Lassan beköszöntenek a háromgyerekes, valószínűleg cseppet sem szürke hétköznapok, de egyelőre még az aranyéletünk utolsó napjait tapossuk: hétfőtől Emó dolgozik, de ezen a héten még csak a csajok robotoltak, mi pedig hármasban lógattuk itthon a lábunkat. A napok sajnos gyorsan szaladtak, az éjszakák sokkal lassabban, de kezdünk ezzel is egyenesbe jönni: Dusi kétszer eszik éjjel, a probléma az előző napokban az volt, hogy ebből a második menet, ami hajnali 4 körül esedékes, nagyjából reggelig tartott, de már egy olyan éjszakán túl vagyunk, amikor 3/4 óra alatt megúsztuk ezt is. Egyre többet van ébren is, közben nagyon okosan néz - nem csak az elfogult szülők, hanem a lenyűgözött védőnő véleménye szerint is, íme:
De ha túl ingerdús környezetbe kerül, inkább az alvásba menekül, a vendégek nagy bánatára. Viszont ennek köszönhetően szilveszterkor le tudtunk Tomival játszani egy komolyabb fajta társasjátékot. Én utána fél 11-kor Dusi mellé ájultam az ágyba (második felnőtt szilveszterem, amikor nem koccintottam éjfélkor, az első Mimi születése előtt egy héttel volt), de a többiek kivétel nélkül hajnali 1-ig buliztak.
Dusi az eddigi sétáiból sem érzékelt semmit, és első komoly kiruccanásaként korizni is elkísérte a családot, szintén tudtán kívül.
Egy varázsszer létezik alvás ellen: filmet kell nézni. A jó humorérzékkel megáldott avagy nagyon optimista Zíka karácsonyi ajándéka részünkre egy csomó film és a nézésük közben fogyasztandó finomságok voltak, mindez egy "nyugodt estékre" feliratú dobozban... Nos, az esték egyelőre nem túl esélyesek, mire Dusi elalszik, ideje nekem is gyorsan aludni próbálni, különben nem sok pihenés jut az első ébredésig, de gondoltuk, a hármasban töltött öt nap ideális lesz, egy kéthetes gyermek úgyis rengeteget alszik napközben... Csakhogy a gyerekeink extra felszereltségébe tartozik a filmszenzor, így az első (egy órás) epizódot öt nap alatt pont sikerült befejeznünk, kb ötperces etapokra tagolva. Ha ez így megy tovább, pár évre le lett véve a gond a vállunkról, hogy milyen filmet nézzünk, szerintem az érettségikig ki fog tartani ez az adag.
Túl vagyunk az első méreckedésen is, két hetesen és egy naposan 3800 grammot nyomott az úrfi (születéskor 3450, kórházból távozáskor 3390). Talán a gyerekorvos és a védőnő aggodalmait és a folyamatos mérés unszolását ezzel leszereltük, de azért én még nem könyvelném el, hogy végre van egy jól evő gyerekünk, két hetesen még a csajok is úgy tűntek. A történelem abban is ismételni látszott önmagát, hogy a doktor néni már Dusit is ijesztgette a könnycsatorna-átmosással, de most úgy tűnik, nála talán csak átmeneti volt a csipásodás.
Végül egy tesós kép: még mindig nagy a szerelem, különösen Licára gyakorol nagyon jó hatást a kis herceg. Persze Mimi is nagyon kedves vele, de nála ez nem meglepő, tőle számítottunk az anyáskodásra, de Licából eddig nem jellemző, nagyon kedves oldalát hozza ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése