Félelmetes állatok

Anya: Tudjátok, milyen állattól fél a Papa?

Lica: Nem!

Anya: A békától.

Mimi: És a bacilustól! Mert egyszer megharapta egy bacilus!

A titokzatos postás

Az egyik karácsonyra kapott könyv egy elveszett játékmackóról szól, aki a többi elveszett játékkal együtt a Plüss Planétára kerül, és onnan levelezik volt gazdájával az éjjeliszekrényre tett és onnan eltűnő illetve oda érkező levelek formájában, valamint éjszakánként a ruhásszekrényen keresztül meg is lehet őt látogatni (az nem világos, miért nem jön vissza).

A könyvhöz mellékeltek egy felbélyegzett borítékot, amelyben a mackónak lehet levelet írni és garantált választ ígérnek. Ezt most izgatottan várjuk, a csajok ugyanis nagyon lelkesen rajzoltak és dobták be a postaládába.

De ez még nem elég, levelet kellett írnunk az ő elveszett állataiknak is: Mimi elveszett Kutyus-klónjának, Lica pedig (mivel az ő Szuszai mind megvannak) az egy éves korában Görögországban elhagyott formabedobó alkatrész műanyag nyuszinak :)

Pár levélváltáson már túl vagyunk, de talán kicsit túl mély érzelmeket érintett a dolog, legalábbis a kis érzékeny Mimusnál. Az első levele így szólt:

"Kedves elveszett Kutyus!

Ezt neked rajzoltam. Sajnálom, hogy elvesztettelek. Barátod vagyok, Kutyus. Hiányzol! Te vagy a legjobb barátom. Mindjárt jövök, Kutyuskám!

Mimi"

A válaszlevelet pedig összeölelgette és puszilgatta...

Jajj, szép dolog átverni a gyereket?

Vaslogika

Mimivel azon vitatkozunk, hogy a virsli puha vagy kemény. Én empirikus úton próbálok bizonyítani, ő viszont tiszta logikával:

"A zselé puha. A nem zselé nem puha. Akkor a virsli nem puha!"