Augusztus 17: Skócia 4.nap

Már éppen megörültem, hogy az angol nyelvű környezet felébresztette Dusában rég elszunnyadt két nyelvű énjét:

- Anya, beszéljünk angolul!

- OK, let's speak English!

- No!

Mai első utunk a vadasparkba vezetett, ahol az eső sem szeghette kedvünket, ugyanis a park felét szafari jelleggel autóból lehetett megtekinteni (többnyire nagy szerencsénk volt az időjárással: noha minden nap esett, de éjszaka, vagy amikor utaztunk, vagy még tűréshatáron belül maradt az intenzitás. A később bemutatandó kivételek erősítik a szabályt)

Kiszállás után azért ismét magunkra kellett vennünk a ruháink nagy részét:

Egy "akkor és most" 4 év különbséggel:

Ezek után a felnőttek akarata is érvényesült egy kicsit: körbesétáltuk a Loch Morlich tavat, majd csodás strandját is kipróbáltuk Licával (a magam részéről kabátban):

A másik tóhoz sajnos már nem vittünk fürdőruhát, pedig ennek a bájos szigetecskének a kedvéért lehet, hogy én is beúsztam volna:

Augusztus 16: Skócia 3. nap

Ez egy rövid és kevéssé látványos beszámoló lesz:

A nap első felét a Dynamic Earth tudományos múzeumban töltöttük (Dusa az Univerzium és a Föld történetének megismerése után: "Én csak a dínókat sajnálom..."),

majd megnéztük az Akváriumot is, ami Edinburgh-től nem messze, a Skócia egyik jelképének számító Forth Bridge alatt helyezkedik el (cuki fókák is voltak). Ezután autóztunk egy komolyabbat a Cairngorms Nemzeti Parkban található következő szállásunkig, aminek fő jellegzetességei az időről időre előbukkanó, a faházunk körül ugráló nyuszik voltak.

Augusztus 15: Skócia 2. nap

Nem valami hatékony kezdés... Mire délelőtt 11-re eljutottunk odáig, hogy nekilássunk a reggelinknek (a tegnapi fáradalmainkat egy magyar idő szerint 10-ig tartó alvással pihentük ki, belegondolni is elképesztő, nem tudom, részemről mikor történt ilyen utoljára), az éhhalál és egy golfpálya szélén (ami itt távolról parknak látszik, az közelebbről megszemlélve golfpálya), be kellett látnunk, hogy megtévesztett bennünket a reggeli napsütés, de ez bizony Skócia: kizárt, hogy a rajtunk levő egy szál nadrágban fellépjünk a Maslow-piramis olyan szintjére, ami lehetővé teszi a városnézést, az önmegvalósítás felé az aláöltözeten, kabáton és sapkán keresztül vezet az út. A szállásunk viszont jó félórányi autóútra esett a belvárostól (többször nem követtük el azt a hibát, hogy kirámoljuk az autóból a ruhatárat), így benne jártunk már a délutánban, mire elkezdődött a nyaralás érdemi része.

Első benyomások:

• megdöbbentően kényelmes érzés, ha az ember angol nyelvterületen nyaral, pedig azért még egy-két nyelven elboldogulunk, de mégis... Valahogy a gyerekeknek is imponált, hogy mindent értünk, és mindenhol mindent el is olvastattak velünk az utolsó betűig
• a skótok nem szégyellősek, mert minden lakásba premier plan belátás nyílt. Itt a mi szállásunk, ahol felkelve meggondolatlanul és alulöltözötten tettem-vettem, míg erre rá nem döbbentem, illetve egy "sorház" (1 ódon kastélyszerű - 1 üvegpalota felváltva hosszú sorban, de függöny egyiken sincs)

• fura volt, hogy egyetlen plakáton sem láttam akciós wc-papírt, kizárólag kulturális eseményeket hirdettek. Lehet, hogy a fennforgó fesztivál miatt (ami egészen elképesztő embertömeget eredményezett, de mivel egy hónapos a buli, nehéz elkerülni), és máskor wc-papír is van, mindenesetre értékeltem a dolgot.

De hogy a látnivalókról is szó essen, a mai mérkőzés a felnőttek és a gyerekek között talán döntetlenre végződött: megtekintettük az edinburgh-i várat (odafelé menet pedig az Elephant House is útba esett, ahol a Harry Potter könyvet születtek) (felnőttek-gyerekek 1-0), 

majd a gyerekek kívánságára az illúziómúzeumot (pedig annyi ilyenben voltunk már, mindent ismerünk, és Skóciában sem ez lesz az utolsó), 

aztán az óriáskerékre is felültünk (a gyerekek átveszik a vezetést, 1-2), végül felsétáltunk a Calton Hill-re, ahol a National Monument of Scotland talapzatára való felmászás kihívása kimeríthetetlen szórakozásnak bizonyult. 

És mivel ekkor már igen későre járt az idő, emeletes busszal keveredtünk vissza az autónkhoz (akkor mégis a gyerekek győztek?).

Jövet-menet a fesztivál attrakcióiba is bepillantást nyertünk, és jó példa arra, hogy a gyerekeknek mennyivel természetesebb minden: Mimi csak úgy mellékesen jegyezte meg az utcán, hogy "olyan cuki volt a bagoly", mintha csak egy sétáltatott kutya mellett mentünk volna el, aztán mikor kíváncsiságtól hajtva visszamentünk, csodálkozva realizáltuk, hogy tényleg egy baglyas ember kószált az utcán.

Augusztus 14: Skócia 1. nap

Az idei nagy kaland első napja csak az odautazásról szólt. Délután indultunk izgalmas fapados-átszállós utunkra (végül az első gépet késtük le majdnem, nem az átszállást), és magyar idő szerint már éjjel negyed 2 volt, mire végre ágyba kerültünk. Dusa (természetesen délutáni alvás nélkül) negyed 12-ig bírta.

Előzetes félelmeinket az időjárással kapcsolatban igazolódni láttuk, mikor a landolás pillanatában rögtön ez fogadott:

Emó még egy ilyen fárasztó nap végén is pillanatok alatt alkalmazkodott a jobbkormányos autóhoz, Lica viszont eléggé meglepődött, mikor be akart szállni a szokásos helyére az anyósülésen, de a kormánnyal találta szemben magát.

Első szállásunkat, csinos kertvárosi vityillónkat szemügyre sem vettük rendesen, rögtön az ágy alapos minőségvizsgálatával indítottunk...

Agymosó reklámok

Tévénk ugyebár nincs, és mégis...

Tegnap az autónk gyengélkedése miatt kölcsönkértem Misi papáét a gyerekek fuvarozására. Dusa meglátta, és örömmel kiáltott fel: "Hű, egy Opel! Német minőség!"

Nem tudom, hányszor kellett ezt hallania ahhoz, hogy megjegyezze, mert azt gondolnám, hogy a minőség szó jelentésével pl nem feltétlenül van tisztában, úgyhogy akkor el kell kezdenünk reklámblokkolókat tesztelni a meséket megszakító youtube-reklámok kiküszöbölésére. Egyébként nem is értem, minek autót reklámozni a Kuflik közben... Bár Emó múltkor elvitte Dusát az újautó-felmérő körútjára, úgyhogy lehet, hogy mégiscsak célközönség? Mindenesetre Opelt csakazértsem veszünk!

Pszichológiatábor Tatabányán

Azt hittük, Ollivander úr varázspálcakészítő-műhelyébe vonulnak be a gyerekek Tatabányán, de mégis más lehetett a tematika, mert a hazaérkezés másnapján Dusa ezt a kérdést szegezte nekem:

- Anya, neked mi a szeretetnyelved?