Portugália

Címszavak, mert még nagyon nem értem utol magam teendők terén sem, és kipihenni mg pláne nem sikerült még a nyaralást :)

Fő programok:

• Lisszabon (avagy Lica-bon), ahol a híres épületeknél sokkal többet töltöttünk az Óceániáriumban, és a fő esemény az volt, hogy Mimi kalapja kirepült a velünk tovarobogó villamosból, de Apa hősiesen visszament érte autóval
• Mesekastélyok és izgalmas kastélyparkok Sintrában (nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy labirintusbarlang van a kertjükben... vagy éppen egy ilyen negatív torony a föld alatt:

)

• Cseppkőbarlang, aminek a kijárata (micsoda véletlen) egy csúszdaparkra néz, ami rögtön szabotálja is az Emó által megálmodott kultúrprogramot (most komolyan: egyetlen templomot sem néztünk meg egy hét alatt! Ez egészen abnormális - avagy másképp fogalmazva: jó a gyerekek alkupozíciója)

                                 

                                                     

                                 

• A félelmetes víznyelő:

                                   

• Szárazföldi Portugália legmagasabb pontja, ami egy körforgalom (betehetjük a hülye körforgalom gyűjteményünkbe a norvég alagutas példány mellé)

                                  

• Strandolás normális és kevésbé normális helyeken (ide besorolhatjuk a kettővel fentebbi képet is)

                                               

                                    

                                     

• Állatkert telefont rágó és beszélő papagájjal (a lányok szerint azt mondta, hogy "Anya a réten szalad"), zsebibaba kenguruval és rengeteg Dusa által megkergetett madárral
• Aquaparkba oltott vízi állatkert mindenféle show-val (delfin, fóka, papagáj és kalózshow - a csajoknak az utóbbi tetszett a legjobban :)) és delfinúszással, amire sajnos rajtam kívül senki sem kvalifikálta magát a mélyvízképesség követelménye miatt, iskolai úszásoktatás ide vagy oda

Szállásaink: 

Három volt, három teljesen különböző stílusban, de mind szuper: lisszaboni lakás, hegyi kísértetház (nagyon modern luxuskísértetház, azt meg kell hagyni, de azért első éjszaka a süvöltő hegyi szél és a félelmetesen nyávogó macskák hallatán az ágyban forgolódva még nem ítéltem oda a szuper jelzőt), és apartman egy farmon, medencével, narancsligettel és a Dusa által naranccsal tömött csacsival.

Időjárás:

Elég az hozzá, hogy a zoknikra és hosszúnacikra nem sok szükség volt. Pulcsi is csak egyszer kellett, mikor Lica a 40 fokban magára öntött egy kalapnyi vizet, aztán bementünk az Óceániáriumba a pingvinekhez

Pihenési faktor:

Nulla. Várfalak, medence, sziklaszirtek, óceánpart - az otthoni figyelem tízszerese szükséges a rosszcsont kölykökre. Dusa így is eltűnt egyszer, aztán így találtam rá:

Éjszaka minden időszámítás szerint is jó sokáig fent voltak, el is készült a régi klasszikus videó újrajátszása (nehogy "akkor és most" nélkül maradjunk):

7 éve:

Most:

Dusa azért ki tudta pihenni magát, mindig a legizgalmasabb dolgokat aludta át napközben. A csúcs a száguldó motorcsónak, arcába permetező sós vízzel:

De miután hajnali 1-kor értünk haza Budapestre, a család nagy része fél 11-ig húzta a lóbőrt (kivéve a csajok, akik már hajnali 9-től ébren mulattak). Sajnos Dusa Portugália előtti és ottani egész nyugodt éjszakáinak azóta lőttek, biztos visszavágyik, azért sír éjjelente...

Másfél éves

Méretek csütörtökön az oltáskor. Ruhaméret 80-as.

Fogak: 12-vel indultunk Portugáliába, néhánnyal többel értünk haza, de nem hagyja, hogy ellenőrizzem, pontosan hány csücsök kandikál ki

Evés: A mennyiség visszaesett, de a lelkesedés maradt. Nem elég, hogy tud önállóan enni, nem is hajlandó hagyni, hogy segítsünk, intenzív hisztibe kezd, ha korlátozzuk az önálló malackodást. Ha esetleg mégis kanalazhatunk mi a szájába, akkor minden falat után rásegít a mancsával, hogy a szájába tömje a falatot, úgyhogy ugyanolyan koszos lesz, mint ha egyedül evett volna. Ráadásul a mocskos kis mancsait előszeretettel törli a ruhájába.

Alvás: egészen normálisak az éjszakák, sőt, nem is kel annyira korán, inkább az elaltatással szokott gond lenni, legalábbis ha szopi nélkül próbálkozunk, márpedig annak pontosan máig adtam végső határidőt. Délután a bölcsiben sokat, a nyaralás alatt viszont 1-másfél óra elég volt neki úgy, hogy nagyon későn feküdtek este, és eléggé intenzívek voltak a napok.

Beszéd: továbbra sincs sok fejlemény, de azt szokták mondani, hogy ha vannak állandó hangkapcsolatok, amit konzisztensen használ egyes dolgokra, akkor a lényeg megvan, nincs semmi gond, ez pedig hónapok óta megvan. Ezek többnyire első szótagok, de vannak kivételek. És vannak olyan szavak, amiket egyértelműen angolul mond. Íme, az aktuális Dusa-szótár:

• BA: banán
• BÁ: bácsi, bus
• DO: dog 
• TO: motor
• TA: hinta, traktor
• KA: car
• PA: Apa, lámpa
• DA: labda
• DÁ: duck, és a portugáliai élmények hatására donkey
• NEM: nem :)

Többszótagos csak az Anya, gyeje, hamma, bye-bye, Mimi, kopp-kopp. És vannak még az állathangok: kutya, boci, varjú, bagoly, liba, hal :), bálna :)

Egyéb szokások: 

• Jelentkezés: mindenki "Ki?" kezdetű kérdésre lelkesen jelentkezik (pl: "Ki tudja a másodfokú egyenlet megoldóképletét?). Néha akkor is, ha egy random "ki"-vel kezdődő szót hall.
• Járművek: ez tényleg genetikailag kódolva van a fiúkba? Már a fenti szótárból is látszik a dolog hangsúlyos volta. A traktor és a busz az abszolút kedvenc, a repülők meglepő módon nem hozták annyira lázba, a reptéren is a buszoknak örült jobban. A kedvenc helye Portugáliában vitán felül ez volt (egyik szállásunk tartozéka, így sokszor volt alkalma használni):

                                

          Ugyanez kicsit nagyobban:

• Vízbedobálás: alighanem a végtelenségig képes lenne dolgokat vízbe dobálni. Ez is olyan fiús tevékenység, nem? Az alábbi videó emellett a tipikus szaggatott Dusa-röhögés illusztrálására is szolgálna, de csak nyomokban fedezhető fel benne, tipikusan a stop gomb lenyomása után röhög:

                        

• Könyvek: tesói nyomdokaiba lép, nagyon szereti a könyveket. Sőt, már számoltatja bennük a dolgokat, úgyhogy a számszeretet is meglesz, úgy tűnik.
• Félelmetesen kevéssé van fájdalomérzete (vagy nagyon férfiasan nem mutatja ki): nem tudom, az is ide sorolandó-e, hogy a fogzás nálunk észrevétlen, mert a lányoknál is az volt, ők viszont egy fésülködéstől előadják a hattyú halálát, de Dusának meg sem kottyannak az elesések, a napégés, legutóbb meg sem az, hogy három napig a tenyerében volt egy gigantikus szálka, mert nem adódott alkalom nyaralás alatt a kioperálásra, sem az, amikor itthon kiműtöttem. Néha azért sír (bár most egyetlen ajtót lábára húzós esetet tudok csak felidézni a közelmúltból), úgyhogy nem aggódom, hogy ez valami betegség, inkább élvezem az előnyeit (bár tuti érzéketlennek tartanak a külső szemlélők, amikor nem esek kétségbe egy elesés láttán). 

Hosszú túra

Lica megdöntötte a rekordját, 27 kilométert túrázott szombaton. Meg sem kottyant neki! A Meteor 42-re szeretné kvalifikálni magát, de azért ahhoz még kellene egy 35 körüli edzőtúra előbb.

Mátrai túra a hosszú hétvégén

Több mint 60 résztvevő, köztük rengeteg gyerek - intenzív hétvége volt, meg kell hagyni. Biztos ki is fogok hagyni egy csomó "felejthetetlen" pillanatot, cserébe - mivel nincs új a nap alatt -, ismét jön egypár "akkor és most":

1. Kecskék:

Igaz, itt 6 éve még őzike volt,

de azért így is nagyon élvezték a gyerekek, ez volt a törzshely:

Pedig mint látható, Dusát sem kíméli a vadállat (pedig Dusa puszit ad neki), Licának meg a haját nézték tápláléknak. De a fő disznóságot mégsem a kecskék, hanem a képen látható jószág követte el:

Olyannyira megtetszhetett neki a finoman simogató kisfiú, hogy meg kívánta jelölni saját területeként: felemelte a lábát, hogy lepisilje! Szerencsére nem célzott elég jól...

2. Felnőnek a gyerekek

Alighanem nem csupán annak köszönhető, hogy hirtelen olyan érettnek éreztük őket, hanem annak is, hogy olyan rengetegen voltak, hogy képtelenség volt őket kontrollálni ebben a káoszban, de meglehetősen szabad pórázra volt engedve a gyereksereg: szabadon közlekedtek az egymástól többszáz méterre levő házak között, látogatták a kecskéket, és egy jó részük a felnőttmentes közös gyerekszobában aludt. Szerencsére eléggé kifáradtak a túráktól, úgyhogy azért nem tartott hajnalig a dorbézolás az oroszlánbarlangban.

3. Dusa, a népvezér

4. Kékes akkor és most

6. Nagyon koszos disznó Dusa

7. Üvegfúvás

Olyan jó program volt, hogy Lica azt mondta, majd elhozza ide az ő gyerekeit is! Dusa pedig beírta magát a történelembe, mint az eddigi legfiatalabb üvegfúvó, 4 hónappal megdöntötte az eddigi rekordot! Sajnos annyira drukkoltam, hogy nem videóztam, csak fotóztam közben, de tényleg fújta!

8. Sástói kilátó akkor és most

9. Hajókonvoj

Déjá vu túra

Ugyanott jártunk szombaton, mint három évvel ezelőtt, látszik némi változás?

Azért folytatódott az előző napi tematika itt is:

És persze volt még egy különbség a három évvel ezelőttihez képest, a plusz egy ördögfióka:

Balettos lány a játszótéren

17 hónapos státusz

Méretek: olyan 9 kiló lehet, de a 9 kilóig jó hármas pelust még vígan hordja, ahogy a 74-es (6-9 hós) ruhákat is, de azért már a 80-asok sem nagyon nagyok.

Fogak: még mindig 12

Nyálmennyiség: még mindig tart a végtelenhez

Alvás: ez sajnos nem tart a végtelenhez. Volt ismét pár rettenet éjszaka, de azt az aktuális betegségre fogtuk, egyébként azért többségében átalussza, viszont sokszor problémás az elalvás (pedig azt gondolom, a 9 órás fektetéssel azért nem hamarkodjuk el a a dolgot, de sokszor fél 10-3/4 10 lesz belőle), és sajnos garantált a hajnali kelés (és folyamatosan tornássza lefelé, jelenleg kb 5:50-es kelésre lehet számítani, az ébresztőóra teljesen feleslegessé vált). Illetve nem akarom elkiabálni, de ma a szokásoshoz képest csodás reggelünk volt, elalvás után bepakoltam egy adag játékot az ágyába, és csodák csodája, ébredés után eljátszott velük! Persze erre is felébredtem, de mennyivel más heverészve hallgatni a gügyögést, mint ugrani a követelődző sírásra... De persze nem hiszek a tartós csodákban...

Evés: Hogy a bölcsisnéniket idézzem: "Rettenetes étvágya van" Szerintem a spórolós állami bölcsiben éhen halna. Nem is értem, hogy nem akkora még, mint egy elefánt. Bár az édességekért nem rajong annyira, a gyümölcsöket-zöldségeket viszont imádja. Tud önállóan enni, bár Emó számára a látvány felér egy horrorfilmmel :)

Egészség: az nincs. A februári bölcsikezdés óta szerintem két nap volt, amikor nem folyt az orra. Úgyhogy korrigálom az előző bekezdést, nem halt volna éhen az állami bölcsiben, mert egy hetet nem járt volna összesen az ottani hozzáállást ismerve. 

Beszéd: A múlt havi "Anya gyeje!" nem hallucináció, tényleg mondja. Múltkor meg azzal döbbentett meg, hogy többször szépen kimondta, hogy "hinta" (a megfelelő szituációban, úgyhogy nem volt véletlen). Ezektől a szélsőértékektől eltekintve viszont továbbra sem igazán beszél, de azért vannak bíztató jelek, de a legtöbb még olyan, ami nem elég meggyőző ahhoz, hogy ne lehessen akár belemagyarázás is (szavak vége: labda - da, Apa - pa, de mivel kb mindig ilyesmit kiabál, ezért nem vennék rá mérget). Gyakran mondja, hogy Mimi, de nem tűnik értelemszerűnek. Viszont megtanult röfögni, olyan igazi Zíka módra :) Sajnos a videó nem adja vissza igazán, még felnyomott hangerőnél sem:

Habitus: fiú, fiú, fiú... Nem tud nyugton ülni, szalad, felmászik... Gyakran idézzük a "Minden fiú csupa seb" kezdetű verset is... Ez pedig a kedvenc udvari időtöltése:

A büdös macska újra támad

A "büdös macska" szókapcsolat fogalom a családunkban. Íme, az oka (csodálkozva tapasztaltam, hogy ez még nem volt fent a blogon): Lica első (ha gonosz lennék, hozzátenném, hogy "és utolsó", de ez azért túlzás lenne - egy icipicit) fantáziáról tanúbizonyságot tevő megnyilvánulása 4 évesen:

Ezért az alábbi könyv csakis ránk várhatott a könyvtárban:

(Cicus és a Büdös Macskák háborúja)

Persze nem Lica az első, aki a büdös macskát megénekelte, azt már más klasszikusok megtették előtte:

De esküszöm, nem innen merített, nem néznek Jóbarátokat! Bár most, hogy ezt megmutattam nekik, már szeretnének :)

Fejszámolóművész

Lica tegnap kijelentette vacsoránál, hogy 226 nap van hátra Dusa szülinapjáig. Emó excelben ellenőrizte, stimmelt :)

Körbebicikliztük a Velencei-tavat

A gyerekek rögtön 30 kilométerrel kezdték a bicajtúrázást. Mondjuk csak Licát tekinthetjük teljes értékű teljesítőnek,

Dusa az ébrenlétet a bicikliülésben, az alvásidőt pedig a hátamon töltötte.

A leglátványosabb az Apa-Mimi páros volt, eléggé megbámulta őket a tókerülő népes közönség:

Bár Mimi váltig állította, hogy Apa nem is teker, és csak neki kell hajtani, azért mögöttük haladva láttam olyat is, amikor ő visszafelé tekert :) De mindenképp jó döntés volt a tandem, mert szegény Mimó még nem kecmergett ki teljesen a gyerekeken végigsöprő vírusból (ez persze induláskor még nem látszott, de volt olyan pont, amikor nem voltam benne biztos, vissza fog-e tudni ülni a bringára), egyedül neki most nem ment volna. Így azt az ígéretet sem tudtuk tartani, hogy félúton cserélnek Licával de szegény beteg kis angyalka az utolsó pár kilométerre mégis megengedte Licának, hogy kipróbálja a luxusjárgányt, úgyhogy ő is tekert önállóan is.

Anyák napjára

Nagyon szeretünk, Jutka mama! Gyógyulj meg!

Akváriumba szorultak

Ha már állandóan összehasonlítgatok meg múltba tekintek, álljon itt még egy, a Mimis párja teljesen véletlenül jött most szembe velem, már nem is emlékeztem rá, Dusával pedig friss élmény:

Válogatás színek szerint

Mimi ugyanekkora kori képeit, videóit visszanézve láttam, hogy 16 hónaposan már profin válogatott színek szerint. Nosza, elővettem ugyanazt a fekete-sárga vonatkészletet, amivel vele is készült videó, és megállapítottam, hogy Dusa is abszolút érti, miről van szó és meg tudja csinálni, de esze ágában sincs leülni és Hamupipőkét játszani, mint Miminek. Íme a fiú-lány különbség:

Szófogadókislány Mimi 5 évvel ezelőtt:

Nyughatatlan Dusa most:

Elkésett 16 hónapos státusz

(Kevés Dusa-specifikus esemény + kevés szülői idő és kedv = Elkésett státusz)

Hossz, súly: NA

Ruhaméret: 74/80

Fogak száma: 12

Étkezés: továbbra is megy a "Hamma-hamma" egész nap

Alvás: tűrhető, de azért nem tudunk azzal a boldog tudattal lefeküdni este, hogy valószínű végigalusszuk az éjszakát, a koránkelés pedig garantált (a szülői fáradtság is). A dolgozó gyermek fáradtabb, ez legalább a délutáni alvásban meglátszik, a bölcsiben már rettentő 4 órás alvásról is beszámoltak, ami azért túlzás, de otthon sem ébred többnyire már másfél óra múlva, mint eddig.

Beszéd: nem sok új, hacsak el nem hisszük, hogy tényleg azt mondja, hogy "Anya, gyeje!", de ahhoz képest, hogy más nagyon nincs, ez elég hihetetlennek tűnik, pedig tényleg mondja.

Természet: Idegenekkel szégyenlősebb, mint eddig, a bölcsiben továbbra is harap, itthon már ritkán, inkább puszil és simogat. Nagy bohóc, szerencsére a mosolygógödröcskéje is megvan még :)