Az első és legfontosabb, hogy Lica álma valóra vált, Eiffel-torony gyűjteményébe elhelyezhette az igazit is, és nem csalódott benne (abban viszont igen, hogy egy plüssből készült rémséges példány nem került be a gyűjteménybe :))
Persze azért semmi sem fenékig tejfel, a diadalmas meghódítást megelőzte a végtelen sorbanállás, és Emó egészen új ajándék bicskájának feláldozása a szent cél oltárán (nem gondoltuk, hogy az Eiffel-toronyra is úgy kell pakolni a hátizsákokat, mint a repülőgép fedélzetére). Aztán ott volt még a rettenetes hideg és a jeges szél, amit Dusa így kommentált: "Hozni kellett volna papírsárkányot!" Valóban elég menő lett volna az Eiffel-torony tetejéről eregetni!
Egyébként ezek a negatívumok nagyjából minden napunkat végigkísérték: hideg volt és sokat álltunk sorban, hogy aztán a sor elején jól áttúrják a táskáinkat. Ki is jelentettem, hogy Nyugat-Európába többet nem, menjünk inkább Mongóliába, de a hideget alighanem az sem oldaná meg.
Még egy negatívumként lusta úrfit tudnám felsorolni, aki karizomlázas mértékig cipeltette magát. Mikor egyszer Emó rám szólt, hogy ne cipeljem, azt találtam mondani, hogy legalább addig sem fázom. Csupafül persze vette az adást, és innentől úgy érezte, a közjóért cselekszik, amikor felkéredzkedik, még előzékenyen meg is kérdezte mindig: "Anya, nem fázol?"
Most, hogy túlestünk a negatívumokon, jöhet a pozitív rész! Például hogy a Louvre megdöbbentő módon egyik fenti hátrányt sem hozta: már jó előre stresszeltem a sorban álláson (attól féltem, be sem férünk az időablakos előre váltott jegyünk idősávjába, mert a sor miatt nem érünk oda), de ez egyszer tényleg működött az elővételes prioritás, és odabent még a kabátokat is le lehetett venni! Ha lett volna esernyőnk, azt pedig számzáras tartókba helyezhettük volna el a ruhatárban, de sajnos ebből az élményből kimaradtunk.
Anti-gyerekprogram volta ellenére simán vette mindenki azt a pár órát, amit rászántunk. A francia szobroknál kezdtünk, hátha a 3D érdekesebb Dusának, mint a 2D. A lovakat meg is csodálta, majd amikor megkérdeztük, hogy őt csak a lovak érdeklik-e, akkor fontoskodva közölte: "Nem! Még a rénszarvasok is érdekelnek!" Na, azt nem találtunk. Viszont a szobrok nem sok mindenkit érdekeltek rajtunk kívül, így a legjobb arcát mutatta a Louvre: hangulatos, tágas, levegős termeket, ahol el lehet böngészni a feliratokat (amik tele voltak érdekességgel a nem túl izgi tematika ellenére). Természetesen az egyiptomi gyűjteményt sem hagyhattuk ki, Mimi annyira érdekesnek találta a magyarázatainkkal felturbózott látványt, hogy azt kérte, ezentúl Egyiptomról meséljek altatásnál olvasás helyett (de azért az izgalmas folyamatban levő 500 oldalas regényünket mégsem hagytuk félbe egyelőre).
Licára itt is hatott a tömegvonzás, úgyhogy a Mona Lisa sem maradhatott ki, pedig nem volt éppen szimpatikus a terme:
Másik fő célpont a Disneyland volt: Az időjárás itt sem volt kegyes hozzánk, és sajnos ez másokat sem riasztott el. Dusával délután 5-ig bírtuk az esőben sorban állást, de a csajok Emóval az este 10-es zárásig mulattak, a legdurvább hullámvasútra is felültek, és az sem szegte kedvüket, hogy az egyik játékon fennragadtak.
Megvoltak persze az egyéb kötelező látnivalók: a Sacré-Coeur (itteni kedvenc Dusa-mondás a torony csigalépcsőin: "Lemaradt egy néni! Egy nem túl fontos néni!") és a Montmartre (Dusa, mikor felrebbent mellett egy galamb: "Jaj! Majdnem megrémültem!"), ahol az alábbi plakát dobogtathatta meg hazafias szívünket:
A Notre Dame, a Sainte Chapelle (alias szúrós templom), a Diadalív... És néhány kevésbé kötelező, mint a Cité des Sciences et de l'Industrie
(alias tudományi múzeum), a botanikus kert és állatkertje, az Ateliere Lumiere Yann Arthus-Bertrand fotóival...
Dusa a tudományi múzeumban, amint az alábbi látvány tárult elé: "Ott egy Eiffel-torony! Haha, mindenkit becsaptam! Ez nem is egy Eiffel-torony, hanem egy földgömb!"
A parkoknak sajnos az időjárási körülményeknek köszönhetően nem tudtunk annyi figyelmet szentelni, mint azt megérdemelték volna, itt például Dusa igen kevés figyelmet szentel a Luxembourg-kertnek az izgalmas pétanque-játszma ellenére:
Most már több, mint két hete hazajöttünk, de még mindig állandó téma, Dusa gyakran megkérdezi: "Ma hová megyünk? Párizsba?", és itt is minden sarkon Eiffel-tornyot lát, íme a legfőbb jelöltje (szegény Monsieur Eiffel forog a sírjában):
