Villámgyorsan elröppent az augusztus is.
A lányok már oviba járnak (mostantól Mimi is a barna csoport színeiben), elkezdődtek a koránkelős hétköznapok. Szerencsére immár egy utcányira tőlünk laknak az odaadó nagyszülők, így a csajoknak nem kell minden délután az utolsók között eljönniük a dolgozójukból. Nem győzünk elég hálásak lenni, ezúton is köszönjük, Jutka mama és Misi papa!
Azért a szürke hétköznapok beköszönte előtt még megjártuk Ausztriát: a kalandok most sem maradtak el, menetrendszerinti autóproblémával, szinte végig zuhogó esővel és erre fel nem készített ruhatárral, de ennek ellenére nagyon jól mulattunk! És Krétához hasonlóan most is egészen "normálember" programot sikerült végrehajtani, alig volt benne bőrig ázva túrázás, viszont volt sok játszótér, vidámpark, termálfürdő, állatkert, hógolyózás és hófánkozás (!), óriás golyópálya (!! - lehet, hogy ez nem a gyerekek kedvéért? :)). Kezdünk eltunyulni, úgy tűnik :) (Különben is, le kellett számolnom azzal a tévhittel, hogy mi bevállalós szülők vagyunk, amikor fent 3200 méter magasan, a gleccser havában toltak babakocsiban egy szemmel láthatóan frissen született gyermeket...)
A gyerekek tipikus személyiségjegyeit még intenzívebben figyelhettük meg az egy hét alatt: Miminél (a korán kelésen kívül) a végtelen jószívűséget, amit Lica lelkiismeretfurdalás nélkül kihasznál, és ami már a szintén hasonló személyiségjegyekkel bíró apukája szerint is beteges mértékű, és mi lesz így vele minden önérdekérvényesítés nélkül...
Lica tipikus és már egy "kissé" idegesítő vonása az, hogy kistesó akar lenni (hát ez már nehéz lesz), ilyenkor - azaz legalább a nap felében - négykézláb vagy földön csúszva közlekedik, és a szókincse addig terjed, hogy "öje, öje". És ez így megy már hosszú hónapok óta... Vajon mi csinálunk valamit rosszul, hogy ennyire nem jó neki nagytesóként?
Pedig egyébként igenis okos nagylány ám, ennyire:
Igen, eljutottunk odáig, hogy Lica lefekvés után alvás helyett zugolvas, és mint a képen látható, nem is egy mondat/oldalas könyveket, hanem itt pl Lázár Ervint.
Egy másik tulajdonsága, amit most fedeztünk fel, hogy abszolút hidegálló. Emó pl "ki tud tovább a jeges patakban maradni mezítláb" versenyt hirdetett, de teljesen esélytelenek voltunk, Licának fel sem tűnt, hogy hideg vízben van a lába... A bőrig ázásokat is minden gond nélkül tűrte, miközben Mimi lépni sem volt hajlandó, nehogy a vizes nadrágjához érjen a bőre.
