2016. június 21., kedd

Az év legrövidebb napjától a leghosszabbig: Fél év!

(A címmel ellentétben én az előző éjszakát is elég hosszúnak éreztem, mert a szokásoktól gyökeresen eltérően kínszenvedős lefektetés után még volt párszor jelenésem a kis majdnem félévesnél, de valóban, a napok sem volt kutyák mostanában a betegség különböző fázisaiban leledző családtagokkal: Mimié volt a péntek és a szombat délelőtt, aztán beetetésnek kaptunk egy szuper szombat délutánt, majd jött Dusa lázasan, Lica csak egy pici esti kókadtsággal. Ezzel azt hittük, meg is ússzuk, de Lica a tábor első napjáról lázasan jött haza, a második nap már ki is maradt, és noha már van egy orvosi igazolás a kezünkben holnapra, de váratlanul ismét 38,6-tal zárta a napot. És akkor most itt vagyok én is, aki a mára tervezett hosszú futás helyett az olvasók nagy örömére nagyon naprakészen körmölöm a blogot az ágyban fetrengve. Na de túl hosszúra nyúlt már ez a zárójel).

Licáról ilyentájt azt írtuk, hogy az első szava biztosan az lesz, hogy "hűmekkorahajavan", mert ezt hallja a legtöbbet különféle emberektől. Hát akkor lássuk, miket hall Dusa, ennél jobban szerintem nem tudnám jellemezni:
  • "Nem hiszem el, hogy milyen nyugodt"
  • "Azért sírni is szokott?"
  • "Áldás az ilyen gyerek"
  • "Mindig így mosolyog?"
  • "Téged jókedvében teremtett az Úristen!"
Hát ez ő, tömény boldogság! (Nem véletlenül nem írok már a kortárs babák fórumára: megköveznének, ha a sok panaszkodás mellett vázolnám, hogy mi hogy boldogulunk két tesó mellett is)

Azért árnyaljuk egy kicsit a képet, jöjjenek a részletek:
  • Méretek: bár még van mérlegünk a gasztro miatt, de hozzá nem nyúlnék, úgyhogy adatok majd csütörtökön. Ruhaméret 62, amiből nagyon szűkös a készlet, ott a 68-asra is ráfanyalodunk.
  • Fog: nincs
  • Evés: eddig nem sok minden volt, ami kifejezetten nem ízlett neki (csak amit én csináltam...), de a hozzátáplálási mennyiség még úgy is elég csekély, hogy ha nem nagyon fáradt evéskor, akkor napközben szopi előtt mindig valami mással indítunk. Ez pont arra jó, hogy pár kanál után már szopizni se akarjon...
  • Alvás: pár napos jó időszakok váltakoznak hosszabb sorozat egyszer ébredős éjjelekkel (az előző esti anomália ritka, mint a fehér holló). Azért a csajok ilyenkor már nem kajáltak éjszaka... De szopi után szinte mindig alszik szépen tovább. Mostanában viszonylag korán kel, és egyre többet bír egyhuzamban ébren maradni, így kezd a két napközbeni alvás felé tendálni. De már egy hónapja elmondhatjuk, hogy megtanult nappal aludni, a két-három alvásból legalább egy el szokta érni az egy órát, néha többet is, azért ez nagy életminőség-javító!
  • Mozgás: fordulás mindenfelé rutinosan, kúszás (a fél éves szülinapot azzal ünnepeltük, hogy a kamerafóbiát megtörve sikerült egy használható kúszásvideót készítenem, íme:)

  • Néha már négykézláb pozíciót is felvesz, sőt ma egyszer már fekvőtámaszba is helyezkedett (statikus :))
  • Sírás: na, az tényleg nem szokott lenni, de azért az utóbbi időben egy háromelemű minta alapján a kinti kapu valahogy hozzá lehet huzalozva, a nyílásra-csukódásra képes sírva ébredni (a ház másik felében), pedig egyébként az ablaka alatti riasztó bekapcsolódása sem rázta fel.
És akkor jöjjön az ünneplés: igaz, a fél család lázas volt, ő  pedig nyűgös, de azért a fél évre járó fél torta megvolt a vacsora után, mi ettük, amennyire az alábbiak után még volt gusztusunk, ő pedig:





Boldog feledik szülinapot, drága fiacskám!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése