Mimus ovis értékelés

"Tapasztalataink Mimiről:

Játéka: Mimi szereti a babaszobai játékot, sokszor szerepjátékokat játszanak a lányokkal, de szívesen rajzol, olvasgat, s néha társasozik is a többiekkel.

Kezdeményezéseken aktív, szívesen vesz részt. Szereti a feladatokat, a feladathelyzetet. Kérdésekre szívesen válaszol, helyesen fejezi ki magát. Ismeretei sokrétűek, életkorát sok helyen meghaladó.

Étkezésnél, öltözködésnél, mosdó használatánál már teljesen önálló, segítséget nem igényel. Szívesen segít a kisebbeknek.

Mimi kedves, jókedvű, kiegyensúlyozott kislány. Állandó baráti kör alakult ki, melynek fontos tagja lett ő is."

14 hónapos státusz

Súly: 8700 gramm

Magasság: 74,5 cm

Ruhaméret: 74

Fogak száma: 8

Egészség: Rémes. 9 napig bírtuk a bölcsit, egyelőre 6 munkanap itthonlét fix, holnap kiderül, hogy mennyit hosszabbítunk. Egy napnyi fér még bele az én munkakezdésemig :( Volt láz, kiütött fél napos alvás, van még hörgős köhögés, orrfolyás, hasmenés már két hete, étvágytalanság, gyógyszertől hányás, kifogyott popsitörlő helyetti szükségmegoldásként használt nedves wc-papírtól lángvörös popsi... Ennek ellenére a kedélye már jó, éppen kezdett jól lenni, amikor a doki kijelentette, hogy kezdődő tüdőgyulladás és asztmatikus hörghurut. Én mindkettőt fenntartásokkal kezelem.

Bölcsi: Már egész jól ment, amíg ment, végülis egy napot volt nagyjából teljes munkaidőben ott (azért picit később vittem, korábban hoztam, mint majd a szürke hétköznapokon, de reggelitől uzsonnáig). Amennyire megítélhető, jól érzi magát (velem ellentétben), reggel megy be, délután alig akar kijönni, a többi csoport nénijeit is hallottam, hogy "kis mosolygós"-ként aposztrofálják, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet. 

Fejlődés: Beszéd még mindig semmi, továbbra is a "te", "ta", "kö" használatos mindenre, egy örvendetes kivétel, a banánra egész konzisztensen "ba"-t mond. Egy fiúnál ilyen apró örömök jutnak... Érteni rengeteget, mindkét nyelven, nagyon szépen megmutogatja már a dolgokat a könyvekben, kedvencek a Böngészők és a kis mozgatható elemekkel rendelkező könyvecskéi, amiket már teljesen leamortizált. További kedvenc tevékenységek a labdázás, vonatozás, és már szépen építkezik is. Imád menni valahová, sajnos a babakocsiba ülést mostanában nem annyira preferálja, mint ahogy azt sem, ha nem a kívánt irányba haladunk, voltak már földhözverős hisztik is ezügyben, számomra ez egy új problémakör, kezdem megérteni Zíkát... Imád tágas új terekben gyalogolni és minden szembejövőre rávigyorogni. Az állatok is nagyon vonzzák. Nagyon szereti a mutogatós mondókákat, kéri és mutatja is őket. A közlekedésen kívül is vannak idegesítő fiúszokásai, főleg a dobálás (kaját földre, tárgyakat másokhoz).

Mimi dalszövegei

Azt már biztos írtam, hogy Mimi értelemszerűen adja vissza a tanult versek, énekek szövegét, nem érdekli, rímel-e, csak kb arról szóljon, amiről az eredeti, de olyan is van, amikor a hangzás megmarad, de a szöveget úgy igazítja, ahogy szerinte értelmesebb, és nem lehet meggyőzni, hogy nem úgy van. Két aktuális kedvenc:

"Lassan jár a csiga-biga, táskájában ELESIK" (eleség)

"Kell hogy legyen az almáriumban ELTÉVEDT ennivaló"

Dolgozó

7 napon vagyunk túl, úgyhogy ideje már írni Dusa munkahelyéről. Minden objektív siker ellenére nem lesz egy lelkes beszámoló...

Kezdődött azzal, hogy a kutya sem tudta múlt hétfőn, hogy jövünk, úgyhogy abba a csoportba kerültünk, amelyikbe elsőnek sikerült bekopognom, és ahol a legkisebb gyerek is két és fél éves. De volt más problémám is, amit láttam a bent töltött egy óra során, úgyhogy egy fél éjszakányi bőgés után kedd reggel átkértem Dusát egy másik csoportba, ami korban jobban hozzá illő. Így egy nap után elvesztettük a minden kisfiú álma kisautó jelet, de a helyette kapott halacska sem rossz, azt legalább tudja mutatni Dusa, hogy mit mond :) Aztán kiderült, hogy azt is elvesztettük, ami az egyik fő vonzerő volt bölcsinézéskor, hogy milyen szép tágas csoportszobák vannak, hát pont a mi csoportunké nem olyan... A nénik (ja, nénik, egyikük vagy 10 évvel lehet fiatalabb nálam, a másikuk meg kb mint én szerintem) kedvesek, de azért látszik, hogy nem babusgatják agyon a gyerekeket, az egyik kislány folyamatosan sír (állítólag csak akkor, amikor én ott vagyok), és második nap már szóltak, hogy én se hagyjam, hogy állandóan az ölembe üljön. Mivel azt gondolom, hogy Dusa nem ilyen lesz, nyilván ez nem nagy gond, de azért nekem beleférne egy kicsit több szeretgetés.

Első két nap együtt voltunk bent egy-másfél órát, szerdán egy negyed órára hagytam ott, csütörtökön már másfélre, akkor már ott is ebédelt, péntektől pedig már csak beadtam reggel, és ebéd utánra mentem érte. Simán bemegy, vissza sem néz, állítólag eszik is, egyetlen egyszer sírt az elmondások szerint, akkor is azért, mert rászóltak, mikor meghúzta egy kislány haját. Sírástól annyira nem is tartottam, nem olyan, inkább attól, hogy apatikusan elviseli ezt a sorscsapást, ezt eloszlatandó tegnap mutattak róla egy fotót, amin mosolyog. Azt mondták, igazán büszke lehetek rá, olyan kis ügyes. Holnap lesz az első ottalvási kísérlet.

Akkor mi a baj? Az, hogy én nem tudok beszokni. Nem találom itthon a helyem, pedig az utolsó szabadidőm nyugdíjas koromig a hátralevő szűk két hét... Bőgök és utálom az egészet, elképzelem, miket gondolhat napközben... Most olvastam egy cikket, amire hivatkozhatok, hogy nem vagyok teljesen hülye, hanem így természetes: eszerint ha még szoptat az ember, amikor bölcsibe szoktat be, akkor még a hormonok miatt sokkal kevésbé tudja elviselni az elszakadást. Hétvégére már beteg is lettem, és meg vagyok győződve róla, hogy az idegességnek van köze hozzá. Bár Dusa sem teljesen tökéletes egészségileg, de mégis, szóba sem jön, hogy egymástól kaptunk el valamit, jobban elhiszem, hogy ő is ideges... Egyébként tényleg: vannak azért jókedvű pillanatai, de mintha kevésbé lenne mosolygós, és gyakran hisztizik, felsír, ahogy nem szokott. Az éjszakák is rosszabbak, mint voltak. Egyelőre nem a "jaj, de szuper, mindjárt alámerülhetek az izgalmas felnőtt világba" életérzés uralkodik bennem, hanem a "most már sosem lesz jó semmi, és elárulom a gyermekeimet" (nem csak a legkisebbet, mert szerintem a nagyok is jól jártak azzal, hogy itthon voltam). :(   :(   :(

Kisördögök pacifikálására - Special edition for Zíka&Co

Emó gyakran mondja, hogy írjak blogot arról, mi mindent játszunk és alkotunk a kölykökkel, de mivel az ötletek jelentős részét vagy legalábbis az inspirációt hozzá én is mások blogjából merítem, nem tartanám ezt sem korrektnek, sem értéknövelőnek.

De most teszek egy kivételt, hátha esetleg alkalmas egyes szüleik idegeire menő unokatesók lecsillapítására pár percre, vagy a nemalvós délutánok kitöltésére (sajnos a legifjabb korosztály számára nincs ötletem).

1. Nyugiüveg

Velem utoljára itt jött szembe: http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2012/11/nyugi-uveg/, de számos helyen fent van a neten, legendákkal körítve, hogy hogy elvarázsolja és lecsillapítja a földön hisztiben fetrengő kis szörnyetegeket is. Nekem ilyen gyerekem nincs itthon (komolyan szerencsés csillagzat alatt születtem, Dusa maximum éjjel tud nehezen elviselhető lenni, napközben sosem, pedig Mimi ilyenkor azért már csapott hisztirohamokat - na, most az egyszer rá emlékszem, nem Licára), szóval élesben nem tudtam tesztelni, de még én is szívesen elnézegetem :)

Azt észrevettétek, hogy Licát az olvasástól vonta el? Ez nagyon nagy dolog, nekem elhihetitek!

Gyakorlati tanács az elkészíteni vágyóknak: a glitteres ragasztó felesleges luxus, a színe nem érvényesül, bőven elég a víz+folyékony ragasztó+csillám és flitter+pár csepp ételfesték. Igazi üveg persze szóba sem jött, végül egy szájvizes flakon lett a megoldás, ami a legtutibb benne, az a biztonsági kupakja, amit én sem nagyon tudok kinyitni, így le sem kellett ragasztani (bár Emó szerint Dusa tuti megoldja majd, és akkor jaj nekünk). Mondjuk szájvízként biztos nem vásárolnám újra a terméket, ha mindig ilyen kínkeservesen kellene belőle kinyernem a napi adagot... De mivel a flakon kupakostul einstandolva lett, most a szájvíz könnyen kinyerhető egy sima félliteres palackból, igazi win-win :)

2. Zselégolyók

Nem tudom, mi a valódi neve, virágvázákba szokták tenni dekorációnak, apró kis műanyag golyók, amik a víztől megduzzadnak. Kínai boltokban szerintem kb 10 forint egy zacskó, de szívesen megvendégelem, aki erre jár, van itthon tartalék. 

Már a megduzzadást figyelemmel kísérni is izgalmas, az átlátszó fajták meg különösen viccesek, mert eltűnnek a vízben ("Apa, szerinted van ebben a pohár vízben valami? Akkor nyúlj bele!"), de szuperül lehet pakolászni is őket. Mivel nyálkásak és sikamlósak, kézzel esetleg nehezen szánja rá magát az ember, de Dusánál szerencsére mindig van legalább egy kanál (értsd: MINDIG, az ébren töltött időben legalábbis, de sokszor alvásnál is, és ez a nagy kajás időszak előtt is így volt, szóval nem csak arról van szó, hogy hátha szembejön valami, amit meg lehet enni), úgyhogy ő a kanalazás mellett döntött, de aztán csak kipróbálta puszta kézzel is. Még pattognak is viccesen a kis golyók (és szanaszét gurulnak a lakásban - éljen az átlátszó!). Szerintem kicsit nagyobb ördögök lekötésére is alkalmas.