2013. március 26.

Mimi: "A Linden el akarta venni a fűzőmet!"
Én: "És sikerült neki?"
Mimi, büszkén: "Nem!"
(Én, magamban: "Nocsak, a galamblelkűbb gyermekünk megvédte magát?")
Mimi: "Odaadtam neki!"

Fenyegetés ugyanezen galamblelkű gyermektől:
- Anya, szétcseréllek!
- ???
- Vettem neked egy másik fejet!

2013. március 22.

Mimi: "Csak én vagyok a Mimi, csakis én!"
Lica: "Lehet, hogy van Mimi másik országban is! Szerintem Szicíliában van másik Mimi, csak felnőttben!"

2013. március 15.

- Lica, tudod, mit ünneplünk március 15-én?
- Kossuth Lajost!
- És ki volt az a Kossuth Lajos?
- Egy szobor!

Már megint az anyagias lányok!

Szülinapi köszöntés Mimi-verzióban: "Boldog ajándékot, Anya!"
Lica ugyanez dalolva: "Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép ajándékod!"

Mimus és a repülők

A szombati túrán Mimi két repülőt látott, az egyik hosszú, a másik rövid csíkot húzott. Mimi örömmel felkiáltott a hosszúra: "Az az anyukája!"

Azóta mindig reklamál, ha egy darab repülőt látunk: "Hol a babarepülője?"

Licus és a kutyák

Lica ugyebár nagy bánatomra senkinek sem köszön (üdvözöljék bármilyen örömmel az ovistársak, ő jó ha nem fordítja el a fejét), ez alól egy kivétel van: a kutyák. Az ovis útvonal mentén élőket már név szerint köszönti (a hivatalos nevét csak az egyiknek tudjuk, a többit elkereszteltük), sőt mostanában mindig kell vinnem délután valami péksütit, hogy legyen mit megosztania velük. Megeteti Fülöpöt, Blökit, aztán a maradékot elfelezi Mocsokkal, és gyorsan bekapja a saját részét, hogy aztán a következő házban lakó mérges kutyussal sajnálattal közölhesse, hogy elfogyott.

Mimi sóherebb annál, hogy kutyákat szponzoráljon a saját kajájából, viszont ő mindig udvarias: a Lica által megvendégelt jószágoknak mindig mondja: "Egészségedre!"

Első farsangi jelmezünk

Kicsit megkésve íme első jelmezünk, ami Licával való egyezkedést követően, szélsőséges kívánságai, a kommersz királylány és a kissé túl extrém rózsaszín kerítés közötti arany középutat testesíti meg. Bár Mimi pedig rózsaszín polip szeretett volna lenni, majd jövőre, ugyanis idén takarékosak voltunk, mindenki süni lett :) 

Mimisün elölről és hátulról (a felirat is nagyon takarékosan készült :))

Másik sünink boszorkánytársaságban:

Újabb óvodai értékelés

Ez már nem olyan jó, mint az előző :(

"Lícia látszólag szívesen jön óvodába, de nekem néha úgy tűnik, ez csak a látszat.

Még mindig nehezen oldódik a felnőttekkel, nagyon keveset beszél velünk. Továbbra is kedves, szeretgethető macskalány, de valahogy ezt a szeretetet még nem adja vissza, illetve nagyon félénk.

Ha gondja van, nem mert szólni, kérni, leginkább tétovázásából vagy sírásából jövünk rá, hogy valamilyen bajban van - de nem szól. Ha rákérdezünk, akkor már válaszol többnyire.

Pl. nincs villája (mert én véletlenül elvettem, s azzal szedtem a húst a többieknek), de nem kért, nem vett másikat, nem szólt  csak csendesen sírni kezdett. Nem győztem tőle bocsánatot kérni, és bíztatni, hogy szóljon, vagy bátran vegyen másikat.

Vagy másik eset: Gyakran elbambul, bámészkodik, játszik ebéd közben. Sosem tudom, hogy már nem kéri, vagy csak szokás szerint lassan eszik. Többször kell kérdezni, mire végre bólint valamire.

Reggelenként 1 teljes órát ül fél zsömle mellett. Ebben mondjuk van partnere. Lacával (mint legjobb barát és férjjelölt :-)) 1 egész órát tudnak ülni az asztalnál, közben figyelik a gyerekeket. Laca is egy visszahúzódóbb kisfiú, nagyon jól megértik egymást. Ketten már kitűnően tudnak tudomást sem venni a csoportról időnként, sőt "rosszalkodni" is. Játékukba bevonnak még 1-2 gyereket (Évike, Ricsi, Bori), de másokat már nem szívesen.

A kezdeményezésekbe bekapcsolódnak, de Líciát a mese nem igazán köti le, különböző kísérletek, közös tevékenységek pedig - ha az egész csoport együtt tevékenykedik - csak rövid ideig.

Ábrázoló tevékenységekben szintén bátortalan. Pontosabban fogalmazva úgy érzem... de ez csak gondolat... sokkal okosabb, mint amire korából adódóan, képességeihez mérten képes. Ezért örökké negatív, meg sem meri próbálni. Nem rajzolok, mert nem tudok... - és fél a kudarctól. Többet vár el magától, mint amit még tud.

Mindez önértékelési problémát jelent, önbizalom hiányát.

Igyekszünk minél több tevékenységben - lehetőleg mikrocsoportban - bevonni, értékeit, sikereit fennhangon dicsérjük. Folyamatosan buzdítjuk, bátorítjuk, minden feladatban biztosítjuk arról, hogy kezdje el, próbálja meg, segíteni fogunk.

Rajzai, ugyan kevés nyomatékkal, de korának megfelelőek, hiszen még kicsi és finommotorikája fejletlen. Nagymozgásokban azonban már egyre bűtrabb és ügyesebb -> a többi majd ezekből következik.

Elsődleges feladatunk bizalmát elnyerni, önbizalmát erősíteni."