2015. október 22., csütörtök

Illene írnunk valamit az iskoláról...

Túl vagyunk az első etapon, kezdődik az őszi szünet. Az eddigi tapasztalatok:

Lica szeret járni, bár azért néhány reggel előfordul gyanús, erősen iskolaundoritiszre utaló hasfájós panasz, eddig egyszer dőltünk be neki. Viszont volt pár hét, amíg a feje minden délután fájt suli után (ezt elhittem, főleg miután még az RSG-edzést is kint a padon ülte velem végig, amíg Mimi bent volt, olyan rosszul érezte magát). Ezt már a gyerekorvosnak is felvetettük, ötféle beutaló volt a válasz (góckutatás), azóta egyszer sem fájt neki (vagy csak nem meri mondani?), így még nem kezdtük el ezt a tortúrát.

A tananyaggal nyilván semmi gondja nincs a leányzónak, mondjuk amennyit látunk belőle, nem is haladnak valami gyorsan. Állítólag szépen jelentkezik is órákon, ez nekem nagyon pozitív meglepetés. Barátokat csak egypárat emleget mindig (akik közül a legtöbb volt ovis társ, még a Laca-szerelem is feltámadt), de a tanító nénik szerint sok mindenkivel barátkozik. Fruzsival olyan szoros a barátság, hogy egy idő után rá kellett jönnünk, hogy Lica uzsiját mindig felezik, és Lica már úgy kéri, hogy miből mennyit tegyek be, hogy Fruzsinak is jusson. Fogadóórán csak két dolgot róttak fel neki: a lassú öltözködést és a lassú evést, legyünk szívesek gyakorolni otthon... Úgyhogy most homokórára vacsorázunk :)

A kipróbált különórák mindegyikére azt mondta, hogy tetszik, úgyhogy jár egy pár dologra: hétfőn kézilabda, kedden énekkar, szerdán sakk, pénteken RSG. Viszont rá kellett jönnünk, hogy hiába leszek hamarosan otthon, és reméltem, hogy akkor végre menni fog a heti két RSG-edzés, a lányom az elfoglalt, aki miatt nem működik: az egész napos iskola azzal jár, hogy nem tudom a 4-kor kezdődő edzésre elvinni, mert délután is óráik vannak. Három napközi idősáv van naponta, de elszórva a nap folyamán. A mindennapi tesiórával együtt a mozgásmennyiség sem semmi: hétfőn például dupla balettóra, aztán testnevelés, és végül a kézilabda-edzés: hát volt már, hogy utána üveges szemmel meredt maga elé, pedig Borókáéknál voltunk vendégségben, ahol igazán elemében szokott lenni. Az első hónapban az esti elalváson is meglátszott ez, úgy kérte néha, hogy legyen már lefekvés, de ez az üdvös hatás már elmúlni látszik.

Ahhoz képest, hogy osztályzás állítólag nincsen, eddig a következők találhatóak az ellenőrzőjében:

Bemeneti mérés: 100%

Magyar:

  • Irányok: 100%
  • Hangokra bontás: kiváló
  • Hangoztatás: 100%
  • Szótagolás: 100%
  • Órai munka: Kiváló
Angol:
  • 1. teszt: 100%
Matematika:
  • Tájékozódó felmérés: 90% (maximalista apja ettől felháborodott, elfogult nagymamája szerint biztos hülyék voltak a kérdések)
  • Mennyiségek és összehasonlításuk: 100%
  • Hármas számkör: 100%
És két ötös táncból.

Van egy pár szöveges értékelés is:
  • Kedves, figyelmes.
  • Egyre nyíltabb, többet játszik társaival, kedves.
  • Példamutató, ünnepi magatartásáért dicséretet kap. (aradi vértanúk napján)
  • Igyekvő, figyelmes, kicsit lassú.
  • Tehetséges magyarból, órán igyekszik.
  • Tanórákon pontosan dolgozik, szóbeli munkája ritkán aktív (matek)
  • De 3 héttel később szintén matek: Órai aktivitása általában aktív.
Volt egy bemutató nap, mikor az óvó nénik nézhették meg, hogy teljesítenek korábbi kis "tanítványaik", Lica óvónénije annyira el volt ragadtatva és büszke volt rá (valami kieséses matekversenyben nyert), hogy másnap egy rémséges Hello Kitty órával ajándékozták meg az oviban.



Befektetési tanácsadó

Apa kérdezi: Hová kellene fektetnünk a pénzünket?
Mimi: Mondjuk az én ölembe!