Elsőre vicces, másodszorra nagyon nem

Kicsit hezitáltam, megkockáztassam-e ezt a bejegyzést, mert egy gyerekblognak igazán távol kéne maradni a napi politikától, de hát sajnos az ő életükből sem lehet kizárni... Ha már Zíka habkönnyű tartalmakat ígér Énok és Illés blogján, leplezendő mindenki dúlt érzelmeit, nálunk itt az ellenpont.

Azt játszottuk, hogy c betűvel kellett szavakat keresni, definíciókkal segítettem. Már a végén jártunk, minden szó elfogyott, a megfejtők meg már hajlottak a marháskodásra gondolkodás helyett. Egyéb ötlet híján megpróbálkoztam ezzel (de alighanem már ez sem volt polkorrekt): "Embercsoport, akiknek sötétebb a bőre, és sokan nem szeretik őket", mire Lica vicceskedve: "Cevándorló!" Bevallom, elsőre nevettem (hasonló Mimi-poénból született a Nyiráf szó is, ami azóta is ki van írva a fali táblánkra vidámságcsinálónak, mert akkor annyit nevettünk rajta). Aztán elgondolkodtam... A lányaink szerintem elég képzettek a témában, beszélgettünk velük egy nagyot a népszavazás előtt, nagyon érdeklődőnek bizonyultak (olyannyira, hogy Mimi wc-re menet rászólt Emóra, hogy hagyja abba a témát, amíg ő a dolgát végzi, nehogy lemaradjon valamiről), önálló véleményt alkottak, javaslatokat mondtak, amiért nagyon büszkék voltunk rájuk, de az látszott, hogy nagyon befolyásolhatóak, egy-egy újabb szempont hatására elég könnyen változtatták a véleményüket. És éppen ezért ijesztő, hogy meg vagyok róla győződve, hogy ez a régi beszélgetés nem volt elég ahhoz, és nem is olyan szellemű volt, hogy emiatt vágja rá a definíciómra, hogy "cevándorló". És abszolút semmi kontrollom nincs afölött, hogy milyen hatások érik, hogyan formálják mások akarva vagy akaratlanul az ő képlékeny álláspontját... Rémisztő...

10 hónapos státusz

Rövidke lesz, mert adatokkal nem rendelkezünk, a fejlődési lépések meg többnyire szóba kerülnek hónap közben.

Azt nem tudom, dokihoz mikor megyünk legközelebb méredzkedni, mert nem mondta, én nem magamtól nem megyek, majd egy évesen talán :)

Fogak száma még mindig 6, ruhaméret még mindig 74.

Alvás már fixen egy napközben, általában még a délelőtt vége felé elalszik, párszor bírta csak ki fél 1-ig, 1-ig. Kb másfél óra. Az éjszakát sokszor átalussza, de átlag hetente kétszer azért van valami műsor, ami fél órától három óráig terjedhet :(

Evés: napi 3 szopi, de már egyik sem önálló étkezés, reggel eszik előtte egy kis zabkását, a napközben alvásnál időponttól függően tízórait vagy ebédet (de ilyenkor már elég álmos ahhoz, hogy ez nagyon csekély mennyiség), este meg vacsi után kb egy órával, lefekvéskor. Egyre többször eszi azt, amit mi, a tarhonya pl nagyon bejött neki, de a neki valókból nagyon válogat. Viszont ahhoz képest, hogy mennyire kisétkű, délután árgus szemekkel lesi, amikor Lica iskolatáskájából kiveszem az uzsisdobozt, és lecsap a maradékra, bármi legyen is az (lehetőleg szétmorzsázva a nappali közepén).

Mozgás: nagyon stabilan áll kapaszkodás nélkül, teljesen támaszték nélkül még nem láttam felállni (ettől még előfordulhatott), de egy 10 centi magas támasz már elég neki, hogy felálljon. A lábbal előre lefelé mászás technikája egyszer csak bekattant neki, onnantól csinálja, de lépcsőn még nagyon veszélyes, mert gyakran felegyenesedik örülni magának, és akkor könnyen hátraesik.

Tanulás: a legfőbb új képesség a puszicuppantás, sokszor megy már a simi-simi (harapás helyett próbáljuk tanítani), nagy kedvenc az óriás, és tátog, mint a halacska.

Kedvenc játék: korongtorony fűzése, síp, fotelbe felmászás és onnan incselkedés a támla mögött elhelyezkedő Anyának (irtó veszélyesen csinálja), zenedoboz (ő az első gyerekünk, akire hat a zenedoboz marketingje, miszerint x idő magára hagyás után lejátszik egy dallamot, Dusa akkor szinte mindig visszamegy hozzá), valamint az összegyűjtött gesztenyék szétszórása a lakásban. És a legfontosabb: egy spatulaszárú, dekorgumi szirmú virág állandóan a kezében kell legyen, ld Mimi és a csavarhúzó. Nagy előny a csavarhúzóhoz képest, hogy virágból több van, de vannak kedvencek, ha nem azokkal közlekedik, akkor jó eséllyel beleejtette a kádba, a szennyestartóba vagy a konyhai fiókok egyikébe.

Egyszerű férfiagy

Példa1:

Megörökítem ezt a kis történetet itt is, mert Lica már annyiszor és olyan élvezettel mesélte mindenkinek, pedig ott sem volt (ez egyébként szuper tőle, mert eddig csak Mimi csinált ilyesmit):

Az első megnézett bölcsiben volt egy olyan játék, hogy egy csúszda tetején lévő pöcökre rá lehetett tenni egy autót, aztán ha egy gombot megnyomtunk, a pöcök visszahúzódott és az autó legurult. A bölcsisnéni próbálta a gomb megnyomására kapacitálni Dusát, aki ehelyett minden egyes alkalommal odasuhintott az autó hátuljára, ami persze így is legurult. Minek az a felhajtás a gombbal?

Példa2:

Licával már jóval kisebb korában lehetett itt-a-piros-hol-a-pirost játszani: valamit elrejtettünk az egyik műanyag pohár alá, emelt szinten már meg is kevertük, aztán ő felemelte azt, amelyik alatt a tárgy volt. Dusával képtelen vagyok megértetni, mire megy ki a játék: egyszerűen felfordítja mindkét poharat egyszerre, és lám, a tárgy előkerül.

Tanulság:

A férfiak nem komplikálják túl a dolgokat.

Illusztrált beszámoló egy megvalósult álomról

...avagy egy újabb étkezési siker!

Gyakran emlegettem az utóbbi időben Énoka blogjából azt a bejegyzést, amelyben Zíka a végtelen és gyakran sikertelen etetések okozta frusztráció csökkentésére azt a rendszabályt határozza el, hogy elég akkor enni kapnia, amikor már rátekeredik az etetőszékre. Leginkább olyan kontextusban szokott ez elhangzani, hogy Dusa már a hozzátáplálás kezdetén éhen halt volna, ha nálunk is ez lenne a módi, ugyanis sohasem fordult még elő ilyen követelés. De ma! Íme:

Igaz, verbálisan nem támogatta az igényt, úgyhogy felmerülhet a kétely, nem csak arról volt-e szó, hogy éppen ott esett jól neki álldogálni, de aztán tényleg tisztességesen ebédelt. Bár biztosra mentem, az aktuális kedvenc volt az étlapon (amit a lelkes olvasó megpróbálhat kitalálni, ha alaposan szemügyre veszi a lenti második képet, mi lóg ki a szájából - a megoldás megtalálható a videóban).

A büszke szakácsnő

Ez én lennék :) Dusi gyakorlatilag először ette meg a főztömet! Na jó, ott van persze a zabkása, és a gasztronómia csúcsa, a zacskós tészta, de olyan igazi ételt eddig nem volt hajlandó. Szombaton viszont karfiolos-répás-tejfölös csirke volt a menü, és ebből láthatólag jóízűen fogyasztotta a zöldségeket. A mennyiség persze nem volt eget verő, de én így is nagyon örültem.

Mivel vasárnap házon kívül töltöttük a nap nagy részét, könnyű volt figyelemmel követni a mennyiségeket, mivel gyakorlatilag csak üvegeset evett a szopin kívül. Hát nem fogyott el az egész üveg, tehát egész nap kb 160 gramm volt a hozzátáplálási mennyisége, ami lássuk be, elég szánalmas így 9 hónaposan. A tejmennyiséget nyilván nem tudjuk, de a szilárd/tej arány mindenképpen borzasztó, és alighanem az összeg sem lehet valami fényes.