Az ausztriai nyaralás alatt vagy tízszer elhangzott ez a párbeszéd, amikor egy hídon mentünk át:
Gyerekek tudálékosan: "A Duna fölött megyünk át!"
Anya: "Ez nem a Duna, hanem a Salzach"
De végülis tanulékonyak, mert hazafelé a Lágymányosi (bocsánat, Rákóczi) hídon már ezt kiabálták: "A Salzach fölött megyünk át!"
A versenyszellemet sikerült átörökítenünk a gyerekekbe. Vacsora után például abban szoktak versenyezni, hogy kinek nagyobb a hasa. Mimi előredülleszti az övét (nincs versenytársa a családban :)), és dicsekszik: "Nézd, milyen nagy a hasam!", mire Lica: "És milyen kicsi a hátad!"
Logika:
Lica a sütijét gyúrogatja a tányérján.
Apa: "Most eszel vagy gyurmázol?"
Lica: " Előbb gyurmázom, aztán eszem. Mert ha megeszem, akkor már nem tudok vele gyurmázni"
Mimi, a dühös kismalac:
Apa az órájára néz: "Mindjárt hat óra"
Mimi mérgesen toporzékol és kiabál: "Öt legyen!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése