13 hónapos státusz

Súly: 8,7 kg (30 deka egy hóna alatt ebben a korban szerintem igen szép eredmény, látszik, hogy eszik mostanában)

Ruhaméret: 74, cipőméret: 21

Fogak: 8

Alvás: nappal kb fél 1 és 2 között, már könnyen el tudom altatni szopi nélkül is (de karban :( ). Az éjjelek tűrhetőek, de tökéletes azért ritkán van: rég volt többórás balhé éjszaka (ha jól rémlik, a síelésre indulás előtt, végülis nem is volt olyan rég), ha felriad, viszonylag könnyen vissza lehet altatni, de hajnaltájt sokszor át kell költözni hozzá, ha nem akarjuk, hogy akkor legyen az ébresztő. Láthatólag nem jött be, hogy munkába akkor szabad visszamenni, amikor már az ember ki tudja magát aludni, ehhez valami gyors csoda kellene addig.

Étkezés: Zabagép egy hónapja! Az áhított etetőszékre csavarodás non-stop jelenség, néha már visszasírom azt, amikor alig evett, elég időigényes ez a dolog. Még nem túl önálló, a darabos dolgokat is csak tányér nélkül eszi egyedül, mert a tányért ledobná. Kanállal is hagyom próbálkozni (amikor Emó nem látja, mert nem bírja az ilyesmit), lelkes: lelkesen locsolja szét mindenfelé az ételt (de tudja/tudná tenni vele a szájába is, ha akarná). Különben is elég esélytelen az önálló evés mostanában, mert az új mánia, hogy az asztallapnak támasztva a lábait hátratolja magát a székével együtt, és ezzel jó messze kerül az asztaltól. Emó próbálkozott egy másik székkel eltorlaszolni a hátramenet útját: nagyon tetszett neki, hogy most már egy egész vonattal tolathat :)

Beszéd: a fentieknek megfelelően a leggyakoribb szó: Hamma, hamma! Papírformának megfelelően (fiú és két nyelvet hall) nem igazán beszél még, a hammán kívül egy univerzális szava van, a "te", nagyon kifejezően használja sok mindenre (eddig azt hittük, a "tessék"-ből jön, és magyar, de mivel a kéremre és a köszönömre is alkalmazza, akár lehet "Thank you" is). Érteni magyarul és angolul is rengeteg mindent ért, és sok mindent meg is csinál (de a legjobb, hogy puszit bombabiztosan ad, ha kérünk, bármilyen nyelven :)).

Természet: még mindig állandóan vigyorog, imádnivaló! Az én jelenlétemben egészen jól elvan mások karjában is, másokra bízva még nagyon keveset volt (síelés alatt egy óra kb), de sajnos hamarosan kiderült, azt hogy viseli.

Mimi 6

Annyi torta jár, ahány éves! - ez volt az ismét végtelenségig tartó szülinapsorozat szlogenje a gyerekeknél, de ebből nem csinálunk rendszert, mert jövő héten Emó szülinapja jön...

Kezdtük a síelésen, mert akkorra esett ténylegesen, és hát sokan voltunk (21, ha jól számolom), így három torta is kellett. Aztán az ovis ünneplést elég sebtiben kellett összehozni, épp csak hazaesve a síelésből, így nem sikerült kész 20-szeletes tortát szerezni, úgyhogy oda is jutott kettő kicsi. Végül pedig a gyerekzsúr itthon, saját készítésű tortával (ami az oviszünet miatt nem lett meglepetés, a nyakamon lógó ünnepelt is aktívan részt vett, és nagyon díjazta, hogy a hatféle színű tészta miatt 6+1 edényt lehetett kinyalogatni):

A szülinap alkalmából két szabadulószobát is szerveztünk, egyet a síelésen az unokatesókkal, egyet pedig a zsúron (mert Mimi ragaszkodott hozzá, hogy ő a zsúroson csak segítő akar lenni, én viszont szerettem volna, ha részt is vesz, ezért kellett a főpróba), de az igazi, meg nem ismételhető kuriózum az volt, mikor a gyerekzsúron az ünnepeltnek a szülinapi ebéd közepén esett ki az első tejfoga :) Igazi nagylány lett!

"Biztos a sípályán is született"

Ezt Dusára jegyezték meg, mikor békésen alukált Emó hátán a sífelvonóhoz való sorbanállás közben. Továbbá azt, hogy "nagy síelő lesz belőle". Hát ezt még nem tudjuk, és azért az első napi csúszás nem igazán tetszett neki, de aztán végülis egész sokat tudunk közösen síelni:

A lányok szuperügyesek voltak, Mimi a kezdeti megtorpanás után elképesztő tempóra kapcsolt, Lica pedig már gyorsabb nálam (főleg az igazán meredek részeken, én ugyanis fékezek :)), azóta már a suli is benevezte a kerületi síversenyre Ausztriába (síelni nyilván nem látták, de dicsekedett a fekete pályákkal).

Most is tudunk szolgálni egy "akkor és most"-tal, a különbség hét év, a helyszín ugyanaz:

Ajándékkörkép: Szörnyoszaurusz

Megkaptam a jóváhagyást Jézuskától, úgyhogy lássuk:

Nekem elsőre nem is esett le, milyen különleges ajándékot kaptunk, pedig már a címlapon is a mi házunk díszeleg, de nem tűnt fel (mondjuk régebben járhatott erre Jézuska streeview-autója, mert szegény fűzfa azóta már a múlté).

A címen sem akadtam fenn nagyon, elvégre a Kiss elég gyakori név, mi is vettünk Lica Bori barátnőjének Boris könyvet. Kinyitva még a Mimi név is a szemembe ötlött, de még ez sem volt elég, végülis sok nevet becéznek így (sajnos), még kettős (kvázi) egyezőségre is akad példa az ajándék-történelemben, egyszer kaptunk egy matricázós könyvet, amiben a szőke hercegnőt Miminek, a barnák Lisának hívták, elég eltalált ajándéknak tartottam már azt is. És ott volt mellette Henrik és Konrád, hogy ellensúlyozzák az ismert neveket (úgy tűnik, nem ismerünk rossz fiúkat, akikből meríteni lehetett volna a szereplőket). De azért a Lica már gyanús lett :)

A sztorit nem írom le, elég annyi, hogy feltaláltatik benne egy új gyűjtögetős-harcolós játék, egyben kiváló marketingtippet kap a túrórudigyár, levonhatjuk a tanulságot, hogy nem szabad megbízni abban, amit az interneten olvasunk, és a lezárásban megnyugodhatunk, hogy mégsem fog kikelni egy Szörnyoszaurusz a kertünkben (pedig erről szólhatna a második kötet!)

Egy kis képízelítő (mennyivel egyszerűbb lett volna Jézuskától elkérni az eredetiket, és akkor nem csillogna be ennyire), és a kedvenc részeim tele insider poénokkal:

"Dusi egy tojást szorongatott. Kemény, fényes és zöldesszürke volt, egyáltalán nem olyan, ahogy egy tojásnak ki kéne néznie. Mimiben felcsillant a remény,
- Van rajta nyakláncminta? - tudakolta izgatottan."
(Tavaly húsvétra kértek a csajok nyakláncmintás tojást a nyuszitól, aztán kiderült, hogy sem a festett, sem a csokipapíron található minta nem jó, ők domborműre gondoltak. Nagy szerencsémre a Jézuska megelőlegezte ezt is a könyv mellé)

"Amikor viszont késő délután visszatértek, a tojásnak nyoma sem volt.
- Biztos elvitte a vakond - kockáztatta meg Mimi.
- A vakond nem eszik tojást - torkolta le Lica, aki már iskolás volt, és tudott ezt-azt.
- De ez műanyag tojás volt, széttörte és a darabjaiból házat épített.
- A vakond a földben lakik.
- Jó, akkor felolvasztotta és Barbie-babát csinált belőle magának! - kötötte az ebet a karóhoz Mimi."

"- Apa, te fel tudsz rakni valamit az internetre? - kérdezte Lica este - Mondjuk a Szörnyoszauruszt?
- Mi az a Szörnyoszaurusz? - csodálkozott Apa.
- De Apa, ezt mindenki tudja! Óriási és szarvas és páncélos és fullánkos, és három sor foga van, és teleszkópos körmei! És T-Rexeket eszik!"

"Lica és Mimi felállították a Szörnyoszauruszt a kertben, hogy elijessze a szomszéd cicáját. Soha többé nem találtak macskapiszkot a fű között, sőt egyszer az ebéd is elmaradt, mert az ételhordó bácsi nem merte bedugni a karját a kerítésen. A lányok látták az ablakból, ahogy sebesen eliszkol."

"Mimi leguggolt a kisöccse mellé:
- Dusi, mit mond az ősállat? - kérdezte.
- Hamm, hamm! - mondta Dusi, majd elgondolkodva hozzátette:
- Tújó, tújó!"
(Vö: https://www.youtube.com/watch?v=u7sV0l-RbLU)

Most így újraolvasva feltűnt egyetlen elírás az egyébként csúcsprofi könyvben, Lica ettől még boldogabb lesz, imádja az ilyesmit :)

És a slusszpoén, hogy a könyv mellé három Szörnyoszaurusz-tojást is kaptunk, amik igaziból ki tudnak kelni, ám a karácsonyi ajándékbontó forgatagban nyomuk veszett, még a szelektív kuka átguberálása sem hozta felszínre őket. Így aztán várhatjuk, hogy hol és mikor kelnek ki a valóságban a Szörnyoszauruszok :)

Ajándékkörkép: babzsákok

Ezért nagyon hálás vagyok, hogy ez fent van a toplistán, mert a fél nappalit betöltő cuccokról van szó, elég bosszantó lenne, ha nem lennének kihasználva. De ki vannak, most például itt terpeszkedek az egyikben, úgy írom ezt a bejegyzést :)

Mint már korábban illusztráltuk, Lica egész nap olvasgatna benne szívesen, de azért néha megszakítaná azzal a cuki (ám néha ijesztő) játékkal, mikor Dusát elhelyezi a babzsák egyik felén, majd ráugrik a másik felére.

A karácsonyi vendégjárás minden résztvevője kipróbálta szerintem, korosztálytól függetlenül, de a gyerekeket néha úgy kellett már leállítani róla (nem dobáljuk, nem cipeljük fel az emeletre).

(Ki találja meg Mimit a képen?)

Ma jó hosszú ideig pedig (amíg a két nagy össze nem veszett azon, hogy ki hová tolta a babzsákot, és direkt-e vagy véletlenül) ez folyt (különösen ajánlom azt a részt, amikor Dusa lelöki Licát):

De tud még hová durvulni a dolog:

Ajándékkörkép: kugli

Ez még szülinapi, ezért nem kerülhetett fel az előző bejegyzés toplistájára, de nagy kedvenc:

Ünnepek

Dusa és a szaloncukrok (korábban már a mikulásszajréból elfogyasztott észrevétlenül egy teljes zselés példányt - kivéve azt a kis részét, ami nyállal keverve a világossárga kanapén kötött ki):

Családi tömegjelenet 26-án:

(Sajnos a család másik oldalával nem sikerült elkészíteni a párját).

Még nagyobb tömegjelenet szilveszterkor:

És ez is családi! Meg kellett állapítanunk, hogy a jelen levők közül mindenki szerepel a Jézuskától kapott/update-elt családfánkon:

És még egy szenzáció: az összes fenti szereplő ébren köszöntötte éjfélkor az új évet! Ehhez mondjuk az kellett, hogy úgy döntsünk, idén kazahsztáni időszámítás szerint koccintunk (az öt óra időeltolódásnak köszönhetően este 7-kor). Aztán annak rendje és módja szerint meghallgattuk a kazahsztáni himnuszt, az utcán pedig saját tűzijátékot rendeztünk, amitől (a két éven aluliak nem túl nagy örömére) zengett egész Astana Kispest.

A karácsonyhoz visszatérve emlékezzünk meg az ajándékokról is: mindről nem, mert akkor ma már nem aludnék, de a sztárokról. A dobogóra a következők állhatnak fel (megfigyeléseken alapuló szubjektív sorrend):

Bronzérem: Sushi go party társasjáték, ami Lica szerint a világ legjobb játéka (szenteste még nem lehetett kimozdítani a könyvei mellől, de amint másnap kegyeskedett egyet játszani velünk, már mi nem tudtuk levakarni, folyton játszani kellett), olyannyira, hogy a szilveszteri bevásárlásnál kitörő örömmel fedezte fel a mirelit és aranyárú sushi-t, amit meg is kellett vennünk (köszi, Kinga és Attila, hogy megettétek helyettünk!)

Ezüstérem: A babzsák fotelek, amiket állítólag Anya kért a Jézuskától, de ő a csajoknak hozta:

Aranyérem: "A Kiss-kölykök és a Szörnyoszaurusz" című, rólunk szóló mesekönyv, amiből most nem tudok részleteket mutatni, mert már elnyelte a síelős bőröndök valamelyike, meg különben is előbb konzultálnom kell Jézuskával (vagy az ügyvédjével) a copyright jogokról, de elöljáróban: egyszerűen zseniális!

Üzletasszony

(Már Lica 1 éves korában is volt egy ilyen című blogbejegyzés, de akkor még csak mobiltelefonált, most már pénzt is keres!)

Idén már nagy másodikosként árusíthattak is (tavaly szegény Lica még a vásárlásig sem jutott el, mert gondoltam, az első napi piacfelmérés után adok neki pénzt a második napra, de akkorra megbetegedett), és nagy meglepetésemre Lica szeretett is volna (a pénzéhség nagyobb úr, mint a szociális interakciótól való félelem?) 

Ez jó alkalmat teremtett arra, hogy tisztázzuk az árbevétel és a profit közti különbséget, de nem biztos, hogy teljesen átment az üzenet, az általam kifizetett anyagköltség végül zsebpénznek lett nyilvánítva. Viszont bérköltség is felmerült, mert a besegítő Mimivel jutalékban állapodtak meg!

A termék minél piacképesebb mesefigurákkal díszített karácsonyfadísz volt (és pár általam készített 3D-ssé felnyíló képeslap, ami egyrészt csalás, mármint hogy én csináltam, másrészt hiba volt, mert túl nagy volt rá a kereslet a darabszámhoz képest, így a vásár két napja közötti éjszakámra megvolt a program, ráadásul elég nevetséges órabérrel - amit nem is én zsebeltem be). Mimi még a vásár előtt beleszeretett egy elkészült darabba, és megpróbálta elkunyerálni, de a kemény főnök persze ragaszkodott az árucikkéhez, végül közölte, hogy 200 forintért viheti. Szegény Mimi meg már indult is a pénztárcájáért, nekem meg facsarodott össze a szívem, és közbe is léptem, mert ez azért már a pofátlanság teteje: 120 Ft volt az iskolai eladási ár, 30 Ft Mimi jutaléka, úgyhogy Licával közöltem: vagy odaadja 90 Ft-ért, vagy kap egy kockázatosabb opciót: ha nem sikerül azt a darabot eladnia, ingyen adja a vásár után Miminek. Az utóbbit választotta, és mivel más szívében nem pengetett olyan húrokat az a darab, mint Mimiében, így végül ingyen a boldog tulajdonosává válhatott.

A vásáron végül 17 darab dísz gazdára talált, Lica szó nélkül kifizette Miminek a jutalékot, a maradék 31 dísz pedig a karácsonyfánkat díszíti (amúgy is rendkívül ízléses fánk szokott lenni, főleg mióta a lányok aktív részt vállalnak a díszítésben, de most pár Barbival és Monster High akárkivel felturbózva valami fenomenális).