Ez már nem olyan jó, mint az előző :(
"Lícia látszólag szívesen jön óvodába, de nekem néha úgy tűnik, ez csak a látszat.
Még mindig nehezen oldódik a felnőttekkel, nagyon keveset beszél velünk. Továbbra is kedves, szeretgethető macskalány, de valahogy ezt a szeretetet még nem adja vissza, illetve nagyon félénk.
Ha gondja van, nem mert szólni, kérni, leginkább tétovázásából vagy sírásából jövünk rá, hogy valamilyen bajban van - de nem szól. Ha rákérdezünk, akkor már válaszol többnyire.
Pl. nincs villája (mert én véletlenül elvettem, s azzal szedtem a húst a többieknek), de nem kért, nem vett másikat, nem szólt csak csendesen sírni kezdett. Nem győztem tőle bocsánatot kérni, és bíztatni, hogy szóljon, vagy bátran vegyen másikat.
Vagy másik eset: Gyakran elbambul, bámészkodik, játszik ebéd közben. Sosem tudom, hogy már nem kéri, vagy csak szokás szerint lassan eszik. Többször kell kérdezni, mire végre bólint valamire.
Reggelenként 1 teljes órát ül fél zsömle mellett. Ebben mondjuk van partnere. Lacával (mint legjobb barát és férjjelölt :-)) 1 egész órát tudnak ülni az asztalnál, közben figyelik a gyerekeket. Laca is egy visszahúzódóbb kisfiú, nagyon jól megértik egymást. Ketten már kitűnően tudnak tudomást sem venni a csoportról időnként, sőt "rosszalkodni" is. Játékukba bevonnak még 1-2 gyereket (Évike, Ricsi, Bori), de másokat már nem szívesen.
A kezdeményezésekbe bekapcsolódnak, de Líciát a mese nem igazán köti le, különböző kísérletek, közös tevékenységek pedig - ha az egész csoport együtt tevékenykedik - csak rövid ideig.
Ábrázoló tevékenységekben szintén bátortalan. Pontosabban fogalmazva úgy érzem... de ez csak gondolat... sokkal okosabb, mint amire korából adódóan, képességeihez mérten képes. Ezért örökké negatív, meg sem meri próbálni. Nem rajzolok, mert nem tudok... - és fél a kudarctól. Többet vár el magától, mint amit még tud.
Mindez önértékelési problémát jelent, önbizalom hiányát.
Igyekszünk minél több tevékenységben - lehetőleg mikrocsoportban - bevonni, értékeit, sikereit fennhangon dicsérjük. Folyamatosan buzdítjuk, bátorítjuk, minden feladatban biztosítjuk arról, hogy kezdje el, próbálja meg, segíteni fogunk.
Rajzai, ugyan kevés nyomatékkal, de korának megfelelőek, hiszen még kicsi és finommotorikája fejletlen. Nagymozgásokban azonban már egyre bűtrabb és ügyesebb -> a többi majd ezekből következik.
Elsődleges feladatunk bizalmát elnyerni, önbizalmát erősíteni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése