Ha a hatévesemmel együtt sírunk egy filmen, akkor ő nőtt már fel, vagy én még nem?
Mivel a csajok eldöntötték, hogy a mai lányos napunkon modellvasút-kiállítás és mozi lesz a program (mivel amikor legutóbb Apával voltak hármasban, ezeket csinálták), igyekeztem aszerint keresgélni, hogy a hálivúdi émelyítő cukormáztól és az akciójelenetektől is megkíméljem őket (és magamat), és én lepődtem meg a legjobban, hogy sikerült: létezik 1, azaz egy ilyen gyerekfilm a mozik kínálatában! Egy (utólag olvasott) kritika szerint a "hat éven aluliaknak nem ajánlott"-at komolyan kell venni, szigorúan hat éven felülieknek szól, de Mimi bizonyos szempontból jobban viselte, mert ő még nem értette, így nem sírt, csak néha erősen csimpaszkodott a nyakamba (viszont nem sikoltozott, ami az akciódús Disney-filmeknél megesik vele). Licának viszont a sírás ellenére tetszett, de mi maradtunk legtovább a teremben, hogy legyen időnk letörölgetni a könnyeinket (és hogy végighallgassuk a csodaszép ír zenét).
Ja, és hogy mi volt ez a film? A tenger dala (ne a plázamozikban keressétek, ezért a pattogatott kukorica is hiányzott, pedig az lett volna az ebédünk :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése