2012. október 25.

- Lica, hol dolgozik a molnár?
- A MOL-ban!   :)))

2012. október 23.

A legutóbbi bejegyzés idején még nem sejtettem, hogy lehet ez még sokkal rosszabb is, mint két este két üvöltő gyermek... Mimi egész éjjel nem aludt, csak sírt, reggelre pedig lázas is lett... fülgyulladás! Ez volt nagyjából az utolsó a "mit lehet még elkapni" listámon, úgyhogy nagyon remélem, hogy ezzel vége, de annak ellenére, hogy a gyermek azt az egy éjszakát (amit másnap reggeltől délután 3-ig alvással kompenzált) és a folyamatos náthát leszámítva vidám és életerős, bár egy hét alatt nagyjából háromszor tárgyilagosan megjegyezte, hogy fáj a füle (ha nem teszi, valószínű nem is kötünk ki egyhamar a fülészeten, annyira nem látszik semmi), és a fülészeten igazából semmi kézzelfogható gyógymódot nem mondtak, szóval mindezek ellenére bölcsibe nem engedik... Most már adjuk neki a "csak rosszabbodás" esetére kapott antibiotikumot is, pedig rosszabbodásról szó sincs, de csak nem tölthetjük itthon az év hátralevő részét egy általunk megállapíthatatlan, a gyermeket csöppet sem zavaró fülgyulladás miatt :( Úgyhogy az áldozatkész nagymamák továbbra is harcra fogva (örök hála nekik), munkahelyek türelme próbára téve (na meg a sajátunk is)...

Szerencsére az áldozatkész nagymamáknak némi kompenzációként állandó szórakoztatást nyújt Miss Dumaláda, az alábbi monológok Jutka mama gyűjtéséből valók:

"Nagyon fújt a szél. Kati mama fogta mindkét kezemet. Felmásztam a kocsiba, lecsücsültem a kocsiba. Fújta a szél a hajamat. Miminek van haja. Mamának is van haja. Licának is van haja. Macinak nincs haja. Azt mondtam a kutyára, hogy maci. Megnézem, kutyának van haja? Kutyának nincs haja. A kutya a barátom, megölelem. Mamát is megölelem."

"Adok anyának puszit. Anya elment dolgozni. Apa is elment dolgozni. Nem adtam anyának puszit. Lica is elment, Lica oviban van. Mama itt van. A bácsik dolgoznak. Anya dolgozni ment. Majd adok anyának puszit, ha hazajön. Anya siet haza. Én is megyek bölcsibe, ha meggyógyulok."

Én pedig a Bajára oda és vissza utat szórakoztam végig, az odaút csúcsjelenete a kifli és kalácsdarab szereplésével bemutatott bábjáték volt ("Te kifli vagy?" "Te kalács vagy?"), visszafelé pedig a térdével beszélgetett: "Bocsánatot kérek, térd, hogy rád raktam a dobozt, de máskor nem csinálok ilyet!")

2012. október 15.

Minő öröm, ha egyik este az egyik gyerek üvölti félig eszméletlenre magát (mert nekilökte a kistesóját az asztalnak, és ezek után csak bocsánatkérés fejében akartunk palacsintát adni neki), másik este a másik (hányásig!, mert nem én fektettem, hanem Apa - és a látványtól persze Lica is hányt egyet)...

És mellesleg mindketten másfél hónapja köhögnek és náthásak; miután Mimi a hasmenésből több mint egy hét alatt lábalt ki, két nap kellett csak egy kötőhártya-gyulladáshoz...

Viszont hogy jó hír is legyen, a bölcsisnéniket egészen sikerült megnevelnem, úgy tűnik, most már foglalkoznak a gyerekekkel (legalábbis amikor várhatóan odaérek), Mimi szereti őket, és már reggel is el lehet kerülni a sírást, ha nagyon odatesszük magunkat figyelemelterelés terén, úgyhogy úgy tűnik, nem lesz belőle burzsuj magánbölcsis.