Ez Emó kifakadása volt, amelynek íme, eleget teszek. Ezek szerint a blog arra szolgál, hogy el ne felejtsük, miket kell majd a gyerekek szemére hánynunk, ha felnőttek, mivel mentek anno az agyunkra...
Az aktuális agyunkra menés a Mimiben feltámadt versenyszellem, ami különösen érthetetlen a személyisége egyéb vonásai miatt: jószívű, engedékeny... Ehhez képest most mindenben versenyhelyzetet lát, és mindent megtesz, hogy ő győzzön, ami sokszor persze konfliktusokhoz vezet. Balhé van, ha nem vesszük ki elég gyorsan a kádból, vagy több ruhadarabból áll az öltözéke, mint Licának, mert akkor nem ő készül el gyorsabban az öltözködéssel. Hazaérve az ajtó előtt mindig dulakodás van, hogy ki menjen be előbb, és most már olyan előrelátó, hogy az autóban nem akarja engedni, hogy bekössük, hogy majd a kiszállásnál jobb pozícióban legyen, mint Lica...
A vér nem válik vízzé, két versenyszellemű szülőként mégsem sikerült összehoznunk egy csupán a mások javát néző gyermeket, csak altatott bennünket négy évig...
