Vegyes mondások

Az ausztriai nyaralás alatt vagy tízszer elhangzott ez a párbeszéd, amikor egy hídon mentünk át:

Gyerekek tudálékosan: "A Duna fölött megyünk át!"

Anya: "Ez nem a Duna, hanem a Salzach"

De végülis tanulékonyak, mert hazafelé a Lágymányosi (bocsánat, Rákóczi) hídon már ezt kiabálták: "A Salzach fölött megyünk át!"

A versenyszellemet sikerült átörökítenünk a gyerekekbe. Vacsora után például abban szoktak versenyezni, hogy kinek nagyobb a hasa. Mimi előredülleszti az övét (nincs versenytársa a családban :)), és dicsekszik: "Nézd, milyen nagy a hasam!", mire Lica: "És milyen kicsi a hátad!"

Logika:

Lica a sütijét gyúrogatja a tányérján.

Apa: "Most eszel vagy gyurmázol?"

Lica: " Előbb gyurmázom, aztán eszem. Mert ha megeszem, akkor már nem tudok vele gyurmázni"

Mimi, a dühös kismalac:

Apa az órájára néz: "Mindjárt hat óra"

Mimi mérgesen toporzékol és kiabál: "Öt legyen!"

Még mindig matekzseni

Továbbra is lenyűgözve figyeljük, Lica milyen magabiztos könnyedséggel mozog a számok világában. Persze fogalmam sincs, mit tud egy átlag négyéves, de valahogy azt gyanítom, ez több annál. Ma például a gyűjtögetős matricák ragasztgatása közben, mikor kibontott egy csomagot, pillanatok alatt nagyság szerinti sorrendbe rendezte a benne levő öt, 1-200 közötti sorszámot, mindezt a saját szórakoztatására.

Mivel a betűkkel is egyre jobban ismerkedik, Emó egyszer meg találta jegyezni, hogy rögtön a második osztályba kell majd íratnunk iskolába. Na, ezt azóta is büszkén emlegeti a csajszi, és biztos hatéves korában is emlékezni fog rá, úgyhogy leszünk majd gondban, ha számon kéri, hogy mégis mi ez az első osztály?

Kis feminista

Mimus szerint vannak a gyerekek meg a fiúk.

Ha megkérdezzük tőle, hogy "A Marci gyerek?", akkor teljesen megütközve és felháborodva vágja rá: "Nem, fiú!"