Ez van, ha valakinek sokat éneklik a Börtön ablakábant:
- Mimi, fáj valami?
- A szívem szomorú!
A szülők szíve is szomorú egyébként, mert már idejét sem tudjuk, mióta beteg folyamatosan valamelyik, vagy leginkább mindkét gyerek, már az idő is teljesen összefolyik a kétnaponta orvoshoz járós, majd a kapott igazolást fel nem használós, újra orvoshoz menős, nyafogó gyerekek mellett és éjszaka dolgozós hetek során. Az orvosok (a mienk egy hónapos szabadságon van, ezért garantált a több óra sorbanállás - néha szó szerint állás - az összevont rendelések miatt) sosem adnak semmit, csak amit recept nélkül magunktól is megveszünk, ellenben azt mondják, minek megyünk velük a rendelőbe összeszedni valamit... Na igen, jó dolog ez az igazolósdi a bölcsiben-oviban. A héten végre két napot jártak, megállapítottuk, hogy egészen elszoktunk már a reggeli keserves készülődéstől (a betegség egyetlen előnye ennek hiánya). Azóta Lica újfent köhög és lázas... Így persze a várva várt ovis farsangról is lemaradtunk (jelmezkészítésbe persze két hét beleölve), de mivel ezzel nem voltunk egyedül, hétfőn pótfarsang... Mit mondjak, nem túl jók az esélyeink...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése