Karácsonyi egyveleg
Mivel 23-án későig társasoztunk Emóval, azt kívántam gyermekeimtől karácsonyi ajándékként, hogy kivételesen hagyjanak egy kicsit aludni reggel. Ahhoz képest, hogy nem hallották a kívánságot, kb 9-ig durmoltak, és ezt még két másik nap megismételték! Licától ez persze nem meglepetés, de Mimitől! De persze mindenen lehet aggódni is: mi lesz itt, ha visszatérnek a hétköznapok?
Bár Lica hátha örömmel kel majd: Ő 26-án reggel már megkérdezte: "Ma már megyek oviba? Úgy megszerettem az ovimat, hogy nagyon hiányolom!"
Az ajándékbontogatás nem nagyon nyűgözte le a gyerekeket, a szaloncukrok fáról való lelegelése jobban. Amikor épp nem ezzel foglalkoztak helyette, akkor Mimus elővette a régi játékok közül a sztetoszkópját, és erősködött, hogy "Megvizsgállak!" A Százlábú verseskönyvből is az Elemér doktor (azaz "Emelér doktor") a kedvence, úgyhogy van már egy pályaválasztási tippünk...
A szaloncukorevés annyira elburjánzott, hogy a nagyon sokadik táján már rájuk szóltam, hogy ne többet, mire Lica sértődötten megfogadta, hogy ő soha többet nem eszik szaloncukrot. Nagyon benne van az újévi fogadalmasdiban, nem ez az első: korábban azt fogadta meg, hogy soha többet nem iszik kakaót (ezt nem is tudom, mi miatt), azt pedig nagyjából minden nap, hogy soha többet nem játszik Mimivel vagy velünk :( Szerencsére az utóbbi kb semeddig sem szokott tartani, a szaloncukor is megdőlt másnap, viszont a kakaóivástól itthon azóta is tartózkodik (már legalább egy hete), igaz, Gyálon egy alkalommal megfeledkezett róla. Mimi bezzeg nem tesz efféle fogadalmakat, továbbra is ő a főfalánk a családban, most már a korábbi "kicsi, törékeny" jelző sem igazán passzol...
Visszatérve arra, hogy mennyire nem ajándékok által motiváltak a gyermekek: 26-án, mikor a harmadik ajándékozási eseményre indultunk, Lica kijelentette: "Nekem már túl sok ajándékom van!" (Szerintem is, de normális ez egy gyerektől? Le sem tagadhatnám, hogy az én lányom :)) Mindenesetre most is megfogadtuk, hogy változtatni kellene az ajándéközönön, mert semmi értelme, kezdjük rögtön Mimus szülinapjával, itt ismét felhívjuk az érintettek figyelmét, hogy nem igazán szeretnénk ajándékot kapni, egy finom ételnek az ünnepelt is jobban örül :) Jó lenne megúszni egyetlenegy ajándékkal, az meg az én műhelyemben készül :)
Ez meg még karácsony előtti Lica-szösszenet, de végre eszembe jutott: "Anya, a fiúk az apukájuk pocakjából bújnak ki?" Ajjaj, lassan készülhetünk a rázós témákra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése