Az óévet a lányok nagy bulizással búcsúztatták, egészen hajnali 3/4 2-ig mulattak! Ez nem is volna baj, hiszen ha a szülők 5-kor fekszenek, nem vágynak egy reggel 7-es ébresztőre... Na de reggel 8-asra sem vágytunk volna! Mimus beérte 6 óra alvással, és frissen, tettrekészen, igazi Mimusosan köszöntötte az új évet!
Az új évvel és a közelgő születésnappal menetrendszerűen beköszöntött a kétéves kori hisztik időszaka is. Vagy az idő szépíti meg az emlékeimet, vagy Licánál nem voltak ilyen irracionális dolgokon kitörő balhék... Illetve mindig megvan a jól meghatározott okuk, úgyhogy ilyen szempontból nem panaszkodhatunk, ha beadjuk a derekunkat és az okot megszüntetjük, többnyire helyreáll a rend. De ehhez vissza kell vezetni a problémát a kiindulópontra: ha az a balhé tárgya, hogy Mimus az autó másik oldalán akar kiszállni, de a türelmetlen és fázó anyja 5 perc után megunja az erre való várakozást, kiszedi az ülésből az ő oldalán és beviszi a házba, akkor bizony negyed óra bömbölés után öltözhet vissza, viheti ki a gyermeket a kocsihoz és ültetheti be az ülésébe, hogy aztán onnan lemászhasson és kiszállhasson a túloldali ajtón, utána pedig angyalian mosolyogjon. Ha felháborodik azon, hogy a buzgó és segítőkész apja már lehúzta a zokniját, miközben magának szerette volna, akkor bizony a zoknit akkurátusan vissza kell húzni mindkét lábra, és kezdeni a vetkőzést elölről. Csak vigyázni kell, visszafordíthatatlan dolgokban ne szegüljünk ellent a kisasszony akaratának, mert mire mégis megtörünk, már nem tudjuk jóvátenni: Mikor óvatlanul engedtem Licát is harapni abból a sajtos rúdból, amit Mimus megkezdett, nem volt gyógyír: cipelhettem haza egy bömbölő gyermeket és egy motort a hónom alatt a játszótérről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése