Karanténnapló 69. nap (május 23)

(Kérdés, jogos-e még karanténnaplónak neveznünk, hogy már nincs kijárási korlátozás, de végülis az elején sem volt még, úgyhogy legalábbis az ovi indulásáig mi még annak érezzük. Azért a suli normális nyitását valószínű nem várjuk meg, nem szeretnénk szeptemberig csak karanténtémában írni).

Mára két verset hoztunk, fogadjátok szeretettel Mimi etika házi feladatát (azért a család is segített, na meg Petőfi Sándor):

Szeretem-vers (ez volt az eredeti feladat)

Itt a vírus, a karantén,

Otthon ülni förtelem,

Mégis van pár dolog, mit

Ha kicsit is, de szeretek.

Későn kelek, későn fekszem,

Napközben meg tanulok,

De ha végzek, akkor aztán

Kisöcsémmel játszhatok.

Trambulinban ugrálhatok,

Nővéremmel edzhetek,

A távoli barátokkal

Skype-on beszélgethetek.

Jobb az étel, mint az uncsi

Iskolai rossz kaják,

Mivel Anya home office-ol,

Megfőzi a Teletál.

Online társas, Messenger, Zoom,

Digitális oktatás,

De azért az iskolában

Mégis jobb a társaság.

Mindjárt itt a nyári szünet,

Strandolhatunk végre már,

Szeptemberben aztán újra

Vár engem  a sok barát.

Ez már csak ráadásnak írtuk:

Lázadó vers

Egész úton hazafelé azon gondolkodám,

Ha kiderül, hogy túráztunk, leszúr a Győrfi Pál.

Mit mondok majd hazugságot, egy hihetőt neki,

Hogy mióta karantén van, nem mozdultunk mi ki.

Jutott eszembe számtalan jobbnál jobb gondolat,

Míg otthon csücsül a világ, de a vírus arat.

Kis szobámba toppanék, maszkom ledobom lazán,

Digitális oktatatással Éva néni vár.

Karanténnapló 63. nap (május 17)

A hétvége eredményei:

Dusa 17 kilométert gyalogolt! De Licától is szép teljesítmény az ugyanennyi, mert az elején történt valami a térdével, és azóta is sántít. Ma reggel egy keveset karban hordoztam, hát Zíkának könnyebb a törött lábú Illéssel... Szerencsére azóta hajlandó magától közlekedni (sőt, életében először kézenállás-flikket ugrott a trambulinban, de szerinte ahhoz nem kell a lába), de a fitness edzésen feladott futásos házi feladatot így nem sikerült teljesíteni.

Viszont megérkeztek az Antivirus run érmei (még ha nem is olyan szupermenő körülmények között, mint Zíkáéknak a másik versenyért, ahol a házuk előtt az úttesten felállított dobogón akasztották a nyakukba, de hát ezt nem tudtuk előre, amikor versenyt választottunk, ráadásul azt házon belül kellett volna, és futópad híján fogalmam sincs, hogy kell helyben futva távot mérni):

Felavattuk Lica szülinapi ajándék vírusos játékát, ki is próbáltam a koronavírus stratégiáját (gyors terjedés, alacsony halálozás), hát, akár csak a való életben, itt sem én pusztítottam ki a világot... Úgyhogy a hatékony vírus receptje a tapasztalatok és Dusa győzelme alapján: szerencsésen kell dobni a kockával :)

Végül ma a lányok főzték az ebédet, én csak súgtam és egészen ritkán nyúltam bele. Alapos és maximalista apjuk szerint akkor most addig kell újra meg újra, amíg abszolút zéró segítségre lesz szükségük, úgyhogy ha rajta múlna, mostantól egy darabig minden nap bolognait ennénk...

Karanténnapló 61. nap (május 15)

Nem csak arról lesz emlékezetes ez a Lica szülinap, hogy nem volt parti, hanem a tortáról is (és egyik sem lesz kellemes emlék).

Alapvetően díjazom, ha a gyermekeim hajlandóak kísérletezni az étkezés terén (elég ritkán van mit díjaznom), de ezt most talán nem kellett volna. Egyszer korábban végigpörgettük a közeli prominens cukrászda kínálatát, és Lica a fejébe vette, hogy ő bizony sós, mégpedig sajtkrémes tortát szeretne. Hát megkapta. Szerintem a többi sós változatot nem fogjuk kipróbálni...

De sebaj, akinek nem ízlett (=mindenki), rögtön leöblíthette a Zíka-féle borsos, erős pistás és pirított hagymás bonbonokkal :)

Kivételesen még ajándékot is sikerült szereznünk a karanténból, ami mi más lehetett volna, mint a Plague Inc társasjáték :)

Karanténnapló 54. nap (május 8)

Érdemi történések híján néhány eddig kimaradt fotó:

Meglepetés Papa ablaka előtt az úttesten:

Nem volt túl időtálló, mert az első autók kerekei levitték, viszont egy darabig nem felejtjük el, hogy a rajz közben kezdtük el futva üldözni a fagyisautót több utcányi távolságból, aztán engem még kétszer szalasztottak haza meg vissza, több pénzért, majd apróbb pénzért, aztán mikor visszatértünk rajzolni, persze, hogy pont mellettünk vezetett az útja)

Koronavírus-tanösvény (Miminek nem is tetszik) - valójában persze gesztenye:

Milyen udvariasan vagyunk kizárva a lányok szobájából (ha túl kicsi lenne a kép: "Kérjük kopogjon! Titkos dolog van folyamatban")

Legóból építenek állványt a telefonnak, hogy felülnézetből tudják messenger videóban közvetíteni a dobás eredményét az online mesekockázás során:

Dusának megbeszélése van (Apa nem szokott ugyanilyen vidám lenni, amikor ez van a fején):

Szánalmas áprilisunkat összefoglalja a Google Maps Timeline-om:

A hónap során felkeresett két új helyszínem az Aldi és a Lidl...

Karanténnapló 47. nap (május 1)

Hétköznap nem jutottam idáig, pedig picit több időm is volt, sikerült erősen visszaszorítani a munkát (de bezzeg a mai ünnepnapon keletkezett új feladat), de olyan sok különös nem történt, meg kevesebb volt a panaszkodnivaló :) Úgyhogy most a jó dolgokról egy gyors összefoglaló:

Végre haladtunk Dusa ovis feladatsorával is (ezek azért nem számonkért feladatok, de már kezdtem ócska anyának érezni magam, hogy nem küldök nap mint nap fényképes beszámolót a kreatív ténykedésünkről, meg cuki gyerekhangon elmondott köszönömöt az óvó néninek hangüzenetben).

Többízben sütöttünk (és a házassági évfordulós szívecske alakú ropikról nincs is kép):

Bár az idő nem teljesen indokolta, medencéztek (és miután kikunyerálták a nagyobb méretű medence megvásárlását, nagyon szorgalmasan hordták bele vödörrel a vizet - a kalkulációk alapján vagy 500 litert):

Sokat társasoztunk, gyerekek és felnőttek is, élőben és online is, ez itt pl egy interkontinentális játékparti eredménye Dusa és a keresztapukája között (kétségbeesett karanténszülőknek Sydney-ig kell menni gyerekfelügyeletért, hogy tudjunk dolgozni, örök hála, Tomi!):

Lica tudott a kertben edzeni (miután a trambulinos edzésekről kiiratkozott, mert túl kicsinek bizonyult a 3 méteres trambulinunk a többiekéhez képest (!), csak a sima edzéseket nyomja, de az sem kevés):

Az iskolai feladatok jelentős része a héten titkos anyák napi feladatok formáját öltötte (viccesnek találtam a figyelmeztetéseket, hogy ezeket tartsák titokban Anya előtt: a tanító nénik szerint ki adminisztrálja a gyerekek végtelen feladatlistáját??) Mondjuk lehet, hogy nagyobb ajándék lett volna, ha nem adnak olyan technika feladatot, amit öt napba telik elkészíteni, és aztán teljes lelki összeomláshoz vezet, mert nem sikerül tökéletesen...

A szorgos hetet követő háromnapos hétvége első napja is szorgosan telt: 

Mimi nádfonást tanult,

aminek a célja eredetileg galambfészek készítése lett volna, mert már napok óta figyeljük a teraszunkon szerencsétlenkedő galambpárt, akik szó szerint nem képesek egy szalmaszálat keresztbetenni, de aztán azt egy műanyag tányér kihelyezésével próbáltuk megoldani (hogy ne potyogjanak le a gallyak, amiket a vékony gerendára próbálnak lerakni):

A kezdeti kíváncsiság után egyelőre inkább úgy tűnik, tartanak a dologtól, de egyes kevésbé romantikus lelkű családtagok szerint az elriasztásuk a legjobb hatás, amit kiválthattunk.

Továbbá eredményesen küzdöttünk a vírus ellen: Dusa és Mimi teljesítette az Antivirus Run virtuális futóverseny 2,5 km-es távját (nem virtuálisan, hanem igaziból, ami Dusától azért elég szép teljesítmény), Licával holnap újra nekifutunk az 5 km-nek, mert a mai kísérlet (talán a technika háziból eredő zaklatottság és az ebből fakadó nem ebédelés következtében) 3,3 km után félbeszakadt.