2013. november 24., vasárnap

Elektív mutizmus

Ildikó néni behívott bennünket (mindkettőnket) az oviba Licáról beszélni. Félelmetesen hangzott... Nem is távoztunk boldogan...
Az "elektív mutizmus" címkéje lett ráaggatva a gyermekre, nyilván csak gyanú szinten, mivel egy óvónő nem diagnosztizál, ehhez menjünk pszichológushoz. Ez annyit tesz, hogy közösségben, családon, szűk körön kívül nem képes megszólalni. Eddig is tudtuk, hogy Lica nem nagyon kommunikál "idegenekkel" (bár az óvónéni már messze nem mondható idegennek), de a a helyzet valószínűleg rosszabb, mint hittük: az volt a félelmetes, hogy látszik, mennyire fogalma sincs Ildikó néninek Lica képességeiről (pl azt mondta, azt nem tudja eldönteni, képes-e felismerni a dobott számot a kockán...), tehát tényleg semmit nem mutat meg magából odabent. Ez pedig iskolában nyilván nem előny... Mindez társul egy jó adat önbizalom-hiánnyal, ami miatt bele sem mer kezdeni mondjuk egy rajzba. A másik ijesztő pedig az volt, hogy alapvetően nem csak azért kell pszichológushoz menni, hogy segítsen rajta (azóta persze sokat olvastam a témában, de nem láttam, hogy lenne valami tuti módszer ennek a megoldására), hanem hogy papírt kapjon arról, hogy ilyenje van, amit majd lehet kifogásként lobogtatni, ha pl az iskolai előmenetelét az fogja gátolni, hogy nem tud szóban vizsgázni.
Egyelőre emésztjük és informálódunk, de a a hétvége szerencsére elég jól sikerült ilyen szempontból, ezért felcsillantotta a reményt, hogy talán mégsem olyan súlyos a helyzet: a bevásárlókörutunkon harsányan köszönt boldog-boldogtalannal, Csabiéknál látogatóban pedig oldott volt és beszélt. Két következtetést vontunk le ebből: a belső köre nagyjából azokra terjed ki, akikkel már találkozott nálunk, és a kétirányú kommunikációtól fél: egy idegennek köszönni (aki jó eséllyel vissza sem köszön, vagy ha igen, akkor is megyünk tovább utána) könnyebb neki, mint egy ovis társának.

Hogy az ovis sokkokból nem csak egy jusson egy hétre, két nap múlva kiderült, hogy Ildikó néni januárban elköltözik. Mivel egy délutános óvónénit is egy évbe került felvennie az ovinak, fogalmunk sincs, mi lesz a csoporttal most óvónéni nélkül, mi lesz Licával anélkül, aki legalább odafigyelt rá, és mi lesz Mimus ovis felvételével.

Flórikultusz

Pár hete Mimi erről számolt be:
- Azt játszottuk a bölcsiben, hogy túrázni megyünk, és én voltam a Flóri, a Johanna volt a Klári néni, az Adrián meg a Mimi.

Pár napja pedig:
- Megint azt játszottuk, hogy túrázunk!
- És te ki voltál?
- A Flóri.
- És ki volt a Klári néni?
- Senki!
- Akkor a Johanna ki volt?
- Ő is Flóri akart lenni!
- És az Adrián?
- Ő is! Minden Flóri volt!