Tavaszi szüneti reggel

Kacag

Így:

és így:

És így mosolyog:

Gála

Lica első szereplése a híres Vass Lajos gálán (a könnyebb beazonosítás érdekében: a negyedik halacska, kb 3:30-tól van a színpadon):

Ez pedig a hétvégi házi feladat, a gála megörökítése rajzban, avagy az Ősgyíkok című kép:

Alma a fájától

Dusi is a mi kutyánk kölyke, avagy, hogy tovább halmozzuk a szólásokat, nomen est omen, a Kiss gyerekek kicsik: Dusi még 3 hónapos kora előtt megkapta a szokásos gasztroenterológiai behívót, mivel egy hónap alatt csak 30 dekát hízott (5,39 kg most). Próbálkoztam, hogy de kicsit kevesebb, mint egy hónap telt el, meg a február amúgyis rövidebb, de nem voltam elég meggyőző. Az tény, hogy az 50%-os percentilisről egy hónap alatt a 25-ös alá esett (teljesen Lica pályáját követi, csak kicsit eltolva felfelé a fiú-lány különbségnek megfelelően).

Ráadásként megkaptuk még egy konduktor telefonszámát is, mert a dokinéni szerint nem tartja eléggé a fejét hason (szerintem meg már épp elég ellenbizonyíték fotót mutattunk itt a blogon is).

This is the beginning of a beautiful friendship...

...legalábbis reméljük!

Igaz, hogy 11 nap különbséggel, egy városban születtek, mégis majdnem három hónap és 460 km kellett hozzá, hogy először találkozzanak, de végre a hosszú hétvégén Murauban megismerkedett egymással Dusi és Berci (akik keresztunokatesók, vagy mi):

Március iDusán

Nem akarunk idegen tollakkal ékeskedni, a kiváló szóvicc forrása Zíka&Máté, mi csak az illusztrációt készítettük hozzá. Szóval március idusán egy márciusi Dusán:

Mai himnusz ugyanarra a kaptafára

A téma még mindig a köpizés, és ennek még át sem kellett költeni a címét: It's all coming back to me now:

És egy videó arról, hogy a perverz kisfiam hogy élvezi, ahogy éneklem neki (nem lehet valahogy a saját hangomat kimoderálni róla úgy, hogy Dusi sikkantgatásai megmaradjanak?). Még a dalt inspiráló köpizés is bemutatásra kerül rajta...

Viccen kívül, ez a bukásmennyiség már tényleg durva, pedig még valami kását is javasolt a doktornéni, amit szopi előtt bevéve állítólag összesűríti a gyomrában a tejecskét, és ettől nehezebben jön vissza. De mivel Dusa a felét közvetlenül szopi után az első böfivel kiküldi, nincs esélye hatni a csodaszernek, de nem is hat, mert utána órákkal is jön még. Zíka azt mondta, hogy náluk van a nyálkendők hazája, de Dusi követi az Énok-féle divatot, már ő is csak sállal a nyakában mutatkozik, rohamosan gyarapszik a készlet, de még ez sem gátolja meg a napi három átöltözést.

A fenti videón ugyan kacagás nem hallható (frusztrálja a kamera), de azért hébe-hóba már van az is. Nem olyan hosszú és hisztérikus, mint Miminél volt az első, de azért már az! A másik fejlődés: végre igazán játszik! Az alábbi videón kézzel-lábbal dolgozik:

Flóri örök...

...csak a kezébe nyomott gyermek változik :)

Ahhoz képest, hogy ő úgy köszöntötte Dusát, hogy "hű, milyen kicsi" (Bercihez képest), a fenti képek alapján nekem "hű, milyen nagy"! (a csajok újszülöttek voltak, Dusa meg majd két és fél hónapos)

A tartás viszont egyre profibb, nem hiába már egy apukával van dolgunk :)

Van köztük valami...

...valami varázslatos:

Mondjuk az nem tetszik, amikor Lica azt fejtegeti, hogy Dusit szereti legjobban a testvérei közül, az viszont például szupercuki, hogy a csajok kedvenc fürdés közben tevékenysége mostanában, hogy Dusit odaültetem a kád szélére, a lábacskáit kiszabadítom a rugiból, ők meg szivaccsal gyengéden tisztogatják.

Az alábbi párbeszéd viszont egy kicsit megdöbbentett:

Lica Dusinak hízelkedik, mint napjában kb százszor: "Dusán úrfi, te vagy a legcukibb kisfiú a világon!"

Anya provokál: "Akkor is így fogod szeretni, ha majd nagy, rossz fiú lesz?"

Lica: "Igen, mert én is rossz lány vagyok!" 

???

Fejlődés

Bár még az állandó vigyorgással sem tudtam betelni, szóval nincs az a gyakran előforduló lelkiállapot, hogy "na, produkáljon már valami újat", de ő azért produkál. Jelenleg középpontban a kéz: a szájába már teljes biztonsággal betalál csócsálás céljából, és most kezdte összeérintgetni, illetve nézegetni is őket. Mint a második képen is látszik, nézegetés közben szinte mindig fityiszt mutat magának:

Úgyhogy most arról a kemény másfél napos tendenciáról számolhatok be, hogy mindennel elégedett vagyok a kicsi fiúval kapcsolatban (na jó, egy kivétellel: a bukás továbbra is szörnyű, így kora délután már a harmadik teljes szett ruhánál tartunk, és már megint vissza kell mennünk nyálkendőket venni, pedig múlt héten vásároltunk be): fejlődik, egy tökéletes éjjelt produkált (azaz átaludta az éjszakát, és lefektetés után is elmaradt a fél óra múlva esedékes bömbi), egész nap jókedvű, és másfél óra helyett két-két és feleket is ébren bír maradni napközben. Csak így tovább, Dusa baba!