A blog címe

Ha majd a kicsi fiam valaha visszaolvassa ezt, itt leszögezném neki, hogy nem iránta érzett tiszteletlenségből nem szerepel a blog url-jében, hanem mert ezt már nem tudom utólag megváltoztatni. Mimi is csak azért van benne, mert az eredeti blog elhalálozott, így az újjászületéskor be tudtuk venni. Kezdetben vala a Picilici-blog, ha Miminek külön írtunk volna, ő lett volna a Mini-Mimi, úgyhogy most a büszke ám tiszteletlen Apa a Duci-Dusit javasolta... Mondjuk a jelenlegi kis pofazacskók alapján talán meg is állná a helyét :) Íme egy nem túl előnyös videó a kis hörcsögről, ahol a pofazacskók legnagyobb vonzereje, a bal oldali kis gödröcske is látszik mosolygásnál:

Dusán

Megérkezett a kicsi királyfi! De kezdjük az elején...

December 20-i terminus, azzal még pont hazaérünk karácsonyra... De ki látott már pontos pasit? És ki gondolta volna, hogy egyetlen napi túlhordás is ilyen stresszes tud lenni... Mikor már napok óta bemutatkozás helyett azzal veszem fel a telefont, hogy "Még nem született meg!", és semmi kedvem nincs A, B és C tervet kiötleni a családi karácsonyozásokra attól függően, hogy melyik nap születik...

És hát nem csak erről az egy karácsonyról van szó: neki élete végéig egyben lesz a karácsony és a szülinap, ha most úgy időzít. Úgyhogy vasárnap már kezdtünk átlendülni abba, hogy akkor már inkább várjon még egy hetet. De szófogadó pasit sem láttunk még, nem igaz? Úgyhogy amikor hétfőn a Licával vívott ebéd utáni Figurix partinál kezdtem érezni, hogy romlanak az esélyeim (reflexjáték), inkább szóltam Emónak, hogy ne szenderegjen odafent Mimivel, ha nem akar lemaradni valamiről.

Látszik, hogy 5 év eltelt az előző szülésünk óta, sokat fejlődött azóta a technika: már szülni sem lehet okostelefon nélkül: pár hete még röhögtünk azokon a sorstársakon, akik fájásmérő appokat töltöttek le, de valami megérzés folytán már ebédnél letöltöttem én is, és bizony nyomogattam. De csak és kizárólag azért, mert a gyermek apja imádja a statisztikákat :) Na jó, egyébként tényleg egyszerűbb, mint órát nézni, és legalább elfoglalja az ember magát valamivel szenvedés közben. Bár nálam mire már órát kell nézni, addigra már elég sürgős a dolog, nem szoktunk lacafacázni, úgyhogy hamar át is hívtuk a nagyszülőket, aztán mikor Mimi felébredt, én meg úgy éreztem, kezdek nem olyan formát ölteni, ahogy szeretném, ha a gyerekeim látnának, átküldünk mindenkit hozzájuk, mi meg indultunk a kórházba.

Az elkövetkezendő pár órát inkább borítsa jótékony homály, lehet, hogy a túlzott elvárásokkal volt a baj, hogy harmadikra már gyerekjáték lesz, de nem az volt. De a lényeg az eredmény: December 21-én 19:23-kor felsírt Kiss Ferenc Dusán a maga 3450 grammjával és 55 centijével!

A karácsonyi csúcsforgalom miatt az egyágyas szoba továbbra is dédelgetett álom maradt, örültünk, hogy nem a folyosón alszunk... izé, nem alszunk. Mert a kórházi napok persze olyanok voltak, mint mindig: első éjszaka még leginkább csak a szomszéd babák üvöltése és az anyukák horkolása zavart a fájdalmakon kívül, aztán a következő kettőn már az én kicsi fiam is tett róla, hogy ne aludjunk: este 10-től hajnali 4-ig non-stop étkezni kívánt. De legalább az evőkéjére nem lehet panaszunk, bár szerintem a legtöbb, ami bement, távozott is, amerről jött, a száján át. De hát nincs is ennél jobb módja a tejszaporításnak... De ha egyágyas szobánk lett volna, legalább napközben kipihenhettem volna ezt... Így viszont besöpörhettük a szobatársak dicséreteit, hogy micsoda tökéletes gyerek, nyugis, jól viseli a pelusozást, ügyesen szopizik... Én meg büszkén hozzátehettem, hogy még két ilyen tökéletes gyerekem van otthon.

A karácsonyi csúcsforgalomnak viszont előnye is volt: egészen könnyen mentek a tárgyalások az idő előtti szabadulásunkkal kapcsolatban. Bár a végén megijedtünk, hogy mégsem, mert összekevertek a fél nappal frissebb, ráadásul császáros anyuka-baba párossal, és őket akarták hazaküldeni helyettünk, de tisztáztuk a félreértést, így egy nappal a hivatalos előtt, 24-én hazamehettünk! Dusi így bekerülhetett a karácsonyfa alá:

Itthon nekem a legfurcsább az volt, hogy Mimi milyen nagy lett. Eddig ő volt a kicsi, most meg hirtelen úgy lettem vele, mint Piroska a nagymamával: nagy a feje, a szeme, az orra, mindene :)

A babás létbe viszont úgy érzem, könnyen visszazökkentünk 5 év kihagyás után, bár tényleg nem lehet panaszunk: a kórházzal ellentétben éjszaka alszik, már persze a kb háromóránkénti evéseket leszámítva, de utána nem kell altatgatni. A nappalról még nem tudok tendenciákat mondani, mert minden nap más, az utóbbi kettőben, amióta többet van ébren, azért nem volt végig nyugodt, de egyáltalán nem vészes. Csajok imádják, puszilgatják, és egyelőre nem panaszkodnak a rájuk fordítható kevesebb figyelem miatt sem, de igyekszünk is nem elhanyagolni őket. Akármennyit nyafogtunk is a karácsonyi szülinap miatt, ilyen szempontból szuper az időzítés: a kórházban a lehető legkevesebbet töltöttük, itthon viszont most az ünnepek miatt rengeteget tud Emó velünk lenni és segíteni, itt a két hét téli szünet, és csak utána kezdődik az öt nap apaszabi (illegálisan, mert adminisztratív oldalról viszont katasztrófa ez a dátum, még hosszú ideig nem fog létezni a gyermek papíron az ünnepek miatt anyakönyvi kivonat hiányában). 

A családi karácsonyozások sem maradtak így el, mindketten jól viseltük az egész napos ünneplést egy nappal a hazaérkezés után, de azért nem bánjuk, hogy van egy pár nyugis nap is azóta kiélvezni az ajándékokat és egymást. Egyedül alvásból lehetne egy kicsit több számomra, hogy minden tökéletes legyen (a csajokon kipróbáltuk az ajándékba kapott Mindenkit el tudok altatni című pszichológiai alapon működő mesekönyvet - figyelmeztetés az előszóban: "ne olvassuk mozgó jármű sofőrjének a füle hallatára", ha-ha-ha -, végigröhögték az egészet, de én már nagyon igaziakat ásítoztam a végére :)) De összességében nagy szerelem, eufória, cukormázas-szirupos tündérmese, ami történik velünk!

Mindenkinek legalább fele ilyen jókat kívánunk az új évre, és akkor nem lehet panasza senkinek! :)

Kistesóra várva...

...és kicsit megelőlegezve a karácsonyt, hátha nekünk az idén elmarad :)

 

Értékelések

Ezúttal mindkét csajsziról formanyomtatványon, feleletválasztósan kaptunk értékelést. 

Licáéval nem is érdemes foglalkozni, mindenhol alá van húzva a legjobb lehetőség, ami szuper, csak elgondolkodtat, hogy mind igaz is, vagy rutinból, az egyszerűség kedvéért töltötték ki így. Különösen, hogy valami olyasmi is szerepelt benne, hogy "szívesen mesél történeteket"... Innentől fogva nekem nem hiteles az egész, vagy egy teljesen más Lica jár az iskolába, mint akit itthon ismerünk.

Természetesen Mimiében is majdnem mindenhol a legjobbak vannak aláhúzva, de itt voltak kitöltendő részek is, sőt néhol egyéb megjegyzéseket is hozzáfűztek az óvónénik, úgyhogy itt látszik, hogy nem futószalagon töltötték ki.

A kedvencünk: nyugodtan alszik - nyugtalanul alszik (kézzel hozzáírva: ha alszik)

Az érdekesebb pontok még:

• A játékot szívesen odaadja társának - meggyőzhető arról, hogy ossza meg játékát - nem adja oda (ha a világ legjószívűbb kislánya nem esik a felső kategóriába, akkor ki?)
• Önállóan dolgozik - néha segítséget igényel - többnyire segítséget igényel, különösen: ...öltözködés
• Munkatempója gyors - átlagos - lassú, különösen: ...lassú öltözködésnél (nem szörnyű, hogy egy óvodásnak munkatempója kell legyen?)
• Mennyiség fogalma ...10... körön belül van (szerintünk minimum egy nagyságrenddel nagyobb, csak ezt alighanem a kutya sem tesztelte, arra tippelek, hogy a tízes a skála teteje)
• Leginkább aktív az ...ének... foglalkozásokon
• Leginkább aktív a ...vizuális... tevékenységben (hogy ebből miért van kettő, és miért más rá a válasz?)
• Élményeit, meserészletet összefüggően elmondja - kérdésekre mondja el - nem mondja el (Ahhoz képest, hogy be sem áll a szája, ez is furcsa. Bár lehet, hogy nem azt mondja, amire kíváncsiak a kérdezők :))
• Érzelmi élete: vidám - szomorú - kiegyensúlyozott - változó hangulatú - érzékeny - dacos - agresszív - félénk - gátolt
• A legnagyobb örömet jelenti számára: ...dalosjátékok
• A csoportban vezető szerepe van - helyzete átlagos - peremhelyzetű (Apa szerint ez baj, de hát nem az önzetlenekből lesznek a vezetők többnyire)
• Megjegyzés: Szerencsére nem okozott számára problémát Lícia hiánya, teljesen kinyílt.