Napi Mimi

1. 

"Azt mondta az időjárás-jelentés, hogy néhány helyen zivatar lesz, és itt volt, úgyhogy mi néhány helyen vagyunk!"

2.

"Anya, tegyél a lábamra himlőport!"

Jellemrajz egy röpke párbeszédben

Kiváló karakterábrázolás pár mondatban:

Emó: Nagyon csúnyán viselkedtetek, még egy ilyen, és beírok egy fekete pontot!

De most nem írtad be, ugye? - siet tisztázni Lica.

Mimi: Apa, ha még egyszer ilyen rossz leszek, írd be a fekete pontot! 

És ebben nála nincs semmi álszenteskedés, teljesen őszinte, tisztára megindító ilyenkor. 

Lica bezzeg praktikus és értetlen: Mimi, te miért akarsz fekete pontot kapni?

Hát ilyenek. Kicsit mindkettő aggasztó...

Sportok

Már el is telt az új tanév első hónapja, és én még nem számoltam be róla, milyen sportos életmódot folytatnak a csajok az új évadban. 

Arra jutottunk, hogy a tavalyi jazzbalettet idén hanyagoljuk, mert fizikailag nem elég magas szintű Lica képességeihez, viszont a koreográfia megjegyzése és a többiekkel együtt mozgás szemmel láthatóan nem az ő terepe. 

Ehelyett mindketten a Fradi tornászai lettek! Hetente kétszer járnak (szer)tornára a Népligetbe, a Fradi utánpótláscentrumában található tornacsarnokba, ami igen komoly hely, korláttal, gerendával és szivaccsal töltött hatalmas gödrökkel, ahová az előbbiekről esni lehet. Komolyan félelmetesen néz ki, és a picit nagyobbak edzéseit elnézve erősen árasztja magából az érzést, hogy a tornászvilág igen kemény... De Lica nagyon élvezi, Miminél nem ennyire egyértelmű, edzés (és matricaosztás) után mindig lelkesen mesél, de előtte néha mondja, hogy ő nem akar menni. De a főedzőtől meghallgathattuk szülőin a kiselőadást, hogy egy ekkora gyerek még nem tudja eldönteni, mi a jó neki, úgyhogy ilyen nincs, hogy nem akar... (ez azért annyira nem tetszett). 

És hogy a család egyetlen nőtagja se maradjon ki kedd-csütörtökön a testedzésből, én kiválóan tudok futni a Népligetben, amíg ők edzenek.

Lica ezen felül pedig heti egyszer RSG-re is jár (az is kétszer lenne, de az már nem fér bele a logisztikai kapacitásaimba), sajnos belesni oda nem lehet, de múltkor nagyon megdicsérték, milyen ügyes.

Sportok terén Licával kapcsolatban egyetlen bánatom, hogy hiába biciklizik nagyon ügyesen, de nem szereti. Sosincs kedve azzal menni oviba, játszótérre, úgyhogy már kérdeztük tőle, Miminek adja-e a bringát, ha ő is megtanul két keréken tekerni, mire azt mondta, igen. Úgyhogy brilliáns családi kerékpároktatónk, Emó jóvoltából Mimi kisasszony ma délután 3,75 évesen mintegy negyed óra alatt megtanult két keréken biciklizni! 

Büszke vagyok rátok, csajok (és Apa)!

Lépésszámláló

Vasárnap dél körül Emó úgy döntött, lépésszámlálót szerel a gyerekekre. Innentől így közlekedtek egész nap.

Ez pedig az esti végeremény, lehet tippelni, melyik kié :)

A 7200 lépés, ha egész pici lépésekkel számolunk, akkor is bő két kilométer, kb 7 óra alatt, úgy, hogy a kezdésre már túl voltunk a játszóterezésen, tehát a mérés alatt csak otthon "ültünk".

Következő kísérletnél valamelyik szülőre kell szerelni az egyik mérőt és az izgágább gyerkőcre a másikat, kíváncsi leszek az eredményre :)

Lassan vége a nyárnak :(

Villámgyorsan elröppent az augusztus is.

A lányok már oviba járnak (mostantól Mimi is a barna csoport színeiben), elkezdődtek a koránkelős hétköznapok. Szerencsére immár egy utcányira tőlünk laknak az odaadó nagyszülők, így a csajoknak nem kell minden délután az utolsók között eljönniük a dolgozójukból. Nem győzünk elég hálásak lenni, ezúton is köszönjük, Jutka mama és Misi papa!

Azért a szürke hétköznapok beköszönte előtt még megjártuk Ausztriát: a kalandok most sem maradtak el, menetrendszerinti autóproblémával, szinte végig zuhogó esővel és erre fel nem készített ruhatárral, de ennek ellenére nagyon jól mulattunk! És Krétához hasonlóan most is egészen "normálember" programot sikerült végrehajtani, alig volt benne bőrig ázva túrázás, viszont volt sok játszótér, vidámpark, termálfürdő, állatkert, hógolyózás és hófánkozás (!), óriás golyópálya (!! - lehet, hogy ez nem a gyerekek kedvéért? :)). Kezdünk eltunyulni, úgy tűnik :) (Különben is, le kellett számolnom azzal a tévhittel, hogy mi bevállalós szülők vagyunk, amikor fent 3200 méter magasan, a gleccser havában toltak babakocsiban egy szemmel láthatóan frissen született gyermeket...)

A gyerekek tipikus személyiségjegyeit még intenzívebben figyelhettük meg az egy hét alatt: Miminél (a korán kelésen kívül) a végtelen jószívűséget, amit Lica lelkiismeretfurdalás nélkül kihasznál, és ami már a szintén hasonló személyiségjegyekkel bíró apukája szerint is beteges mértékű, és mi lesz így vele minden önérdekérvényesítés nélkül...

Lica tipikus és már egy "kissé" idegesítő vonása az, hogy kistesó akar lenni (hát ez már nehéz lesz), ilyenkor - azaz legalább a nap felében - négykézláb vagy földön csúszva közlekedik, és a szókincse addig terjed, hogy "öje, öje". És ez így megy már hosszú hónapok óta... Vajon mi csinálunk valamit rosszul, hogy ennyire nem jó neki nagytesóként?

Pedig egyébként igenis okos nagylány ám, ennyire:

Igen, eljutottunk odáig, hogy Lica lefekvés után alvás helyett zugolvas, és mint a képen látható, nem is egy mondat/oldalas könyveket, hanem itt pl Lázár Ervint.

Egy másik tulajdonsága, amit most fedeztünk fel, hogy abszolút hidegálló. Emó pl "ki tud tovább a jeges patakban maradni mezítláb" versenyt hirdetett, de teljesen esélytelenek voltunk, Licának fel sem tűnt, hogy hideg vízben van a lába... A bőrig ázásokat is minden gond nélkül tűrte, miközben Mimi lépni sem volt hajlandó, nehogy a vizes nadrágjához érjen a bőre.

Komor téma

Mimit valamiért nagyon foglalkoztatja a halál témája (én meg nagyon nem tudom ezt kezelni). Folyton azzal jön, hogy ki mikor fog meghalni. De ma Lica szépen kihúzott a slamasztikából, mert mikor épp arról beszéltem Mimi kérdéseire, hogy nem biztos, hogy ki mikor fog meghalni, kijelentette:

"Csak az a biztos, hogy valamikor le fog robbanni a metró!" 

Hálás voltam, hogy ennyire képben van Budapest aktuális problémáival...

Telep-ülés

Mimi:
"Anya, fogunk valamikor ülni településre?" :)

Barlang

Licával a pocakomban barlangásztunk úgy igaziból utoljára, és most, hat év múlva, két nagy csajszival tértünk vissza. Mindketten nagyon ügyesnek bizonyultak, úgyhogy a következőig nem várunk megint hat évet:

Kréta

Nagyon szuper nyaraláson vagyunk túl, bár ha elkezdem felsorolni az eseményeket, senki sem fogja elhinni, hogy tényleg az volt: hajnali fél 3-kor kelés, reptéren kiderülő lejárt személyi, bérelt autó akksilemerülés, szállásról kicsukódás nem működő kulcsból kifolyólag... 

...És ez még csak az első nap... 

Jött aztán még iszonyatos, bedagadós leégés, többrendbeli hányás, csak sikoltozásra késztető földutakon és hosszú gyaloglással megközelíthető strand (távol a civilizációtól, ezért még éheztünk is aznap), mindezek után éjjel fél 11-kor szálláskeresés, ahol rossz szobát kaptunk, ezért 11-kor átköltözés, szúnyogok hada a szobánkban...

De végülis (majdnem) minden megoldódott: a csajok úgyis alig aludtak és alig ettek egy hétig, ezért a korán kelés és az éhezés végülis szinte mindegy volt, Mimust ki- és vissza is engedték illegalitásban a határon, az autót betolták a helyi erők, Lica bemászott a bezárt apartman ablakán és belülről beengedett minket, a világ végi strand legalább tényleg szép volt (néhol a lábunkat égetően forró vízzel!), a leégés csak a felnőtteket sújtotta, a lányok szép csokibarnák... Egyedül a hányásra, a tévelygésre és a szúnyogokra nincs mentség, de azokat szépen elfelejtjük :)

Viszont ügyesen végigment a család a Samaria-szurdokon, Lica végig saját lábon, Mimi részben háton, magunkhoz képest rengeteget strandoltunk (tengerben, tóban, medencében, csúszdaparkban), voltunk akváriumban, dínóparkban, labirintusban, várost és romokat néztünk, kutyákat, macskákat simogattunk, fagyiztunk, teknőst lestünk vízibicikliről, homokvárat építettünk, hajókáztunk, vidám kis csajszijainkban gyönyörködtünk...

Folyt.köv. augusztusban Ausztriában, alig várjuk!

A foci VB matematikai megközelítése

Apa: Az ötös ellökte a kilencest.

Lica: Az nem lehet, mert a kilences nagyobb, mint az ötös!

Furcsa szavak

Na, ki jön rá, hogy mire gondol Mimi, mikor azt mondja, hogy "tornacsata"? Nekem is beletelt egy kis időbe, míg leesett: csatorna a megoldás!

A másik rejtvény Licától (egy szórólapról olvasta): szőnyeghalak (a magánhangzók nem stimmeltek, de azért így is szép olvasási teljesítmény) A megoldás: szúnyoghálók

És még egy Licától: Anya, turmix van a fejeden! (azaz turbán törölközőből hajmosás után)

Kis testőröm

Csajok készültek ki a kertbe, én bent csináltam valamit.

Mimus: "Anya, tudsz vigyázni magadra? Kiabálj, ha bejön egy róka, és akkor beszaladunk és megvédünk!"

Mimi első ovis füzetes jellemzése

"Mimi könnyen beilleszkedett a csoportunkba. A gyerekek szeretik, elfogadták őt. Önállóan használja a mosdót, vécét, néha igényel kis segítséget. Szokás-szabályrendet betartja. Étkezésnél: étvágya változó, lassan eszik, közben figyeli társai játékát. Kedvenc játékai: kirakó, gyöngyfűző, ritkán rajzol és fest. Konfliktushelyzetben segítséget kér. Foglalkozásokon igyekszik, türelmes, kivárja, míg ő következik.

Kapcsolata a felnőttekkel is harmonikus, kedves, szeretnivaló kislány. Mozgása korának megfelelő fejlettségű. Beszéde jól érthető,  mondókát, verset könnyen megtanulja.

Munkajellegű feladatokat elvégzi, segít a teremrendezéskor is.

Alvásigénye változó, nehezen alszik el, nehezen ébred fel. Ujját szopja és a kutyust mindig kéri pihenéskor."

Nem túl sokatmondó, de legalább nincs benne semmi riasztó, mint anno Licáéban. A lassú evés pedig közös pont, szenvedünk is tőle otthon is minden étkezésnél...

Pápá, ujjszopi

Nemrég még azon aggódtunk, hogy Lica még érettségin is az ujját szopja majd, és nem hittük el, hogy csak úgy megoldódik majd (pedig annyi mindennel kapcsolatban megtörtént már), és lám...

Azzal kezdődött, hogy Mimi ujján egy csúnya gennyes gyulladás keletkezett. A doktor néni ezt jó alkalomnak találta arra, hogy ujjszopi-leszoktató előadást tartson Miminek, miszerint azért nem szabad szopiznia az ujját, mert akkor ilyen csúnya nő rá (pedig nem is a szopizós ujja volt). Szegény Mimus első éjjel tízkor még ébren hánykolódott, és látszott, hogy nagy önuralommal távol tartja az ujjacskáját a szájától szegény. Neki ez reggelre elmúlt, álmában az ujjacska automatikusan bevándorolt a szájába, és onnantól nem tett további erőfeszítést az ügyben, ám Lica úgy döntött, hogy ő viszont nem szopizza az övét, hogy neki ne nőjön rá csúnya seb. Mindezt szenvedés, rászólást nélkül, és néha már a Szusz sem kell neki, mondván, hogy minek alvóállat, ha nem szopizza az ujját...

Kérdezni tudni kell

Kis illusztráció, hogy mennyire rá tudnak tapintani a legkényesebb pontokra:

Rögtönzött hittanóra, az "Isten teremtette az egész világot" résznél Lica:

"A dinoszauroszokat is?"

Gáncs

Gyerekek veszekednek:

Mimi: "Kigáncsolom a lábad!"

Apa: "Tudjátok egyáltalán, mi az a gáncsolás?" Elmagyarázza.

Lica: "És az elegáncs?" :)

Breaking news: Lica olvas!

Tegnap este Tomi járt nálunk, Lica rögtön be is rántotta végeérhetetlen Guess who? partik játszásába (már Mimivel kettesben is nagyon komoly meccseket nyomnak). Tomi egy idő után megkérdezte: "Lica mióta tud olvasni?" Merthogy elolvasta a kártyákon a neveket...

Hát igen, most, hogy ezt a bejegyzést írom, már két napja. A betűket ezer éve ismeri, de valahogy az összeolvasásra eddig nem érzett rá, egészen mostanáig, teljesen magától, úgyhogy nem vagyok hajlandó lelkiismeretfurdalást érezni majd, ha unatkozni fog az iskolában :) Mint a jobb memóriájú rajongók emlékezhetnek, a betűk is úgy kezdődtek, hogy fürdés után, a mosógép tetején elővezetett törölközés közben kezdte el kérdezgetni a háta mögötti kazán betűit, így ismerkedett meg először az A, I, N, O, R, S, T  betűkkel (anagramma feladványunk: milyen márkájú kazánunk van? :)), aztán sorban a többivel. Nem vagyunk ám gyerek versenyistállót üzemeltetők, egyszerűen ilyen a gyermek (vagyis ilyenek, Mimi ugyanis múltkor kivonások elvégzésével döbbentette meg az óvónénit :))  

Reklámarcok

Na, kik reklámozzák a Negrót? :)

Összetartó tesók

Valami nagyon megváltozott azóta, amikor úgy éreztem, állandóan rajtam lógnak a gyerekek... Biztos voltam benne, hogy valamikor vissza fogom sírni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Úgy tinikoruk környékére tettem azt, amikor majd bevágják az orrunk előtt a szobájuk ajtaját. Na, ilyen még nincs, és szerencsére még nem diszkóba járnak a velünk való játszás helyett, most egymás nyakán lógnak állandó jelleggel. Az egyik legfeltűnőbb új jelenség, hogy lefektetés után még órákig megy a szövegelés a gyerekszobában. Olyan cukin csevegnek, hogy szinte rájuk szólni sincs szívünk, pedig azért az éjjel 11-ig dumálás nem tesz jót a másnap reggelnek. Ha mégis felmegyünk, akkor kijelentik, hogy "Itt buli van!"

De már napközben is sokszor elhangzik, hogy "én csak a Mimivel játszom", már nekem kell könyörögnöm, hogy engem is vegyenek be. Felcserélődtek a szerepek, ők nem érnek rám :)

Mindez persze nem panaszkodás, hanem megerősíti azt, amit eddig is gondoltam, hogy egy tesó a legnagyobb ajándék, amit adhattunk nekik.

Mindent meg tud indokolni

Arról beszélgettünk, hogy ki és mi szereti az esőt. Állítottam, hogy a halaknak közömbös a dolog, mire Lica vehemens érvelésbe kezdett, mint ha ezt már rég végiggondolta volna korábban:

"Nem, ők szeretik az esőt, mert a vízben úsznak, és az esőtől nagyobb lesz a víz. Úsznak, úsznak felfelé, és azt hiszik, hogy mindjárt elfogy a víz, de nem fogy el, mert több lett!" :)

Komoly téma

Apa hegyibeszédet tart a csajoknak, hogy milyen szerencsések, hogy mindenük megvan.

Apa: "Vannak olyan kisgyerekek, például Afrikában, akik még tiszta vizet sem kapnak"

Lica: "Igen, mert ott a puputeve púpjában van a víz!"

Egyszer nem vagyok otthon este, és micsoda beszélgetésekről maradok le...

A vicces:

Apa: És mit szeretnél, mit hozzon a fogtündér, ha majd kiesik a fogad?

Mimi: Egy fogpiszkálót!

A komoly:

Lica: Melyik a legnagyobb szám?

(Alighanem nem sok négy és félévesnek ez a legnagyobb problémája, de valószínű olyan sem sok van, aki a vektorösszeadás kommutativitását fejtegetné. Pedig egy napra rá meg ez történt, még ha nem is pont ezekkel a szavakkal)

Félelmetes állatok

Anya: Tudjátok, milyen állattól fél a Papa?

Lica: Nem!

Anya: A békától.

Mimi: És a bacilustól! Mert egyszer megharapta egy bacilus!

A titokzatos postás

Az egyik karácsonyra kapott könyv egy elveszett játékmackóról szól, aki a többi elveszett játékkal együtt a Plüss Planétára kerül, és onnan levelezik volt gazdájával az éjjeliszekrényre tett és onnan eltűnő illetve oda érkező levelek formájában, valamint éjszakánként a ruhásszekrényen keresztül meg is lehet őt látogatni (az nem világos, miért nem jön vissza).

A könyvhöz mellékeltek egy felbélyegzett borítékot, amelyben a mackónak lehet levelet írni és garantált választ ígérnek. Ezt most izgatottan várjuk, a csajok ugyanis nagyon lelkesen rajzoltak és dobták be a postaládába.

De ez még nem elég, levelet kellett írnunk az ő elveszett állataiknak is: Mimi elveszett Kutyus-klónjának, Lica pedig (mivel az ő Szuszai mind megvannak) az egy éves korában Görögországban elhagyott formabedobó alkatrész műanyag nyuszinak :)

Pár levélváltáson már túl vagyunk, de talán kicsit túl mély érzelmeket érintett a dolog, legalábbis a kis érzékeny Mimusnál. Az első levele így szólt:

"Kedves elveszett Kutyus!

Ezt neked rajzoltam. Sajnálom, hogy elvesztettelek. Barátod vagyok, Kutyus. Hiányzol! Te vagy a legjobb barátom. Mindjárt jövök, Kutyuskám!

Mimi"

A válaszlevelet pedig összeölelgette és puszilgatta...

Jajj, szép dolog átverni a gyereket?

Vaslogika

Mimivel azon vitatkozunk, hogy a virsli puha vagy kemény. Én empirikus úton próbálok bizonyítani, ő viszont tiszta logikával:

"A zselé puha. A nem zselé nem puha. Akkor a virsli nem puha!"