2012. december 27.

Karácsonyi egyveleg

Mivel 23-án későig társasoztunk Emóval, azt kívántam gyermekeimtől karácsonyi ajándékként, hogy kivételesen hagyjanak egy kicsit aludni reggel. Ahhoz képest, hogy nem hallották a kívánságot, kb 9-ig durmoltak, és ezt még két másik nap megismételték! Licától ez persze nem meglepetés, de Mimitől! De persze mindenen lehet aggódni is: mi lesz itt, ha visszatérnek a hétköznapok?

Bár Lica hátha örömmel kel majd: Ő 26-án reggel már megkérdezte: "Ma már megyek oviba? Úgy megszerettem az ovimat, hogy nagyon hiányolom!"

Az ajándékbontogatás nem nagyon nyűgözte le a gyerekeket, a szaloncukrok fáról való lelegelése jobban. Amikor épp nem ezzel foglalkoztak helyette, akkor Mimus elővette a régi játékok közül a sztetoszkópját, és erősködött, hogy "Megvizsgállak!" A Százlábú verseskönyvből is az Elemér doktor (azaz "Emelér doktor") a kedvence, úgyhogy van már egy pályaválasztási tippünk...

A szaloncukorevés annyira elburjánzott, hogy a nagyon sokadik táján már rájuk szóltam, hogy ne többet, mire Lica sértődötten megfogadta, hogy ő soha többet nem eszik szaloncukrot. Nagyon benne van az újévi fogadalmasdiban, nem ez az első: korábban azt fogadta meg, hogy soha többet nem iszik kakaót (ezt nem is tudom, mi miatt), azt pedig nagyjából minden nap, hogy soha többet nem játszik Mimivel vagy velünk :( Szerencsére az utóbbi kb semeddig sem szokott tartani, a szaloncukor is megdőlt másnap, viszont a kakaóivástól itthon azóta is tartózkodik (már legalább egy hete), igaz, Gyálon egy alkalommal megfeledkezett róla. Mimi bezzeg nem tesz efféle fogadalmakat, továbbra is ő a főfalánk a családban, most már a korábbi "kicsi, törékeny" jelző sem igazán passzol...

Visszatérve arra, hogy mennyire nem ajándékok által motiváltak a gyermekek: 26-án, mikor a harmadik ajándékozási eseményre indultunk, Lica kijelentette: "Nekem már túl sok ajándékom van!" (Szerintem is, de normális ez egy gyerektől? Le sem tagadhatnám, hogy az én lányom :)) Mindenesetre most is megfogadtuk, hogy változtatni kellene az ajándéközönön, mert semmi értelme, kezdjük rögtön Mimus szülinapjával, itt ismét felhívjuk az érintettek figyelmét, hogy nem igazán szeretnénk ajándékot kapni, egy finom ételnek az ünnepelt is jobban örül :) Jó lenne megúszni egyetlenegy ajándékkal, az meg az én műhelyemben készül :)

Ez meg még karácsony előtti Lica-szösszenet, de végre eszembe jutott: "Anya, a fiúk az apukájuk pocakjából bújnak ki?" Ajjaj, lassan készülhetünk a rázós témákra...

2012. december 12.

Nagy volt a Mikulás-rajzás idén, íme, a tapasztalataink:

• Bölcsis, ovis: róluk csak a gyerekek tudnának nyilatkozni
• Otthoni: Tőle kicsit világfájdalom lett úrrá rajtam: olyan rossz érzés sürgetni a gyerekeket, hogy gyorsan bontogassanak, mert indulni kéne az oviba... És a kapott foglalkoztató füzeteket sem volt időnk egyáltalán nézegetni azóta :(
• Bankos: Én ezt szintén kihagytam, de Emó nem volt túl jókedvű utána, nem volt egyszerű az egymást hergelő csajszikat egyedül pásztorolni, rosszul tűrték a sorbanállást, a végén meg nem akartak hazaindulni...
• Meglepetés Télapó a szakosztályi esten alias Flóri: szuper volt! Beni aggódott, hogy Lica nem fogja-e felismerni, ehhez képest Mimus ismerte fel (elvégre az ő keresztapja), de nem akadt fent a dolgon, közölte, hogy Flórinak szakálla van, meg hogy tőle kapta a csomagot, de szerencsére elég halkan ahhoz, hogy a többiek ne jöjjenek rá semmire. Licáról maximum annyi mondható el, hogy Flóritól félt legkevésbé a Mikulások közül :)
• Mensás: Mimus bátran odament, de a nevét csak a Télaónak háttal állva volt hajlandó mondani, Lica pedig oda sem akart menni, végül szégyenszemre a kistesója vezette oda karon fogva, de menekült is vissza rögtön. Itt viszont én sem ismertem fel, ki rejtőzött a jelmezben, pedig ő ismert engem... És ide kívánkozik egy nagy nyilvánossság előtti dicséret Zíkának, hiszen keze munkájának, a Mimuson pompázó világoskék ruhának többen csodájára jártak és az eredete felől érdeklődtek. Itt egy nagyszerű üzleti lehetőség!
• Érkeztek ezen kívül csomagok Zíéktől és a nagyszülőktől, de ezennel bejelentjük, hogy jövőre valami kvótát szabunk, Emó szerint legalább egy Mikulással és legalább két csomaggal legyen kevesebb minden évben...

Nem könnyű hiteles információt szerezni arról, mi minden zajlik az oviban-bölcsiben. Lehet, hogy túlzottan erőltettük is a kérdezgetést Licánál, mert aztán néha tényleg mesél, de az igazságtartalma... Hogy mit nyomoztunk, tényleg lesz-e Emesének szülinapi bulija, amire állítólag meghívta Lickát, pontosan leírt pöttyös labdás meghívóval... Ildikó nénitől végül megtudtuk, hogy nyáron van az a szülinap. De aztán az anyukája azt mondta, tényleg tervezgeti már most, de szerintem pöttyös labdás meghívónál még nem tart a dolog... De Mimusnak még ennyire sem kell a szomszédba mennie egy kis fantáziáért: a minap lelkesen magyarázta, hogy ő tette fel a karácsonyi díszítést a bölcsiben létráról. Még adtam is egy pici esélyt, hátha együtt díszítettek velük a bölcsisnénik, örültem is, hogy foglalkoznak velük, csak aztán ugyanezt a mesét az ovis dekorációval kapcsolatban is előadta Mimus... Ha nem emlékeznék egész konkrétan néhány saját ovis kamu sztorimra, még rossz néven venném tőlük a dolgot :)

Lica továbbra is matekzseni, vagy csak én látom annak? Emó múltkor ezt kérdezte tőle: Ha 10 gyerek van az oviban, de csak nyolcan kérnek ebédre sütit, akkor hányan nem fognak sütit enni? Lica pedig kapásból rávágta a választ, lehet, hogy nem vagyok képben, de szerintem ez nem semmi egy három és fél évestől.

És íme a másik számkedvelő gyermek (hanggal jó, különösen az utolsó dobásra érdemes figyelni :)):

• 
  

2012. december 2.

Még mindig a szinonimák:

Tegnap este Lica felvillanyozva: "Anya, a kutyakaki és a kutyaszar szinonimák!"

Állítólag persze az oviban tanulta a szót (mármint nem a szinonimát...)