Már el is telt az új tanév első hónapja, és én még nem számoltam be róla, milyen sportos életmódot folytatnak a csajok az új évadban.
Arra jutottunk, hogy a tavalyi jazzbalettet idén hanyagoljuk, mert fizikailag nem elég magas szintű Lica képességeihez, viszont a koreográfia megjegyzése és a többiekkel együtt mozgás szemmel láthatóan nem az ő terepe.
Ehelyett mindketten a Fradi tornászai lettek! Hetente kétszer járnak (szer)tornára a Népligetbe, a Fradi utánpótláscentrumában található tornacsarnokba, ami igen komoly hely, korláttal, gerendával és szivaccsal töltött hatalmas gödrökkel, ahová az előbbiekről esni lehet. Komolyan félelmetesen néz ki, és a picit nagyobbak edzéseit elnézve erősen árasztja magából az érzést, hogy a tornászvilág igen kemény... De Lica nagyon élvezi, Miminél nem ennyire egyértelmű, edzés (és matricaosztás) után mindig lelkesen mesél, de előtte néha mondja, hogy ő nem akar menni. De a főedzőtől meghallgathattuk szülőin a kiselőadást, hogy egy ekkora gyerek még nem tudja eldönteni, mi a jó neki, úgyhogy ilyen nincs, hogy nem akar... (ez azért annyira nem tetszett).
És hogy a család egyetlen nőtagja se maradjon ki kedd-csütörtökön a testedzésből, én kiválóan tudok futni a Népligetben, amíg ők edzenek.
Lica ezen felül pedig heti egyszer RSG-re is jár (az is kétszer lenne, de az már nem fér bele a logisztikai kapacitásaimba), sajnos belesni oda nem lehet, de múltkor nagyon megdicsérték, milyen ügyes.
Sportok terén Licával kapcsolatban egyetlen bánatom, hogy hiába biciklizik nagyon ügyesen, de nem szereti. Sosincs kedve azzal menni oviba, játszótérre, úgyhogy már kérdeztük tőle, Miminek adja-e a bringát, ha ő is megtanul két keréken tekerni, mire azt mondta, igen. Úgyhogy brilliáns családi kerékpároktatónk, Emó jóvoltából Mimi kisasszony ma délután 3,75 évesen mintegy negyed óra alatt megtanult két keréken biciklizni!
Büszke vagyok rátok, csajok (és Apa)!
