2012. június 30.

Lica szerint nem elég egy számmániákus gyerek a családban:

Lica: "Gyere, Mimi, tanuljuk a számokat!"

Anya: "Mimi még kicsi ahhoz, hogy a számokat tanulja"

Lica: "Akkor segítsünk neki!"

Mimi: "Menekűűűl!"

(A történelmi hűség kedvéért Mimi ezt nem a társalgáshoz tette hozzá, hanem az apja épp üldözőbe vette, de azért jól hangzott :))

2012. június 29.

Normális, ha a hároméves gyerekünk fő elfoglaltsága az, hogy az oldalszámokat olvassa a könyvekben? Aktuális kedvenc könyv: Trónok harca, 889 oldal.

De a kisebbik is kezd már könyvmániás jeleket mutatni: A "Kié lehet?" kérdésre ma rávágta, hogy "Nem tudom, de felveszem!" (lásd a Boribon és Annipanni című klasszikust)

Ezen kívül a másik leghosszabb szónoklat tőle mostanában: "Hinta-palinta, hintázik Mimuka!"

2012. június 27.

Váratlan családi dráma tegnap este:

Lica pisilni indul, majd megtorpan: „Nincs itt a pók!”

Emó bűntudatos arckifejezésemet látva, minden házastársi szolidaritást nélkülözve közli: „Anya eltüntette a pókot”

Lica a szokásos görög maszkosan görbülő szájjal, üvöltve bömböl: „De akarom, hogy megegye a szúnyogot!”

Happy end:

Ma reggel halljuk a wc-ből a boldog hangocskát: „Anya visszatette a pókot!” (pedig nem, ennyire önfeláldozó anya még én sem vagyok :))

2012. június 26.

Mimi aktuális kedvenc szavai:

• „Menekül!” – Elfut előlünk, és közben hajtogatja, hogy „Menekül! Menekül!”
• „Másik dinde” = sárgadinnye – Nem tudni, azért másik-e, mert egy gyáli ebéd során először a görögdinnye került elő, és utána a sárga. Eleinte azt hittük, mikor mondta, hogy csak szeszélyeskedik, és egy másik falatot kér, de azóta úgy tűnik, minden sárgadinnye „másik dinde”.
• „Vigyelek!” – Elém áll, nyújtogatja felfelé a mancsait, és követeli, hogy „Vigyelek!”, azaz vigyem. Pedig minden mást meglepően profin ragoz…
• „Széeő” = szélerőmű – Elég jó téma egy másfél évesnek, nem? Hiába, megintcsak anyja lánya! :)

De Lica is meg tud még lepni bennünket egyes szavakkal. Mint pl. mikor megkérdezte: „Apa, te milyen jellegű szörny vagy?” Mikor azt tudakoltam, honnan tanulta a „jellegű” szót, azt mondta, Mimitől :)

2012. június 25.

Licával újabban kakukktojást szoktunk játszani. Még csak néhány sémát tud magabiztosan kitalálni (nem szín, nem állat, nem repül, stb), és amit nem tud, ott próbálja ráhúzni a korábbi megoldást minden gondolkodás nélkül, ami néha igen vicces. Pl. mikor egy feladványra a „nem mozog” volt a válasz, így folytatódott a játék:

1)      – Giliszta, alagút, autó? – Giliszta, mert az nem mozog!
2)      – Szék, alagút, asztal? – Szék, mert az nem mozog!

Miután meggyőztem, hogy legalább gondolja végig mindről, hogy mozog-e, ez lett belőle:

3)      – Alagút, híd, delfin? – Az alagút és a híd, mert azok nem mozognak! (ez már fejlődés!)

(És hogy miért szerepel mindegyikben alagút? Mert ez a párbeszéd Ausztriába menet játszódott le, a lányok alagútlázban égtek, így csak alagutasat volt szabad mondani)

És még egy gyöngyszem: - Labda, maci, rakéta? – Rakéta, mert az nem tudom, hogy mi!

2012. június 20-24.

Az idei első nyaralásunk Ausztriában vázlatpontokban:

1. nap

• Magunkhoz híven gyerekekkel is hajnali 4-re tervezzük az indulást, szigorúan az ő érdekükben, hogy alvással töltsék a hosszú autóút legalább egy részét. Ehhez képest fél 4-kor már fent kukorékolnak, ennyit az alva átcsempészésről... Azért ki egy, ki két óra múlva, de csak elaludtak az autóban, de a menetrendszerinti hányásnál azért így is elegem lett az autózásból...
• Európa állítólag legmagasabb szabadon eső vízesése (gyanús, mert csak a közelben találtunk egy nagyobbat), Lica kis unszolás után saját lábán gyalogol fel hozzá! Jutalma a leérkezés után fagyi, na meg egy kis ugrálás 40 fokban a tűzforró óriástrambulinon.
• Szuper szállásunkra érve (csak a nappali volt akkora, mint más apartman összesen) Mimit altatjuk egy kicsit, majd irány a majmok! Mimi nagyon örült nekik („Ott is! Ott is!”), de Licának is az egyik első mesélnivalója a nyaralásól a faágon hintázó kismajom.

2. nap

• Biciklit kölcsönzünk, megtudjuk, hogy gyerekeknek a sisak kötelező. Mimit ez nem hatja meg, úgyhogy az övét is kifizettük a látszat kedvéért, de csak kormánydísznek használtam a heves ellenállás miatt.
• Körbe az Ossiacher See körül, néhol megállunk lábat vízbe lógatni, köveket dobálni, kilátást csodálni, valamint szörnyülködünk, szegény alvó Mimus feje hogy ing ide-oda a biciklisülésben, igazi gyerekkínzónak látszunk, de ez őt cseppet sem zavarja.
• Spontán eperszedés egy szedd magad hirdetés láttán (Mimi kommentárja természetesen: „Ott is! Ott is!”), még szerencse, hogy az epresnéninek tetszettek a lányok, ezért segített szedni, mert magunktól nem bírtuk volna azt a tempót, amivel Mimi eltüntette a leszedett epreket. Gyümölcsszeretetben is anyja lánya! Ezt egyébként a néni is kifejtette, aki annyira odavolt azért, hogy mindegyik szülőre hasonlít egy-egy gyerek (Eine Mama, eine Papa!), hogy ezt a többi eperszedőknek is boldogan kifejtette (akiket gondolom, cseppet sem érdekelt).
• Felvonózás biciklivel! Azért ha a kölcsönzősnek elmesélnénk, hogy a drága bringáját minden bekötés nélkül utaztatták a beülős felvonó ülésén...
• Mivel lefelé nem lehetett biciklit utaztatni, a kocka el volt vetve, le kellett jönni valahogy a hegyről... Hát nem hittük volna, hogy legurulni ennyire kimerítő lehet, de az ujjaink rendesen megérezték a végére a több mint ezer méter szintcsökkenés alatti állandó fékezést. A másfél esést (szerencsére a sisakos gyerekkel) meg jobb elfelejteni... (az elsőnél megtréfált a köves út és a nagy fenéksúllyal nehezen irányítható bicaj, a fél pedig azért következett be, mert Lica akkor már eléggé félt és sivalkodott a fülembe, hogy lassabban, meg álljunk meg, de ez a meredek lejtőn a kicsit magas biciklivel nem volt egyszerű)

3. nap

• Spontán látogatás egy csacsifarmon, mert Licának épp ott kellett hánynia (igazából persze nem, de folyton eljátssza). Volt 10 órás és egynapos, teljesen életrevaló kiscsacsi, praktikusabban működő lények, mint az embercsecsemők :) Meg miniatűr kecskebébi (aki azért állt fel egy magaslatra, hogy felöklelhesse a nagy csacsikat), lámák, lovak, bárányok.
• Játszótér az Európa legnagyobb vízesésénél nagyobb vízesés lábánál: a vízmeregető, -feltekerő, -bedugaszoló, -leengedő résznél én is el tudtam volna játszani órákig…
• Pár óra játszás után mellékesen megnéztük a vízesést is…
• Esti séta a tóparton, Lica lelkesedett a vízbemenés iránt, de végül mégiscsak megfutamodott.

4. nap

• Hajókázás a tavon a tegnap kinézett csodajárművel. A borús ég mindenkit elrettenthetett, mert egyedül a mienk volt a tó! (Emó ezt egyáltalán nem bánta, mert szerinte elég ciki volt a hatalmas hattyút formázó elektromos csónakunk, de hát ezt szavazta meg a nép) Mimiből ezúttal a mentőmellény váltott ki hisztériázást, a végén még elhiszem, hogy számít a név jelentése, mert a „lázadó” tökéletesen stimmel (nem akarom továbbgondolni, mert ennél csak rosszabb jelentései vannak, de ezt persze nem tudtuk, amikor kiválasztottuk).
• A strandolással most is csak kacérkodtunk, viszont a lányok lelkesen homokoztak a parton, Lica tőle szokatlan rendmániával letisztított a vízben minden szerszámot, gondosan a homokozóba hordta, amelyik kívül volt…
• Délután egy vadasparkot látogattunk meg, aminek bejárására zárásig esélyünk sem volt, pláne, hogy a csúszda mindkettőjüket erősen elvonta az állatoktól, így csak a bivalyig mentünk, mert Licának az tetszett meg a felsorolásból.
• Mivel az állatkert melletti labirintusok is bezártak addigra, szégyellnivaló módon a kukoricalabirintusba belógtunk, a lelkiismeretfurdalást csökkentette, hogy nem kellett kerítést mászni hozzá. Elég hamar lebuktunk… De a bácsi csak kedvesen elmagyarázta, hogy várni kell július közepéig, mert addigra nő meg eléggé a kukorica.

5. nap

• Beváltottuk a napok óta fennálló tartozásunkat a lányok felé egy wörthi-tó-parti fagyizás formájában (az én fehércsoki-fagyimban lévő fehércsoki darabok alapján Lica szerint az ő pisztáciájában zöldcsoki-darabok voltak), majd az eredeti tervvel ellentétben (ami Licának nem tetszett), na meg hogy egy nyaraláson csak legyen fürdés is, beugrottunk egy strandra. Lica életében másodszor élvezte is (az első másfél hete a Velencei-tó volt, ami annyira megragadt benne, hogy az osztrák szállásunkon levő képekről hevesen bizonygatta, hogy azok a Velencei-tavat ábrázolják), bár egy egészen apró csúszdán nem mert lecsúszni (pedig a Velencei-tavon az óriásin is lecsúsztunk együtt, de a végén a vízbemerülés után nem vágyott még egyre). Ezúttal Mimit is sikerült karban pocakig bevinni a vízbe, de azért nem volt kitörően lelkes.
• Ezután csak a hazautazás és a nyaralással járó kellemetlen utóhatások (kipakolás, mosás) vártak ránk, még nem sikerült utolérni magunkat…

2012. június 17.

Nagy bölcsis és ovis lányaink vannak már! Licát végül felvették abba az oviba, amelyikbe szerettük volna, a bölcsiben pedig már az első szülői értekezleten is túl vagyunk, azt is tudjuk, hogy mi lesz Mimus jele: alma.

Mimus más téren is elért egy újabb nagygyerek-mérföldkövet: le kellett szerelni a rácsot az ágyáról, így már ő is rendes ágyban alszik, ugyanis a rácson átmászott és kizuhant. Licát csak két hónappal idősebb korában ebrudaltuk ki a rácsoságyból, és akkor is csak azért, mert már nagyon közeledett a kis ágybitorló testvérkéje, neki esze ágában sem volt kimászni. Van némi mentalitásbeli különbség...

Lica is nagy és okos, már szépen elolvassa a kétjegyű számokat is (meg a háromjegyűeket, ha egyessel kezdődnek és nem nulla a második jegy :)), valamint képes kioktatni az anyját is: Épp olyan feladatot oldottunk meg, hogy össze kellett a fakocka-építmények képeit párosítani a külön fakocka elemek képeivel, hogy miből állnak. Mikor rám került a sor, felsoroltam az elemeket: két kocka és egy háromszög, mire Lica felháborodottan: "De Anya, az nem háromszög, hanem gúla!"

Sokat beszélgetnek egymással is a lányok, bár néha úgy érzem, Lica magával beszélget: kérdez valamit Mimitől, majd felszólítja, hogy "Mimi, mondd, hogy...!", Mimi pedig engedelmesen mondja az elvárt választ. A színvonalat érzékelteti pl ez: "Mimi, mondd, hogy bank!"

2012. június 7.

17 hónapos státusz

Súly és magasság: ?

Fogak száma: 12

Ruhaméret: 74

Alvás: Szuper!!! Olyan jókat alszunk mostanában, egészen reggel hétig, akkor ébredünk az ébresztőórára, és aztánmég heverészhetünk pár percet, míg Mimi riaszt. És ez már lassan két hete így megy, hogy nem a Mimi-kakukk riaszt hajnalban, nem tudom, mi történt, de varázslatos érzés!

Evés: Továbbra is többet eszik a kiskirálylány, mint a nagy. Legújabb kedvenc (mindkét részről) a borsó nyersen, persze annak szemezgetése a hüvelyből teljes embert (anyát és gyermekeket) igénylő program is, így nem unatkozunk! A szopizástól pedig pár hete elbúcsúztunk, minden gond nélkül (de azért Emó szokta fektetni őket, hogy nehogy eszébe jusson)

Mozgás: Nagyon vagány a lányzó! A játszótéren olyan nagy gyerekeknek való játékokon mászkál, hogy csak úgy hüledeznek a nézők, lelkesen motorozik főleg lejtőn lefelé, ma felmászott a létra tetejére cseresznyét szedni. Várom már, hogy mikor mehet kalandparkba, mert Licára nem számíthatunk ezügyben (a gyerekszigeten múlt héten nem csak onnan futamodott meg, de kétszer is ki kellett állni vele a sort a nagycsúszdás ugrálóvárnál, és mire sorra kerültünk volna, akkor gondolta meg magát, Mimi viszont vígan ugrált a kicsiknek valóban).

Beszéd: Rengeteg szót tud, kétszavas kifejezései egyelőre a nem+valami (nem tudom, nem kérem, nem forró), illetve a másik+valami (másik láb, másik cica) szerkezetre korlátozódnak.  Kedvenc meséje a Három kiscica a Vidám mesékből, abban ha abbahagyjuk valahol, általában már mondja a következő szót.

Szobatisztaság: Mimus lelkesen ül a bilin, reggelente általában sikerül is belepisilnie, akkor viszi szépen a wc-hez, kiönti, lehúzza a wc-t.... Aztán megint ráül a bilire, majd az üreset kiönti a wc-be, majd lehúzza a tiszta wc-t... Jó játék... Néha a wc-re is rákéredzkedik, ami Licából dührohamot vált ki, próbálja letuszkolni onnan, mert az még nem való neki.

Személyiség: A rendmánia továbbra is jelen van, mikor Licánál az esti pakolás megkönnyítésére rajzoltam kártyákat a játékokról, hogy amit húz, azt kell elpakolnia, Lica húzott, majd Emó kezébe nyomta a kártyát, hogy "Apa, pakold!", míg Mimi szépen fogta a sajátját és elkezdte pakolni a megfelelő dolgokat. Viszont Mimi is egyre gyakrabban odacsap már Licának, míg Lica, ha ő üt, mindig bocsánatot kér utána, Mimi ugyanolyan automatikusan puszit ad, de egyiküknek sem jelent az egész semmit, utána ugyanúgy ütnek még egyet. Kirándulásoknál sokkal érdeklődőbb, mint Lica, rajta látszik, hogy körülnéz, megfigyeli a tájat. Szerintem szociálisabb is, mint Lica ebben a korban (vagy mint most is??), a játszótéren felsegíti, aki elesett, megkínál másokat keksszel (még a pókokat is :)), de azért mégis aggódom, mi lesz a bölcsiben: Lica már nagyon várja, hogy ovis legyen, de hogy az én picike, nagyon anyás kislányommal mi lesz a bölcsiben, azt nem tudom elképzelni.

2012. június 2.

Az egetrengető Mimi-hírek napja a mai:

Először is ma pisilt Mimus először a bilibe (és legszívesebben egész délután rajta csücsült volna), másodszor pedig számol kilencig! Nem megszámol, csak elszámol, és azért nem folyamatosan egytől kilencig, de azért nagyjából tudja, mi után mi jön. Mindezt kevesebb mint 17 hónaposan!

2012. június 1.

A lányok most már minden nap beneveznek valami újdonsággal a világ legcukibb jelenete versenyre, a mai ez volt:

Délutáni alvás vége felé járt az idő, felmegyek Mimi szobájába és mit látok? Ébren van, Lica ott ül az ágya melletti fotelben, ölében mesekönyvvel, és mesél neki, pontosabban beszélgetnek, valahogy így: "Mimi, mi van itt?" "Cica!" "Ügyes vagy! És itt mi van?" "Másik cica!" "Igen, egy másik cica. Nagyon ügyes!" Közben mindketten ragyognak a boldogságtól, és nem úgy tűnnek, mintha bármi szükségük lenne az anyjukra :)