Azért több mint egy hónapig bírtuk, az elég szép eredmény. Ennyi telt el a
bölcsiben úgy, hogy Lici nem kapott el semmit. Sőt szerintem most sem ott kapta
el, elvégre mi is betegek vagyunk már több hete, és valahogy reménytelennek
tűnik, hogy mindenki kilábaljon a körbe-körbe adogatott bacikból. Az utóbbi két
hétből Lica mindössze két napot töltött bölcsiben, a maradék nyolcat pedig
körülbelül nyolc különböző variációban oldottuk meg, hogy a munkahelyeink ne
omoljanak össze hiányunktól. Igen jelentős szerephez jutottak az áldozatkész
nagymamák (ezúton is köszönjük!), nyakára hágtunk maradék szabadságaim jelentős
részének (a táppénz nem számít bele a két szülés között szűkösen kitelő fél
évembe, ami anyagilag fontos lenne, ráadásul úgy tudtuk, gyes alatt nem is
mehetek táppénzre. De miután kiderült, hogy Emó sem mehet, kicsit
elbizonytalanodtunk, hogy is van ez...), Emó pedig, amikor ő volt a soros, délelőtt
gyerekfelügyelt, majd késő estig + vasárnap dolgozott, hogy behozza... Hát nem
volt egy mókás időszak! És eközben volt itthon egy teljesen vidám és életerős
gyerekünk, az orrfolyás és köhögés őt egyáltalán nem ütötte ki, épp csak nem
volt tőle szalon- (vagy bölcsi-) képes. De ha minden igaz, hétfőn már
visszatérhetünk a rendes kerékvágásba, ki tudja, mennyi időre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése