Szösszenetek

Szülői beszélgetés:

- Te tudod, miben van az, hogy "négy kegyes óra?" Lica azt akarja hallgatni.

- A Dzsungel könyvében.

- ???

- "Folyam istene, légy kegyes úr ma..."

Mimu szülinapján:

A gyerekek szokás szerint rávetik magukat a kötelező tortakellék franciadrazséra. Mikor a tortán már semmi sem maradt, elkezdik kunyerálni a kiosztott szeletekről a felnőttek részét. Mikor már ez a forrás is elapadt, Lica drámai hangon felkiált: "Mimu, nem hagytak nekünk!"

Mimus beszélget a tükörképével: 

"Figyelj, Mimi, ugrok!"

"Nézd, Mimi, a cofimat!"

Mimi kiabál az autóban, mire közlöm vele, hogy akkor én most megsüketültem. 

Lica pár perc múlva: "Anya, hazafelé megyünk?" 

"Igen"

Lica diadalittasan: "Látod, nem süketült meg!"

Lica: "Királynő akarok lenni!

Anya: "Akkor feleségül kell menned egy királyhoz"

Lica: "De nincs is király a környéken!"

Mérföldkövek

Mimus szépen halad a szobatisztaság felé, kedden már azt jelentették a bölcsiből, hogy egész nap száraz volt a pelus, aztán pár nap múlva kérték, hogy most már hozzunk bugyikat, meg sok váltóruhát, ezentúl csak alváshoz kap pelenkát. Pirospont a kiscsajszinak és a bölcsinek, hogy valamivel végre foglalkoznak.

A másik nagy esemény, hogy pár napja közös szobában alszanak a lányok! Lica már annyiszor mondta fektetésnél, hogy fél egyedül a sötétben, hogy végül összeköltöztettük őket. Apa legalább letudja a fektetést egyben, de előfordul azért némi bulizás, miután kiteszi a lábát...

Betegséggel terhelt jeles napok

A mi apró Mimusunk 2 éves lett! Sajnos a születésnapja nem volt az igazi, bár legalább nem ő volt beteg, de Lica teljesen kidőlt: hányt, és gyakorlatilag a földön hevert egész este, így a gyerekes vendégeket le is mondtuk.

Azóta jártunk védőnéninél, így kivételesen szolgálhatunk némi közelítőleges méretekkel a kétéves kisasszonyról: kb 10 kiló (az overál és a bakancs nem segítette elő a pontosságot) és 83 cm.

Egy hétre rá négynapos síelésre kerekedtünk fel Ausztriába, hogy learassuk a műanyagpályás sítanfolyam gyümölcseit. Ezt viszont egyedül Lica úszta meg ép bőrrel, Mimi és a szülők felváltva hánytak. Aztán a végén Marci is...

De azért hősiesen, zuhogó hóesésben is kint voltunk a pályán, bár Lica azért nem nagyon merészkedett tovább a varászszőnyeges, nulla emelkedős tanpályánál, de azért néhány csúszás a magasabb szintű, felvonós tanpályán is belefért. Kitörő lelkesedés azért nem volt, de nagy hóekében simán lecsúszott, fékezett, kicsit kanyarodott, úgyhogy a célt nagyjából elértük. Azért nem lenne rossz, ha tetszene is neki. Bár ahhoz képest, hogy már hogy abba akarta hagyni, másnap reggel, mikor az oviba menésre került a sor, azt mondta, hogy menjünk inkább síelni...

 

2013. január 4.

Az óévet a lányok nagy bulizással búcsúztatták, egészen hajnali 3/4 2-ig mulattak! Ez nem is volna baj, hiszen ha a szülők 5-kor fekszenek, nem vágynak egy reggel 7-es ébresztőre... Na de reggel 8-asra sem vágytunk volna! Mimus beérte 6 óra alvással, és frissen, tettrekészen, igazi Mimusosan köszöntötte az új évet!

Az új évvel és a közelgő születésnappal menetrendszerűen beköszöntött a kétéves kori hisztik időszaka is. Vagy az idő szépíti meg az emlékeimet, vagy Licánál nem voltak ilyen irracionális dolgokon kitörő balhék... Illetve mindig megvan a jól meghatározott okuk, úgyhogy ilyen szempontból nem panaszkodhatunk, ha beadjuk a derekunkat és az okot megszüntetjük, többnyire helyreáll a rend. De ehhez vissza kell vezetni a problémát a kiindulópontra: ha az a balhé tárgya, hogy Mimus az autó másik oldalán akar kiszállni, de a türelmetlen és fázó anyja 5 perc után megunja az erre való várakozást, kiszedi az ülésből az ő oldalán és beviszi a házba, akkor bizony negyed óra bömbölés után öltözhet vissza, viheti ki a gyermeket a kocsihoz és ültetheti be az ülésébe, hogy aztán onnan lemászhasson és kiszállhasson a túloldali ajtón, utána pedig angyalian mosolyogjon. Ha felháborodik azon, hogy a buzgó és segítőkész apja már lehúzta a zokniját, miközben magának szerette volna, akkor bizony a zoknit akkurátusan vissza kell húzni mindkét lábra, és kezdeni a vetkőzést elölről. Csak vigyázni kell, visszafordíthatatlan dolgokban ne szegüljünk ellent a kisasszony akaratának, mert mire mégis megtörünk, már nem tudjuk jóvátenni: Mikor óvatlanul engedtem Licát is harapni abból a sajtos rúdból, amit Mimus megkezdett, nem volt gyógyír: cipelhettem haza egy bömbölő gyermeket és egy motort a hónom alatt a játszótérről...