Évzáró

Idén nem tudunk fekete szoknyás-fehér blúzos, kitűnő bizonyítványt lobogtató fotókat posztolni (amúgy sem szokásunk mondjuk), ez minden, amit ki tudtam nyerni a Kréta rendszerből:

Kicsit uncsi, bár ha nagyítóval megnézitek, Licának van egy évközi hármasa köriből :) (a síelés-lógásból hazatérve lecsapott rá egy dolgozat). 

Az évzárót a szokás szerint jó fej suli ezzel a videóval pótolta (4:50-nél, 4:58-nál, 9:40-nél és 9:48-nál vannak a számunkra releváns képkockák):

Következzen hát Lica témába vágó informatika házi feladata:

Újabb madárkaland és Apa, a Hős

Miután a múltkori segítőkészségünkkel sikerült a fészket rakni szándékozó galambpárt elriasztani a teraszról (nem is olyan nagy baj), alkalmunk nyílt kompenzálni a madárvilággal szemben.

Az idegtépő események sora Dusa "Madár! Picike madár!" kiáltozásával kezdődött. Mint kiderült, a légkondi mögött a fal szigetelésébe fészkelő cinkék egy fiókája pottyant ki valahogy a fészekből a teraszra. Nagyon-nagyon szerencsétlennek látszott :(

A fészek hozzáférhetetlen, úgyhogy visszatenni nem volt opció. A Madártani Egyesülettel való telefonkonzultáció után Emó a munkahelyi megbeszélést lemondva robogott a horgászboltba kukacot venni eleségnek (de nem sikerült megetetnünk, nem nyitotta a csőrét), aztán megpróbáltuk egy kosárban feltenni a fészek közelébe, mert azt a tanácsot kaptuk, hogy így még van esély, hogy etetni fogják a szülei, és akkor lennének a legnagyobbak a túlélési esélyei. Lica, aki egész délután zokogott a kis cinke sorsa felett, ott állt lesben, hogy figyelje mi történik: a többi fiókát etető szülők szemügyre is vették a kosarat, de nem etették meg a fiókát (lehet, hogy nem véletlenül esett ki?) Úgyhogy a további heves zokogás hatására Emó végül lóhalálában szállította el Dunakeszire, a madármentő állomásra, ahová éppen zárórára sikerült beesnie (és itt már nagyjából fél munkanapja ment rá az ügyre). Sajnos a kukacokat a rohanásban nem vitte hozománynak, úgyhogy azok jelenleg egy dobozban a hűtőnkben tartózkodnak, ami némileg frusztráló (befogadók vagy horgászok jelentkezését várjuk!) Sőt, másnap még némi adományt is utalt a kezébe nyomott szórólap hatására.

Összességében meglehetősen sokba került ez a mentőakció, és sajnos így is ki tudja, milyen túlélési esélyei vannak a kis jószágnak... Közben próbáltuk magyarázni a gyerekeknek, hogy ez a természet rendje, de azért még én is elég nehezen viseltem a gondolatot, hogy ez a mi portánkon, a szemünk láttára játszódjon le. Úgyhogy lehet, hogy csak nyugodt lelkiismeretet vásároltunk a sok befektetett mindenféléért, meg néhány további gyerekkönnyet spóroltunk meg...

Karanténnapló 78. nap (június 1)

Akkor tekintsük ezt a karanténnapló záró bejegyzésének (és remélem, nem csak az első évad ér véget), annak ellenére, hogy a digitális oktatás még velünk van 1-2 hétig, a home office meg minden bizonnyal jóval tovább is, de a pünkösdi hétvégén már egészen normálisra hasonlító többnapos túrán vettünk részt harmichetedmagunkkal, és Dusa holnaptól, ha csak fél napra is, de oviba megy. 

Akkor záróképként álljon itt az, amit ma este épp kidobott a google képkereső, mikor a gyerekeknek azt magyaráztuk, mi az a mém, bár Emótól jól kikaptam, hogy Dusa oviba menése jutott az eszembe róla :)