Ambíciózus nyaralási tervek

Lica a világatlasz tanulmányozása után (apja lánya) határozott döntést hozott, hova menjünk idén nyaralni, és ehhez már hetek óta tartja magát:

"A félkarácsonyfa-zászlóhoz!" (=Nepál)

Ajjajj...

2013. február 16.

Ez van, ha valakinek sokat éneklik a Börtön ablakábant:

- Mimi, fáj valami?

- A szívem szomorú!

A szülők szíve is szomorú egyébként, mert már idejét sem tudjuk, mióta beteg folyamatosan valamelyik, vagy leginkább mindkét gyerek, már az idő is teljesen összefolyik a kétnaponta orvoshoz járós, majd a kapott igazolást fel nem használós, újra orvoshoz menős, nyafogó gyerekek mellett és éjszaka dolgozós hetek során. Az orvosok (a mienk egy hónapos szabadságon van, ezért garantált a több óra sorbanállás - néha szó szerint állás - az összevont rendelések miatt) sosem adnak semmit, csak amit recept nélkül magunktól is megveszünk, ellenben azt mondják, minek megyünk velük a rendelőbe összeszedni valamit... Na igen, jó dolog ez az igazolósdi a bölcsiben-oviban. A héten végre két napot jártak, megállapítottuk, hogy egészen elszoktunk már a reggeli keserves készülődéstől (a betegség egyetlen előnye ennek hiánya). Azóta Lica újfent köhög és lázas... Így persze a várva várt ovis farsangról is lemaradtunk (jelmezkészítésbe persze két hét beleölve), de mivel ezzel nem voltunk egyedül, hétfőn pótfarsang... Mit mondjak, nem túl jók az esélyeink...

Otthonunk új attrakciója

2013. február 7.

Kis videó valamelyik vasárnap délelőttünkről (a rossz hangminőség miatt feliratozva):

Délelőtt fél 10 kor (!) arra ébredtünk, hogy a lányok azt játsszák, hogy Lica a Mimus anyukája. Megpisiltette, felöltöztette, ha Mimus Licának szólította, rászólt, hogy ő az Anya, Mimus meg engedelmesen módosított a megszólításon. Mikor emlékeztettem az egyéb anyai kötelességekre, nekiállt reggelit készíteni, de aztán egy idő után rájött, Anyának mennyi dolga van, és inkább visszacseréltük a szerepeket :)

Anya: "A tevének púp van a hátán"

Mimi: "És fáj neki?"

Lágytojás á la Lica: "higított tojás"

Apa szülinapjának reggelén a gyerekek rohannak boldog szülinapot kívánni, aztán Mimi gyorsan a lényegre tér: "Apa, ehetek a szülinapodból?"

(A szülinap ehető része egyébként Lica kívánságára lámpatorta lett - sajnos hamarabb megettük, mint eszünkbe jutott volna a fényképezés, pedig szép volt)

Már Miminek is milyen hosszúra nyúlik vissza az emlékezete: egyik nap minden összefüggés nélkül közölte: "Koccintottunk és újév lett"

Sajnos nem kezdtünk el időben listát vezetni arról, Mimi milyen szavakkal szokott felébredni reggel, és egy csomót máris elfelejtettünk, pedig nagyon vicces, amikor kinyitja a szemét, és közöl valami meglepőt. Van ebben valami genetika: Én magam még emlékszem arra, hogy nála kicsit nagyobb koromban úgy ébredtem, hogy azt kiabálom, hogy "túrórudipapír" Még az az érzés is megvan, hogy fogalmam sincs, miért mondom, de azért még párszor elismételtem. Ez (is) továbböröklödött Mimibe, kelt már úgy, hogy "Lica elvette a túrórudit!" Legutóbb meg ezek voltak az első szavai: "Flóri vendég!"

Material  girl:

Fejből meséltem a lányoknak, a történet végén ráleltünk egy kincsesládára, amiben mindenkinek az volt, amit legjobban szeretne. Lica közölte, hogy neki arany...