Nagyfiú

1. Táplálkozásban: Vacsira már 2-3 hete kanalazgat egy kis gyümölcsöt, amíg mi is eszünk, de a tejpéppel kapcsolatban eléggé nemtetszését fejezte ki, noha az kellene, hogy hízzon. De összekeverve a gyümivel már az is csúszik, úgyhogy már egész komoly étkezései vannak (na jó, az egy adag pép ötödét szoktam bekeverni, ehhez jön a pár kanál gyümölcs, és azért szokott maradni).

2. Mozgásban: Az átfordul-o-méter már 10-et mutat (innentől talán már nem számoljuk), azaz már nem véletlenszerű, de azért még nem is rutin a dolog, a kúszás viszont egyre látványosabb - csak videózni nem sikerül. De azért itt egy kis ízelítő a tegnap délutánból (érdemes kivárni a végét):

3. Kilóban: Na, abban nem: 5,9 a csütörtöki eredmény. Doktornéni kivételesen nem volt izgulós kedvében, ezért csak vizeletvizsgálat, fül-orr-gégészet, gasztroenterológia... El lehet képzelni, milyen, amikor aggódik...

Átfordult!

Ma este megtörtént az első fordulás hasról hátra! De ezelőtt is csodababa volt hason újfent, a kúszás ugyan még mindig nem evidens és függvényszerű, de azért elég gyakran sikerül. Délután egy 3x3-as habtapi területen indított a kislegény, aztán egy számítógépes játékban érezhette magát, ahol ahogy halad, úgy látszik egyre több a világból, mert amint kezdett lemenni a térképről, építettem tovább a habtapi birodalmat. A 20 új elemmel bővült szőnyegnek a legnagyobb részét bejárta, amihez persze nem csak kúszni, hanem irányt váltani is kellett bőven.

Megörökíteni semmit sem sikerült a lemerült fényképezőgépnek köszönhetően, pedig a fenti egy órás mutatvány felgyorsítva nagyon jól nézett volna ki. De reméljük, ezután gyakran lesz alkalmunk ilyesmit filmezni!

Majdnem 4 hónapos státusz

Súly: 5740 gramm, most sem tettük elégedetté a dokinénit. Bár a csajokhoz képest szép,

de azért a percentilis-grafikonon megint lejjebb csúsztunk:

(Lica 4 hónaposan a 10-es, Mimi a 3-as percentilisen volt).

Hossza állítólag 62 cm, szerintem picit kevesebb, de alighanem a múlt havi 58 meg picit több volt, nem reális, hogy ennyit nőtt egy hónap alatt.

A mozgásteszteken most átment, hála a csodahétfőnek, a konduktor ezúttal nem került szóba.

Vasat, mellé folsavat (tabletta porrá törve, jaj) és C-vitamint kellene szednie a súlya miatt, úgy érzem, bele kell húznunk a hozzátáplálásba, ha ezeket valahogy be akarom juttatni.

Harmadik gyerek

A cumiját azért nem a kutya hozza vissza (két dolog hiányzik hozzá: a cumi és a kutya, bár be kell vallanunk, az előbbit, akárcsak a csajoknál, egy promóciós darab jóvoltából kipróbáltuk, jobban tetszett neki, mint a csajoknak, de nem bánta, mikor nem jött vissza többé),

de az evés tekintetében már elég lazára vesszük a figurát: lehet köveket vetni ránk, de 3 hónaposan és 3 hetesen már kapott vagy két kanál gyümölcsöt, mikor a családi vacsinál nyűgösködött, és ettől elmúlt neki :) Ráadásul nem is ősanya passzírozta pépet vagy bébiételt, hanem ami épp volt otthon: almavelő feketeribizlivel (ez is tiszta gyümölcs, csak nincs rajta a bébiételekre jellemző babapofi a kétszeres árszorzóval). Emó kicsit aggódott, hogy akkor most már ilyen színnel lesz telebukva a lakás, de a gyermek annyit gyakorolta már a köpizést, hogy profi a technikája: képes a két órával korábban evett tejet kiköpni úgy, hogy a frissen evett gyümölcs bent marad.

Aznap egyébként az esti nyűgizéstől eltekintve egy csodababa volt: szinte minden korábbi aggodalmamat eloszlatta, amik bármily meglepő, de harmadik gyereknél is vannak mozgás és értelmi fejlődés terén. De végre igazán elkezdte érdekelni a világ, ezért valami oldalra fordulás-félével is megpróbálkozott, de leginkább hason fekve lépett szintet: a fejét eddig is emelte ügyesen, de a karjai annyira oldalt voltak, hogy kényelmes sem lehetett neki, mert nem támasztott, és persze átfordulni is lehetetlen úgy. De most már végre összerakja maga előtt, és használja is őket. Sőt, meg is tette az első kísérleteket az átfordulásra, de azért az még nincs meg. 

A 3 hónapos státuszon elvileg kipipált "nyúl a játékok után" tétellel is gondban voltam, leokéztam, de azután mégis úgy éreztem, hogy ez inkább véletlenszerű. Most lett ez is egyértelműbb. Még azért most sem tökéletes és rutinszerű, de nagyon édesen csinálja: ráfókuszál a tárgyra, szétcsapja oldalra a mancsait, és ebből a helyzetből próbálja utána mindkettővel megfogni középen. Ha nem sikerül (gyakran egymást fogják meg a kezecskék), akkor visszavezeti a problémát az elejére, és megint oldalról indít.

Viszont kúszva már szemmel látható távolságot megtesz! Ez arra jó, hogy lekerüljön a kijövő tejecske felfogására szolgáló textilpelusról, és az a szőnyegen landoljon. Itt például éppen lement a térképről:

Hason kiválóan tud még vízszintesen körbe forogni. Múltkor már azzal gyanúsítottuk meg, hogy amíg nem néztünk oda, gyorsan kiment a kertbe földet túrni, aztán visszajött, mert a feje-lába pont ellentétes irányba nézett, mint előtte, a ruhája ujja meg csupa kosz volt. Az utóbbira azóta sincs magyarázat.

Azért lenne még min javítani a csodanap után is: a bukáson kívül ott van az éjszaka átalvása, ami a blogon megörökített zsinórban öt nap után megszűnt, és azóta is csak egyszer-egyszer tér vissza (mondjuk időzítésben legalább rendes, pl amikor Anya magas lázban fetreng és felemelni sem tudná), és továbbra is utálja a napfényt, sőt önmagában a világosságot is, ami nem teszi egyszerűvé a levegőzést. Azért egy kicsit már kifektettem a kertbe cseresznyevirágzást nézni, de csakis késő délután, mikor már alacsonyan járt a nap, és csak a fa legsűrűbb része alatt maradt meg, ha az ég túl nagy százalékot tett ki a látványból, akkor reklamált:

Kapott már napernyőt és Flóri sugallatára baba napszemüveget is, utóbbit még egy fotózás erejéig sem sikerült ráadni, de Lica volt olyan kedves és lefotózta nekünk Dusi nélkül :)

Nálunk már beköszöntött a kánikula...

...legalábbis a csajok szerint.

Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap este őket már lefektettük, Dusit etettem szobája sötétjében, miközben folyamatosan surranó lépteket, suttogást és poharak töltésének hangját hallottam a fürdőszobából. Mikor végeztem, csak rájuk szóltam, hogy most már fejezzék be és aludjanak (utólag belegondolva nem tudom, miért nem kérdeztem meg, hogy minek kellett annyit folyatni a csapot, de Emó megtette, azt válaszolták neki, hogy mind megitták), aztán nekieredtem a saját szervezésű "Streets of Kispest by night" félmaratonnak (ezt muszáj volt beleszőnöm a történetbe, hogy dicsekedjem egy kicsit). Az éjszakai futásokon mindig azon aggódom, hogy közben a gyerekek valami kihívás elé állítják Apát, bár elsősorban Dusára szoktam gondolni, és eddig még nem volt ilyen gond, bár a szokásos 6 km-eken valóban szignifikánsan kisebb az esély, mint 21-en. 

Mikor 2 és negyed óra múlva haza- illetve magamhoz tértem, azt vettem észre, hogy az egész ház matracok, lepedők, paplanok és pizsamák szárítóhelyévé változott, a lányok pedig a földön, a vendégmatracokon szunnyadtak. Emó annyit tudott elmesélni, hogy Mimi beállított hozzá, hogy bepisilt, de elég nagy volumenűnek tűnt a baleset, mert minden nedvességben úszott az ágyában, sőt, még Licáéban is! A teljes igazságot reggelre sikerült csak kihúzni belőlük: úgy gondolták, nagyon meleg van, és jó ötletnek tűnt a probléma megoldásaként több bögre vízzel telelocsolni az ágyukat, majd hűsölést keresve belefeküdni. Mi lesz itt júliusban?

A földön alvás viszont annyira megtetszett nekik, hogy ma a nappalit is eszerint rendezték be, lépni sem lehetett a sok ágyneműtől és az alváshoz nélkülözhetetlen plüssállat-sereglettől:

2016. március 19: Dusi első túrája

Miután a hosszú hétvégén Dusi kivívta a "legkisebb korában külföldre látogató gyerekünk" címet, egy hétre rá a "legkisebb korában túrázó" titulust is elorozta a csajok elől. Na, meg a leghidegebb időben túrázót, március végén magasabb hőmérsékletre számítottunk, amikor elígérkeztünk. Szerencsére pelenkacsere nélkül kibírta, csak előtte-utána az autóban bonyolítottuk, a szopizást meg megoldottuk valahogy. 

Természetesen a túracsapat köszöntését is begyűjtötte az első túra alkalmából: