Már azt is durvának találtuk, hogy az egész iskolájukból csak ők ketten jutottak be a megyei forduló eredményhirdetésére (a legjobb kb 20-at hívják be), de hogy mindketten meg is nyerjék, arra igazán nem számítottunk! Így dupla oklevél és könyvjutalom kellett az "iskola legeredményesebb versenyzője" kategóriában, de gondolom, ezt a suli nem bánja :) A sima jutalomkönyvekből is mindent két példányban hoztak, úgyhogy a dicsőségen kívül a könyvtára gyarapodásának is örülhet a suli. További szerzemény némi beképzeltség: azért az fura élmény, amikor másnap arra érek az iskola elé, hogy a szerény kis Mimi, aki egyébként nem is volt olyan ambíciózus a versennyel kapcsolatban, pláne amikor Emó gyakoroltatni akarta, és itthon nem is írt olyan nagyon sikeres feladatsorokat, azt kiabálja fennhangon, hogy "Matekzseni vagyok!" (De állítólag csak azt mesélte, hogy a tesitanár nevezte így)
(Elég hasonló a helyezettek mintázata: első egy Kiss-csaj, második egy fiú, harmadik egy a mienknél 30 centivel magasabb lány :))
Nekem egyébként ezek a legkedvesebb képeim az eseményről, vajon kitaláljátok, miért?
A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy itt Lica nyakában még nincs érem, azaz úgy örül ilyen önfeledten Mimi sikerének, hogy még nem tudja, neki lesz-e része hasonlóban. Ez talán mindenkinél nagy fegyvertény lenne, de nála különösen, úgyhogy nagyon boldog vagyok tőle!
Április közepén várja őket a szombathelyi döntő (persze Mimi nem hajlandó készülni), és mivel minden versenyzővel mehet egy kísérő, családi hétvégi nyaralást rittyentünk belőle (Dusa majd elbújik a bőröndben) :)
