt megfordítani, és már van is mire támaszkodni, aztán állásból zuhanni. 

Azt le sem tagadhatnám, hogy az én fiam, leküzdhetetlen vonzódást érez a golyópálya iránt. Olyannyira, hogy az érkezési oldalt már le is amortizálta. A szenvedély ellenszenvességét fokozza, hogy az objektum a márványborítású lépcső mellett található, ami egy tervezési bravúr következtében belóg a nappaliba, tehát lépcsőráccsal nem elzárható. Mint a fenti képen is látszik, a biztosan bekövetkező koponyalékelés ellen jobb híján egy lestrapált tornaszőnyegbe öltöztettük az alsó lépcsőfokot (naivanya első elképzelését a sarkokra applikált habteniszlabdákkal nyilván fél perc alatt szüntette meg a kis dúvad), amivel biztosan nem kerülnénk be az Otthon magazinba, de amikor ma Dusa lazán felmászott két lépcsőfokot, kicsit elgondolkodtam, hová fog még fajulni a dizájn... Egy gumiszoba esetleg megtenné...

(photo by Lica)

Másik szerelme Malvin, a robotporszívó. És már trükközik is: ha az egyik oldalról közelítéskor rászólok és visszateszem biztonságos vizekre, a másik oldalról, a dohányzóasztal takarásában támad, hátha úgy nem veszem észre...

Helló, naiv lányos anyuka, üdv a fiúk világában!

Akasztó...

...avagy fogas: Dusa mától két fog (boldog?) tulajdonosa. 

Az észlelés: Licánál kocogott a kanál, Miminél (hű de ciki ezredszer leírni) nem emlékszem, Dusánál egymással szemben nyomtuk a fekvőtámaszokat, így kaptam premier plan betekintést a szájába. 

Mimi és a matekverseny

Kapjon Mimi is egy bejegyzést, ha Lica és Dusa kaptak egyet-egyet. Rá most azért voltam büszke, mert középső- (vagy már majdnem nagy-) csoportos ovisként második osztályos matek versenyfeladatot old. Már az is perverz, hogy Lica saját jószántából a Zrínyi Ilona verseny feladataival múlatja az időt a nyári szünetben, de hogy a húga segíti ki... 

Az volt a feladat, hogy ha két banánért nyolc mandarint adnak, akkor hány mandarint adnak három banánért (ez egy tesztes verseny, nem nehéz de sok példával), amit valamiért elsőre nem tudott értelmezni, mire Mimi rávágta: "Szerintem 12, mert háromszor négy az 12!"

Neki is megítélek egy tantárgyi dicséretet matematikából :)

Mozgásfejlődés képekben

Mimi megfogalmazásaival (nagyon lelkesen szokta felhívni a figyelmet a produkciókra):

"Dusa kiskutya":

"Dusa nagykutya":

"Dusa csücsül":

És persze kúszik-mászik, ördög és pakol :)

Vannak elméletek, miszerint a mozgásfejlődés összefügg az alvással, hát remélem, ezt éljük éppen, és a megszilárduló képességekkel ennek is vége lesz, mert amit egyszeri anomáliának neveztem a féléves szülinapon, az nem annak bizonyult :( Annyira azért nem rémes, mint akkor három napig, de én már eleve az éjszakai szopizást túlzásnak tartom egy félévestől (nyilván el vagyok kényeztetve a csajok által), de ha visszaaludni sem hajlandó utána, két óra múlva is felébred, és a reggelt is egyre korábbra hozza, az már elég rossz hatással van a közérzetemre...

A sírásra is, amit akkor csak a kapu nyílásához kötöttünk, találtunk két új okot: az egyik a szülők hangos gólöröme (az izlandi meccs egyenlítő góljánál eléggé eltört a mécses, de végülis sajnos a közeljövőben úgysem várható már ilyesmi), a másik, ami ma kiderült, a kutyák: eddig úgy tűnt, figyelemre sem méltatja az állatokat, de ma a békésen szundító példányok is remegést és rémült sírást váltottak ki belőle.

Az első bizonyítvány

Múlt szerdán lázasan szenvedtem azon, hogy kihagyom a legnagyobb kicsi gyerkőcünk első bizonyítványosztását. 40 fokos napos iskolaudvar, hosszú beszédek, és egy alibi, legalább örülhetnék valaminek az ürömben... De hát én látni szeretném, ahogy először kimegy a jutalomkönyvért... Emó megkérdezte, hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Hát csak! És persze igazam lett :)

Mielőtt valami gonosz és a családi legendáriumban jártas rokon megkérdezné valami régesrégi történetre célozgatva, hogy a példás magatartás miért nincs rajta (még mindig jobb lenne, mint az enyém, amin demonstratíve piros filccel volt áthúzva az ominózus szövegrész), megnyugtatunk mindenkit, hogy a magatartása is példás (még ha a korábbi ellenőrző bejegyzések alapján kissé szertelen is). Íme a szöveges értékelés (nyilván konzerv szöveg, úgyhogy majd a másik kettőnél nem fogom begépelni, de most még lelkes vagyok):

Magatartás
   Példás

Szorgalom
   Példás

Magyar nyelv és irodalom
Beszéd és szóbeli kifejezőkészség
A beszéd tisztasága
   Beszéde tiszta, érthető.
A szókincse
   Szókincse gazdag, választékosan beszél.
Olvasás
Viszonyulás az olvasáshoz
   Szereti a könyveket, szívesen olvas, betűzget.
Hangos olvasás (technika)
   Hibátlanul felismeri és megnevezi a tanult betűket. Önállóan összeolvassa a tanult betűket. Rövid        szövegek esetében már mondatokat olvas és megérti azokat.
Néma olvasás (szövegértés)
  Képes elmélyülten, magában olvasni, és az olvasottak tartalmáról beszámolni, a szöveggel                   kapcsolatos feladatokat megoldani.
Írás
Íráshasználat
   Írásos tevékenységet szívesen végez. Vonalvezetése és írása biztos. Füzete tiszta, rendezett.
Íráskép
   Betűalakítása, betűkapcsolása szabályos. Írása lendületes, folyamatos.
Írástempó
   Írástempója életkorának megfelelő-
Másolás
   A tanult betűket, szavakat pontosan másolja írott és nyomtatott mintáról.
Tollbamondás
   Tollbamondás után hibátlanul leírja a betűket és a szavakat.
Írás emlékezetből
   Emlékezetből is pontosan írja le a betűket, szavakat

Matematika
Számfogalom
   A számolással és egyéb matematikai problémákkal összefüggő feladatokat szívesen végez. Órákon     aktív, figyelmes. Biztonsággal felismeri és lejegyzi a számokat 0-20-ig. Számfogalma biztos 0-20-       ig.
Számolási készség
  Adott egyszerű szabály szerint képes számsorozat folytatására. Képről helyesen alkot számfeladatot.   Önállóan képes összeadni és kivonni 20-as számkörben.

Összefüggések felismerése
  Az egyszerűbb nyitott mondatokat megérti, és hibátlanul megoldja. Algoritmus szerint képes               szöveges feladat megoldására.
Geometria
   Felismeri és megnevezi a síkidomokat.

Környezetismeret
Tájékozódás
   Jól használja a térbeli és időbeli tájékozódáshoz szükséges fogalmakat. A hét napjait, a hónapok és      az évszakok neveit ismeri, képes azok felsorolására.
Megismerési módszerek
  Képes megnevezni a tárgyak érzékelhető tulajdonságait (alak, forma, szín). Megfigyelései pontosak,    képes megadott szempontú rendezésre is.
Érdeklődés
   Rendkívül nyitott a természet jelenségei iránt.

Ének-zene
  A zenét szereti, élvezi, a feladatokat szívesen végzi. A tanult dalokat el tudja énekelni csoportban én   önállóan is. Hallás után képes egyszerű ritmus visszatapsolására.

Vizuális nevelés, rajz és technika
  Szeret rajzolni, színezni, festeni, mintázni. Szívesen végez technikai jellegű tevékenységeket.          Ügyesen bánik az eszközökkel. Munkái szépek és igényesek. Saját ötleteit, elképzeléseit bátran      megvalósítja.

Testnevelés
  A mozgásos feladatokat szívesen végzi, szeret mozogni. A feladatok kivitelezésében mozgása            összerendezett. Erőnléte és állóképessége korának megfelelő. A sportjátékok, versengések szabályait   érti és betartja. Minden helyzetben sportszerűen viselkedik.

Erkölcstan
   Az órai munkában  szívesen, aktívan részt vesz. Tudása a tanult témakörökben kiváló.

Angol nyelv
  Órákon lelkes, önállóan is tud dolgozni. Az újonnan tanult ismereteit pontosan önállóan alkalmazza.   Csoportban és önállóan egyaránt jól dolgozik.

Általános értékelés
  A tanuló minősítése: kiválóan teljesített. Tantárgyi dicséretben részesül: magyar nyelv és irodalom,     matematika, környezetismeret, ének-zene, vizuális nevelés, rajz és technika, testnevelés

.

Az év legrövidebb napjától a leghosszabbig: Fél év!

(A címmel ellentétben én az előző éjszakát is elég hosszúnak éreztem, mert a szokásoktól gyökeresen eltérően kínszenvedős lefektetés után még volt párszor jelenésem a kis majdnem félévesnél, de valóban, a napok sem volt kutyák mostanában a betegség különböző fázisaiban leledző családtagokkal: Mimié volt a péntek és a szombat délelőtt, aztán beetetésnek kaptunk egy szuper szombat délutánt, majd jött Dusa lázasan, Lica csak egy pici esti kókadtsággal. Ezzel azt hittük, meg is ússzuk, de Lica a tábor első napjáról lázasan jött haza, a második nap már ki is maradt, és noha már van egy orvosi igazolás a kezünkben holnapra, de váratlanul ismét 38,6-tal zárta a napot. És akkor most itt vagyok én is, aki a mára tervezett hosszú futás helyett az olvasók nagy örömére nagyon naprakészen körmölöm a blogot az ágyban fetrengve. Na de túl hosszúra nyúlt már ez a zárójel).

Licáról ilyentájt azt írtuk, hogy az első szava biztosan az lesz, hogy "hűmekkorahajavan", mert ezt hallja a legtöbbet különféle emberektől. Hát akkor lássuk, miket hall Dusa, ennél jobban szerintem nem tudnám jellemezni:

• "Nem hiszem el, hogy milyen nyugodt"
• "Azért sírni is szokott?"
• "Áldás az ilyen gyerek"
• "Mindig így mosolyog?"
• "Téged jókedvében teremtett az Úristen!"

Hát ez ő, tömény boldogság! (Nem véletlenül nem írok már a kortárs babák fórumára: megköveznének, ha a sok panaszkodás mellett vázolnám, hogy mi hogy boldogulunk két tesó mellett is)

Azért árnyaljuk egy kicsit a képet, jöjjenek a részletek:

• Méretek: bár még van mérlegünk a gasztro miatt, de hozzá nem nyúlnék, úgyhogy adatok majd csütörtökön. Ruhaméret 62, amiből nagyon szűkös a készlet, ott a 68-asra is ráfanyalodunk.
• Fog: nincs
• Evés: eddig nem sok minden volt, ami kifejezetten nem ízlett neki (csak amit én csináltam...), de a hozzátáplálási mennyiség még úgy is elég csekély, hogy ha nem nagyon fáradt evéskor, akkor napközben szopi előtt mindig valami mással indítunk. Ez pont arra jó, hogy pár kanál után már szopizni se akarjon...
• Alvás: pár napos jó időszakok váltakoznak hosszabb sorozat egyszer ébredős éjjelekkel (az előző esti anomália ritka, mint a fehér holló). Azért a csajok ilyenkor már nem kajáltak éjszaka... De szopi után szinte mindig alszik szépen tovább. Mostanában viszonylag korán kel, és egyre többet bír egyhuzamban ébren maradni, így kezd a két napközbeni alvás felé tendálni. De már egy hónapja elmondhatjuk, hogy megtanult nappal aludni, a két-három alvásból legalább egy el szokta érni az egy órát, néha többet is, azért ez nagy életminőség-javító!
• Mozgás: fordulás mindenfelé rutinosan, kúszás (a fél éves szülinapot azzal ünnepeltük, hogy a kamerafóbiát megtörve sikerült egy használható kúszásvideót készítenem, íme:)

• Néha már négykézláb pozíciót is felvesz, sőt ma egyszer már fekvőtámaszba is helyezkedett (statikus :))
• Sírás: na, az tényleg nem szokott lenni, de azért az utóbbi időben egy háromelemű minta alapján a kinti kapu valahogy hozzá lehet huzalozva, a nyílásra-csukódásra képes sírva ébredni (a ház másik felében), pedig egyébként az ablaka alatti riasztó bekapcsolódása sem rázta fel.

És akkor jöjjön az ünneplés: igaz, a fél család lázas volt, ő  pedig nyűgös, de azért a fél évre járó fél torta megvolt a vacsora után, mi ettük, amennyire az alábbiak után még volt gusztusunk, ő pedig:

Boldog feledik szülinapot, drága fiacskám!

Vakáció 2. nap

Ma már csak az aprónép kétharmada élvezte a vakációt, mint az az alábbi videón is látszik:

Dusa megszakad a röhögéstől, Lica bármit csinál, Mimi viszont 40 fokos lázzal szunyókál :(

Vakáció!

Elérkezett ez is, 77 nap nyári szünet! (Lica számolta ki) Kivételesen nem kell gondolkodni, hová tegyük a csajokat, nem kell igénybe venni az összevont csoportot az oviban, itthon lehet mulatni egész nyáron (77 nap múlva nyilatkozom, hogy én kipihentem-e magam :))

Az első reggelt pont ugyanúgy kezdték, mint a tavaszi szünetben:

De Lica már a nulladik nap délutánján elkezdte a lazulást:

Ha az olvasás nem lenne elég komoly tevékenység, azt is elhatározta, hogy a szünetben ezerig felírja a római számokat a matekfüzetébe (van még mit tanulnia a szünet lényegéről). Jelenleg 40-nél tart, arányosan nem rossz :)

Rakéták begyújtva

Ezt a bejegyzést Zíkának dedikálom, aki egyrészt leszúrt, hogy rég frissült a blog, másrészt felhívta a figyelmemet a leghülyébb foci EB-s tárgyakat taglaló cikkre, amiből egy ebben a bejegyzésben is szerepel.

Öveket becsatolni, mütyür legókat magas polcokra pakolni, babaveszély várható! Még azért el tudok menekülni előle, de nem lesz ez sokáig így. Igazi hosszú távú kommandózást persze még nem sikerült videózni, mert mire meglelem a fényképezőgépet, már célhoz is ért,

aztán persze mire a felajzott szülő videózná, már jól kifáradt, meg különben is, elégedett az első zsákmánnyal, minek menne máshová, úgyhogy az alábbiak eme mérsékelten sikeres próbálkozásnak a termékei. De azért így is megnézésre ajánlom a türelmes olvasónak az alábbi három két okból:

1. Majdnem hét perc a kettő együtt, de még mindig több az akció benne, mint egy egységsugarú EB-meccs tetszőleges hét percében (azt hiszem, hátról hasra videó sem volt még, pedig az már nagyon rutin).

2. Sokkal jobb pasi szerepel benne, mint ott bármelyik (bár hogy egy hét évvel ezelőtti Licás poént idézzünk, olyan nyálas, mint Christiano Ronaldo - aki képben van a focivilág celebvonatkozásaival, legyen szíves aktualizálni a hasonlatot)

3. A szakkommentátor is sokkal jobb (na jó, ezt szerénységem tiltja)

Azért van, akit az EB is érdekel, így bámulja a család apraja a nyitómeccset:

A szemfüles megfigyelő a focilabdás pelust is kiszúrhatja Dusa popsiján. Itt meg még könnyebben:

Csak egy kis vidámság

Gasztroenterológia és az evés első gyönyöre

Ez még a csajszikkal futott gasztrós köröknél is feleslegesebb volt, ha lehet ilyet mondani. Dusát imádta a várakozók tömege és az orvosi stáb is, engem kevésbé... Kis tapizáson kívül semmi vizsgálat, tanács: egyen krumplit olajjal (a súlyára) és legyen ülésbe támasztva evés után, éjjel meg feltámasztott ágyban, valamint ne egyen közvetlenül alvás előtt (bukásra). A diagnózist építeni szándékozó megjegyzéseimen (nem csak evés után, hanem állandóan bukik, alvás közben viszont nem) alapos megsértődés ("Jó, ha az anyuka így áll hozzá, akkor ne csinálja") Anyuka ezek után csinálta, legalábbis a krumplit, a gyermek meg kihányta (alighanem én is ezt tettem volna, a csajoknak is először felcsillant a szemük a krumplipüré láttán, rá is csaptak, aztán fintorogtak). Erről ennyit.

Viszont mégis tudhatnak ezek valamit a gasztrón, mert másnapra Dusának megjött a kedve az evéshez! Még sosem cuppogott a mi kajánk láttán, de a tegnapi ebédem beindította a kuncsorgást, én meg ettől annyira elaléltam, hogy adtam is neki, ő meg követelte a folytatást. Bűnözésének tárgya zöldbabfőzelék volt, persze a darabok nélkül, tehát bab ízű rántás, liszttel, tejjel, tejföllel, némi fűszerrel, fertő! A mennyiség minimális volt, és jórészt viszont is láttam utána kibukva, de nekem akkor is megérte az evési élvezetet látni az arcán, és tudni, hogy azért nem hiányzik belőle ez az ösztön.

Extrém alvás, mérlegelés

Az elmúlt hétvégén sajnos a másik irányba döntögetett alvási rekordokat Dusa: kezdtük a hajnali ötkor beköszöntő reggellel, majd másnap a napi egyetlen alvás című műsorszám következett. 

A hajnali ötben a frissen telepített, a szobát hajnali fényárral elárasztó tetőablakon kívül (már rögtön aznap került rá sötétítő) a mérleg is szerepet játszott: kölcsönöztünk egyet a védőnőtől, hogy holnap a gasztroenterológiára adatokkal felvértezve érkezhessünk, de csodák csodája, rögtön haldokolni kezdett benne az elem, és amikor az amúgyis világos szobában nyolcszor teszem le - veszem fel a mérlegről a gyermeket, hátha van annyi szufla még az elemben, hogy sikerüljön megmérni, az nem a visszaalvást támogatja.

Na de lássuk a mérlegelés eredményét: három napot voltam hajlandó erre szánni az életünkből, 680, 860 és 790 grammot mértünk. Súly alapján 900-at kellene ennie, de a mi gyerekeinkhez képest ez is fantasztikus teljesítmény! A csajoknál azon imádkoztunk tetszőleges életkorban, hogy a napi 600 meglegyen. Sajnos azt is megállapítottuk, hogy a napi bevitel negyedét-harmadát az éjszakai szopival teljesíti Dusa (hihetetlen 230 grammot is mértünk - Licánál egyetlen egyszer mértem 190-et, de azt is kihányta rögtön), míg nappal sokszor pártíz grammot eszik csak a nagy nézelődésben, úgyhogy nem tűnik jó ötletnek erőfeszítéseket tenni az éjszakai kelés ellen (nem mintha lenne olyan ötletem, amihez a lelkierőm is megvan).

A kibukott mennyiséget nyilván nem tudjuk számszerűsíteni, de néha meglehetősen félelmetes adag. Kíváncsian várjuk (immár vagy három hónapja) a holnapi gasztrós szakvéleményt!

Az örök nagytesó

Lelkesen magyaráz a kistesójának... Csak közben eltelt 5 év :)

Pünkösdi extrém hétvége

A családtagok különböző sportágakban nyújtottak extrém teljesítményt:

Apa és a csajok: túrázás

A túratervbe beépített, ám nem létező kisvasút-járat miatt kb 19 km, rengeteg emelkedővel és éjjel 11-es hazaérkezéssel

Anya: tortasütés

Egy szülinap két felvonásban három tortával (végül mégsem kaptam segítséget a várkastélyhoz, a Dusival való függőágyban bohóckodás vonzóbb programnak bizonyult):

Az első kettőt a családi bulin jórészt eltüntették a felnőttek, a csodavárból meg persze szinte semmi sem fogyott a gyerekzsúron (pedig a szülőknek hazaküldve aztán pozitív visszajelzések érkeztek). Emó videóra is vette a fogadalmamat, hogy nem strapálom magam többet semmilyen tortacsodával semmilyen gyerekzsúrra. A Mimi szülinapján bevált túrórudi-tortára vagyok ezentúl hajlandó, kéthetes gyermek mellett is elkészíthető, bármilyen formában (még villanyoszlopot is vállalok), és soha nem volt még semmi ilyen népszerű, mint ez:

Dusi: alvás

Mégpedig a pozitív extrém irányba! (na jó, magához képest extrém). Péntektől (Apa itthon volt, úgyhogy már az is hétvégének számított) hétfőig több egy-másfél órás alvási etap is előfordult! Nagyon szokatlan élmény volt, még így is, hogy közben itthon volt a család plusz vendégek, és volt tennivaló, tehát nem csöndben és nyugalomban telt az idő. Mivel a hétköznapok visszatértével a fél órák is visszatértek, a csend és nyugalom kipróbálása még várat magára.

A motollás bejegyzésből kimaradt, hogy a sok forgás egyben azt is jelenti, hogy már velem kettesben is hajlandó forogni. Ezek közül az első kettő olyankor történt, amikor éppen zuhanyoztam, ő meg kukkolt befelé. Már épp nekiláttam volna kiszámolni ennek a valószínűségét, amikor elkapta a gépszíj, és már bárhol-bármikor :)

Motolla

Mostantól fogva ez Dusa beceneve, már nem lehet azt mondani stílszerűen, hogy előfordul, hogy átfordul, hogy visszafojtott lélegzettel kell lesni, hogy átlendül-e (vagy éppen fújni van az embernek kedve, hogy sikerüljön). Itt kérem, előre megfontolt szándékkal elkövetett professzionális forgásgyakorlatok kerülnek kivitelezésre. Még egy háromelemű gurulószámot is láttunk már! Lassan értelmét veszti a "hasra/hátra teszem le" kifejezés, aminek a következménye, hogy a lakás minden pontja elkezd tejben úszni a sok bukásnak köszönhetően.

És ami a legnagyobb örömöm: végre a lábát is megtalálta, ebben szerintem erősen le volt maradva, pedig ez a legcukibb babapóz, amit el tudok képzelni:

Naivan úgy képzelem, hogy most egy nagyon idilli időszak következik: kinyílik a világ, nem kell minden pillanatban nekem szórakoztatnom, mert eléri, amit akar. Optimista kivetítésem szerint a felállásig élünk ekkora harmóniában: emlékeim szerint az a következő megpróbáltatás, amikor már fel tudnak állni, de leereszkedni nem, és mindig a nyomukban kell lenni, mert életveszélyesek. Addig igyekszem sok blogbejegyzést írni, mert nagyon rá fogok érni :)

Anyák napi önismereti válság

Na jó, nem komoly, de azért igencsak meglepett, hogy Mimitől ezt kaptam az ovis anyák napján:

"Azért szeretem anyát, mert szeretek anyával főzni" És nem keverte össze máséval, rajta van a fagyijel :)

Persze, szeret főzni a kis házitündér, de hogy ezzel legyek definiálva, amennyit és amilyen szinten főzni szoktam... Más, a mai anyaforradalom által meglegyintett anyuka biztos úgy élné meg, hogy "nem igazság, hogy engem csak a főzés határoz meg", de nekem bók :) Mindenesetre rögtön megígértem, hogy részt vehet a holnapi Lica-szülinapi attrakció, a várkastély-torta készítésében (az ünnepelt eredeti kérése villanyoszlop-torta volt, úgyhogy látjátok, most is egyszerűsítek és elsunnyogom a kihívásokat...)

Azért én még mindig úgy gondolom, hogy inkább az az anyuka vagyok, ha már így kell definiálni, aki kreatív játékokat talál ki a gyerekeinek. Bár végülis ők nem tudhatják, hogy ezek kreatívak, és nem ilyenekkel játszik mindenki.

Ezek után izgalommal várom az iskolás anyák napját (időpontja bizonytalan, lehet, hogy jövő évre készülnek?), ahol pedig Lica szólót fog énekelni!

Nyekergés

Az utóbbi pár napban nem éreztem szuperanyunak magam (na jó, máskor sem nagyon, de most jobban nem), mert Dusa tetemes mennyiségű nyűgivel örvendeztetett meg napközben, amit nem igazán tudtam orvosolni, és a 2x30 perc alvása (néha már csak 2x20, a harmadik már akkor van, amikor a csajok hazaértek, úgyhogy nem sokat számít, és a kettőből is minimum egy menet közben a babakocsiban) nem volt elég a regenerálódáshoz. Ilyenkor jönnek az inkább-dolgozni-kellene-Apa-maradjon-itthon-ő-majd-jobban-csinálja-de-ha-nem-hát-legalább-nem-szenved-tőle-ennyire gondolatok.

Aztán eszembe jutott ez:

Emlékeztek? Lica egy éves kora körül valahányszor elmélyült valamiben, ezzel a konstans nyöszörgéssel kommentálta. Már azon gondolkodtam, hogy a bölcsinek írandó használati utasításba bele kell foglalnom, hogy ilyenkor ne ijedjenek meg, hanem örüljenek, mert azt jelenti, hogy flow élménye van :) Aztán mire bölcsibe került, pont elmúlt. Most akkor lehet, hogy ez ugyanaz?

Csak Lica már nagyobb volt és jobban ki tudtam igazodni rajta, valószínű azért volt egyértelműbb. Azért ez persze nem fedi le a nyűgösködés nagy részét, de egy kis könnyebbség lelkileg. Biztos van más ok is, tegnap mindenesetre a szokásos délelőtti 25 perc szundi után már másfél órával kidőlt, és némi sírással megszakítva majd két órát aludt rajtam és velem, ez nála tuti betegségtünet. Azóta picit jobb a helyzet. Én viszont azért aludtam vele, mert az óhajtott végtelen, nullához konvergáló éjszakai ébredés sorozataim nem igazán valósulnak meg, a sorozat határozottan divergens, és többször vett fel 1-nél nagyobb értéket is :(

A fenteikből is látszik, hogy a legnagyobb és a legkisebb nagyon egy húron pendülnek, továbbra is dúl a szerelem, elég egy Lica-pillantás, hogy Dusa kacagjon. Kár, hogy olyan elfoglalt a kisasszony, szívesen alkalmaznám bébiszitternek :) Így viszont néha kénytelen vagyok a legkisebbikemet felkérni, hogy szórakoztassa a legkisebbikemet, miközben házimunkát végzek. Mint a képen látható, őt is szereti :)