1 hónapos

Kikaptam itthon, hogy Dusiról nem írok annyit, mint a csajokról írtam, és tényleg... Hogy Mimi mit, hogy, mikor csinált, arra csak szimplán nem emlékszem (szegény második gyerek), de legalább le van írva és vissza tudom olvasni, Dusinál meg már le sem lesz írva... Hát harmadiknak lenni már igazán sanyarú sors...

De azért az egy hónapos jubileumára csak kap egy bejegyzést ez az elkényeztetett szerencsétlen úrfi.

1 hónapos versenysúlya 4380 gramm, ami elég szép teljesítmény, közel egy kilós gyarapodás a kiinduláshoz képest. A csajok ilyenkor már nagyon belassultak, úgyhogy lehet, hogy Dusi tényleg más pályát követ e téren? A doki már azt pedzegette, hogy oda kel figyelni, nehogy túlsúlyos legyen... ??? Egyrészt azért annyira nem extrém sem a gyarapodás, sem az abszolút súly, másrészt teljesen arányos a kicsi fiú, harmadrészt hogy figyeljek oda egy nem mércés edényből táplálkozó gyermeknél? 

Hossz: 55 cm, utolérte a születéskorit, közben volt már 52 és fél is :)

És persze muszáj mindig egyéb aggódnivalókat is kitalálnia a doktornéninknek, úgyhogy a túl sok gyarapodáson felül egy újabb eddig számunkra ismeretlen problémakörrel találkoztunk (ezt a védőnő is mondta, úgyhogy lehet, hogy van benne valami, de nem szeretnénk aggódni rajta): állítólag túl kicsi a kutacsa és a feje (ha kicsi a kutacs, nem tud kellőképpen tágulni a koponya). De azért persze nőtt a fejkörméret születése óta, szóval csak figyelni kell, egyelőre nincs vele teendő.

Azt azért nem gondolnám, hogy ne férne el elég agy a kis buksijában, szerintem kellőképpen okos :) Intelligensen tekint a világba, követ bennünket a tekintetével, szereti nézegetni a fölé lógatott játékokat, sőt, cukin beszélget is velük, ami a csajokra abszolút nem volt jellemző ennyi idős korban (sőt még további hosszú hónapokig sem). Mi lesz velünk, ha még Miminél is nagyobb dumás lesz? :)

Napirendileg: volt már egy egészen szuper éjszakánk, amikor csak egyszer kelt enni és tíz perc alatt le is tudta (mondjuk így persze jóval hamarabb keltünk reggel, a kétevéses forgatókönyvben fél 9-es kelések is előfordulnak nem ritkán). Azért minden más alkalommal két evés van, de egyre ritkábbak a másfél órás menetek. A lefektetés azért még nem megy gyorsan, fél 10 előtt sosem végeztünk, pedig ez volt a küszöbszámom, amikor esetleg még bele lehet valami kezdeni este és nem rögtön az alvásra gondolnék.

Napközben még mindig nagyon változó, délelőtt általában elég sokat van ébren, délután többet alszik, de semmi kialakult rutin nincsen, függ a programtól, sétáktól és az úri kedvétől.

Nem igazán sírós, ha éjszaka nem alszik el, akkor is csak simán ében akar lenni, nem pedig valami baja van (így aztán nem is nagyon tudom, mit kéne ezzel kezdeni, ha baja lenne, legalább meg lehetne próbálni megoldani), ha már közeleg az evésidő vagy felébredt és jelzi, akkor is csak nyögdécsel egy kicsit (sajnos leginkább csak hason tudjuk altatni, háton öt perc múlva felébred, de ennek az a következménye, hogy karban alszik el, és csak azután tesszük le, mert különben elkezdi emelgetni a buksiját, majd nyüszög, ha pedig ébred, szintén reklamál, míg háton elnézelődne még egy darabig). Minden gyerekes látogató azt mondja, hogy milyen nyugis gyerek, amit nem teljesen értek: minden más gyerek tetszőleges kétórás intervallumban biztosan üvölt? Akkor csoda, hogy vannak második gyerekek a földön...

Dusi update

Lassan beköszöntenek a háromgyerekes, valószínűleg cseppet sem szürke hétköznapok, de egyelőre még az aranyéletünk utolsó napjait tapossuk: hétfőtől Emó dolgozik, de ezen a héten még csak a csajok robotoltak, mi pedig hármasban lógattuk itthon a lábunkat. A napok sajnos gyorsan szaladtak, az éjszakák sokkal lassabban, de  kezdünk ezzel is egyenesbe jönni: Dusi kétszer eszik éjjel, a probléma az előző napokban az volt, hogy ebből a második menet, ami hajnali 4 körül esedékes, nagyjából reggelig tartott, de már egy olyan éjszakán túl vagyunk, amikor 3/4 óra alatt megúsztuk ezt is. Egyre többet van ébren is, közben nagyon okosan néz  - nem csak az elfogult szülők, hanem a lenyűgözött védőnő véleménye szerint is, íme:

De ha túl ingerdús környezetbe kerül, inkább az alvásba menekül, a vendégek nagy bánatára. Viszont ennek köszönhetően szilveszterkor le tudtunk Tomival játszani egy komolyabb fajta társasjátékot. Én utána fél 11-kor Dusi mellé ájultam az ágyba (második felnőtt szilveszterem, amikor nem koccintottam éjfélkor, az első Mimi születése előtt egy héttel volt), de a többiek kivétel nélkül hajnali 1-ig buliztak. 

Dusi az eddigi sétáiból sem érzékelt semmit, és első  komoly kiruccanásaként korizni is elkísérte a családot, szintén tudtán kívül. 

Egy varázsszer létezik alvás ellen: filmet kell nézni. A jó humorérzékkel megáldott avagy nagyon optimista Zíka karácsonyi ajándéka részünkre egy csomó film és a nézésük közben fogyasztandó finomságok voltak, mindez egy "nyugodt estékre" feliratú dobozban... Nos, az esték egyelőre nem túl esélyesek, mire Dusi elalszik, ideje nekem is gyorsan aludni próbálni, különben nem sok pihenés jut az első ébredésig, de gondoltuk, a hármasban töltött öt nap ideális lesz, egy kéthetes gyermek úgyis rengeteget alszik napközben... Csakhogy a gyerekeink extra felszereltségébe tartozik a filmszenzor, így az első (egy órás) epizódot öt nap alatt pont sikerült befejeznünk, kb ötperces etapokra tagolva. Ha ez így megy tovább, pár évre le lett véve a gond a vállunkról, hogy milyen filmet nézzünk, szerintem az érettségikig ki fog tartani ez az adag.

Túl vagyunk az első méreckedésen is, két hetesen és egy naposan 3800 grammot nyomott az úrfi (születéskor 3450, kórházból távozáskor 3390). Talán a gyerekorvos és a védőnő aggodalmait és a folyamatos mérés unszolását ezzel leszereltük, de azért én még nem könyvelném el, hogy végre van egy jól evő gyerekünk, két hetesen még a csajok is úgy tűntek. A történelem abban is ismételni látszott önmagát, hogy a doktor néni már Dusit is ijesztgette a könnycsatorna-átmosással, de most úgy tűnik, nála talán csak átmeneti volt a csipásodás. 

Végül egy tesós kép: még mindig nagy a szerelem, különösen Licára gyakorol nagyon jó hatást a kis herceg. Persze Mimi is nagyon kedves vele, de nála ez nem meglepő, tőle számítottunk az anyáskodásra, de Licából eddig nem jellemző, nagyon kedves oldalát hozza ki.